Az elmúlt hetekben csoportommal a megküzdési stratégiák témakörét dolgoztuk fel. A hangsúlyt az érzelmek felismerésére, kifejezésére és a nehezebb helyzetek kezelésének módjaira helyeztem.
Beszélgettünk arról, milyen érzések jelenhetnek meg bennünk különböző helyzetekben (öröm, szomorúság, harag, félelem, csalódottság). Mesék, bábjáték és dramatikus helyzetgyakorlatok segítették a gyerekeket abban, hogy felismerjék és kimondják saját érzéseiket.
Bátor Bori és Félős Frici párbeszédén keresztül a gyerekek mintát kaptak tőlem, hogyan lehet a félelmekről őszintén beszélni, azokat elfogadni és kezelni. Hallották, hogy a félelem természetes érzés, amelyről szabad és érdemes beszélni. A bátor szereplő nem kineveti vagy elutasítja a félőst, hanem meghallgatja, megérti és biztatja. A párbeszéd azt is szemléltette, hogy a nehéz helyzetekben segíthet a bátorító belső beszéd, a közös gondolkodás és a kis lépésekben történő próbálkozás.

Mesehallgatásként elmondtam nekik Az aranykulcs című mesét is. Ez a történet megerősítette a gyerekeket abban, hogy az igazi értékek nem kívül, hanem bennünk rejlenek, és a problémák megoldásához gyakran belső erőre, bátorságra és kitartásra van szükség. A mese rámutat arra is, hogy bátran kérhetünk segítséget, és mások támogatása érték. A csoportból egy kislány a mese hatására el merte mondani az érzéseit, döntését egy számára félelmet keltő felnőttnek.
Közösen gondolkodtunk megoldási lehetőségeken a hétköznapokban adódó helyzetekben: amikor valaki nem akart velük játszani, vagy, ha veszítettek egy játékban. Előfordult, hogy összevesztek a jóbarátok és volt, aki méregbe gurult.
A gyerekek önállóan is megoldási javaslatokkal támogatták egymást. Segítőkészek voltak társaikkal. Folyamatos figyelem kísérte a csoportszobába kihelyezett boldogságmérőnket, ahol rögtön látszott, ha valaki szomorú volt, segítségre szorult.
Együtt beszélgettünk a nehéz helyzetek megoldásairól. A következő dolgokat fogalmaztuk meg: segítséget kérek, elmondom, mit érzek, mély levegőt veszek, mást választok játszótársnak, megbeszélem a problémát.
Nyugtató gyakorlatokat végeztünk, új technikákat próbáltunk ki. Gyakoroltuk a lufi-légzést, elszámoltunk tízig – közben hallgattuk a csendet. Kijelöltünk a csendes sarkot a galériánkon.

Ebben a hónapban – óvodánkban Ügyi Manó elődöntők zajlottak. Hangsúlyt helyeztem arra, hogy a gyerekek felismerjék saját erősségeiket, sikereiket. A témafeldolgozás segítette a gyerekeket a mese- vers, ének- tánc kategóriában való bátor részvételben. Néhányan a döntőbe is tovább jutottak.
„Nem az a bátor, aki nem fél. (…) Az a bátor, aki tudja, mi vár rá és mégis bevállalja a helyzetet, szembenéz vele, nekimegy.” Ara Rauch

A Boldogságóra Alapprogram havi témája: A megküzdés gyakorlása. A Boldogságóra Önbizalom Program témáját illetően többféle akadálypályán mehettek végig a gyerekek.Kisebb – nagyobb nehézségekkel nézhettek szembe;egyensúlyozó járással nehezítésként megfordított padon, karikahajtással, karikagyakorlatokkal,szökdeléssel,átlépéssel karika alakzaton. Nem adták fel a reményt, amikor pl. többször is más irányba gurult el a karika vagy ,amikor egy-két gyakorlat nehezebben ment. Próbálkoztak,kitartóak,lelkesek voltak, igyekeztek maradéktalanul saját képességeikhez mérten teljesíteni a feladatokat. Megmutatták ,hogy tudnak magabiztosak is lenni, nem igénylik a segítséget. Ez igazán a játéknál teljesedett ki,amikor a „Házatlan mókusokat” játszottuk. Megjelent az igazi küzdelem az üres házért,ki a gyorsabb,fürgébb,ki tudja a másik házát elfoglalni.
A gyerekek nagy buzgalommal színezték ki a magabiztosság sálját,amelynél elmondtam a rövid kis történetet,mely során kiemeltük a bátorság,magabiztosság és kitartás fogalmakat. Beszéltünk arról is,hogy sok türelemmel,kitartással,önbizalommal megvalósulhat az,amit szeretnénk, sok akadály leküzdhető. A magabiztosság sáljának színezésekor ismertettem a dobókocka használatával kapcsolatos tudnivalókat,ami a színezés szabályait határozta meg. Nagycsoportosaink nagy
érdek ődéssel fordultak az íráselőkészítő feladatlapokhoz is(körvonal átrajzoló,vonalkövető).
Gyakran használjuk ezeket, és mindig lelkesen fognak mindegyikhez. A figyelemfejlesztő feladatlapnál néhányszori átbeszélést követően már mindenki jól vette az akadályokat.
A Boldogságóra Erősség Program másik havi témája a bölcsesség. Nem ismerték a szó jelentését, és azt,hogy milyenek vagyunk,ha bölcseknek tartanak bennünket. Említettük,hogy pl. azért jó bölcsnek lenni,mert tanácsot kérhetnek tőlünk,bízhatnak a tudásunkban,adnak a véleményünkre stb.
A bölcsesség az összefüggések meglátását is jelenti,így ehhez kapcsolódóan eljátszottuk a
RÉSZ-EGÉSZ játékot. Először ismertettem a játékszabályokat. A RÉSZRE szétfutottak a gyerekek a teremben,az EGÉSZRE összeálltak ahányan voltak. Tapsolás után ,mondtam egy számot ,és annyi fős csapatokká kellett összeállniuk a gyerekeknek. Ezt a játékot élvezték,többször eljátszottuk, ügyesek voltak.
A medve labirintusnál a jegesmedve a bölcs útkeresőt jelképezte,az erő,a bátorság és túlélés jelképe, helyes útját ügyesen kiválasztották. Leginkább a képes sudoku kötötte le sokáig őket,kitartóan vágtak,ragasztgatták fel a megfelelő képeket a megfelelő helyre.
A Boldogságóra Programot végül a Varázslat a parkban című mese történetével zártuk. Ezzel próbáltuk felhívni a gyerekek figyelmét a faültetés fontosságára ,és arra,hogy milyen fontos az erdő, otthont ad az állatoknak,vagy arra,hogy nem szabad hangoskodni benne,mert elriaszthatjuk vele az állatokat. A meséből kiderült,és ezt megbeszéltük,ügyesen tudták a gyerekek,hogy az erdő,park tisztaságára,nyugalmára,rendjére a beszélő fa vigyázott.Ilyen öreg fát minden erdőben,parkban találhatunk.

Februárban a kihívásokkal, a problémákkal, valamint a megküzdési stratégiákkal foglalkoztunk. Célunk az volt, hogy életkoruknak megfelelő módon segítsük a gyermekeket érzelmeik felismerésében és tudatosításában. Fontos, hogy olyan egyszerű, a mindennapokban is alkalmazható technikákat sajátítsanak el, amelyek támogatják őket a szomorúság, a harag és a feszültség kezelésében. A foglalkozás során beszélgettünk arról, miként viselkedünk, amikor szomorúnak vagy dühösnek érezzük magunkat, hogyan próbáljuk megoldani a problémáinkat. Szituációs játékok alkalmazásával ösztönöztem a gyermekeket arra, hogy bátran és őszintén fogalmazzák meg gondolataikat érzéseikről.
A ráhangolódást Bagdy Emőke relaxációs gyakorlatával kezdtük („A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom”), amelyet a gyermekek örömmel végeztek. Ezt követően Bagdi Bella „Ellazulni, jajj, de jó” című dala segítette a megfelelő testi és lelki ellazulást.
Az „Aranykulcs” című mesét síkbábok segítségével tettem szemléletesebbé és élményszerűbbé, amely nagy érdeklődést és aktivitást váltott ki a gyermekekből. A mese feldolgozását követően mindenki elkészíthette a számára legkedvesebb szereplő síkbábját, amelyet haza is vihettek.
A foglalkozást közös énekléssel és tánccal zártuk, ami most is pozitív hangulatban erősítette a közösségi élményt. A következő napokban folytattuk a témát, „égigérő” tornyot építettünk, bátorságpróbán jártunk és hajótörést is szenvedtünk.