November a Társas kapcsolatok ápolásának hónapja volt. A gyerekek nagyon nyitottak és kedvesek voltak, örömmel fogadták ennek a témának a feldolgozását. Sokat beszélgettünk arról, hogy mennyire boldoggá tesz minket az, ha tartjuk a kapcsolatot a szeretteinkkel. Egy-egy telefonhívással, üzenettel, videó beszélgetéssel is sokat adhatunk mindazoknak, akik fontosak számunkra. Figyelni kell egymásra, megérteni és elfogadni egymást, és néha- néha engedni is kell.
Játékos keretek között „baràtság pókhálót” szőttük. A fonalat egymásnak dobálva elmondtuk, hogy miért kedveljük a társunkat. Majd a gyerekek azt is kipróbálták, hogy milyen törékeny is lehet egy barátság, ha nem vagyunk óvatosak és figyelmesek egymással: kivágott fiú- lány sziluettet kellett kiszínezni úgy, hogy a papír és ezúton a „barátság” ne szakadjon el.
Boldogságóra Alapprogram
Október az Optimizmus hónapja volt. A fogalom ismertetése után játékba kezdtünk, vonatozásba kezdtünk, ahol mindig más volt a masiniszta. A vezetőnek ki kellett találnia egy célt, ahova elvisz minket (ajtó, ablak, … fantáziavilágban is utaztunk: Balatonig is mentünk). Ezzel a játékkal nagyon lehetett érzékeltetni, hogy a kitűzött céljainkat el lehet érni. Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát többször meghallgattuk, közben lehetett táncolni is, ki hogyan szerette volna.
Az óra végén rajzokat készítettek, hogy ki mit szeretne csinálni, mit szeretne elérni a jövőben.
Hátrányos helyzetű településen tanítva azt tapasztalom, hogy az osztályomba járó gyermekek szívből jövő hálával fordulnak az iskola és a pedagógusok felé, akik számukra biztonságot, figyelmet és szeretetet jelentenek. Jelenleg a gyakorlatok fókusza az érzelmek felismerésén, tudatosításán és elfogadásán van, hogy a gyermekek bátrabban és őszintébben tudjanak kapcsolódni önmagukhoz és egymáshoz. 💛
A hálafánkkal kezdtük a közös munkát, amelyet még személyesebbé tettünk azzal, hogy a gyerekekkel együtt válogattuk hozzá az ágakat. A fa egyik legszebb ékessége a hálaszív, amely mindig elérhető: bármikor felírhatják rá, miért hálásak éppen. Igazán örömteli látni, ahogy napról napra egyre több szív kerül fel rá.
Van varázsszemüvegünk is, amelyet minden témakörhöz be tudok kapcsolni: ebben a hónapban, amikor „felvesszük”, segít meglátni egymásban azokat az értékeket, amelyekért hálásak lehetünk a másiknak, amiért van nekünk.
Németh Kálmán Általános Iskola es A.M.I.
A tél beköszöntével nagyon megörültünk, hogy leesett a hó.
Szerencsére az iskola udvarán van lehetőség a hóval borított dombról csúszkálni.
A gyerekek lelkesen készítették a hidegben a hógolyókat, hóembereket.
Az iskolai foglalkozás alkalmával mindenki elkészíthette a saját, ” tartós” hóemberét is.
A foglalkozást az „Adok nektek valamit” játékkal indítottuk. A gyerekek nagyon ügyesen vissza tudták mondani és mutatni, kitől, mit kaptak (még az utolsó gyermek is). Ami ennél is fontosabb, hogy sokak arcára mosolyt csalt a játék. Érdekes volt megfigyelni, hogy kinek mi lehet az a tárgy, ami neki is fontos és azt a társaival is megosztaná.
Ezt követte a „Hogyan okozhatnék örömöt?” beszélgetés. Sok esetben könnyen kitaláltuk, hogy ki kire gondolt, amikor örömet szerezne, de voltak olyan talányok, amiket nehezebben oldottunk meg. Ezt a mesélő láthatóan nagyon élvezte.
Megbeszéltük, miért jó örömet szerezni valakinek és eljutottunk oda is, hogy ez nekünk is jó, nemcsak annak, akinek adjuk.
Ezután elkészítettük az egyedi karácsonyfadíszeinket, belerajzolva az adott havi jó cselekedetünket. A gyerekek örömmel tették a fára a díszeiket és sokáig csodáltuk a teremben (januárban szedtük csak le).
Az órát kedvenc mesehőseinkel zártuk, akik szintén jó cselekedeteikkel lopták be magukat a szívünkbe.
Hóembereket és jegesmedvéket készítettünk a világnap alkalmából.
Olyan maszkokat kèszítettünk,amik olyan èrzelmeket àbràzolnak, amelyek felè törekszünk.
A hónap során elvégzett feladatok:
Január az új tervek, célok kitűzésének hónapja. Mielőtt belemélyedtünk a témába, az első félév eredményeiről beszélgettünk, külön kiemelve a decemberben történt eseményeket, az adventi, ünnepi élményeket. Ezzel lezártuk a 2025. esztendőt.
A 2026. esztendőt köszöntve két képet vetítettem ki a projektorral: 1.) Mai mantra: Megyek a célom felé! 2.) Az új évre kívánok szeretetet, békességet, mosolyt, fényt, zenét, álmokat, időt, barátokat, egészséget, ölelést, családot, fejlődést, segítséget, boldogságot. A képek kapcsán megbeszéltük, hogy az életünk tovább folytatódik az újévben is, újabb célokkal, álmokkal, jókívánságokkal, amiket a színes ábrák és a róluk való beszélgetés tett teljesen érthetővé.
Elsőseimmel először közeli célokat tűztünk ki magunknak, ezek a következők voltak: betűk, számok megtanulása, az olvasás, írás, matematika (20-as számkör) tudományának elsajátítása, a magatartás és a szorgalom szintjének emelése, ennek érdekében sok gyakorlás és egymásra való odafigyelés, egymás segítése és támogatása a feladatok elvégzése közben. A helyi Vöröskereszt Szervezetének adományozása által 50 darab mesekönyvet kaptunk karácsony előtt, így az olvasás gyakorlására vonatkozó célunk azonnal támogatottá is vált ez által.
A távolabbi célok között szerepelt a békességre, az együttérzésre, a harmóniára, az egymás tiszteletére való törekvés is, hiszen csak így lehet hatékonyan dolgozni, alkotni. Hogy erre emlékezzünk, békegalambokat készítettünk fehér kartonból, amiket felfüggesztettünk a falitáblánk alá kifeszített zsinórra. Ezzel emlékeztünk január 1-re, a BÉKE világnapjára.
Megbeszéltük a „bakancslista” fogalmát is, annak jegyében mindenki egy bakancs formájú, fénymásolt sablonra lerajzolhatta azokat a dolgokat, amikre a legjobban vágyik, és el is szeretne érni az életében. Ezek az alkotások felkerültek a táblára.
A hóemberek világnapja alkalmából sokféle hóembert készítettünk papírból különféle technikákkal. Az időjárás jóvoltából a hó is megérkezett január elején, így igazi hóból is készültek figurák.
A „Milyen igaz!” című játék alapján közmondásokat vetítettem ki a táblára, amelyek igazságtartalmáról a nagyobbakkal elmélkedtünk. Megbeszéltük, hogy a céljaink elérése nem történik meg magától, megvalósulásukért sokat kell tennünk, meg kell dolgoznunk értük. Ehhez szorgalom, kitartás, erő szükséges és bizony gyakran lemondásokkal is jár. Vannak olyan vágyaink, terveink, amiknek a létrejötte több időbe telik, ennek kivárásához türelemre is szükségünk van. Ha valami nem sikerül első nekifutásra, akkor sem szabad feladnunk a küzdelmet, újra próbálkoznunk kell a siker érdekében. Jeligénk a hónapban: „Megyek a célom felé!”.
A tél szépségei közé tartozik a havas játékok felfedezése, ezek önfeledt, szabad megélése.
Igazi örömet okozott számunkra a közös hóember készítés is! Vidám gyerekhangok, nevetés, közös éneklés, mondókázás közben el is készült a hóember.
A hó elolvad, a tél elmúlik de a közös élmény a szívünkben marad!
Csólyospálosi Általános Iskola
Az osztályt megkérdeztem, hogy mi a rövidtávú és mi a hosszútávú céljuk. Kaptak egy táblázatot, amiben jelölni tudták, hogy mik azok az állítások, amiket igaznak gondolnak majd magukra vagy amiket elszeretnének érni a jövőben.