A szülők a gyerekekkel együtt a tőletek kapott ötlettől vezérelve örömtánccal kezdték a napot. Mindennap sportoltak, sétáltak. Az erről készült képeket a teljesség igénye nélkül megmutatjuk. A sok sport után szüksége volt a gyerekeknek (és a szülőknek is) a felhasznált energia pótlására, ezért sütöttek-főztek, a kedvenc finomságokból pedig elkészítettük az osztály szakácskönyvét.
Boldogságóra Alapprogram
„Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk.” (Széchenyi István)
Ezt az idézetet választottam a hónap idézetének. A téma bevezetésekor beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy milyen nehézségekkel, gondokkal, kihívásokkal találkozhatnak a kis életükben, amivel meg kell küzdeniük. Kitől kérhetnek segítséget? Milyen megküzdési stratégiákat alkalmazhatnak ilyen esetekben?
Ezt a hónapot akár „Szivárvány -hónapnak” is nevezhetném.
Egyik rajzóránkon mindenki megrajzolt egy általa elképzelt hőst, aki segíti őt az „Nehézségek útján”. A februári Boldogságórán csupa nehézség várt a gyerekekre!
Aranyosi Ervin verseit hívtam segítségül. Felolvastam a gyerekeknek a Szivárvány-szeretet, a Szeretem az esőt!, Szeretném, ha mosolyognál című verseket. Megbeszéltük a sorok mögött megbújó mondanivalókat. Tudjuk, hogy az életben vannak „napsugaras napok”, de elborulhat az ég, adódhatnak problémák, nehézségek, amelyeket le kell küzdeni. Éppen ezek az „esős napok” tesznek bennünket erőssé, segítenek megtanítani küzdeni, reménykedni, hogy vége lesz, és újra kisüt a nap. A szeretet, a mosoly, a bátorság, sok mindent le tud győzni. Összegyűjtöttük e varázsszavakat a megküzdési tarisznyába, gyűjtöttünk hozzá még: türelem, remény, ügyesség, elszántság, akarat…hogy segítsenek bennünket eljutni Szivárványországba. Közben számtalan akadályt kellett legyőzni: fejtörők, logikai feladványok, nyelvtörők, labirintus.
Visszatérve a „nagy útról”, megfestettük a szivárványt, esőcseppekbe írtuk azokat a szavakat, amelyeket felhasználtunk a megküzdési tarisznyából az utunk során.
A szeretet a farsangon sem maradhatott el. Az egyik kislány Szív-tündér jelmezt öltött. Kosarából bőven osztott mindenkinek a szeretet-szívekből.
Segített az összefogás, együttműködés, sikeresen teljesítettünk egy feladatunkat is. Műsort készítettünk, egy rajzkiállítás megnyitó műsorának szervezői és előadói voltunk.
Az volt a gyerekek feladata, hogy felhívják azokat az osztálytársaikat, akikkel korábban összevesztek, konfliktusuk volt. A szülők szerint ez nagyon jól sikerült, a gyerekek nagyon jól fogadták és nagyon élvezték a telefonálás lehetőségét. Kiváló nevelési stratégia, ezt alkalmazni fogom a későbbiekben is, mivel a gyerekek sokkal őszintébben elmondták így egymásnak a dolgaikat és közösen kerestek megoldást. A szülők véleménye szerint is több vitás kérdés rendeződött így.
Visszatérve a téli szünetről, lapoznunk kellett a Boldogságóra-naptárban. Célkitűzések hónapja kacsintott ránk. Éppen a legjobbkor, az új év elején, félévi zárás előtt, szükségünk volt célkitűzésekre. Beszélgettünk a témával kapcsolatban. Miért kellenek jól meghatározott célok? Hogy segíti a boldogságunkat? Mikor érhetünk el sikert? Hogyan ösztönözhetjük magunkat?
Osztálycélokat fogalmaztunk meg. Mivel igazi hóembert nem tudtunk építeni, ezért papírhóembereket készítettünk. Azok hasába írtuk bele a célkitűzéseinket. Felkerültek a faliújságra. A hónap folyamán többször megbeszéltük, hol tartunk a megvalósításban. Mit tettünk, hogy közeledjünk a cél felé?
A gyerekek a Boldogság-füzetükbe is rajzoltak kis hóembereket, fogalmazták meg közelebbi és távolabbi céljaikat is.
Másodikosok lévén eddig nem osztályzatot kaptak a gyerekek. A második félév kezdetekor tanultunk egy kis verset az érdemjegyekről: Osvát Erzsébet: Melyiket válasszam? Jó tanácsokkal látták el egymást a tanulással kapcsolatban.
Elolvastuk Az öreg halász és a nagyravágyó felesége című mesét.
Nagyon megszerették a hónap dalát, többször elénekeltük mozgással kísérve.
Szókártyákra ösztönző szavakat írtunk.
A karantén megkezdése előtt csoportmunkában elkezdtek rajzolni a gyerekek, mivel ez számukra örömöt okozott korábban is. Sajnos a karantén miatt a képek nem készültek el, de szívecske formájában mindenki elküldte e-mailben, hogy számára mik okoznak örömöt. Az általatok küldött segédanyagot a gyerekek szívesen vették a szülőkkel együtt és élvezték azt, hogy innen is kapnak segítséget a karantén átvészeléséhez.
„Jó cselekedet az, ami boldog mosolyt varázsol mások arcára.”
December volt az egyik legtöbb élményt és boldogságot hozó hónapunk. Nagyon sok örömöt adó programon vehettünk rész: Mikulás műsor, meghitt karácsonyi iskolai ünnepség. Ünnepivé varázsoltuk a termünket.
Ebben a hónapban egy rendhagyó Boldogságórát tartottunk. Meghívást kaptunk egy Macikiállításra. A helyszínen egy olyan játszószoba várt ránk, ahol több száz maci várta, hogy játsszunk vele. Sorolhatnánk, mint Gombóc Artúr a csokoládékat…pici maci, óriás maci, fehér mackó, barna mackó, beteg medve, kapitány medve, Micimackó… mindenféle mackó örvendeztette meg a gyerekeket.
Olvashattunk Teddy mackó születésének történetéről. Mackókkal a kezünkben mondókáztunk, énekekeltünk, természetesen azok is a mackókról szóltak.
A program végén, hálánk jeléül, egy általunk készített szép képeslappal köszöntük meg Zsuzsa néninek, vendéglátónknak a meghívást.
Moziban is jártunk. A Jégvarázs II. -t néztük meg. Hazatérve lerajzoltuk Olafot, akitől megtanultuk: Egy valami örök, a szeretet!
Egy másik Boldogságórán elolvastuk A suszter manói című mesét. Megfejtettük a hónap keresztrejtvényét, megtudtuk, milyen a valódi jó cselekedet: önzetlen. Karácsonyi dalok hallgatása közben a Boldogság- füzetébe mindenki rajzolt egy Jó cselekedet-karácsonyfát. Papírból kivágott kis díszeket kerültek rá, a gyerekek a díszekbe beleírták, milyen jó cselekedeteket hajtottak végre a hónapban.
Karácsonyi ajándékokat készítettünk szüleinknek.
A novemberi óra fő célja az volt, hogy a gyerekekkel körbejárjuk, milyen társas kapcsolataik vannak, melyek a legfontosabb emberek az életükben, hogyan ápolhatnak jó kapcsolatokat, melyek azok a tulajdonságok, amelyek segítik a békés kapcsolat fenntartását.
Az órához a termet most azért nem rendeztük át, mert a csoportmunkák miatt a padokra szükségünk volt. Időkeretet nem szerettem volna behatárolni, inkább arra törekedtem, hogy kapkodás, sürgetés nélkül, jó kedvvel oldjuk meg a feladatokat.
Az órát relaxáció helyett most csapatépítő, hangulatteremtő játékokkal kezdtem, ráhangolódva a témára. Elértem vele a célom, vidám hangulat kerekedett.
A fogalom bevezetését képekkel segítettem. A pillanatképek segítségével rávezettem őket, milyen közösségekbe tartozhatnak, ott milyen szerepet tölthetnek be.
Mivel szerettem volna az órát minél több feladattal kitölteni, és sok szempontból körüljárni a témát, ezért munkaformának a csoportmunkát választottam. Minden csoport más feladatot kapott, Egymás feladataival, témáival a felkészülés, a feladat elvégzése után, a beszámolók, és előadás alkalmával ismerkedhettek meg. Az első csoport megfejtette a hónap keresztrejtvényét. A második csoport társas kapcsolatokat kifejező képeket csoportosított. A harmadik csoport tulajdonságokat felsoroló szókártyák közül választotta ki azokat, amelyek jellemzik a jó barátot.
A hónap meséjének A nyuszi, az őzike meg a répa című mesét választottam. Szeretettel nézte meg a többi csoport a 4. csoport bábelőadását.
Az órát szókörrel, és a hónap dalával zártuk, fokozva a boldogságunkat. Az elkészült munkák a faliújságon hirdették a jó társas kapcsolat boldogságfokozó szerepét.
Az órát követő napokban mélyítettük az érzéseinket a témával kapcsolatban. Készítettünk fotóalbumot. A Boldogságfüzetbe illusztrációt készítettünk a mesénkhez, leírtuk a hozzá kapcsolódó közmondást. „A jó barát drágább az aranynál.”
Rajzoltak a gyerekek magukról kis gyermekalakot. A figurákat körbe rakva kialakítottuk az „Együtt boldogan!” tablót. A hónap zárásaként barátságláncokat készítettünk. Színes papírból kis köröket vágtam ki, lyukasztóval kilyukasztottam, mint egy kis medált. Ráírhatták a nevüket, és bárkinek átadhatták, akit barátjuknak tekintettek. Aki kapta, felfűzte egy fonalra, Barátság-láncként.
Az optimizmus gyakorlása
Szárnyalj és süssön arcodra a nap,
Örvendj, mert a szíved szeretetet kap.
S ha már mosolyogsz, oszd meg velem,
hogy mindkettőnknek szép napja legyen!
Október első napján lapoztunk a Boldogságóra naptárban. Fokozatosan vezettem be a témába a gyerekeket, ízlelgettük, találgattunk a szót: optimizmus. Mit is jelent? Példákat hoztunk, értelmeztük, beszélgettünk róla. Úgy éreztem, kicsit nehezebb lesz ezt a témát kézzel foghatóvá tenni, mint a hálát.
A fő foglalkozáson eljátszottuk a „megnevettető” csapatversenyt. Egy kislánynak sikerült szomorúnak maradnia. Így ő lett A szomorú királykisasszony című mese főszereplője. Eljátszottuk a mesét. Nagyon vidám hangulatban telt az óra.
Egy másik alkalommal elkészítettük az optimista szemüvegeket.
Készítettem október hónapra is egy színező-töltögető feladatlapot, amit beragasztottunk a Boldogság-füzetünkbe. Bármikor írhattak, rajzolhattak bele a gyerekek a hónap folyamán. A füzetben hangulatjelekkel érzékeltettük naponta, hogyan éreztük magunkat a nap során.
Megrajzoltuk a tükörképünket, amelyen az „örök mosoly”-t örökítettük meg.
Az egyik kislány több napon át reggelenként vicceket olvasott fel nekünk, hogy vidáman induljon a nap.
Ebben a hónapban is folyamatosan felszínen tartottuk a hálagyakorlást. A csodálatos október 23-i műsor eszembe juttatta, hogy a műsort adó osztálynak és a felkészítő kollégámnak hálavirággal köszönjük meg a munkájukat.
Sokat beszélgettünk a tanulással kapcsolatos nehézségekről, a feladatok optimális megvalósításáról. Az életben, társas kapcsolataikban, családon belüli problémás helyzeteikben hogyan tudnak helytállni úgy, hogy az mindenki számára pozitív legyen. Ekkoriban sokat hallottunk a tévében a COVID-19 terjedéséről és a gyerekek ezért inkább csak beszélgetni akartak az őket érintő problémákról, feladatokról. A hónap vége felé tudatosult a gyerekekben, hogy előfordulhat az is, hogy otthon kell a tanévet befejezni, amelyhez nagyon nagy szorgalom, kitartás és akaraterő kell.
Barcsi Széchényi Ferenc Gimnázium és Kollégium
A boldogságóráknak nem csak a gyerekekre van hatása, hanem a szülőkre is. Ezt bizonyítja egy hála levél formájában készített ajándék is, melyet az egyik végzős osztályba járó gyerekek szülei írtak az osztályfőnöknek.