Reflexiókat kértem a gyerekektől júniusban visszajelzésként a boldogságórákról. Sok-sok értékes gondolatot kaptam tőlük…Ezekből emelnék ki néhányat:
Boldogságórák
1. Amit/amiket a boldogságórákon tanultam:
Ne rögtön a rosszat lássam meg, adjak időt magamnak, ne tartsam magamban az érzéseimet.
2. Amiket alkalmazni fogok azok közül, amiket megbeszéltünk:
Időt hagyok magamnak, ha valakivel konfliktusom van vagy úgy érzem és gondolom akkor nem teszek úgy mintha minden rendben lenne, hanem igyekszem megbeszélni vele, illetve megoldani.
3. Amiket tovább adok a boldogságórán tanultakból:
Próbálom a lehető legtöbb dolgot tovább adni, mert rengeteg fontos dolgot tanultunk, tapasztaltunk az órákon, amiket érdemes tovább adni. Az órákon egymásnak olyan oldalait láttuk meg amiket lehet, hogy egyébként nem láttunk volna, elfogadtuk egymást, megvigasztaltuk egymást és kiálltunk egymásért, jobban megismertük egymást és szerintem ezek nagyon fontos dolgok.
4. A boldogságórának azért van értelme mert:
Nincs rossz válasz, bátran kimondhatjuk/mutathatjuk amit gondolunk és érzünk illetve szerintem kicsit másképp is fogjuk fel a dolgokat már.
Én nagyon szerettem a boldogságórákat és hiába sírtam végig majdnem az összeset utána mindig sokkal könnyebb volt és jobban is éreztem magam legalább egy kicsivel.
Boldogságóra Alapprogram
Barcsi Széchényi Ferenc Gimnázium és Kollégium
Újabb levél írására kértem őket:
„Kérjek írjatok egy újabb levelet, melyben helyzetjelentést adtok a legutóbbi leveletek óta eltelt időben történtekről. A következő szempontok követését javaslom:
-digitális oktatás (bírható-e a terhelés? mivel boldogulsz legkönnyebben és legnehezebben)
-3 legemlékezetesebb sulis élmény, amire szívesen emlékszel vissza
-az a 3 fő aki legjobban hiányzik az osztályból
-rendszeres testmozgás, amit végzel
-5 apró öröm, ami az elmúlt időszakban mindig mosolyt csalt az arcodra
-ha tehetnéd, milyen ajándékot küldenél a héten vkinek az osztályból (név nélkül eljuttatom az „ajándékot”)
Előre is köszönöm, ha megírjátok ezt a kis levelet!”
Ismét érkeztek az ötletesebbnél ötletesebb virtuális ajándékok, amelyekkel sok örömet szereztek egymásnak és bátran találgatták kitől is jöhetett a képzeletbeli ajándékcsomag. Még nekem is érkezett egy kis meglepetés: Ha tehetném magának küldenék egy jó könyvet, hogy maga is ki tudjon egy kicsit kapcsolódni.♥
A gyerekek ezt a témát csoportosan dolgozták fel. A kitűzött feladatokban is egyezséget kellett kötniük és közösen tervezték meg a célok eléréséért küzdő mesebeli járművet. Nagyon élvezték ezt a feladatot és igényelték, hogy máskor is dolgozhassanak csapatban.
Barcsi Széchényi Ferenc Gimnázium és Kollégium
A megbocsátás témaköréhez kapcsolódóan azt kértem a gyerekektől, hogy fejezzék be saját gondolataikkal az általam elkezdett mondatokat.
Így született a következő gondolatsor is az egyik tanuló által:
Hajlandó vagyok megbocsátani annak a személynek,, azért, hogy ne hordozzak felesleges terhet, elfogadjam a múltat és nyugodtan éljem az életem
Már nem lényeges számomra, hogy nekem legyen igazam, mert nem az számít, hogy mit gondolnak mások
Elengedem a neheztelést, mert csak hátráltat
Nincs szükségem a negatív gondolataimra, ezért nem engedem, hogy elhatalmasodjanak rajtam.
Megbocsátom azt a tettet/gondolatot, mert akkor, abban, a pillanatban az esett jól.
Karácsonyra meglepetés képeslapokat készítettek egymásnak, amelyeket az osztálykarácsonyon adtak át egymásnak. Nagy gonddal, szeretettel készültek az ajándékozásra.
Barcsi Széchényi Ferenc Gimnázium és Kollégium
A digitális oktatás kezdetén Google Classroomban csináltam egy csoportot az osztályomnak Boldogságóra néven. Minden héten tettem fel legalább egy feladatot, amit csak az csinál meg, aki akar. Ezenkívül szoktam megerősítő gondolatokat is írni az üzenőfalra.
Legelső bejegyzésem:
„Miért sietünk mindig valahova? Miért nem élvezzük ki a boldogság egyszerű pillanatait? Vágyunk rá, és amikor eljön, észre se vesszük, hagyjuk kicsúszni a kezünk közül. A boldogság nem feltétlenül valami eget rengető dolog; apró, alig érzékelhető mozzanatokból is állhat.”
Petra Nagyová-Dzerengová
Kedves Mindenki!
Egy olyan helyzetbe csöppentünk, amire talán egyikünk sem számított, amit valójában egyikünk sem gondolt, hogy megtörténhet.
Nap mint nap gondoltátok és talán mondogattátok is talán, hogy bárcsak ne kéne minden reggel korán kelni, bárcsak ne kéne az unalmas órákon ücsörögni, bárcsak ne kéne iskolába járni.
Most pont ez történik. Mégsem olyan jó, mint ahogy képzeltétek, mert azt gondolom, egy biztos, hiányoztok/hiányzunk egymásnak.
Az új helyzetet mindannyian szokjuk, tanuljuk. Kérlek benneteket, próbáljatok egy rendszert kialakítani a mindennapjaitokban, tervezzétek meg a napjaitokat, a heteteket. Ne vesszetek el a feladatok között. Tudom, nehéz, mi tanárok is még tanulunk. Tanuljuk az új helyzetet, az új tanítási formát, a sok adminisztrációt.
Az új, a változás, mindig tanulással jár, és ha megfelelő a hozzáállásunk, magunk javára fordíthatjuk mindezt. Kérlek benneteket, tegyetek így, legyetek erősek, türelmesek és felelősségteljesek. A nehéz, szokatlan időkben tanulunk mindig a legtöbbet.
„Aminek kezdete van, véget is ér egyszer. Békélj meg ezzel, s minden jóra fordul.” (Buddha)
Feltűnt a napokban, hogy lelassult élet, hogy van idő arra, amire eddig nem volt, hogy meglátok olyan dolgokat, amik mellett a normális kerékvágásban csak úgy elsétáltam volna. Ha nektek is van ilyen, osszátok meg (akár szöveges formában, akár képekben). Osszuk meg az örömünket egymással…
Íme a mai apró örömforrás, amit ma felfedeztem:
(kitettem olyan természetfotókat, amiket saját magam készítettem).
Sorban érkeztek is a szebbnél szebb és személyes képek az üzenőfalra.
Szívesen beszéltek az álmaikról és nagyon bíznak abban, hogy felnőtt korukban mindent meg tudnak valósítani, amit elképzeltek. Élményszerűen rajzolták meg ezeket.
Barcsi Széchényi Ferenc Gimnázium és Kollégium
Márciusban egy kihívás elé állítottam a gyerekeket „Légy te a támasz címmel”:
Március utolsó 5 napján legyél te a támasz szeretteid, osztálytársaid számára. Ha van kedved, csináld meg ezeket a feladatokat:
Március 27. péntek: Írj bíztató/hála üzenetet egy olyan ismerősödnek/rokonodnak, akinek dolgoznia kell ezekben a nehéz időkben is!
Március 28. szombat: Hívd fel valamelyik nagyszülődet/idősebb rokonodat és érdeklődj hogyléte felől!
Március 29.vasárnap: Hívd fel egy olyan osztálytársadat, akivel rég beszéltél!
Március 30. hétfő: Tegyél ki osztálycsoportba egy fényképet, ami valamilyen örömteli tevékenységet ábrázol és más arcára is mosolyt csalhat.
Március 31. hétfő: Küldj egy videóüzenetet egy barátodnak, melyben elmondod, hogy miért fontos neked.
Ha van kedved, írj egy pár sort az osztályfőnöködnek, az „elvégzett feladatokról” , oszd meg vele az ezzel kapcsolatos érzéseidet.
„LÉGY TE A TÁMASZ!”
Bár nem sokan végezték el a „feladatokat” (legalábbis nem mindenkitől jött visszajelzés) jó volt olvasni a kedves segítő gesztusaikról. Például:
Első nap egy hivatalban és egészségügyben dolgozó ismerősömnek írtam bíztató üzenetet és
bevallom nagyon jól esett, hogy örömet okozhattam nekik, akár csak pillanatokra is.
Barcsi Széchényi Ferenc Gimnázium és Kollégium
Sokat beszélgettünk a különböző probléma típusokról, majd megpróbáltuk bekategorizálni őket és megoldási stratégiákat keresni rájuk. Miután ezt megtettük az osztályban lévő problémákból kellett egyénileg leírni név nélkül egyet-egyet, majd beledobni egy kosárba. A kosárból húzni lehetett ezután egy cetlit és az adott problémára megoldást keresni egy tanult stratégiával. Sok problémakör felszínre jött és érdekes beszélgetések alakultak ki belőle. Az órát azzal zártuk, hogy mindenki mondott egy mondatot azzal a gondolatkezdéssel, hogy „jó volt ezt az óra mert…”.
Nagyon sokat tanultak a pozitív tulajdonságok összegyűjtésével, a társaik jellemzésekor választékosan felhasználták azokat.