Az utolsó témakörhöz érve a gyerekek címszavakban fogalmazhatták meg mi okoz nekik boldogságot. Válaszaik változatosak voltak: barátok, sportolás, számítógépezés, csoki, ölelés, család, győzelem egy játékban, zene, mese…stb. Majd arra kértem őket, hogy fogalmazzák meg a boldogság órákkal kapcsolatos élményeiket, tapasztalataikat. Itt már elég szűkszavúak voltak, de aki válaszolt, az pozitív és jótékony hatásról írt a saját kis nyelvhasználatával.
Elküldtem nekik Bagdi Bella: Jobb veled a világ című dalát.
Boldogságóra Alapprogram
A digitális oktatás alatt picit nehézkesebben sikerült feldolgozni a témát.
A mezei nyúl és a sündisznó meséjét legépeltem és megküldtem számukra, rajzos visszacsatolást kértem, de nem voltak túl aktívak a gyerekek.
A testnevelés tanítónénivel közös kérésünk volt, hogy minden nap végezzenek gimnasztikai, vagy akár tánc gyakorlatokat Bagdi Bella Jól érzem magam című számára.
A digitális távoktatásban kicsit nehezebben ment a téma feldolgozása.
A gyerekek egy-egy történetet küldhettek arról, amikor nagyon megbántották őket, s hogyan sikerült megbocsátaniuk. Vagy ha ő bántott meg valakit, ő hogyan tudta elérni azt, hogy megbocsátson. Kevésbé voltak aktívak.
Elküldtem nekik Bagdi Bella Ho’oponopono című számát, mert mindig nagyon szívesen hallgatták a hónap dalát.
Tanulóimmal a hónap dalának meghallgatása után beszélgetést folytattunk; mondjanak olyan dolgokat, melyek nagyon picik, de számukra annál nagyobb örömöt jelentenek. Főleg tárgyakat kaptam válaszul, néhány gyermekben viszont az ölelés, a segítségadás, a sikerélmény gondolata is megfogalmazódott.
Megnéztük Bagdi Bella 10 perces videóját az apró örömök élvezetéről, mely után néhány számukra ismeretlen szót azért meg kellett beszélni.
Az órát a hónap dalának újrahallgatásával zártuk, mert nagyon tetszett nekik.
Tanórán a hónap dalával kezdtük a témát. Majd megismerkedtek „A bugyelláris, a pipa meg a süveg” történetével, erről beszélgettünk.
A témát egy délutáni foglalkozás keretében is feldolgoztuk a gyerekekkel, felsős tanulókat is bevonva.
A foglalkozáson közmondásokat, idézeteket értelmeztünk.
Különböző szituációs gyakorlatokat kellett megoldaniuk a gyerekeknek. Itt nemcsak a különböző problémákat kellett megoldaniuk, hanem egymással együtt működve, egymást segítve munkálkodni.
A hónap dalának meghallgatása után a munkafüzet „Három kívánság” feladatával folytattuk az órát. Ezekben inkább tárgyi dolgokat fogalmaztak meg a gyerekek. Rövid beszélgetést folytattunk arról, hogy az ember a boldogságra törekszik, és azt elérni nem feltétlenül tárgyi dolgok szükségesek, vagyis azok csak egy ideig okoznak boldogságot. Ezt követően egy plüssmackó körbeadásával mindenki elmondhatta (ha szerette volna), hogy felnőttkorára tekintve milyen céljai vannak. Az osztály jó része még mindig inkább az anyagias célokat emlegette (jó autó, sok pénz, nagy ház). Az óra végére néhányan azért megfogalmazták a mindennapi jókedvet, szófogadást, segítőkészséget és hogy elérje azt, hogy sokan szeressék. Egy felhőcskébe írva összegyűjtötték közös céljaikat.
A témát ismét a hónap dalának meghallgatásával kezdtük. Ez után beszélgettünk, miért jó jót tenni másokkal, milyen az, amikor velünk tesznek valami jót. A munkafüzet feladatait csinálgattuk, nagyon kedves volt számukra a „Minden megvan? Mire lesz szükséged a jó cselekedetekhez?” rajzos feladat. Később az iskola boldogságórás karácsonyfájára elkészítették a saját karácsonyi díszüket, melyen egy iskolatársának fogalmaztak meg egy kedves gondolatot.
Nagyon szerették ezt a témát a gyerekek. A feldolgozást ismét a hónap dalával kezdtük, majd beszélgetéssel folytattuk. Megbeszéltük, miért fontosak számunkra a társas kapcsolatok, miért van rá szükségünk.
Főként a munkafüzet feladatait csinálgattuk. A „Viszonozd a figyelmességet!” feladatnál nagyon tetszett: Amit anyukád mond: Büszke vagyok rá, hogy ötöst kaptál. Amit te válaszolsz: Büszke vagyok rá, hogy te vagy az anyukám!
Később egy nagy piros szívre összegyűjtöttük, hogy melyek azok a dolgok, amelyek közösek az osztályban.
Nagyon fogékonyak voltak a gyerekek az új témára. Reggelenként szívesen osztották meg egymással, milyen apró örömök érték őket.
Az ébredő természetre irányítottam a figyelmüket, vegyék észre az abban rejlő apró szépségeket: egy duzzadó rügy, első, föld alól kibújó növények, madarak éneke…
Március 15-ére emlékeztünk, hálával gondoltunk a hőseinkre, buzgón színeztük a huszárokat, amikor…mindennek vége szakadt…a járvány elvette tőlünk a folytatást…de csak egy darabig. Aztán a megküzdési stratégiákat bevetve megkerestük a megoldásokat. Nem véletlen vagyunk Boldogságórás csapat!
Sok család nem állt készen eszközök tekintetében a digitális oktatásra, szűkösek voltak a lehetőségeink a kapcsolattartásra, így a Boldogságóra megtartására is egyszerűbb megoldásokat kellett keresnem. De igyekeztem megtalálni a módját, hogy aktivizáljam a gyerekeket, és úgy érzem sikerült. Márciusban egy véletlen folytán jöttem rá a megoldásra. Már két hét után feltűnően kezdték írni a gyerekek, hogy hiányoznak az osztálytársak, tanító nénik. Képet küldtek magukról, az elkészült rajz vagy technika munkákkal, munkafüzettel, lefényképeztették magukat, ahogy tanulnak stb. Ekkor jött az ötlet, ha hiányzunk egymásnak, küldjünk képet, üzenetet. A beküldött rajzokat, írásokat, képeket egy csokorba gyűjtöttem, és elküldtem nekik. Ilyen online osztálytalálkozót tartottunk.
Ezen kívül csatlakoztunk a „Tégy egy piros szívet az ablakba!” felhíváshoz is.
Írtam a gyerekeknek egy levelet: Csatlakozzunk ahhoz a szeretetteljes kezdeményezéshez, amely pár napja indult!
Készítsünk mi is piros szívet az ablakba!
“Rendkívül fontos ezekben a nehéz időkben, hogy kifejezzük a tiszteletünket és a hálánkat azoknak az embereknek, akik a körülmények ellenére is minden nap a mi biztonságunkért, egészségünkért és ellátásunkért dolgoznak.”
A fenntartható boldogságot két oldalról közelítettük meg. A Föld fenntarthatósága és a saját boldogságunk fenntarthatóságának oldaláról. Kupakból, zokniból és más újrahasznosítható anyagból készítettek tárgyakat, játékokat a saját boldogságukat pedig a nyári tervek, táborok, a közösségbe való visszacsatlakozás jelentette. Ismét előkerültek a telefonok a közös programok szervezéséhez.
Éves beszámoló:
Elevenek csoport
Kispesti Erkel Ferenc Általános Iskola
Nagyon szívesen vették a szülők, hogy bekapcsolódtunk a Boldogságóra programba. Végig figyelemmel kísérték a témákat, jelezték az otthoni változásokat. Elmondták, hogy sokkal többet beszélgettek a gyerekekkel, a gyerekek kérdezősködtek a szülők gyerekkoráról, mostani érzéseikről.
A gyerekek fejlődése szempontjából is nagyon hasznos volt, az empatikus képességük, önbecsülésük, önismeretük rendkívül sokat változott pozitív irányban. Szociális érzékenységük több jó cselekedetben is megnyilvánult. A csoport szívesen rajzol, ezért inkább erről az oldalról közelítettük meg a témákat. Rájöttek, hogy egy – egy nagyobb képet- csoportban alkotva- sokkal jobb készíteni. Mindent közösen akartak csinálni. A karantén alatt elkészítettük az osztály szakácskönyvét fényképekkel illusztrálva. A szülők olyan lelkesen kapcsolódtak be, hogy sokszorosítják, fűzik, és minden gyermek kap egy példányt. Az apró örömöket szívecskébe gyűjtötték, a mozgásról videókat, fotókat készítettek. Voltak, akik –okostelefont bekapcsolva- együtt csináltak gyakorlatokat, tánckoreográfiákat.
1. Boldogságfokozó hála – Hálás vagyok: rajzok
2. Optimizmus gyakorlása – Megvalósult álmaim: rajzok
3. Kapcsolatok ápolása – Barátom, mert…: szociometria kezeken
4. Boldogító jócselekedetek – Karácsonyi meglepetés-képeslap készítése
5. Célok kitűzése és elérése – Jármű tervezése: csoportos rajz
6. Megküzdési stratégiák – Beszélgetés a koronavírusról
7. Apró örömök élvezete – „Örömszív”
8. Megbocsátás – Meseajánlás egymásnak a témában
9. Testmozgás- Fényképek– Osztály szakácskönyv
10. Fenntartható boldogság
A koncertekbe is bekapcsolódtak, a szülők külön megköszönték ezeket a lehetőségeket.
Remélem, hogy ilyen sikeres év vár ránk jövőre is!
Szekeres Judit