A januári célok kitűzése és elérése boldogságóra foglalkozáson, játékos formában ismerkedhettek meg a gyermekek a cél fogalmával.
A foglalkozást egy relaxációs feladattal kezdtük, mely már oldotta a gyermekekben a feszültséget. Örömmel fújták ki a levegőt, mi közben az I,U,O,É,Á hangot mondták. Egy-egy gyermeket választottam ki, aki kiválaszthatta, hogy melyik hang legyen, amellyel kifújjuk a levegőt. Relaxáció után a Boldogvár c. mesét hallgathatták meg.
Célbadobás játékkal folytattuk a foglalkozást. Ehhez, minden gyermek kapott egy-egy lapot, melyet össze kellett gyűrni és „hógolyót” készíteni belőle. Megbeszéltük, hogy az a cél, hogy bele találjanak a hóemberes kosárba, mindaddig tart a játék, amíg valaki bele nem talál. A játék közben Bagdi Bella: Repülj velem c. dalát hallgattuk.
Az első találat után leültünk a szőnyegre és megbeszéltük, hogy ki, hogy érezte magát a játék közben. Mit éreztek, mikor nem ment bele a kosárba a hógolyó, de újra megpróbálhatták. Ezzel a játékkal próbáltam érzékeltetni, hogy kitartással, gyakorlással eljuthatnak a céluk eléréséhez.
A munkafüzet ezen témához kapcsolódó feladatát vettem segítségül, ahol a gyermek kiválaszthatja, hogy milyen célt szeretne elérni. Végig néztük, milyen célok közül választhatnak, majd a gyermekek örömmel fogalmazták meg saját kis céljaikat. Az volt a feladat, hogy legalább hármat válasszanak ki, színezzék, nyírják ki és a lapra ragasszák fel. Motiváltan törekedtek a megvalósítására. Az alkotások készítése közben Bagdi Bella dalait hallgattuk.
A foglalkozás végén, minden gyermek elmondta, hogy milyen célt tűzött ki magának.
A játékos feladat lehetőséget adott arra, hogy a gyermekek megtapasztalják, hogy próbálkozás és kitartás során elérhető a kitűzött cél, de nem mindig sikerül elsőre. Fejlődött a türelmük és a kudarctűrésük is.

Az ötödik boldogságfokozó témánk alkalmával előkerült a csoportunk hálaszíve, majd a hála zenéjére relaxáltunk. Mesébe hívogató énekkel kezdtem a „Boldogvár meséje” című mesét. Mese után beszélgetéssel dolgoztuk fel a témát. A gyerekek elmesélték, hogy milyen céljaik, megvalósítandó álmaik vannak, amit el szeretnének érni. Miután egymást meghallgattuk célbadobós játékot is játszottunk. Elmondták mit éreztek mikor sikerült a célba bedobni és mikor nem. Beszélgettünk a csoport céljairól, hogy a boldogság várába szeretnénk bejutni, az iskolára készülünk, szeretnénk szépen színezni, verselni, számolni, énekelni. Beszélgettünk a távolabbi céljaikról is, hogy mik szeretnének lenni nagykorukra, mit szeretnének majd megtanulni. Ezeket a gyerekek le is rajzolhatták és az elkészült alkotásokat kitettük a boldogság falunkra. A rövidtávú célok elérése érdekében az udvaron elkészítettük a közös hóember családunkat, duplóból megépítettük a boldogság várát, különböző nehézségi fokú kirakókat raktunk ki, hogy elérjük a céljainkat. A tornateremben a gyerekek akadálypályákon mentek végig, hogy beérjenek a célba. A hónap zenéje volt a gyerekek kedvence, melyet játékos mozdulatokkal többször el is táncoltunk.

„Célok kitűzése és elérése”

A foglalkozást relaxációval kezdtük.
Bagdi Bella „Van nekem egy álmom” hónap dalára mozogtunk.
A mesét meghallgatták a gyerekek ,megbeszéltük kinek mi a célja, mit szeretnének.
Babzsákot dobáltak célba, versenyeztek, nagyon élvezték, aki nem találta el, újból megpróbálta.
Végül kiszínezték a célkitűzés jelét.

Reggelente, a gyülekező alatt szokták kérni néha a gyerekek, hogy kapcsoljak zenét, szeretnének kicsit táncolni. Bekapcsoltam Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című zenéjét. Együtt utánoztuk a hegymászást, járást, úszást és a végén a táncot. Nagy sikert aratott az új zene, újra kérték és játszották most már önállóan is. Ehhez a zenéhez kapcsoltam a reggeli kör témáját is: ki mit szeretne megtanulni, mi az, amit még nem tudnak elég jól csinálni, de szeretnék, ha sikerülne. Rengeteg célt sikerült összegyűjtenünk: írni, olvasni, egyedül öltözni, biciklizni, úszni, repülőt hajtogatni… Nagyon lelkes volt mindenki! Aztán célba dobtunk egy karikába, amit ragasztóval vontam be, hogy a találatok jobban látszanak. Nem mindenki talált rögtön célba, és a nagyobbak emlékeztek már rá, hogy mit kell csinálni, ha nem sikerül elsőre: nem szomorkodni, hanem gyakorolni! Meg is ígértem, hogy játékidőben is fönn hagyom a karikát és gyakorolhat, aki szeretne. A kiválasztott céljaikat, tízóraizás után beragaszthatták a munkafüzetükbe, alá pedig lerajzolhatták, mit szeretnének kipróbálni. Itt is rengeteg ötlet volt: ki a hegymászást, ki az autóversenyzést, ejtőernyőzést akarta kipróbálni. Utána úgy folytattuk a dobás gyakorlását, hogy a céljaikat is mondaniuk kellett közben. A gyakorlás eredményeként egyre több labda került a karikába. Más feladatokat is ki lehetett próbálni: csipeszeket kellett különböző formákra csíptetni, színeket párosítani, lehetett várat eldönteni labdával, vödrökön lépegetni. Az egész terem megtelt gyakorló versenyző gyerekekkel. A rajz asztalnál is lehetett gyakorolni, ott a nevüket is megtanulták néhányan leírni. Nagyon lelkesek voltak! Másnap is kérték, hogy had próbálkozhassanak, gyakorolhassanak még! Megígértem, hogy lehet, sőt versenyeket is rendeztünk. Beszélgető körben, most már arról is beszélgettünk, hogy ha nagyok lesznek, felnőttek, akkor mik szeretnének lenni. Sokan tűzték ki célul, hogy énekesek, táncosok, focisták lesznek, de többen tervezték, hogy cukrászok fodrászok tanítók, autószerelők szeretnének lenni. Kiszínezhette mindenki a neki tetsző foglalkozást ábrázoló képet és haza is vihették, hogy otthon a szüleik is megismerhessék az álmaikat, céljaikat.