A célok után jöhetett a megküzdési stratégiák átbeszélése. Ki, hogyan tud megoldani egy-egy problémát? Ez roppant nagy kérdés egy 8 évesnek. Először is a színezős feladatot oldottuk meg csoportosan. nagyon oda kellett figyelni , hogy mennyit dobnak, az milyen színű és ki színezi. Nagy verseny lett a végén, hogy ki mennyit fog kiszínezni. Utána a szólások kirakása következett. Mindegyiket átbeszéltük, majd példákat kerestünk rá. A foglalkozást közös énekléssel fejeztük be.
Boldogságóra Alapprogram
A beszélgetőkörben mindenki elmondta az elképzeléseit, a vágyait a 2026-os évre. Ezt le is rajzolták, így jött létre a bakancslista.
Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mi az ami nehézséget okoz nekik a mindennapokban. Felírtuk egy lapra, rajzoltak is hozzá, majd kiállítottuk az iskola aulájában.
A boldogságóra témája a célok kitűzése volt. A tanulók megismerkedtek azzal, hogy mi a cél, és miért fontos, hogy legyenek terveink. Beszélgettünk arról, hogy a célok segítenek eligazodni a mindennapokban, és örömet ad, amikor elérjük őket.
A gyerekek egyszerű, életkoruknak megfelelő célokat fogalmaztak meg, például: jobban figyelnek az órán, kedvesebbek lesznek társaikkal, vagy többet gyakorolnak egy tantárgyból. Rajzos és szóbeli feladatokon keresztül dolgoztuk fel a témát, így mindenki aktívan részt vett az órán.
A foglalkozás jó hangulatban telt, a tanulók nyitottak és lelkesek voltak. A boldogságóra segítette őket abban, hogy tudatosabban gondolkodjanak saját fejlődésükről és sikereikről.
A decemberi boldogságórák középpontjában a karácsony üzenete állt: jobb adni, mint kapni. A gyerekekkel beszélgettünk az ajándékozás öröméről, arról, hogy egy kedves szó, figyelmesség vagy segítség legalább olyan értékes, mint egy tárgyi ajándék. A fenyőünnepre való készülődés során közösen hangolódtunk az ünnepre, megosztottuk egymással az ünnepi szokásainkat és élményeinket.
A Mikulásvonat és a Mikuláshoz kapcsolódó programok nagy izgalmat és örömet hoztak a gyerekek mindennapjaiba. Az osztálybulik erősítették az összetartozás érzését, sok nevetéssel és közös élménnyel gazdagodtunk. A kézműves foglalkozások során karácsonyi díszeket és ajándékokat készítettünk, amelyek fejlesztették a kreativitást, a türelmet és az egymásra figyelést. Az ünnepi időszak boldog, meghitt hangulatban telt, és hozzájárult a gyerekek érzelmi jóllétének erősítéséhez.
Fontos, hogy egy gyerek elgondolkodjon azon, mit szeretne egyszer az életében megtenni, mert így megtanul álmodni és célokat kitűzni. Az álmok segítenek abban, hogy legyen miért tanulni és dolgozni, és erőt adnak a nehezebb időszakokban is. Az ilyen vágyak boldogabbá teszik a gyerekkort, és reményt adnak a jövőre.
Először egy kezdő relaxációs gyakorlattal összpontosítottuk a figyelmünket. Ezután meghallgattuk a „Van nekem egy álmom” című dalt Bagdi Bellától. A zenehallgatás közben mozdulatsorokkal segítettem a dal elsajátítását a gyerekeknek és fokozatosan kapcsolódtak be egyre ügyesebben.
Kinyomtattam a tanulóknak a munkafüzet 38. oldalán található feladatot. A gyerekekkel elkészítettük a feladatlapot. Hamar hangsúlyba is került, hogy a céljaink és vágyaink nem minden esetben teljesen egyeznek. Irányított kérdezés módszerével beszélgettünk arról, hogyha van valami, amit nagyon szeretnénk, hogyan tudjuk azt célnak megformálni és az ahhoz vezető lépéseket megalkotni. A Boldogságvár hasonlatát vezettem be példaként, miszerint ahhoz, hogy elérjünk a várba, minden egyes lépcsőfok megmászására szükség van.
Ezek után készítettük el saját osztályplakátunkat. Ezt megelőzte több kisebb feladat. Még a téma első bevezetésekor készítettünk képeket a gyerekekről. Emellett minden gyermek színezett egy kezet.
Ennél az alkalomnál körben ültünk le az összeillesztett asztaloknál. Közös célokat tűztünk ki és ezeket a célokat a gyerekek fogalmazták meg. A célokat a gyerekek találták ki, majd én leírtam és ők felragasztották. Ezután minden célhoz átbeszéltük, hogy milyen lépésekre van szükség az elérésükhöz. Ezután a gyerekek kidekorálták a plakátot az előre elkészített képekkel és kezekkel.
A foglalkozás nagyon jó hangulatban telt. A gyerekek aktívan vettek részt a tevékenységben. Az óra végén egy jól látható helyre akasztottuk ki a plakátunkat, hogy céljaink mindig szem előtt legyenek.
Nálunk a Tulipán csoportban a célok kitűzése minden esetben a gyermekek életkori sajátosságaihoz, egyéni fejlettségi szintjéhez és aktuális szükségleteihez igazodik. Csoportunkban nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy mindig apró, könnyen érthető és rövid időn belül megvalósítható célokat tűzzünk ki közösen a gyermekekkel. Ezek a célok elsősorban a mindennapi óvodai élethez kapcsolódnak, és segítik az önállósodás, az együttműködés, valamint az érzelmi biztonság kialakulását.
A célok megfogalmazása során bevonjuk a gyermekeket, így ők is aktív részesei lehetnek a közös döntéseknek. Például közösen elhatározzuk, hogy megpróbálunk önállóan kezet mosni ebéd előtt, rendet rakni a játékok után, vagy megvárni egymást az öltözködés során. Az ilyen apró célok elérése hozzájárul ahhoz, hogy a gyermekek sikerélményhez jussanak, és pozitív énképük fokozatosan erősödjön.
Fontos célkitűzés lehet az érzelmek felismerése és kifejezése is. Ennek érdekében például közösen megbeszéljük, hogyan jelezhetik a gyermekek, ha szomorúak, fáradtak vagy örülnek valaminek, illetve hogyan kérhetnek segítséget társaiktól vagy a felnőttektől. A közös cél lehet az is, hogy kedves szavakat használjunk egymással, megvigasztaljuk a síró társunkat, vagy megosztjuk egymással a játékokat.
A kitűzött célok megvalósítását folyamatos pozitív megerősítéssel támogatjuk. A dicséret, az elismerő visszajelzések és az apró sikerek kiemelése segíti a gyermekeket abban, hogy örömmel vegyenek részt az óvodai tevékenységekben. Például megdicsérjük őket, ha türelmesen kivárják a sorukat, ha megpróbálnak egyedül felöltözni, vagy ha segítenek egy társuknak.
Az apró lépésekben történő, közös célkitűzés és célmegvalósítás hozzájárul ahhoz, hogy a kisgyermekek biztonságos, szeretetteljes és boldog óvodai környezetben fejlődjenek, ahol örömmel tapasztalják meg saját képességeik kibontakozását és a közösséghez tartozás élményét.
Február hónapban a megküzdési stratégiákkal foglalkoztunk.
Ehhez elolvastam a gyerekeknek A jó vagy rossz c. tanmesét, ez adta az indítást a beszélgetéshez. Először csak a mesét dolgoztuk fel, majd a saját örömeinkre, nehézségeinkre kereteztük át a történetet.
Példákat kerestünk arra, hogy „minden rosszban van valami jó”
Végül megkértem a gyerekeket, hogy egy rövid fogalmazásban írják is le az egyik élményüket, amikor valami rossz történt velük, de aztán mégis jól alakult.
Elénekeltük a Van nekem egy álmon című dalt és hangszerekkel is kísértük.
Majd elolvastam nekik A nyúl és a teknős című mesét. Megbeszéltük, hogy a teknősnek volt egy szinte lehetetlen célja, mégis elérte azt.
Tanulság:
A lassú és kitartó munka elnyeri jutalmát!
Majd bakancslistást készítettünk a következő félév céljairól.
