A foglalkozáson páros versmondós gyakorlatot csináltunk. Az egyik gyerek hangosan mondta a verset, a másik mögötte állt, és a hóna alatt előrenyújtott karokkal gesztusokkal kísérte a szöveget. A cél az volt, hogy a mondás és a mozdulatok tökéletesen egyszerre történjenek.
Ehhez nagyon kellett figyelni egymásra és összehangolódni. A gyerekek jól belelendültek, sokszor nevettek, amikor valaki elrontotta vagy épp nagyon jól eltalálta a mozdulatot. Nagyon jó hangulat lett tőle.
A gyakorlat remekül fejleszti a figyelmet, az együttműködést és a testtel való kifejezést. Nemcsak versekkel, hanem más szövegekkel is jól működik. Egyszerű, de nagyon hatékony és szórakoztató feladat! 😊
Boldogságóra Alapprogram
A Méhecske kiscsoportba újra megérkezett Boldog Dóra, aki a céljairól mesélt a gyerekeknek. Játékba hívta őket a kedvenc szívecskés kövével, amelyet minden kiscsoportos megnezhetett közelebbről.
Ezután táncolni mentek, bált rendeztek, ahol még Micimackó is szívesen részt vett.
A felhasznált zeneszámok Bagdi Bella szerzeménye.
A foglalkozást egy ráhangoló gyakorlattal indítottam, amely Bagdi Bella Van nekem egy álmom című dalára épült. A gyermekeket arra kértem, hogy kizárólag engem figyeljenek, és a mozdulataimat utánozva kapcsolódjanak be a közös mozgásba. Ez a tevékenység segítette a figyelem összpontosítását, az érzelmi ráhangolódást, valamint a közösségi élmény megalapozását.
A mozgást követően a gyermekek elfoglalták helyüket a székeken, majd Boldog Dóra, a mesemondó lányunk elmondta a mesére hívó mondókát („Kerekerdő kalandra hív téged…”), amely tovább fokozta a várakozás és az élmény varázsát. Ezután a televízión megtekintettük A kicsi dió című magyar népmesét.
A mese feldolgozását beszélgetés követte. Kérdéseimmel („Mi volt a szegény ember célja?”, „Mi volt az ördög célja?”) arra ösztönöztem a gyermekeket, hogy gondolkodjanak a szereplők motivációiról. Szinte minden gyermek jelentkezett, ami azt mutatta, hogy a mese felkeltette az érdeklődésüket, és aktívan bevonódtak a feldolgozásba.
Ezt követően a célok témáját a gyermekek saját életére vetítettük ki. Beszélgettünk arról, hogy milyen céljaik lehetnek gyermekkorban (öltözés, evés, játék, tanulás), majd arról is, hogy milyen célokat képzelnek el felnőttkorukra. A gondolkodást mozgásos játékkal tettem még élményszerűbbé: két kijelölt sávba kellett a labdát gurítani. A közelebbi sáv gyermekkorra jellemző célokat, a távolabbi sáv felnőttkori célokat jelképezett. A mozgás hatására a gyermekek felszabadultabbak lettek, és megfigyelhető volt, hogy a kognitív működésük is hatékonyabban teljesített.
A gyermekek rendkívül változatos célokat fogalmaztak meg, többek között olyanokat, mint autószerelő, autókereskedő, sminkes, tűzoltó, kosárlabdázó, űrhajós, ügyvéd vagy akár Pókember. Emellett személyes, fejlődéshez kapcsolódó célok is megjelentek: szeretnének szépen rajzolni, korcsolyázni, úszni, repülni, vagy egy kis cicát.
A közös beszélgetés után az asztaloknál alkotó tevékenység következett. Minden gyermek kapott egy „célkitűzés jelét” és egy boldogságvárat, amelyet szabadon, tetszőleges színekkel színezhetett ki. Ez a tevékenység lehetőséget adott az elmélyülésre és az önkifejezésre.
A foglalkozást elégedettségméréssel zártuk. Az ajtóra mosolygós és egy szomorú smiley került fel. Egy kisfiú a szomorú jelet választotta, amit meg is indokolt: szomorú volt, mert az egyik kislány nem akart mellé ülni. Ez a visszajelzés fontos jelzés volt számomra arról, hogy a gyermek nem tudott elvonatkoztatni az aktuális érzelmi állapotától, és ez az érzés abban a pillanatban erősebb volt nála. A szomorú smiley tehát nem a foglalkozásnak, hanem egy megélt érzelmi helyzetnek szólt.
A foglalkozás végén a gyermekek újra együtt táncoltak Bagdi Bella dalára a szőnyegen, felszabadultan és örömmel.
2025 decemberében az iskolai adventet a jó cselekedetek határozták meg. Mindennap húzott egy gyermek egy jó cselekedet kártyát és így hetente 5 lehetőség volt jót tenni. Ezek között volt otthoni, iskolai, de még játszótéri ötlet is, amivel meg lehetett lepni valakit. Kifejezett cél az iskolában az volt, hogy olyan valakinek kedveskedjenek a gyerekek, akivel amúgy kevesebb az interakciójuk. Egy mosoly, egy beszélgetés, kis meglepetés, titkos segítő, mind-mind egy lehetőség volt nyitni egymás felé.
Bár kezdetben félénken, de örömmel próbálkoztak a gyerekek.
Célok kitűzése és elérése (Mit tehetünk egy békésebb iskoláért?)
Január elején, az újévi fogadalmak idején, a szünet utáni találkozásunkkor a gyerekek a béke szimbóluma (fehér galamb olajággal a csőrében) köré összegyűjtötték azokat a fogalmakat, amelyekkel ők maguk is hozzá tudnak járulni a nyugodt, békés iskolai légkör megteremtéséhez, fenntartásához. A fogalmak összegyűjtése közösen történt, de a szimbólum köré már mindenki egyénileg válogatta ki azokat, amelyekkel legjobban azonosulni tudott, és célként tűzött ki maga elé.
Január havi témánk a célok kitűzése, és elérése volt, melyet most a Hóemberek világnapjához kötöttünk. Meghallgattuk a Magányos hóember című mesét, amely jó lehetőséget adott a társas kapcsolatok erősítésére és az osztály céljainak megfogalmazására. Sok célt felállítottunk. Ezek eléréséhez megbeszéltük a mese mondanivalóját. A mese kapcsán célként megfogalmaztuk, hogy az osztályban mindig jó barátok leszünk és segítjük egymást. Azt is tudatosítottuk, hogy a célok eléréséért tennünk is kell, és ennek megfelelően kell dolgoznunk is érte. Elkészítettük a mi hóembereinket, ezzel is emlékeztetve magunkat céljainkra. ⛄️❄️
A gyermekek életkoruknak megfelelő módon ismerkedjenek meg a cél fogalmával, megtapasztalják a próbálkozás, a kitartás és az együttműködés örömét, valamint felismerjék, hogy a célok eléréséhez időre, gyakorlásra és bátorságra van szükség.
Ráhangolódás – testtudatosító gyakorlatok
A foglalkozás elején körben ültünk, nyugodt, biztonságos légkört teremtettünk.
A gyermekek játékos mozgásos gyakorlatokon keresztül hangolódtak rá az együttlétre:
„Malomkörzés” – karjainkkal lassú, nagy köröket rajzolunk, mintha egy szélmalom lapátjai lennének. Segít az ellazulásban, figyelemösszpontosításban.
„Hintaszék” – ülve, lassan előre-hátra ringatózunk, megnyugtatja az idegrendszert.
„Dagasztás” – karjainkat, vállunkat finoman „megdolgozzuk”, mintha tésztát dagasztanánk, ezzel oldva a feszültséget.
A gyakorlatokat rövid beszélgetés követte:
„Hogy érzi magát most a testünk? Készen állunk a közös játékra?”
Foglalkozást indító énekes-táncos rész
Bagdi Bella: „Van nekem egy álmom”
(Repülj velem c. album)
A dalt hallgatással és szabad mozgással kísértük.
A gyermekek táncolhatnak, ringatózhatnak, saját mozdulatokat találhatnak ki.
Rövid beszélgetés:
„Mit jelent az, hogy álom? Neked is van valami, amit szeretnél elérni?”
Munkafüzeti feldolgozás: Munkafüzet: 38. oldal
A gyermekek kiválasztják azokat a célokat, amelyekhez a legközelebb érzik magukat, majd kiszínezik azokat.
Segítő kérdésekkel támogattam az elmélyülést:
„Miért ezt választottad? Mitől lenne jó, ha sikerülne?”
Célba dobás – élményalapú célmegfogalmazás.
A közös megbeszélést követően minden gyermek kitalál egy saját kis célt.
A heti meséhez kapcsolódva egy kartondobozból készült, festett farkas szájába dobhatják a puha kislabdákat.
Dobás előtt mindenki hangosan kimondja a célját.
Többszöri próbálkozásra van lehetőség.
Kiemeljük: nem baj, ha elsőre nem sikerül, a célokat nem adjuk fel.
„A próbálkozás is siker, és minden dobás közelebb visz a célhoz.”
Mese – filcbábokkal
A három kismalac és a farkas
A mesét filcbábokkal, élményszerűen adttam elő, teret hagyva az érzelmek megélésére.
Beszélgetés a mese után
Irányított kérdések:
Mi volt a három kismalac célja?
Sikerült elérniük? Hogyan?
Milyen érzéseket élhettek át a szereplők?
Te segítettél volna nekik? Hogyan?
A gyermekek szabadon megoszthatják gondolataikat, érzéseiket.
Relaxációs gyakorlat
Nyugodt zenehallgatás közben kényelmesen elhelyezkedtünk.
Rövid vezetett relaxáció:
„Képzeld el, hogy elérted a célodat… Milyen érzés ez?”
Színezés – levezetés
A meséhez kapcsolódó színezhető illusztrációk segítségével a gyermekek feldolgozzák az élményeket.
Csendes, elmélyült tevékenység.
Közös csoportcélok megfogalmazása
Zárásként közösen beszélgetünk a csoport céljairól:
a farsangra való készülődés,
a csoportszoba díszítése, szépítése,
a madáretetők folyamatos feltöltése.
Hangsúlyozom az együttműködés és a közös siker örömét.
A Boldogságóra Program januári témája a Célok kitűzése és elérése volt. 4. osztályos tanulóimmal a feldolgozást egy motiváló idézet leírásával kezdtük: Eleanor Roosevelt szerint „A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.” Több alkalommal is hallgattuk a hónap dalát, Bagdi Bella: Van nekem egy álmom címmel. A ritmusos zenére a gyerekek szívesen táncoltak, a dal szövegét mutogatva. Meghallgattuk „Az önbizalom hegy és motiváló jövőkép” vizualizációs gyakorlatot is, melynek során képzeletben, minden akadályt leküzdve megmásztuk az önbizalom hatalmas hegyét, a csúcsra érve pedig éreztük az elégedettség mámorát. Beszélgettünk arról, hogy miért van rá szükség, hogy célokat tűzzünk ki magunk elé? Mit kell tennünk ezek elérése érdekében? Milyen tulajdonságokat kell előtérbe helyeznünk: kitartás, céltudatosság, határozottság, szorgalom stb. Ezek után pedig megnéztünk egy motiváló filmrészletet a Végtelen hit című filmből. Egy magyar órán a gyerekek elkészítették a saját bakancslistájukat, felírták melyek azok a dolgok, amit az életükben mindenképp meg szeretnének tenni, vagy helyek, amiket szeretnének látni, célok, melyeket szeretnének elérni. Egy vizuális kultúra órán pedig egy fotómontázsban tanulóim megalkották a saját jövőjüket ábrázoló képet. Segítségül kaptak hozzá kinyomtatott rajzokat, amikből tudtak válogatni, színezni és a saját elképzeléseikkel kiegészíteni. Egy magyar olvasás órán mesét is néztünk. A klasszikus Magyar népmesék közül a Nyúlpásztor az egyik legjobb példa a kitartásra és a lehetetlennek tűnő feladatok teljesítésére. A főhősnek türelemmel és okos taktikával kell őriznie a nyulakat, hogy elnyerje méltó jutalmát. A történet bemutatja a barátság, az állatok szeretete és a kitartás fontosságát, miközben a gyerekeknek izgalmas és szórakoztató tanulságokat kínál.
A hónap lezárásaként, minden gyerek felírta a saját boldogságvára következő lépcsőfokára a Célok kitűzése és elérése szint teljesítését.
A téma feldolgozása segített a diákoknak megérteni azt, hogy a tartós boldogság elérésének egyik legfontosabb eleme egy értelmes életcél kitűzése és elérése. Az élet értelmének megtalálása egy olyan összetett feladat, ami egy egész életen át tart. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek pozitív példákat és inspirációt kapjanak ahhoz, hogy tudjanak a maguk számára értelmes célokat kitűzni.
Január az új év kezdete. Új terveket szövünk, új célokat tűzünk ki, vágyakat, óhajokat fogalmazunk meg. Terveinkről beszámoltunk egymásnak, minek utána eldöntöttük, hogy mindenki rögzíti gondolatait papíron is, felvázolva egy hegyet, aminek a csúcsára kerül a terv, cél, vágy rajza, hiszen, amikor hegyet mászunk a cél a hegycsúcs elérése. A hegycsúcs eléréséhez kanyargós, rögös úton kell haladni. Kitartásra, türelemre, elszántságra, bátorságra van szükség. A gyerekek rajzolás közben számbavették, hogy mi mindent kell tenniük azért, hogy céljaikat elérhessék. A tervek között szerepeltek: ,,polc anyának”, ,,új kutyaház”, ,,utazás helikopterrel”, ,,egyiptomi utazás”, ,,tanulni kungfuzni”, ,, többet játszani apával” , ,,citromfát nevelni” … Jó volt tervet megfogalmazni, a terv megvalósításának tervét kidolgozni.
Célbadobás
A beszélgetés legfontosabb üzenetét közösen fogalmazták meg: valós, életszerű célokat kell kitűznünk magunk elé, csak azokat tudjuk megvalósítani.
Az „Apró lépéssel előre!” mankót használjuk, a kishitűségen és az önismereten még dolgozunk! Nagyon tetszett a fiataloknak a mozgásos ügyességgel kombinált feladat, köszönjük.