Februárban a megküzdés témáját dolgoztuk fel a Szivárvány csoportban „Meg tudok birkózni vele – megküzdés nehéz helyzetekben” címmel. A foglalkozások során a 3–4 éves gyermekek játékos tevékenységeken, meséken, beszélgetéseken és mozgásos feladatokon keresztül ismerkedtek meg a nehéz érzésekkel és az azokkal való megküzdés egyszerű módjaival.
Az érzelemkártyák, mesék és dramatikus játékok segítették a gyermekeket abban, hogy felismerjék és kifejezzék érzéseiket. A „Segítő kezek” kreatív tevékenység és a buboréklégzés gyakorlása során olyan egyszerű megoldásokat tanultak, amelyek segíthetnek megnyugodni egy-egy nehezebb helyzetben. Az akadálypálya és a közös játékok a kitartás és az újrapróbálkozás élményét erősítették.
A hónap zárásaként közösen elkészítettük a „Megküzdés-láncot”, amely azt jelképezi, hogy nem vagyunk egyedül a nehéz helyzetekben, mindig kérhetünk segítséget. A gyermekek örömmel kapcsolódtak be a tevékenységekbe, és egyre bátrabban fejezték ki érzéseiket.
A februári Boldogságórák megerősítették, hogy a biztonságos, elfogadó légkörben a gyermekek játékos formában is képesek megismerni és gyakorolni a megküzdés alapjait.
Boldogságóra Alapprogram
1. Relaxáció – „Az én hangom”
A csoport közösen végzi a feladatot.
2. Bevezetés – Szervusz kedves barátom…
Párba állunk a gyermekekkel és a már jól ismert „Szervusz kedves barátom” gyerekjátékot játsszuk el mozdulatokkal kísérve. Többször megismételjük és minden játéknál új párt kell választaniuk a gyermekeknek.
3. Téma feldolgozása mesével – Mihail Pljackovszkij: Lecke barátságból
A mese elmesélése, majd annak rövid feldolgozása.
4. Barátságveréb készítése
Eszközök: madár sablon, színes papír, ragasztó, fekete filc
A gyermekek választanak maguknak egy madársablont. A madársablonra színes papírdarabokat ragasztanak, majd megrajzolják a madárka szemét is. Mikor a madárkák készen vannak, akkor elhelyezzük őket egy nagy madáretetőben, ahol együtt eszegetnek. Ezzel jelképezzük azt, hogy mindenki társas kapcsolatban/barátságban áll a másikkal.
5. Mindenkinek van barátja
Eszközök: kislabda vagy óriás dobókocka
Körbe ülünk a földön és egymásnak dobjuk a kockát/labdát. Dobjuk valakinek és azt mondjuk: „Azt szeretem benned, hogy…”. Valami kedves, pozitív dolgot mondunk a másikról.
Bízom benne, hogy a Boldogságóra foglalkozás hatására a labda/kocka szerteágazó utat tesz meg a gyermekek körében.
6. A barátság jelének kiszínezése
Zárásképpen a gyermekek a barátság jelét színezhetik ki és ragaszthatják fel a Boldogságvár harmadik lépcsőfokára.
Megnéztük a kisvideót, és beszélgettünk a különböző bátorságokról. Majd a diákok körbeírták a kulcsszót olyan szituációkkal, amikor szükségük volt a bátorságukra.
A februári boldogságóra célja az volt, hogy a gyerekek megismerjék és gyakorolják a hatékony megküzdési módokat nehéz helyzetekben. A mindennapokban felmerülő problémák természetes részei az életnek. A játékos feladatokon és a mesén keresztül megismerték a problémamegoldás lépéseit, az érzelmi reakciók enyhítésének lehetőségeit és a negatív érzések kezelését.
A gyerekek megtapasztalták, hogy a problémák megoldhatók, az érzelmek kezelhetők és mindenki képes fejlődni a megküzdésben. A tudatos gondolkodás segít, hogy magabiztosabban reagáljanak a mindennapi kihívásokra.
Elöljáróban meghallgattuk az Ellazulni jaj de jó! Című dalt. Nagyon tetszett a gyerekeknek.
Az Állati állapotok utánzó játék tetszett a tanulóknak. Nagyon élvezték, hogy bele bújtak a különböző állatok állapotába. S főleg az, hogy ezt kint a szabadban játszottuk el. Majd beszélgetés követte a feladatot. Elmondták melyik állat állapota, megjelenítése okozott problémát, melyik tetszett nekik. Legjobban az ébredő kakas mozgását kedvelték,melyet kukorékolással színesítettek.
A következő alkalommal a Szorult helyzetben feladattal birkóztunk meg, mely a végére teljesen más irányban tért el. Mindenki mondott érdekes példákat erre a szituációra, viszont ez a kisfiú elmondta, hogy milyen problémái voltak az anyukájának szülés közben, s Ő nagy veszélyben volt. Ez a helyzet minden lurkót elgondolkodtatott, s kicsit megértőbbek lettek ezzel a kisfiúval szemben. Jó volt látni , átélni milyen érdeklődően, hallgatták a többiek. Talán most már jobban elfogadják ezt a kisfiút.
A Boldogságóra program keretében az „Apró örömök élvezete” témával foglalkoztunk. Az óra célja az volt, hogy a diákok felismerjék: gyakran a jövőre várunk, miközben a jelenben is számtalan öröm vesz körül bennünket – csak meg kell tanulnunk észrevenni őket.
A foglalkozást egy gondolatébresztő beszélgetéssel indítottuk. Arról beszélgettünk, hogy hányszor mondjuk azt: „Majd akkor leszek boldog, ha…”, és közben elszalad mellettünk a mai nap. A tanulók saját példákat is hoztak: egy jóízű nevetés a szünetben, egy különleges égbolt hazafelé menet, egy kedves szó egy baráttól. Rájöttünk, hogy ezek a pillanatok sokszor fontosabbak, mint a nagy, ritka események.
Az óra hangulatát egy ismert sorozat idézete is erősítette a Így jártam anyátokkal című sorozatból. A történet egyik szereplője, Ted Mosby arról beszél, hogy az életben nem a nagy pillanatok számítanak a leginkább, hanem a kicsik – azok, amelyekről akkor még nem is tudjuk, milyen fontosak.
Ezután irodalmi szövegekkel dolgoztunk. A tanulók Arany János és Petőfi Sándor verseiből választottak. A csoportok arról beszélgettek, hogyan tudja a költő a hétköznapi dolgokat különlegessé tenni. Milyen szavakkal, képekkel, jelzőkkel éri el, hogy jobban figyeljünk a világ apró részleteire?
Az óra kreatív részében mindenki választott egy „láthatatlan” tárgyat a teremben – például egy kopott ceruzát, egy kilincset vagy egy régi radírt. A feladat az volt, hogy legalább három olyan jelzőt vagy érzést fogalmazzanak meg róla, amit korábban nem vettek észre. Meglepően érzékeny és ötletes gondolatok születtek: egy egyszerű tárgy mögött történetek, emlékek és hangulatok jelentek meg.
A foglalkozás végén közösen megfogalmaztuk: a jelen élvezete nem magától történik, hanem figyelmet igényel. Néha tudatosan meg kell állnunk, körbenéznünk, és észrevennünk, mi mindenért lehetünk hálásak. A tanulók aktívan és nyitottan vettek részt az órán, és sokan jelezték, hogy megpróbálnak ezután jobban figyelni a mindennapok apró örömeire.
Ezen a héten Dínó földön jártunk és segítettünk a dínoknak. Ez a téma a gyerekek kedvence volt. Megtanulták, hogy probléma esetén lehet segítséget
kérni. Beszélgettünk, az akadályokról, amelyek jöhetnek az életünkbe, de nem szabad feladni, mindig újra lehet próbálni. Ehhez válogattam számukra
feladatokat, melyet nagyon élveztek, mint ahogy a képek is bizonyítják.
Egy beszélgető kör után. amikor is megbeszéltük hogy mit is jelent a barátság, kinek ki a barátja és miért- szíveket osztottak szét a gyerekek. Egy kisgyerek választott egy színt, az egyik szívet megtartotta magának, a másikat a kis barátjának adta… Öröm volt látni, hogy a végén mindenkire került szívecske. A végén mindenki kapott egy szívet a kézfejére és összefogtunk egy nagy körbe, mert mi egy csoport, egy csapat vagyunk és vigyázunk, segítünk mindenkit.
Február a megküzdési stratégiák hónapja.
Egyre gyakrabban fordul elő a csoportban, hogy stresszhelyzetben dühösek,
ingerlékenyek lesznek a gyerekek. Nehezen viselik a kudarcot, a feszült
helyzeteket, nehezen alkalmazkodnak. Az érzelmek megtapasztalása,
megfogalmazása nagyon bonyolult dolog egy kisgyermek számára, hiszen
megfoghatatlan, nehezen köthető konkrét dologhoz.
A Boldogovi foglalkozást éppen ezért a relaxációs gyakorlatokkal kezdtük. A
relaxáció után a boldogság mondókával igyekeztünk a testi érintéssel, az
öleléssel biztosítani a meghitt, elfogadó légkört, ami szükséges a témáról való
beszélgetéshez.
A beszélgetést igyekeztem úgy irányítani, hogy meg tudják fogalmazni milyen
helyzetekben, mikor nem érzik jól magukat és mit kell ahhoz tenniük, hogy ez
elmúljon, megváltozzon. Nagyon érdekes megtapasztalás volt az, ahogy néhány
nagycsoportos kisgyerek megfogalmazta azt, hogy hol érzi a testében a
boldogságot, mit érez és hol érzi azt, amikor fél, vagy szomorú, vagy ha olyan
személlyel találkozik, akit nagyon szeret.
Ezek után a foglalkozás lezárásaként a munkafüzet feladataiban is
megjelenítettük a különböző érzelmek helyét, színekkel is illusztrálva. Végül
pedig a megküzdés hónap dalával, a hozzá kapcsolódó mozgással igyekeztünk
elérni az elmélyülést a nyugodt, kiegyensúlyozott állapotot.
Március havi téma: Ráhangolódás a Boldogság világnapjára – Apró örömök élvezete
Ráhangolódás mozgással
Boldogságunk ereje, 1-et mutatunk a kezünkkel
Tízezernyi öröme. 10-et mutatunk – „sok öröm”
Felmásztunk a hegyre, karunk magastartásba lendül – „fel a hegyre”
Leszálltuk a völgybe. leguggolunk – „le a völgybe”
Ha fent voltunk, mosolyogtunk, karunk magastartásba – „örülünk együtt”
Ha lent voltunk, összefogtunk. leguggolunk – „segítünk egymásnak”
Ha fent sem voltunk, karunk magastartásba
Lent sem voltunk, karunk lefelé tartása
Otthon voltunk. önmagunk átölelése
Apró örömök
Kilátó
Megnevezünk 3 dolgot, ami itt és most örömet okoz. A figyelmet az érzékszervekre irányítom: – mit látsz, hallasz, érzel?
Boldog mondóka
Mozgásos mondóka tanulás a testünk-lelkünk feltöltődésére!
Várfalvy Emőke verse. Forrás: https://avarfalvimesek.blog.hu/2018/10/22/boldog_mondo_ka
Örülök a télnek, kezeinkkel, ujjainkkal hóesést imitálunk
örülök a nyárnak, feltartott kézzel megfordulunk magunk körül
friss tavaszi szélnek, feltartott kézzel hajladozunk a szélben lassú hullámmozgást végzünk
őszi lombhullásnak, lassú hullámmozgást végzünk lefele a kezeinkkel
hogyan lehetsz bárhol, kérdő mozdulatot teszünk a kezünkkel
és bármikor boldog?
Ha a napsugarad, felnézünk az égre, kitárjuk a karjainkat
a szívedben hordod! a napsugarakat a szívünkhöz öleljük
Testmozgás
Kondiparkba érkezünk
Gyors energizáló mozdulatokat és a két agyféltekét összehangoló gyakorlatokat végzünk: nyújtózás, vállkörzés, helyben futás. Majd közösen kirázzuk a karokat-lábakat, és egy mély levegőt veszünk.
Fenntartható boldogság
Boldogság Szökőkút
Körbe állunk, és mindenki mondjon egy élményt, amit hazavisz a képzeletbeli „parkból”.
Azzal zárom, hogy a boldogság gyakorlás kérdése, amit nap mint nap lehet erősíteni.
