Egy nagyon kedves témát dolgoztunk fel a héten a gyerekekkel. Apró örömök, meglátása, megélése. Szerintünk nagyon fontos ebben a felgyorsult világban, kicsit lecsendesedni és meglátni a minket körülvevő apró örömöket, pici hétköznapi pillanatokat, amik mosolyt csalnak az arcunkra és feltöltenek minket. Sokat beszélgettünk erről a gyerekekkel és annyira aranyosak voltak, mert nyitva volt az ablak a foglalkozás ideje alatt és észrevették a tavasz közeledését, a kismadarak csivitelését és jó volt látni az arcukon a felhőtlen örömet. Nem is kellett ettől jobb bevezetője a témának. Mondták, hogy az is apró öröm, mikor a konyhás nénik főzik az ebédet és megérezzük az illatát. Amikor egy ölelést kapunk a barátainktól, vagy amikor anya megdicsér, mert ügyesen vigyáztam a tesómra. Jó volt látni és hallani, hogy megértették, mit jelent az apró öröm. Megmondom őszintén féltem attól, hogy boltban megvásárolt dolgokat fognak felsorolni, de szerencsére tévedtem. Másnap feldolgoztuk a hónap meséjét: Az öröm forrása . Mindenkit elvarázsolt a mese, ebből kiindulva mindenki elmondta nekik mi vagy kik az öröm forrásai, így szépen elmentünk a barátságok irányába és közösen megállapítottuk: Jobb Veletek a Világ. Mindenki átkarolta a barátját és elmondta, miért örül, hogy van neki. Aranyosak voltak: Jó veled rajzolni és kirakózni. Jó volt ott aludni nálad a pizsi partikor. Szeretek veled hintázni. Ezeket a barátságokat gyorsan papírra is vetettük és lerajzoltuk azt. Természetesen a munkafüzet feladataiból is válogattunk és akinek kedve volt, kitölthette. Megcsináltuk a mosolyláncot is, amikor körbe ültünk és elindítottunk a mosolyt és a mellettünk ülönek kellett tovább adni, annyira jól esett mindenkinek, már nevetett mindenki, pedig még meg se kapta a mosolyt. (a nagy örömben, elfelejtettünk képet készíteni) Közösen a Süni csoportos gyerekekkel elültettük 4 gyümölcsfánkat is, ami a 10millió fa programhoz csatlakozva valósut meg, szintén a boldogságóra keretei között. Nagyon szorgalmasan dolgoztunk a fa ültetésén és innentől, a kis növendékeket gondozzuk, szeretgetjük, hogy velünk együtt ők is nőjenek és boldogságot hozzanak a mindennapjainkba.
Boldogságóra Alapprogram
A jó cselekedet néha egészen aprók – mégis szebbé teszik a világot. Minden apró tett, segítség számít, legyen az egy kedves szó vagy egy segítő kéz. A természet gondozása azt jelenti, hogy vigyázunk a világra, amelyben élünk. Ha jót teszünk másokkal, a szívünk is megtelik örömmel.
Villányi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Ezen a Boldogságórán a megküzdési stratégiákról beszélgettünk. Azt gyűjtöttük össze, mit tehetünk akkor, ha szomorúak, mérgesek vagy feszültek vagyunk. A gyerekek nagyon jó ötleteket mondtak!
Volt, aki azt mondta, hogy segít egy mély lélegzet, vagy ha egy kicsit csendben maradunk és megnyugszunk. Többen mondták, hogy egy forró fürdő jól esik, vagy egy kis masszázs anyától, apától. A relaxálás is szóba került: becsukni a szemünket és elképzelni egy szép, nyugodt helyet.
Sokan említették a háziállatokat – hogy milyen jó megsimogatni a cicát vagy a kutyát, mert attól rögtön jobb kedvük lesz. Volt, aki a színezést mondta, mert az megnyugtatja. Mások a sportot futást, focizást emelték ki, mert attól „kimegy a mérgük” és vidámabbak lesznek.
Emellett elsajátítottuk a megnyugtató légzéstechnikát, ha épp nincs a közelünkben háziállat, ez is segít!💛🩵
Villányi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Márciusban az „Apró örömök élvezete” témát dolgoztuk fel.
A foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek felfedezzék, mennyi szépség és pozitív élmény vesz körül bennünket a mindennapokban.
A tanulók beszélőkörben osztották meg egymással, mi teszi őket boldoggá.
Kreatív feladat során mindenki rajzban is megjelenítette saját apró boldogságát.
Az óra végén meghallgattuk Bagdi Emőke: Imádok élni című dalát.
Az apró örömök felismerése segíti a pozitív gondolkodás kialakulását, és hozzájárul a kiegyensúlyozott, boldogabb mindennapokhoz.
A gyerekekkel sokat szoktunk sétálni. Szerencsések vagyunk, hogy az óvodától nem messze van a Liget, ami a Wenckheim család birtoka volt. Egyik nap elolvastam Bálint Béláné: Varázslat a parkban című meséjét. Majd elmentünk a LIgetbe. Ott elhalkulva hallgattuk a madarak csiripelését. Megkerestük a legöregebb fát. Kitaláltuk, hogy tudjuk megmérni, melyik fa a legvastagabb. Nagy örömmel vették körbe őket. Ezzel becsempésztünk egy kis matematikai tartalmat is, ezzel gyakorolták a vékony, vastag fogalmát is. Kint is csináltunk légzőgyakorlatokat, hogy érezzék, milyen friss a levegő. Bent a csoportszobában eljátszották, hogy ők a hegyek. Ez a feladat is tetszett nekik. Van a csoportban esőimitáló dobunk is. Amikor az volt a feladat, hogy a víz mossa a hegyet, akkor azzal érzékeltettem,mintha a tenger hangosan hullámzana.
A Boldogságóra program keretében a „Megküzdési stratégiák” témáját dolgoztuk fel. Az órán arról beszélgettünk, hogy mindannyiunk életében adódnak nehéz helyzetek, kudarcok, konfliktusok, és fontos, hogy tudjuk, hogyan reagáljunk ezekre. A tanulók játékos feladatokon és közös beszélgetéseken keresztül ismerkedtek meg a pozitív megküzdési módokkal, mint például a segítségkérés, az érzelmek kifejezése, a problémamegoldás vagy a kitartás. Kiemeltük, hogy a hibázás a tanulás része, és minden helyzetből lehet fejlődni. Az óra célja az volt, hogy erősítsük a gyerekek lelki ellenálló képességét és önbizalmát.
A hónap elején a Mackó napon -az év egyik legkülönlegesebb napján- otthonról hozott macikkal tanultunk. Énekeltünk és közben zenére magabiztos testtartással mozogtunk a plüssfigurákkal. A rajzpályázaton első, második helyezést és különdíjat nyertünk.
Az egyik boldogságóra első felében felidéztük a tanult nyelvtörőket, majd feladatlapon párosával, csoportokban dolgoztak a gyerekek. A betűhálóból összegyűjtött szavakat értelmeztük, mondatokat alkottunk velük. A számlabirintusban egymást vezették a gyerekek, miközben a számokat és a műveleteket tanulták. Problémamegoldó készségeiket fejlesztettük. Beszélgettünk róla, hogy céljaink elérése néha küzdelmes, de fontos, hogy kitartóak legyünk.
A téma feldolgozását megelőzően, elrejtettem a gyermekek néhány kedvenc plüss játékát. Amikor észrevették, hogy kedvencük nincs a helyén, átadtam a gyermekeknek egy borítékot, ami tartalmazta, hogy hogyan szerezhetik vissza azokat. Egyszerű feladatokat állítottam össze a játékok visszaszerzése céljából:
közösen elénekeltük az „Itt a farsang áll a bál…” kezdetű dalt.
játékos mozgással egybekötve is elénekeltük
közösen elmondtuk a farsangi mondókánkat
alagút mászással jutottunk a célhoz.
Amikor teljesítették a gyermekek a feladatokat, akkor megkapták a játékokat, és közösen a helyükre tettük azokat. Nagy boldogság volt számunkra, amikor a kihívásokat teljesítve visszakapták a játékokat. Építettünk tornyot, és „Hajótöröttek” játékot is játszottunk. A gyermekek nagyon szerették a játékokat.
Ezután, relaxációs gyakorlatokat végeztünk: „A medve vagyok, cammogok”, és az „Arcizomlazítás játékosan” relaxációs gyakorlatot alkalmaztam. A kis csengettyűt megszólaltatva, mesehallgatásra hívtam a gyerekeket. Elmondtuk a mondókánkat, majd elmeséltem Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjét. A mese után meghallgattuk Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó dalát, közben színeztünk. Másik alkalommal táncoltunk, és játékos utánzó mozdulatokat végeztünk.
Célok kitűzése és elérése
A foglalkozást az „Irkafirka” és a „Dagasztás” relaxációs gyakorlattal indítottuk, majd Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát meghallgattuk, közben játékos táncmozdulatokat végeztünk. A téma feldolgozásához, autókat, labdákat gurítottunk célba, amit nagyon élveztek a gyermekek, majd megbeszéltük, hogy milyen jó érzés, ha valaki eléri a kitűzött céljait, jelen esetben a labda, autó célba gurítása. Később elmeséltem Bezzeg Andrea: Boldogvár meséje című mesét, majd kiszíneztük a Boldogvárat. Nagy kartonra rajzokat készítettünk, képeket vágtunk, ragasztottunk azzal kapcsolatosan, hogy a csoportunknak milyen közös céljai, programjaink vannak, mit kell tennünk ahhoz, hogy ezek megvalósuljanak. Később az általunk készített puzzle várat raktuk ki. Később fa építőjátékból építettünk várat, amely a csoport közös munkája volt. A foglalkozás végén a következő lépcsőfokra felhelyeztük a célok jelét.
Nagy hangsúlyt fektetünk a szociális kompetenciák fejlődésére, a személyes interakciók minőségére, amelyek hatással vannak az életminőségünket. Sok közös élményt biztosítunk a csoportba járó gyermekek számára, amely által erősítjük bennük az összetartozás érzését, teret biztosítva az erkölcsi tulajdonságok, például: az együttérzés, a segítőkészség, a figyelmesség, az önzetlenség alakulására, fejlődésére. A csoportomba járó, sajátos nevelési igényű gyermekek önállóságának fejlődése lassabb ütemben történik, az önkiszolgáló tevékenységekben, és szinte minden területen sok segítséget igényelnek, ezzel szemben ők is szívesen nyújtanak segítséget a maguk módján, amit támogatunk, és erősítünk bennük.
Az adventi készülődés kapcsán, beszélgetést kezdeményeztem a családról, a szeretetről, az ajándékozásról. Beszélgettünk a családtagokról, és arról, hogy otthon kinek mi a feladata, ki milyen házimunkát szokott végezni, ki szokott segíteni otthon a felnőtteknek. A foglalkozást a „Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár”, és a „Dagasztás” relaxációs gyakorlattal folytattuk. Ezután, Bagdi Bella: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dalát hallgattuk meg, melyre táncolni kezdtünk. A gyermekek rendkívül kedvelik a zenét, nagyon szeretnek a zenére mozogni, táncolni. A tánc, a mozgás után kellően elfáradtunk, leültünk a szőnyegre, és elmeséltem Bezzeg Andrea: Szívem, kertje című meséjét. A mesehallgatás után segítettünk Amáliának, kiszíneztük a ruháját. Szituációs játékok segítségével megtapasztaltuk, hogy milyen jó érzés bajba került társainkon segíteni. Beszéltünk a betegség miatt hiányzó társainkról, majd készítettünk számukra gyógyító szivecskéket, vagy mosolygós szmájlit melyből a szomorkodó társaink is kaptak. Később, az állatoknak segítettünk a kicsinyét megtalálni, párosító játék során. A témával minden nap foglalkoztunk, például, aki segítséget nyújtott a társainak, az a gyermek kapott egy szívecskét.
