A gyerekekkel többször meghallgattuk a hónap dalát, majd együtt énekeltük.
Beszélgettünk arról, hogy kinek mit jelent a „kapcsolat”. A gyerekek meséltek a családi, baráti, társas kapcsolatokról, azok fontosságáról, majd elkészítették saját „puzzel”-jüket.
Boldogságóra Alapprogram
A gyerekekkel többször meghallgattuk a hónap dalát, majd együtt énekeltük.
Beszélgettünk arról, hogy kinek mit jelent a „kapcsolat”. A gyerekek meséltek a családi, baráti, társas kapcsolatokról, azok fontosságáról, majd elkészítették saját „puzzel”-jüket.
A gyerekekkel többször meghallgattuk a hónap dalát, majd együtt énekeltük.
Beszélgettünk arról, hogy kinek mit jelent a „kapcsolat”. A gyerekek meséltek a családi, baráti, társas kapcsolatokról, azok fontosságáról, majd elkészítették saját „puzzel”-jüket.
A decemberi hónap a karácsonyi ünnepkörről szólt. Szívvel, lélekkel készültünk a tanítványokkal az ünnepekre. Egy karácsonyi videó által kívántunk mindenkinek áldott, békés, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket.
A decemberi hónapunk az ünnepvárás, valamint az eddigi hónapok értékeléséről szólt. Boldogságóra keretében számba vettük azokat a jó cselekedeteinket, melyekkel nemcsak önmagunknak, hanem iskolánknak is példát tudtunk mutatni. Ezek közül a három legfontosabbat intézményünk folyosóján található nagy adventi naptárra fel is írtuk. Továbbá községünk idősek otthonába és az idősek nappali klubjába karácsonyi képeslapokat küldtünk.
Osztályunkba hagyomány az ünnepváró adventi „csizmácskák” kinyitása minden decemberi nap reggeli. Ebben az évben szaloncukor,csoki, és adventi mese mellett adventi kihívás is várta a gyerekeket. Két feladatot kellett aznap megoldaniuk. Az egyik iskolába szóló volt, pl.: Segíts ma egy olyan társadnak, akivel kevesebbet szoktál kapcsolatban lenni. A mások feladat otthonra szólt, pl.: Segíts ma édesanyádnak megteríteni vacsorakor. Természetesen ezeket a kis kihívásokat személyre szabtam. Nagy örömmel töltött el, hogy másnap boldogan meséltek a kihívás megvalósításáról, élményeiről.
Az órán arról beszélgettünk, hogy a gyerekek azzal, hogy segítenek, mekkora örömet tudnak szerezni a szülőknek. Így karácsony táján épp aktuális téma az ajándékozás, a karácsonyfa, lelkünk és környezetünk díszbe öltöztetése. Ennek apropóján azokkal a jócselekedetekkel díszítettük fel a karácsonyfánkat, amivel a gyerekek a szüleiket szeretnék megörvendeztetni.
A november hónap egyrészt jó lehetőséget adott arra, hogy azok számára kedveskedjünk, akikkel jelenleg nem tarthatjuk személyesen a kapcsolatainkat. Többek között a helyi Idősek Klubja szépkorúinak írtunk leveleket, akikkel heti szintű kapcsolatban álltunk. Valamint a tanév elején távozott tőlünk egy nevelt kislány, aki közkedvelt volt az osztályban. A boldogságóra adta témát kihasználva, megfogalmaztuk számára érzéseinket, gondolatainkat, amit egy szép levél formájában megírtunk és elküldtünk számára.
Másrészt megerősítettük azokat a jó dolgokat, ami egy összetartó, egymást segítő közösséggé varázsol bennünket. Ezeket a pozitív gondolatokat fel is írtuk cédulákra, majd a terem falaira kiragasztgattuk.
Karácsony közeledtével, a gyerekekkel arról beszélgettünk, mivel tudunk mosolyt csalni egymás arcára, mivel tudunk családtagjainknak örömet okozni. Házi feladatként az kapták, hogy jegyezzenek meg, legalább egy dolgot, amivel kedveskedtek szüleiknek, testvéreiknek. Másnap mindenki elmesélhette, milyen jót cselekedett. Minden gyerek rajzolt egy smile-t, és felragaszthatta egy napsugárral együtt a kedvességnapunkra.
A negyedik boldogságóránk témája a jó cselekedetek gyakorlása volt. Minden héten tartottunk kedvességnapot, amikor a gyerekek méginkább oda figyeltek arra, hogy kedves szavakkal, bánásmóddal illessék meg egymást. Ahhoz, hogy a gyerekek átérezzék, megérezzék egymás segítő erejét, egy kötél segítségével játszottunk. A gyerekek körbe ültek, és megmarkolták a kötelet, majd jelre megpróbáltak úgy felállni, hogy csak a kötélbe kapaszkodhattak. Így megtapasztalhatták, hogy közös erővel, egymást segítve mindenki sikerélményhez juthat. Majd csukott szemmel, mezítláb kellett a kötélen végig sétálni úgy, hogy közben két társa fogta a kezét és így segítették őt. Különböző szituációs helyzeteket teremtve beszélgettünk arról, hogyan, miben tudjuk még egymást segíteni. El játszottuk a „Mi jót tettél Nyuszi pajtás?” játékot is. A játék során azt tapasztaltam, hogy a gyerekek megértették miről is szólt a mostani boldogságóránk, és ezt követően igyekeztek is e szerint cselekedni. Zárókörben meghallgattuk a hónap dalát, s közben a gyerekek tovább játszották a” kötélen sétálós” játékunkat.
Az órák legtöbb részét légzőgyakorlatokkal szoktam kezdeni, de ebben a hónapban már teljesen mellőzni kényszerültem a járványhelyzet miatt. Helyette a fény vezetése gyakorlattal kezdtünk kicsit „átmelegítve” magunkat.
Ezt követően a „Mit hoztál ma?” elnevezésű gyakorlattal kezdtünk, melyet én kezdtem, hogy megkönnyítsem a dolgukat. Nehezen ment nekik, így meg kellett engednem, hogy bármilyen betűvel kezdődhessen a szó, amivel megérkeztek. A bemelegítések után páros munkában bemutattak egy-egy jócselekedetet, a többieknek ki kellett találniuk, hogy miről is van benne szó. Ezek után pedig a kézikönyvben szereplő történettel ismerkedtünk meg, s beszélgettünk olyanokról is, hogy vajon miért pont egy paralimpiai rendezvényen játszódhatott le ez az esemény; miben mások ezek az emberek; miért sokkal segítőkészebbek, toleránsabbak, s hogy mások nem lehetnek-e hasonlóan szociálisak.
Versenyt indítottunk egy hétre, a „Csalj mosolyt az arcokra!” nevezetűt. Nyomtattam nekik táblázatot, amiben vezethetik; s megbeszéltük a szabályokat. A jutalmat a szünet előtti utolsó tanítási napon kapták meg, bár a versenyt hamarabb lezártuk. Úgy döntöttem, hogy két tanulót díjazok (csokit és saját készítésű angyalkát kaptak), mert egyrészt magasan a többiek fölött teljesítettek, másrészt egyikük fiú, másikuk lány. Így gondoltam igazságosnak.
Decemberben adventi naptárat is készítettünk, a róluk készült csoportos képeket szúrtuk ki a faliújságra egy fenyőformára. Sokkal több képet nyomtattam, mint amennyi kellett volna, (a múlt évekből is), boldogan válogattak köztük. Ebben felhasználtuk a múlt havi „Néma fotós” gyakorlat jobban sikerült képeit is. Ezt a képet töltöm fel ebben a témakörben.
A tanulók megajándékozták egymást. Kihúztuk a neveket, ahogy szoktuk, és kis meglepetéssel készültek.
Sajnos szomorú esemény is történt nálunk: egy tanuló távozott az osztályból (dec. 14-én!; karácsony előtt) hosszú hercehurca után, ugyanis nevelt gyerek lévén áthelyezték 7 hónapos bizonytalanság után új nevelőszülőhöz az édesanyja közelébe, aki néhány éve a Dunántúlra költözött. Egy emlékkönyvvel engedtük útjára, melybe mindenki írt néhány gondolatot, s teleraktuk fényképekkel is. (Kicsit visszacsúsztunk így a társas kapcsolatok témához, de volt köze a jócselekedetekhez is…) Osztályfőnöki órán elbúcsúztunk tőle.
Amiben még fejlődnünk kell: a jótékonykodás. Iskolánk csatlakozott a Mosolymanó programhoz, az osztályom azonban nem vett részt rajta, hiába próbáltam reklámozni a körükben. Tény, hogy sok a hátrányos helyzetű, problémás tanuló (család), de szerintem nemcsak azt kell megtapasztalniuk, hogy milyen állandó támogatásban részesülni, hanem azt is, hogy milyen az, ha ők támogatnak másokat (egymást szívesen megajándékozzák, de ismeretleneket nem). Tény, hogy sokan élnek nehezebb körülmények között, de nem mindenki. Jövőre erre kell a legnagyobb hangsúlyt fektetnem.
