A hónap témája a Jó cselekedetek gyakorlása volt. December, az ünnepek révén, bőven ad lehetőséget ennek gyakorlására. Én ezúttal a Mikulás hetével kötöttem össze ezt, minden napra becsempésztem valamit a témával kapcsolatban. Relaxációs gyakorlatokat végezzünk. Meghallgattuk és táncoltunk Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok címü dalára, ill. énekeltük a Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek dalát. Elmeséltem a gyerekeknek Bezzeg Andrea Szívem kertje című meséjét, mely után beszélgettünk arról, hogy mit is jelent jót cselekedni. Mi a különbség jó és rossz között? Volt e már olyan, amikor valami jót tettél és megdícsértek érte? Beszélgettünk Szent Miklósról és arról, hogy ő milyen jót tett az emberekkel. Szituációs gyakorlatokat játszottunk. Elkészítettük kedves Napocskánkat, melyre azon gyerekek jele is felkerült, akik éppen hiányoztak. A hét folyamán végig figyeltünk egymásra, hogy valami kedveset tegyünk, hogy segítsünk egymásnak.
Boldogságóra Alapprogram
Jobb adni, mint kapni
A foglalkozást a jó cselekedet, önzetlenség, segítőkészség fogalmának megbeszélésével kezdtük.
Példákat kerestünk a saját életünkből , és az általunk ismert mese-, film-, olvasmányélményekből.
Megnéztük a kőleves című népmesét, majd beszélgettünk a szereplők tulajdonságairól, a mese tanulságáról.
Advent-hez kapcsolódva a gyerekek általuk végrehajtható jó cselekedeteket fogalmaztak meg. Kis szívecskére írták és rajzolták.
Adni jobb, mint kapni.
Látni más arcán az örömöt, amit Te okoztál a meglepetéssel, egy kis jó cselekedettel.
Jön a karácsony és az ajándékozás. Beszélgettünk, hogy ki mivel lepi meg a szüleit, szeretteit. Nagyon örültem, hogy mindenki készít vagy vesz valamilyen ajándékot a család tagjainak. A nagyszülőkhöz nem tudnak elmenni látogatni a vírushelyzet miatt, ezért küldenek videókat, képeket, amivel megszépíthetik az idősebbek magányos napjait. A mai helyzet miatt nagyon sok a magányos ember, akiknek egy szép üdvözlet pár jó szó is sokat jelenthet. Volt olyan gyerek, aki a társaságát adná ünnep alkalmából a hajléktalannak. Most jönnek a „cipősdobozok” a szerencsétlenül járt emberek megsegítése, hogy legalább ilyenkor ne érezzék egyedül magukat.
Miért csak ilyenkor? Kérdezték sokan. Jó lenne egész évben segíteni őket, gondolni rájuk.
Mi lenne a legnagyobb jó cselekedet, amit adhatnánk?
Válaszok: meleg étel, pénz, társaság, ruha. Igen, ezektől rövid ideig jól érzik magukat, de nem oldódott meg a problémájuk.
De miért hajléktalanok? Nincs fedél a fejük felett. Volt egy ötlet, akkor készítsünk házat nekik. Csoportokba álltak össze és mindenki elkészítette a házat, amiben élhetnének. Mivel nem volt más anyagunk, ezért a tanteremben talált papírokból építkeztek. Színessé tették és több lakót is költöztettek egy helyre. A képeken ez látható lesz. Sajnos ezt mi nem tudjuk megvalósítani, de így talán olyan felnőttek lesznek, akik nem mennek el az elesett emberek mellet és próbálnak nekik segíteni.
Kértem, hogy egy hétig írják le a jó cselekedeteiket, nem kellettek nagy dolgok, hogy másoknak örömet okozzunk. Ebből készült egy plakát, valaki még fényképet is küldött, vagy rajzolt.
A december nagy része azzal telik el, hogy egymást meglepjük, „angyalkázás”, ajándékozás az utolsó napon. Nem az számít mennyit költünk, hanem a személyre szóló ajándék, pár kedves sor.
Az számít, amit egymásért teszünk. Adni a legjobb dolog a világon!!!
A gyerekek levélben számoltak be jócselekedeteikről a Jezuskának. Lerajzolták, illetve pár mondatban leirtak azokat a dolgokat, amiket ők jónak gondoltak.
Jászai Mari Általános Iskola Gárdonyi Géza Általános Iskolája Kerékteleki Bársonyos Telephely
Sok kedves pillanatunk volt, ezért itt folytatom a fotókkal.
Hálásan köszönjük a Boldogságóra Csapatának ebben az évben nyújtott, pozitív, segítőkész, támogató hozzáállását! Köszönjük az összes embernek, akik azon fáradoznak, hogy a gyerekek boldog felnőtté váljanak! Jó ilyen csapathoz tartozni!
Jobb Veletek a Világ!
„Fel tudod emelni a világot, ha szeretetet,áldást és békességet sugárzol a körülötted élő emberek felé.” (Pam Grout)
Ezzel a gondolattal kívánunk mindenkinek egészségben és minden jónak bőségében gazdag új évet!
A foglalkozások témája: Hogyan, milyen formában szerezhetünk másoknak örömet? Kedves szóval, jócselekedetekkel.
Szentkarácsony hava az év utolsó hónapja. Ez az egyetlen hónap az évben, amikor az emberek fokozattabban, szeretetteljesebben fordulnak egymás felé. Ilyenkor elcsendesedünk, lelkileg érzékenyebbé, befogadóbbá válunk, hangoldódunk a szeretet ünnepére és arra, hogy kellemesen zárjuk le az évet. Mindezeket megbeszéltük a gyerekekkel. Azonban fontosnak tartottam kiemelni, hogy nem csupán az év ezen szakaszában kell egymásra odafigyelni és jókat cselekedni, hanem minden esetben. Folyamatosan jelen kellene lennie az életünkben, hogy motiváljuk, segítsük, bátorítsuk embertársainkat.
Felsoroltuk, összegyűjtöttük a jócselekedeteket, jókívánságokat, kedves szólásokat, dicsérő szavakat, amelyek ösztönzően hatnak, örömet okoznak és segítségül szolgálnak egy-egy embernek. Legyen az Anya, Apa, nagyszülő, testvér, barát, osztálytárs, tanár néni, szomszéd, rokon, ismerős.
Az idei év zárásaként az utolsó órán ünnepi üdvözlőlapokat készítettek a lelkes kis karácsonyi manók. Mindenki húzott egy nevet, amelyek előre elkészített Manó- kártyákon voltak feltüntetve. Elképzeltük, hogy varázserővel rendelkező Manók vagyunk és az érintett személynek szánt jókívánságaink valóra válnak. Papírra vetettek mindenféle jóságot.
Az üdvözlőlapok eleje titkos ajtókat ábrázolt, s azokon benyitva mindenkihez eljutott egy-egy vagy több üzenet, amely mosolyt csalt mindenki arcára.
December hónapban járunk. A boldogságórák negyedik hónapjának a témája a Boldogító jócselekedetek. Ez a hónap az ünnepi előkészületekről szólt.Az adventi gyertyagyújtásról, a Mikulásvárásról, a család fontosságáról, a szeretetről,a jó cselekedetekről, a karácsony előtti előkészületekről.
A gyerekekkel megbeszéltük az advent jelképeit, a négy gyertya fontosságát ( hit, remény, szeretet, békesség). Karácsonyhoz közeledve minden héten meggyújtottunk az adventi koszorún egy újabb gyertyát.Az első héten már nagyon vártuk a Mikulást. Elkészítettük a levelet a Mikulás számára, amelybe a gyerekek belerajzolták mit szeretnének ajándékba a nagy szakállútól. A szülők feladata volt, hogy feladják a levelet a postán,( jelképesen). Természetesen a gyerekeknek jól kellett viselkedniük, és otthon és az óvodában is. A Mikulás csak azoknak a gyerekeknek hoz ajándékot akik jó cselekedeteket hajtanak végre.Minden jó cselekedért szívecskét kaptak jutalomként.Készítettünk mikuláscsizmát, sablon forma kivágássávval , majd festéssel, különböző formák díszítésével. Puttonyos mikulást, ajándék szaloncukorral.A várva várt Mikulás megérkezett. A járvány helyzet miatt, nem jött be a csoportba, most az ablakba tette az ajándékot, az ablakpárkányba helyezett kis csizmák mellé.A gyerekek örömmel fogadták a megérdemelt jutalmat a jó cselekedetekért cserébe.Egész hónapban a család fontosságáról , a szeretetről, az ajándékozásról, a megbocsájtásról, a jutalomról beszélgettünk. Felidéztük az eddig tanultakat Jézus születéséről, születési körülményeiről, szüleiről, látogatóiról, a hírnőkről a helyszínről.Karácsony előtt készítettünk karácsonyfát. Fenyőforma kivágásával, festéssel, díszítéssel.Üdvözlő kártyát is készítettünk, jó kívánságokkal tele az ünnepekre. Az angyalka a jóságot jelképezte, mi is legyünk olyan jók mint az angyalok.Mézeskalácsot is sütöttünk, amely nagyon jól erősítette az összetartozást.A csoportszobánkban karácsonyfát is öltöztettünk, amely hangulatosabbá tette az ünnep várást.
Jászai Mari Általános Iskola Gárdonyi Géza Általános Iskolája Kerékteleki Bársonyos Telephely
Ez a hónap nekünk is karanténnal indult. Első héten csak az elsősök jöhettek, a többiek kerültek karanténba, de mire jött a Mikulás szerencsére mindenki ott volt. Több apró jó cselekedet, kedvesség nap is lett ezután. A Mikulás, hagyott apróságot a gyerekeknek, aminek annyira örültek. Egész hónapban a karácsonyra készültünk. Jó cselekedetekkel, kedvességgel. Az első boldogságórán meséltem nekik az angyalkázásról, ami annyira megtetszett, hogy úgy döntöttek csináljuk meg mi is. A dolog lényege, hogy felírtuk a neveket egy papírra, majd egy kalapból mindenki húzott egy nevet. A feladat az volt, hogy úgy lepjük meg egymást az utolsó 2 hétben valami aprósággal, hogy senki ne jöjjön rá ki az angyalkája. Utolsó nap pedig egy kisebb csomaggal ajándékoztuk meg egymást, ekkor derült ki, hogy ki kinek volt az angyalkája. Jó volt látni, hogy vagy reggel, vagy egy-egy szünetben : – Hála ég nincs itt senki. – megjegyzéssel repült az ajándék. Minden technika és rajz órán készítettünk ajándékot, közben karácsonyi dalokkal és Bella dalaival hangolódtunk. Ültettünk Luca-búzát is. Nagy izgalommal vannak ilyenkor, minden éven. Van, aki rögtön haza viszi, van, aki otthagyja és izgalommal figyeli, hogy mi történik vele napról napra. Utolsó napon még megnéztük a helyi Betlehemet és bementünk a helyi templomba. Bevallom nem gondoltam, hogy ekkora öröm lesz nekik. Kiderült, hogy alig van köztük, aki már volt ilyen helyen. Énekeltünk egy Mennyből az angyalt. Lélekemelő volt. (A fotók még egy másik részben lesznek feltöltve.)
A foglalkozások témája: Hogyan, milyen formában szerezhetünk másoknak örömet? Kedves szóval, jócselekedetekkel.
Szentkarácsony hava az év utolsó hónapja. Ez az egyetlen hónap az évben, amikor az emberek fokozattabban, szeretetteljesebben fordulnak egymás felé. Ilyenkor elcsendesedünk, lelkileg érzékenyebbé, befogadóbbá válunk, hangoldódunk a szeretet ünnepére és arra, hogy kellemesen zárjuk le az évet. Mindezeket megbeszéltük a gyerekekkel. Azonban fontosnak tartottam kiemelni, hogy nem csupán az év ezen szakaszában kell egymásra odafigyelni és jókat cselekedni, hanem minden esetben. Folyamatosan jelen kellene lennie az életünkben, hogy motiváljuk, segítsük, bátorítsuk embertársainkat.
Felsoroltuk, összegyűjtöttük a jócselekedeteket, jókívánságokat, kedves szólásokat, dicsérő szavakat, amelyek ösztönzően hatnak, örömet okoznak és segítségül szolgálnak egy-egy embernek. Legyen az Anya, Apa, nagyszülő, testvér, barát, osztálytárs, tanár néni, szomszéd, rokon, ismerős.
Az idei év zárásaként az utolsó órán ünnepi üdvözlőlapokat készítettek a lelkes kis karácsonyi manók. Mindenki húzott egy nevet, amelyek előre elkészített Manó- kártyákon voltak feltüntetve. Elképzeltük, hogy varázserővel rendelkező Manók vagyunk és az érintett személynek szánt jókívánságaink valóra válnak. Papírra vetettek mindenféle jóságot.
Az üdvözlőlapok eleje titkos ajtókat ábrázolt, s azokon benyitva mindenkihez eljutott egy-egy vagy több üzenet, amely mosolyt csalt mindenki arcára.
Novemberben a társas kapcsolatokról beszélgettünk a gyerekekkel. A jelenlegi pandémiás helyzetben ez a téma különösen hasznosnak bizonyult. Az órák első részében nagy hangsúlyt kapott a társaság, a közösség értelmezése. Volt szó családról, óvodáról, iskoláról, barátokról, majd bővítettük a halmazokat. A kis csoportoktól eljutottunk a nagyobbakig, természetesen az ezekhez kapcsolódó érzelmi kötődésekről is beszéltünk, pl.: a családhoz képest milyennek számít egy iskolai/munkahelyi közösség vagy kirándulások, nyaralások, játszótéri alkalmak esetén az új ismeretségek mennyire meghatározóak lehetnek életünkben. Megvitattuk miért is vágyunk mások társaságára és miért tesz jót egészségünknek, lelkiállapotunknak, ha körülvesznek minket szeretteink, barátaink, osztálytársaink és miért klassz, ha új embereket ismerhetünk meg.
Az órák további részét egyéni – és páros játékokkal színesítettük, végül elkészítettük a mi kis világunkat. A gyerekek rajzokon mutatták be, hogy szabadidejüket kivel és mivel töltik szívesen. A Megértés erdejében csigakereső túra és levélkupac buli volt, a nagy beszélgetések a Bizalom ösvényén történtek, a Barátság dombon fogócskáztak, amely alkalmas volt még futóversenyekhez, szoborjátékhoz és nyomozós játékhoz. Piknikezni és kirándulni a Töprengő tisztásra mentünk. Az elmaradhatatlan focizás pedig a Foci réten zajlott. Végezetül a fáradt vándorok megpihenhettek a Kedves pataknál.
