Barátság pókhálót szőttünk, és örültek a gyerekek a sok közös társnak.
Boldogságóra Alapprogram
Szeptemberben hálát adtunk annak, amink van, ami körül vesz minket, az életnek. Most ezt a gondolatot vittük tovább. Megfogadtuk, hogy nem fogunk keseregni, az után sóvárogni, ami nincs. Helyette mindig abból indulunk ki ami adott, a jelenből.
A gyerekek szerint a pozitív póló elkészítésénél a legfontosabb olyan tartalmakkal megtölteni, ami az ő életükben fontos és jó. Ezeket ráírták a pólóra. Azonban mindenki választhatott egy színt, hogy ne legyen a póló egyhangú. A lányok rajzokkal tették még színesebbé. A pólón kívülre azt is fel akarták írni, amit kerülni kell annak érdekében, hogy mindig mosolyogjunk.
Fontosnak tartottam azt is megmutatni, megtanítani a gyerekeknek, hogy örüljenek annak mai van, ne azt irigyeljék mástól ami nekik nincs. Kiemeltük, hogy ha mindig olyan emberekhez hasonlítjuk magunkat, akik pl. gazdagabbak, nagyobb házuk van, jobb játékaik vannak, akkor szomorúak leszünk. Nem mindig úgy alakulnak a dolgok ahogyan szeretnénk. Ha egy helyzeten nem tudunk változtatni, akkor a helyzethez való hozzáállásunkon kell változtatni.
A beszélgetések során a gyerekek kiemelték, hogy azért boldogok, optimisták, mert a számukra legjobb, legszeretőbb családban élnek.
Az órán legjobban a közös játékot várták. Itt próbálhatták ki a hónap témájának megfelelően a Pozitivity társasjátékot. Azonnal rákattantak, látszott rajtuk az új és közös játék öröme. Életkorukból adódóan a gyerekeknek a játék az egyik legfontosabb élményszerzés. Az egymással való közös játék nagyon jó hatással van a személyiségük jó irányba való fejlődésére. Ez a társasjáték csakis pozitív dolgokkal tölti fel őket. Szerencsénk, hogy két társasjátékot tudtam bevinni, mert mindenki játszani akart vele.
A szülők visszajelzése az volt, hogy felkerült egy újabb ajándék a karácsonyi listára, mégpedig a Pozitivity társasjáték. A gyerekek felkeltették a szülők, testvérek érdeklődését a játék után. A gyerekek otthon igyekeztek mindent pozitívan megfogalmazni. Felhívták a családtagok figyelmét is arra, hogy ne panaszkodjanak, hanem annak örüljenek ami van.
Győri Kölcsey Ferenc Általános Iskola
A gyakorlatok közül az Elismerő levelet több személynek is elkészítették a gyerekek. A legjobb barátjuknak, padtársuknak, sőt annak a kisgyermeknek, akivel a legkevesebbet játszottak ebben a tanévben. A levélkék átadása titokban történt, a tartalmukat sem ismerem. De beszámoltak arról a jó érzésről, amit aközben éreztek, míg a levélkéket írták.
Elkészítettük az osztályunk Jó hír tablóját. A hírek magukért beszélnek.
A hónap dalának meghallgatása után mindenki leírt egy jó hírt egy lapra, majd összehajtogatva egy dobozba raktuk. Mindenki nagyon kíváncsi volt a többiek jó hírére. Éljen kiáltással üdvözöltünk minden jó hírt. A barátságtáncot nagyon élvezték a gyerekek. Minden csoport vidáman oldotta meg a feladatot. Elismerő levél írásával folytattuk az órát. Minden gyerek mosolyogva írta ezeket a leveleket. Aki tudta átadta a levelet az osztályban, de bőven akadtak akik osztályon kívüli személynek szánták. Ők később kézbesítették levelüket. Nagyon szerették a tanulók a csak tekintettel játékot. Zárásként beszélgettünk arról, hogy milyen fontosak a társas kapcsolatok ilyen időben is, mint a világjárvány.
A levélírás varázsa
Az óra első részében a társas kapcsolatok fontosságát emeltük ki. megbeszéltük, hogy az ember ősidők óta késztetést érez, hogy kommunikáljon másokkal. Ennek legelterjedtebb módja a beszéd, bár, ha valaki nincs jelen, azzal ez elég nehéz. Később, az írásbeliség fejlődésével az ember jeleket írt papírra, kőre vagy bármi más könnyen elérhető dologra.
A kommunikációs eszközöket tekintettük át. A gyerekek ügyesen használták történelemtudásukat akkor, amikor az ősember barlangrajzait említették. Filmekben láttak már füstjekkel értekező indiánokat, személyes hírvivő futó által átadott üzenetet, postagalambot, titkosírást. Személyesen tapasztalták már a telefonálást, elektronikus üzenetek használatát, ahol a címzett azonnal látja a neki szánt írást.
A kapcsolattartás gyakori eszköze a levél. Sajnos a mai időkben egyre ritkábban fordulunk a hagyományos, kézzel írott levelek felé az elektronikus kommunikáció térhódítása miatt. A levélírás a kommunikációs kultúránknak szerves része. Írásban sokkal nehezebben fejezzük ki magunkat. A gyerekekkel beszélgettünk a kapcsolattartás fontosságáról. Kiemelték, hogy a szeretteikkel, barátaikkal való kapcsolattartás nagyon fontos nekik. Levelekkel ritkán szoktak találkozni, azt is főleg a szülőknek érkező hivatalos iratok formájában.
Beszélgettünk a hagyományos levélírásról. A gyerekek elmondták, hogy még nem írtak levelet. Az órán volt három hiányzó. Megbeszéltük, hogy nekik írunk képeslapot, amit fel is adunk nekik postán. A gyerekek megbeszélték ki kinek írja a kedves sorokat. Csillogó szemmel figyelték, követték ahogy mutattam nekik a táblánál a levél címzését és írását. A gyerekek azt mondták, hogy ezekben a levelekben a lelkük is benne lesz, mert amig írták a beteg társaikra gondoltak. Irigykedve mondták, hogy milyen jó lesz azoknak akik kapják, mert kitehetik az asztalukra.
Közösen elmentünk a postához. A vírushelyzet miatt nem tudtunk bemenni, hogy megmutassam hol vásároljuk a képeslapot és a hozzá tartozó bélyeget. Erről a posta előtt beszélgettünk. Nagy érdeklődéssel hallgatták, hogy a megírt és felbélyegzett küldeményt bedobjuk a postaládába, a posta pedig teszi a dolgát, kézbesíti a levelet.
A beteg gyerekek nagyon örültek a képeslapoknak. Amint megkapták írtak a csoportunkba és megköszönték, hogy gondoltunk rájuk. A szülők nagyon örültek a levelezésnek. Mindenki azt jelezte vissza, hogy a gyerekek otthon izgatottam tartottak beszámolót az óránkról.
A gyerekek megtapasztalhatták a papír alapú levelezés varázsát. Ma már egyre elterjedtebb az E –könyvek vásárlása, elektronikus levelezés használata. Sajnos, egyre fogy a papíralapú, könyvet vásárlók száma. Lassan elfelejtjük, hogy a könyv illata ugyan olyan varázslatos, mint a levelek, képeslapok illata. Fontos, hogy haladjunk a korral, de ne feledkezzünk meg levélpapírra írt levelek szépségéről, ugyan így ne feledjük, hogy a kézbe vett könyvek varázsát semmi, de semmi nem pótolhatja.
Ezen az órán sokat beszélgettünk a pesszimista és az optimista szemléletről. A gyerekek elmondták tapasztalataikat, s megbeszéltük, kik az ‘energiavámpírok’.
Kis üres pólókat vágtam ki papírból, amikor az órára készültem, s feladatként ezeket a biankó pólókat optimista szlogenekkel, rajzokkal kellett díszíteniük a tanulóknak. Végül egy zsinórra csipeszeltük a pólókat, mely így az osztály dísze lehet.
Csoportunkban most vannak kialakulóban a baráti kapcsolatok, a gyermekek életkorából fakadóan még csak puhatolóznak, ismerkednek. Éppen ezért rengeteget játszunk együtt, kisebb csoportokban. Novemberben páros tevékenységeket is végeztünk, a gyermekek tornáztak, táncoltak a barátaikkal. A táncot mindig nagy öleléssel fejezték be. Nagyon élvezetesnek bizonyult, amikor „lefotózták” egymást és a nagyméretű csomagolópapíron, pajtásuk körbe rajzolt alakját színezték, alakították. Az életnagyságú „fotók” címe: Ő a legjobb barátom!
Balatonfüredi Fekete István Általános Iskola, 8230 Balatonfüred Iskola u. 2.
A társas kapcsolatok témáját 3 órában dolgoztuk fel. Kezdetnek a leírt elméletet segítségül véve bevezettük a témát. Megbeszéltük, hogy kik a társaink, kikkel kerülünk egy nap kapcsolatba és mi kell ahhoz, hogy egymással békében és szeretetben élhessünk.
Ezután mindenki megfogalmazott két dolgot, eseményt, ami boldoggá tette. Ezt egy közös jelzéssel, három tapssal vettük tudomásul, ezzel is kifejezve azt, hogy osztozunk az örömében.
A gyerekek lerajzolták ezeket az élményeiket, majd beledobták a „Jó hír ládikába”.
Elkészítettük a Pozitivity társasjáték által kínált kérdéskártyákat, ezekkel játszottunk egy jót.
Levezetésként meghallgattuk a hónap dalát is.