Február: Megküzdési stratégiák

A hétfői napon Máté betegség után érkezett, és egyszer csak nagyon elszomorodott, ölbe vettem, vigasztaltam, simogattam, énekeltem. A többiek cukin kérdezték, mi van vele? Segítettek a simogatásban. Aztán egyszer csak eszembe jutott, hogy csináljunk anyának virágot, biztos örülni fog neki. Akkor kezdtünk el hóvirágot ragasztani. Persze jöttek a többiek is, mert vittek haza anyunak virágot. Relaxálással kezdtük a foglalkozást. A szemeket be kellett csukni, és arra kellett gondolni, hogyha valami miatt szomorú, például hiányzik az anyukája, vagy elveszített valamit, vagy összeveszett a barátjával….stb. akkor mit szeretnének, mi az ami megvigasztalja őket, vagy ki az aki megnyugvást nyújt. Illetve mit csinálnak, mire gondolnak. Hagytam őket kicsit csendben koncentrálni a feladatra. Aztán felállítottam őket, kinyújtózkodtak, és elkezdtem sorba kérdezni őket, mi jutott eszükbe a feladat hallatán. A legtöbben-ami azt gondolom nem igazán jó- valamilyen plüssüket, alvókájukat mondták megnyugvást okozónak. Volt sajnos olyan is, két esetben, hogy akkor érzi jól magát, ha nyer egy videó játékban. De megjelent a gyerekek szájából az is, hogy anya, vagy apa ölelése, meséje okoz megnyugvást. Az ikrek közül a kislány a fiú testvérének átölelését tartotta saját maga számára örömnek. Azért a végére elég sok lehetőség elevenedett meg. Ezek megbeszélése után meséltem el Bezzeg Andrea Aranykulcs című meséjét a Boldogságóra könyvből. Nagyon tetszett a gyerekeknek, tágra nyílt szemekkel figyeltek. Persze a mese vége boldog, amitől megnyugodtak, örültek. Megmagyaráztam nekik, hogy a mai napon miért pont ezt a mesét választottam. Elmondtam, hogy a megküzdés ebben az értelemben mit is jelent pontosan, hogy miért kell keresni a jókedvet, boldogságot. Ügyesen elmondták, hogy a mesében milyen tulajdonságokat szerzett Róza a királylány, és milyen volt a probléma megoldása előtt. Elmondtam nekik, hogy holnap izgalmas feladatokkal készülök nekik, többek között szeretném Róza feladatait végig csináltatni velük (hegymászás, labirintus, akadálypálya), hogy mi is erősek, bátrak, boldogok legyünk, főleg ha sikerül a feladatot teljesíteni.
A keddi nap természetesen akadályok építésével telt, a lerakott karikákban kellett közlekedni, nehogy a cápák leharapják valaki orra hegyét. Készítettünk virágokat, virágcsokrot, amit haza lehetett vinni anyunak, apunak. Ma színezés, vágás, ragasztás volt a technika. Reggeli után a könyvben megnéztük az arcokat, amik érzelmeket tükröznek, és átbeszéltük, mi okoz örömet, bánatot, szomorúságot, dühöt, csalódottságot, vagy éppen undort. Miután ezt ötleteltük, az volt a feladat, hogy a két előre megrajzolt arcot két különböző érzelemmel töltsék meg. Nagyon jól sikerültek a rajzok. Mindegyiken volt vidám, és szomorú arc. Még a szemöldök rajza is tükrözte az érzelmet. Lufit fújtam, és lufi adogatót játszottunk, utána pedig zenére lufiztak, hogy a lufi mindig maradjon fenn, nem eshet le a földre. A foglalkozásunkhoz Bella Lazulj el… relaxációs dalát kísértük végig mozdulattal, figyelemmel. Felsoroltuk, mit csináltunk a mai napon, mivel lettünk ma jó kedvűek. Mozgás, ajándékkészítés, játék. Megkérdeztem, hogy a szomorúság, boldogság…, mik egy szóval, egy kifejezéssel. Az érzelmek. Megkérdeztem mely érzelmek negatívak, és pozitívak. Jók, és rosszak. Mivel volt három névnapos lányunk, gondoltam kívánságműsorral ünnepelünk, hiszen az is ok a boldogságra, de ők csak egy mesét kértek tőlem. Így meséltem el, A só című mesét. Ez is jól tükrözte a boldogság-szomorúság ellentétét.
A szerdai nap akadálypályával indult, amit a gyerekek kértek, és hagytam, hogy meg is építsék. Ezzel nagyon sokáig tevékenykedtek, még verseny is kialakult. Még mini székfoglalót is csináltak, amihez zenét kértek, így Bella zenéjét is meghallgattuk. Máté ma is virágot akart készíteni anyukájának, így többen is bekapcsolódtak. Ma a virág szára szívószál volt, és a virágot nekik kellett kiszínezni. Lerajzoltuk Lillát (ő az egyik legalacsonyabb a csoportban, és hagyta is magát), a földre fektetett papírra. Kiszínezték, kivágtam. Felragasztottuk az ajtóra. A nagyobb fiúkkal rajzoltattam érzelem smilekat, és szívet. Azt is kivágtuk. Az ajtóhoz ültek a gyerekek, és megbeszéltük, hogy a különböző érzelmeket hol érezzük a testünkön, oda is ragasztottuk a smilekat. De addig beszélgettünk, míg okosan rájöttek, hogy az agyunk, és igazából az egész testünk mutatja érzelmeinket. Nagyon örültem, mert okos válaszokat adtak. Az egyik kérdésnél: „Mi okozhat szomorúságot?” Nimród azt válaszolta: „Ha a szülei veszekszenek!” Ez komment nélkül is mély érzelem, fájdalom, amit el tudott, és mert mondani. Felépítettünk egy kalózhajót, amivel eljátszottuk, hogy vihar van, süllyed a hajó. Mit csináltok? Persze el kezdett mindenki menekülni. Miért? Mert így van esély a menekülésre! Jó, akkor keressünk egy szigetet, ott építsetek egy tutajt, amivel haza juthatunk. Olyan szépen összedolgoztak, öröm volt nézni. A délelőtt lezárásaként megnéztük a tegnapi hagymánkat, vöröshagyma, hogy csinált-e valamit, mert vízbe raktuk. Igen, kicsit lejjebb eresztette a száraz gyökerét a vízbe. Ezen felbuzdulva csíráztatni kezdtünk babot, kukoricát, vattába téve. Megbeszéltük mire van szüksége, hogy fejlődhessen. Mindenki ültetett magának is kukoricát földbe téve, a kis tejes poharaikba, amit minden nap elmosogatunk. Így persze az egész nap mosolygósan, vidáman telt. És ez a legfontosabb.
A csütörtök reggeli előtti időszak a tornáé. A tornaterembe szeretnek menni, már vannak kedvenc feladatok is, amiket szoktak kérni. Ma nehéz feladatokkal készültem, mert igyekeztem az akaratukat, kitartásukat is edzeni. Vagyis hogyan tudnak megküzdeni az akadályokkal, úgy, hogy közben a jókedv uralkodjon a szobában. Az ugráló labdák használata mindig kihívás, hisz hamar elfáradnak, de a vicces, játékos feladatok örömtelivé teszik használatukat. Ugráltunk rajta, kerülgettük, cipeltük, tolattunk, keresgéltük őket. A padok szintén jó akadályokat szolgáltak, felettük és alattuk is át kellett haladni, magukra vigyázva. A kellemes fáradtság után egy napocskát készítettünk a szobában, a nap sugarait a gyerekek kézlenyomata szolgáltatta. A képet a gyerekek mondásaival is kiegészítettem: „Attól lesz jókedvem….” A gyerekek válaszai alapján körülbelül a fele csoport plüss figurától nyugszik meg, hárman a tablettől, a másik fele anyutól, aputól, de a legtöbben mesenézés közben. Volt azért aki rajzolástól, trambulinozástól, anyuval való süti készítéstől érzi jól magát. A sok plüss, tablet, egy kicsit elgondolkodtató, ki is raktam a faliújságra tanulságul, bárki elolvashatja. Készítettünk megküzdés jelet, és már a hatodik lépcsőfokra helyezték el a gyerekek. Közeledünk a BOLDOGSÁG KASTÉLY felé!

Ebben a hónapban a kihívásokkal, problémák megoldásával, konfliktusokkal foglalkoztunk. Megbeszéltük ezeknek az okát, megoldását és hogy küzdünk meg sikeresen velük. Eljátszottuk, hogy eltűntek csoportunkból a plüss játékok, hogy megtalálhassuk őket sorversenyeztünk. Zsúrt rendeztünk a plüssöknek a sikeres megtalálás után. Hajótörést játszottunk zenére, majd karikában ülve néztük a cápatámadást. Végül kiszíneztük a megküzdés jelét.