A Hálasziget
Sétáink során igyekeztünk kihasználni a szép, napos időt, és megcsodáltuk a természet szépségeit. Sokszor beszélgettünk a nyári élményekről, a háziállatokról, a családról és a barátokról. Ezek a témák segítettek abban, hogy a gyerekekben tudatosuljon, mi mindenért lehetnek hálásak.
Sétáink alkalmával kavicsokat is gyűjtöttünk. A gyerekek megismerkedtek Pillanatkapitánnyal és az ő történeteivel. A varázsszőnyegen ülve, hangulatlámpa fényénél hallgatták meg Pillanatkapitány meséjét, ami még meghittebbé tette az élményt.
Kalandjaink során mindenki elmondhatta, miért hálás. Ahhoz, hogy ezeket az emlékeket és élményeket megőrizzük, szükségünk volt egy varázskőre, amelyet közösen festettünk meg, valamint egy varázscsákóra, amelyet szintén együtt készítettünk el. Ezekkel az eszközökkel jutottunk el képzeletben a Hálaszigetre. A varázsköveket egy kincsesládába gyűjtöttük, amelyet a csoportszoba egyik részében helyeztünk el. A kövek bármikor elérhetők a gyerekek számára, így bármikor elővehetik őket, hogy felidézzék, miért lehetünk hálásak.
A Hálaszigetre vezető út kalandos volt. Kedves szavakat kerestünk, amelyeket a gyerekek találós kérdések segítségével fejtettek meg. Titkos nyelven is beszélgettünk, ahol szintén kedves szavakat kellett kitalálniuk (szeretet, hála, család, barátság). Végül egy „postás súgó” játékot játszottunk közösen.
Miután a gyerekek sikeresen teljesítették a küldetésüket, és közben jól is érezték magukat, megérkeztünk a Hálaszigetre. Itt elhelyeztük varázsköveinket a kincsesládába, majd meghallgattuk Bagdi Bella „Szép nap ölelj most át engem” című dalát a mi kis szigetünkön.
Boldogságóra Alapprogram
A Boldogságóra keretében a gyerekekkel a „Nők és lányok a tudományban” világnapjához kapcsolódó feladatot dolgoztunk fel. Megismerkedtünk Ameenah Gurib-Fakim inspiráló történetével, aki Mauritius egykori elnöke és elismert biodiverzitás-kutató. A gyerekek beszélgettek arról, milyen fontos szerepet töltenek be a nők a tudomány világában, és milyen értékeket képviselnek a kitartás, a kíváncsiság és a tudás iránti szeretet.
A foglalkozás végén egy kedves, játékos elem is helyet kapott: a fiúk Valentin-napi szívecskéket ragasztottak a lányoknak, ezzel is erősítve az egymás iránti figyelmességet, kedvességet és a pozitív kapcsolatok fontosságát.
Milyen napod van/volt?
Mitől függ ,hogy egy nap jó legyen?
Mivel kell megküzdenünk naponta?
Mi illetve ki ad ehhez erőt?
Csoportok alkotása – kialakítás elvei: kinek milyen napja van ma?
Nyelvtörő elsajátítása
Megküzdés hősei hős választása
Tanmese befejezése
Bevezetés: Farsang témakörben a gyerekek jelmezbe bújva bemutatkoztak egymásnak, és elmondták, hogy miért jöttek az adott szerepben: pl. Én vagyok pókember, és azért jöttem, hogy megmentsem a csoportot a gonoszoktól.
Akadálypálya: Télkirály akadályokat gördített elénk, hogy ne tudjunk átjutni Tavasztündér országába, de mi bátor és segítő csoport lévén leküzdöttük az akadályokat és elértünk a célba. A játék során különböző mozgásos és ügyességi feladatokat teljesítettek a gyerekek: egyensúlyozó járás, ugrások, célba dobás, ping-pong labda szállítása kanálban, kúszás, futás.
Lezárás: A cél elérése után jött a megérdemelt pihenés és testünk kényeztetése: Bagdi Bella Ellazulni jaj de jó dalára relaxációs gyakorlatot végeztünk.
Február hónap fő eseménye a nyílt farsangi ünnepségünk előkészítése és lebonyolítása volt. Hangulatkeltésként zenés ügyességi játékokat játszottunk: székfoglaló, toronyépítés, puzzle kirakó, medvetalpon járás, mindennapi zenés torna. Kiegészítő eszközöket is használtunk pld.: hangszerek, szoknyák, kalapok, kendők, lufi, álarc….Szülinapos kislányt köszöntöttünk B:B.: Isten éltessen, boldog szülinapot dalára, új kisfiú beszoktatását folytattuk Jól érzem magam dalra. Becsomagoltuk a felajánlott tombola ajándékokat, belépőjegyeket árusítottunk, naponta gyakoroltuk előadásunkat a feldíszített tornaszobában. Műsoranyagunk összeállításában hagyományőrző elemeket alkalmaztunk: vidám köszöntő, hangszeres vonulás, tejesköcsög adogató, napsoroló, csúfolódó, egyszerű táncelemek.
Legtöbb figyelmünket a SNI, magatartási nehézségekkel küzdő gyermekeink, valamint az új gyermekünk bevonására fordítottuk. A gyermekközpontú jelmezekben bemutatott télűző farsangolásunkat pozitív visszajelzésekkel fogadták vendégeink. Betegség miatt sajnos 2 gyermekünk hiányzott. A szülőkkel való közös tánc és a sütik fogyasztása után a tombolahúzást várták leginkább a gyermekek. Az ünnepség sikeres lebonyolításához a szülők, SZM szülők összehangolt-segítőkész munkája is nagyban hozzájárult, amit meg is köszöntünk. „Éreztük, hogy értékesek és elég jók vagyunk!”
A belépők, BÜFÉ, Tombolaárusításból befolyt összeggel óvodánk alapítványát támogattuk. Reméljük, ezzel is közelebb kerültünk közös céljaink megvalósításához!
Elsőseinkkel visszatekintettünk az első félévre. Beszélgettünk arról, milyen élményekkel gazdagodtunk, mit értünk el közösen, és mire lehetünk büszkék. Közösen megfogalmaztuk azt is, hogyan szeretnénk a továbbiakban viselkedni és tanulni annak érdekében, hogy még sikeresebbek legyünk.
Felidéztük az első iskolai nap izgalmát, az új barátságok születését, az első megtanult betűket és számokat, valamint azokat a pillanatokat, amikor segítettük egymást egy-egy nehezebb feladat megoldásában. A gyerekek örömmel meséltek arról, mire a legbüszkébbek: volt, aki arra, hogy már szépen olvas, más arra, hogy bátrabban jelentkezik, vagy hogy megtanulta türelmesen kivárni a sorát.
A beszélgetés végén teázás és sütizés közben megfogalmaztuk új céljainkat: figyelmesebbek leszünk egymással, kitartóan gyakorlunk, bátran kérdezünk, és nem adjuk fel, ha valami elsőre nem sikerül. Megerősítettük egymást abban, hogy egy támogató közösség részei vagyunk, ahol mindenki fontos és értékes.
Ez a visszatekintés nemcsak lezárása volt az első félévnek, hanem új lendületet is adott a folytatáshoz – tele bizalommal, lelkesedéssel és közös tervekkel.
A decemberi Boldogságóra témája a boldogító jó cselekedetek volt. Az elsősök számára ez a hónap különösen varázslatos időszak, hiszen tele van várakozással, meglepetésekkel és közös élményekkel. A foglalkozások során arról beszélgettünk, hogy nemcsak a nagy ajándékok okozhatnak boldogságot, hanem a mindennapok kis csodái is: egy kedves szó, egy ölelés, egy mosoly vagy egy együtt eltöltött játékos pillanat.
A gyerekek minden nap igyekeztek észrevenni valami apró örömöt, amit aztán meg is osztottak egymással. Készítettünk „öröm-láncot” is: minden kisdiák felírta vagy lerajzolta, mi tette aznap boldoggá, majd ezekből színes papírszemekből hosszú láncot fűztünk, amely az osztálytermet díszítette. Így napról napra láthatták, mennyi szépség vesz körül bennünket.
A várakozás időszaka is különleges hangulatban telt. Adventi naptár segítette a készülődést, amely minden nap egy kedves üzenetet vagy apró feladatot rejtett – például „Mondj ma valakinek három kedves dolgot!” vagy „Segíts önzetlenül egy társadnak!”. Az elsősök izgatottan számolták a napokat, és nagy örömmel teljesítették a kihívásokat.
Kézműveskedtek is: apró ajándékokat készítettek szüleiknek, rajzoltak, díszeket alkottak, miközben karácsonyi dalokat hallgattak. A közös éneklés, a nevetés és az együtt végzett munka még inkább összekovácsolta a közösséget.
A gyerekek megtapasztalhatták, hogy a december igazi ajándéka nem a csillogásban rejlik, hanem az együtt átélt pillanatokban. Az elsősök szívében így az ünnepi várakozás nemcsak izgalmat, hanem hálát és örömteli meghittséget is jelentett.
A legkisebbek az UNESCO által létrehozott nemzetközi nap alkalmából a „Tégy a gyűlölet ellen – együtt az iskolai zaklatás ellen!” üzenetével foglalkoztak. Beszélgettek arról, miért fontos kedvesnek lenni egymáshoz, hogyan lehet segíteni annak, akit bántanak, és mit tehetnek azért, hogy az osztályuk biztonságos, szeretetteljes közösség legyen.
A gyerekek közösen gyűjtötték össze, milyen szavak esnek jól a szívnek, és melyek azok, amelyek fájdalmat okozhatnak. Szituációs játékok segítségével kipróbálták, hogyan tudnak kiállni egymásért, hogyan kérhetnek segítséget egy felnőttől, és hogyan vigasztalhatják meg azt, aki szomorú.
Készítettek egy „Kedvesség-falat” is, ahová mindenki lerajzolhatta, mivel tud hozzájárulni a jó hangulathoz. Elhangzott az is, hogy már egy mosoly, egy bátorító szó vagy egy segítő kéz is sokat számít. A foglalkozás végén közösen megfogadták, hogy figyelnek egymásra, és ha igazságtalanságot látnak, nem maradnak csendben.
Így erősödött bennük a tudat: együtt tehetnek azért, hogy az iskolában mindenki biztonságban és elfogadva érezze magát.
A legkisebbek az optimizmust a növekedés és az új kezdetek örömével kapcsolták össze: elültettek egy fát, amely a reményt, a kitartást és a „mindenből lehet valami szép” gondolatát jelképezi. A gyerekek nagy lelkesedéssel segítettek a munkában, és megígérték, hogy gondoskodnak majd róla, ahogy a saját jókedvükről is.
Beszélgettünk arról is, hogy egy apró magból hogyan lesz idővel erős, lombos fa – épp úgy, ahogyan a kedves szavakból, a bátorításból és a sok-sok gyakorlásból is fejlődés születik. A gyerekek megfogalmazták, mit jelent számukra a remény: volt, aki azt mondta, hogy akkor is próbálkozik tovább, ha elsőre nem sikerül valami, más pedig azt emelte ki, hogy mindig lehet újrakezdeni egy nehezebb nap után.
A közös ültetés igazi élménnyé vált számukra: minden kis kéz hozzátett valamit a munkához, így a fa valóban a közösségük jelképe lett. Megállapodtunk abban, hogy időről időre megnézzük, hogyan növekszik, és közben azt is figyeljük majd, mi miben lettünk ügyesebbek, bátrabbak, kitartóbbak. Így a kis fa nemcsak a kert része lett, hanem a közös céljaink és az optimista gondolkodás élő szimbóluma is.
Legutóbbi boldogságóránk középpontjában a megküzdés és a kitartás állt. Az órát relaxációval és tudatos légzőgyakorlattal indítottuk, hogy a gyerekek nyugodt, figyelmes állapotban tudjanak kapcsolódni a témához. A rövid ráhangolódás segített abban, hogy saját élményeikre és érzéseikre tudjanak figyelni.
Ezt követően játékos nyelvi feladatokkal dolgoztunk: nyelvtörőkkel és a megküzdéshez kapcsolódó szólásokkal ismerkedtünk. Az óra alkotó résszel folytatódott: csoportmunkában elkészítettük a „Bátrak Földjét”. A gyerekek különböző helyszíneket terveztek meg, amelyek mind egy-egy kihívást és annak leküzdését jelképezték. Így született meg a Bátorságmező, a Felépülés Dombja, a Betűk Hegye, a Barátság Kapuja, a Magány Mocsara és a Siker Tornya. A csoportok munkáit végül egy nagy, közös térképpé állítottuk össze.
A térkép nem csupán kreatív alkotás lett, hanem egy szimbolikus út is: azt mutatja, hogy minden nehézség leküzdhető, ha kitartóak vagyunk, merünk segítséget kérni, és megtaláljuk a saját megküzdési stratégiánkat. Mindig létezik egy következő lépés – és minden megtett lépés közelebb visz a saját „Siker Tornyunkhoz”.