“A medve töprengése” témahét adott alkalmat a céljaink, vágyaink kiaknázására.
A mese mellett, szituációs, dráma, illetve mozgásos játékokkal jártuk körül a témát.
Érdekes álmok, vágyak, kívánságok hangzottak el, és néha, mint a mesébe hihetetlen ötletek születtek a cél megvalósítása érdekében.
Jó hangulat, vidámság jellemezte a napot.
A Bagdi Bella dal többször elhangzott, néhányan táncra is perdültek, ritmusra kis kendőket lengetve.
Boldogságóra Alapprogram
A foglalkozás célja az volt, hogy a gyermekek életkoruknak megfelelő módon ismerkedjenek meg a nehéz érzelmi helyzetekkel, valamint az azok kezelését segítő megküzdési stratégiákkal. A tevékenységek során kiemelt szerepet kapott az érzelmek felismerése, megszervezése és elfogadása, melyek az érzelmi intelligencia fejlődésének alapját képezik. Az érzelmi és önszabályozó kompetenciák területén megfigyelhető volt, hogy a gyermekek egyre tudatosabban fejezték ki érzéseiket, valamint képesek voltak megnyugtató technikák alkalmazására (pl. légzés, elvonulás, felnőttsegítség kérése). A foglalkozás hozzájárult a fusztráció tűrés és az érzelmi stabilitás fejlődéséhez. A havi téma feldolgozása során szociális területeken a következőket tapasztaltam a közös játék és a kooperatív helyzetek feldolgozása. A gyermekek nyitottabbá váltak egymás érzéseinek elfogadására, erősödött az empátia és a segítő magatartás. A közösségi élmények elősegítették a csoportkohézió erősödését. A kötetlenbeszélgetések kezdeményezésével fejlődött a kommunikációjuk, az önkifejezésük és az aktív figyelmük. A beszélgetőkörök során a gyermekek bátrabban osztották meg gondolataikat, képesek voltak egymás meghallgatására és a szabályok betartására. Összességében a foglalkozás hatékonyan járult hozzá a gyermekek érzelmi biztonságának, rezilenciájának és pozitív énképének fejlődéséhez, melynek meghatározó elemei az óvodai nevelés komplex személyiségfejlesztő feladatainak.
Február hónapjában a megküzdési stratégiák témáját dolgoztuk fel. A bevezetést beszélgetés formájában valósítottuk meg, amelynek központi gondolata az volt: soha ne adjuk fel! A gyerekekkel megosztottam a saját tapasztalataimat is, ezzel is közelebb hozva számukra a témát.
Egy egész iskolát megmozgató projekttel készültem „Rejtvényre fel!” címmel. Küldetésre hívtam a tanulókat számtalan fejtörőt helyeztem ki az iskola faliújságjára. Aki levett egyet, megoldotta, majd kitöltve visszahozta, jutalmat kapott érte. Nagy meglepetésemre óriási érdeklődés övezte a kezdeményezést, az alsó és felső tagozatos diákok egyaránt lelkesen kapcsolódtak be, a rejtvények szinte pillanatok alatt elfogytak.
Külön öröm volt számomra, hogy olyan gyerekeket is sikerült megszólítani, akik nem tartoznak példàul a legjobb tanulók közé, vagy kevésbé motivàltak e téren. Lehet, hogy a jutalom motivàlta a nebulókat, de ha ez arra ösztönözte őket, hogy kitartóan megküzdjenek egy feladattal, az számomra csak pozitívum. Az életben is szükségünk van motivációra ahhoz, hogy elérjük a céljainkat.
A projektbe pedagógusok és szülők is bekapcsolódtak, fejtörőket készítettek, apró ajándékokat ajánlottak fel, amiért rendkívül hálás vagyok. Úgy érzem, ez egy igazán sikeres kezdeményezés volt, amelyet a mai napig folytatunk.
A gyermekekkel a hónapban sokat beszélgettünk a megküzdésekről és a félelmekről. Elsőként a félelem fogalma került tisztázásra, majd minden gyermek elmondta, hogy mi is az, amitől igazán fél. A félelem leküzdése vált a célunká.
A kisze báb égetés, a tél és a Télbanya elűzése megkönnyítette a téma feldolgozását számunkra, úgy, hogy közben a farsangi népszokásokkal is megismerkedtünk. Kis papírokra felírtuk a saját félelmeinekt, majd mikor a báb is elégett, akkor a sok rossz dologtól is megszabadultunk.
A megküzdés és a bátorság vára is felépült a csoportunkban, amit közösen festettünk le, miközben sokat beszélgettünk arról, hogy mivel tudjuk a nehézségeket elkerülni.
A Tasnádi Általános Iskola Madárkái az általuk megélt problémahelyzetekről, azok megoldásáról beszélgettek. Meséltek arról, hogyan érezték magukat, amikor gondjaik voltak, amikor családjukban volt nehézség, kik segítették őket a megoldasbán. A rajzos beszámolók betegségekről, iskolai, strandos, közúti, játszótéri balesetekről, veszélyes találkozásokról és azokra vonatkozó megkűzdési stratégiákról számolnak be. Arra a következtetésre jutottunk, hogy mindenki életében voltak és lesznek kellemetlen helyzetek, problémák, melyek mindig megoldással társulnak. Minden beszámoló pozitív végkifejletetről tett tanulságot. Van megoldás! Fontos, hogy beszéljünk gondjainkról, félelmeinkről, problémáinkról, hogy segítséget kaphassunk a megkűzdéshez. Ugyanez érvényes a veszélyhelyzetekre is. Fontos, hogy ne veszítsük el a józan eszünk, a reményünk és bátorságunk.
Labirintusban jártunk, hogy megtapasztaljuk az egyedül és a társsal való megkűzdés érzését.
A célok kitűzése fontos része a fejlődésnek és a boldog, kiegyensúlyozott életnek. Amikor megfogalmazzuk, mit szeretnénk elérni, irányt adunk a mindennapjainknak. A gyerekek számára ez lehet például jobb jegy elérése egy tantárgyból, egy vers megtanulása, vagy akár az, hogy kedvesebbek legyenek társaikkal.
A célok eléréséhez kitartásra és türelemre van szükség. Fontos, hogy ne adjuk fel, ha valami nem sikerül elsőre. A hibák a tanulás természetes részei, és minden próbálkozás közelebb visz a sikerhez. A támogató környezet – család, tanárok, barátok – szintén sokat segít abban, hogy motiváltak maradjunk.
Amikor elérjük a kitűzött célt, büszkeséget és örömöt érzünk. Ez az élmény megerősít bennünket, és bátorságot ad újabb célok megfogalmazásához. Így válik a célkitűzés és a megvalósítás a személyes fejlődés és a tartós boldogság egyik legfontosabb eszközévé.
A fenntartható boldogság jegyében a gyerekek megtanulták, hogy az igazi öröm nem a könnyű sikerekből fakad, hanem abból, ha együtt küzdenek, támogatják egymást, és elfogadják a különbségeket. A nap végén sokan mondták: most már jobban odafigyelnek majd társaikra, és még inkább értékelik azt, amijük van.
Ez a parasport nap nemcsak sportélmény volt, hanem fontos tanítás is a megértésről, az elfogadásról és a tartós, belülről fakadó boldogságról.
Balatonfüredi Fekete István Általános Iskola, 8230 Balatonfüred Iskola u. 2.
A feladatok közül a Nyelvtörőt választottuk.
3 nyelvtörőt tanultunk meg:
– Három kupac kopasz kukac
– Sárga bögre, görbe bögre
-Tigris, tigris ritkán mosdasz, inkább piszkos bundát hordasz.
Minden magyar irodalom óra előtt mondtuk a nyelvtörőket. Először lassan, utána egyre gyorsabban. Szívesen, lelkesen mondták a nyelvtörőket a gyerekek.
Több tanuló beszédhibás, kihívás volt számukra ez a feladat.
Februàr hónapban kèzműves farsang keretèben beszèlgettünk arról,hogy kinek milyen aprósàg segít abban,hogy motivàlt maradjon nehèzsègek ellenère is. A kitalàlt mantràkat ismèteltük, kaptak varàzslatos csillàmtetovàlàst is, ami kabalakènt segít àtlendülni a problèmàkon, ha hiszünk benne.
Beszámoló – A célok kitűzése és elérése témakör feldolgozása
A „Célok kitűzése és elérése” témakört két tanítási óra keretében dolgoztuk fel az első osztályos tanulókkal.
Az első foglalkozást relaxációs gyakorlattal indítottuk: „Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga.” A gyakorlat segítette a ráhangolódást és a testi-lelki ellazulást. Ezt követően meghallgattuk a hónap dalát, amelyre közösen, körben állva táncoltunk, erősítve az összetartozás élményét.
A mozgásos ráhangolódás után beszélgettünk a célkitűzés elméleti hátteréről. Minden gyermek lehetőséget kapott arra, hogy megfogalmazza, milyen célokat tűz ki maga elé. Ezután mesehallgatás következett: felolvastam „Az öreg halász és nagyravágyó felesége” című mesét. A történet feldolgozása során közösen megbeszéltük a tanulságot, elemeztük a szereplők tulajdonságait, és megfogalmaztuk, milyen tanácsokat adnánk a halásznak és a feleségének, illetve ki mit tett volna másként az ő helyükben.
A gyermekek számára a legkedvesebb feladat a három halacskába rajzolt kívánságok elkészítése volt. Fontosnak tartottam, hogy segítsem őket abban, hogy ne csupán anyagi javakban gondolkodjanak, hanem személyes célokat, belső értékeket is megfogalmazzanak. A foglalkozás során többször is meghallgattuk a hónap dalát, miközben a gyerekek a munkafüzetükben található színezőt készítették el.
Tapasztalatom szerint a kis elsősök számára még nehéz feladat a jövőre vonatkozó célok tudatos megfogalmazása, ezért a témát a következő alkalommal több oldalról is megközelítettük.
A második órát ismét a hónap dalának meghallgatásával kezdtük. Ezután minden tanuló kapott egy lapot, amelyen egy nyílvessző szerepelt. A nyílra azt írták fel, milyen segítséget tudnak felajánlani társaiknak céljaik eléréséhez (például: segítek a testnevelésben, a versmondás gyakorlásában, vagy a kerekítés megtanulásában).
Közösen elkészítettük az osztály tablóját, amelynek közepére egy céltáblát helyeztünk. Erre ragasztottuk fel a gyermekek egyéni céljait tartalmazó lapocskákat, köré pedig a felajánlott segítségeket jelképező nyilakat. A tabló interaktív módon működik: a tanulók bármikor levehetik a számukra szükséges segítséget jelképező nyilat, és odavihetik annak, aki felajánlotta támogatását.
A foglalkozás végén közösen megbeszéltük, ki mit visz magával az órák üzenetéből. A programot meditációval zártuk.
Külön örömmel töltött el, hogy a Boldogságóra utáni napokban több gyermek is odament a tablóhoz, és élt a segítségkérés lehetőségével. Ez azt mutatja, hogy a célkitűzés és az egymás támogatásának gondolata valódi tartalommal töltődött meg számukra.