Csoport neve: “Madárka” csoport
Óvónők: Kocsán Renáta – Margareta
Menzák Ágnes
Téma: ,,Jócselekedetek gyakorlása,,
A tevékenységet egy drámajáték segítségével indítottuk. Egy kirándulásra indultunk el közösen, hogy megnézzük milyen szép az erdő ilyenkor, a téli évszakban.
Felkerekedtünk felöltöztünk s elindultunk az erdőbe. Sokat gyalogoltunk, s hogy kicsit átmelegedjünk betértünk az erdészházba ahol jó meleg teát kortyolgatun s közben a gyerekek meghallgattak egy kedves történetet két kisgyerekról akik megmentettek egy madárkát a téli fagy elől. Épp olyan idősek voltak mint a gyerekek. A gyerekek érdeklődve nagy figyelemmel hallgatták végig a madarakról szóló történetet.A drámajáték fonalát folytatva visszaindultunk s nagy meglepetésünkre érdekes csipogásra lettünk figyelmesek , egy kis madarat találtunk a földön , aki nagyon fázott. Ölbe vettük s magunkkal vittük az óvodába.A kismadár elmesélte, hogy ó és a testvérei nehezen találnak élelemet a téli hidegben , ezért a ,,Madárka csoport segítségét kéri.
Elhatároztuk, hogy jócselekedet gyanánt madáretetóket fogunk készíteni az uszonnára kapott narancsok segítségével. ,,A kis madarak ne éhezzenek, ebédre, vacsorára inkább hozzánk jöjjennek,,- mondogattuk közben.
Minden gyermek szívesen segédkezett, jót szeretett volna tenni. Jót tenni a kis madárkával és a testvérkéivel. Kiskanalak segítségével kivájtuk a narancsok belsejét ebből vitamindús narancslevet készítettünk a héja pedig pompás madáretetőként szolgált.
Mindenki egy emberként dolgozott, s kis idő múlva megteltek a kis madáretetők madárkákat csalogató finom magocskákkal. Énekelve , jókedvűen vittük le az udvarra ahol a nálunk telelő cinkéket, verebeket, rigókat, galambokat hívtuk meg ebédre.
A tevékenységet egy madarakról szóló énekkel zártuk, s a teremben a gyerekek meghallgatták Kányádi Sándor: ,,Madáretető című versét.
A legvégén megköszöntem a gyerekek aktív és szeretetteljes részvételét. Elhatároztuk, hogy ahányszor alkalmunk nyílik mindig , meglessük a kismadarakat, s mindig gondoskodunk hogy az általunk készítrett madáretetőkből soha ne fogyjon ki az elemózsia. Tavasszal ha eljön a kikelet méltán hallgathatjuk majd a madarak csivitelő, csiripelő, jókedvet, vidámságot hozó dalait ajándékként a téli jócselekedetért.
Boldogságóra Alapprogram
Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum
Beszámoló a Hám János Óvoda Vegyes Katica csoportjának januári tevékenységéről
Óvónő: Fenyák Anabella
Gyapai Erzsébet
A Hám János Óvoda Vegyes Katica csoportjába járó gyermekek a januári hónap során a célok kitűzése és elérése témakörével ismerkedhettek meg, életkoruknak és fejlettségi szintjüknek megfelelő, élményközpontú tevékenységeken keresztül.
A foglalkozást relaxációval és közös énekléssel kezdtük, mely segítette a gyermekeket a ráhangolódásban, a nyugodt, biztonságos légkör megteremtésében. Közösen elénekeltük Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát, amelyet mozgással és tánccal is kísértünk. A dal pozitív üzenete jól kapcsolódott a havi témához, és motiváló hatással volt a gyermekekre.
A relaxáció során játékos mozgásos gyakorlatokat végeztünk:
• „Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom”
Ezek a gyakorlatok fejlesztették a gyermekek testtudatát, mozgáskoordinációját, valamint segítették a feszültségoldást és az önszabályozás fejlődését.
A téma bevezetését követően célba dobó versenyt játszottunk babzsák segítségével. A gyermekekkel közösen kijelöltünk egy célt, a karikát, amelybe megpróbálták bedobni a babzsákot. A játék során minden gyermek átélhette a siker és próbálkozás élményét, megtapasztalhatták, mit jelent egy cél felé törekedni. A tevékenységet közös beszélgetés követte, ahol megbeszéltük, kinek sikerült a célba dobás, és hogyan érezték magukat a próbálkozások során.
A téma feldolgozásához Bezzeg Andrea: Boldogvár meséje című mesét hallgatták meg a gyermekek. A mese mondanivalója – a kitartás, az összefogás és a cél elérése – jól illeszkedett a havi témához. A gyermekek figyelmesen hallgatták a mesét, és örömmel kapcsolódtak be a feldolgozásába.
A mese után a gyermekek egy levelet kaptak, amelyben az állt, hogy egy képet kell összerakniuk, azonban annak darabjai a csoportszobában el voltak rejtve. A hideg–meleg játék segítségével keresték meg az elveszett darabokat, majd nagy izgalommal és együttműködéssel rakták ki a képet. A tevékenység során fejlődött a gyermekek figyelme, problémamegoldó gondolkodása és együttműködési készsége.
A foglalkozás következő részében a gyermekekhez ellátogatott Mackó, aki eltévedt, és hiába volt nála térkép, nem talált haza. A gyermekek különböző játékos feladatokkal segítettek neki:
• mackós dalt énekeltek,
• lufit pukkasztottak,
• megismerték és gyakorolták a cammogó járást,
• utánozták Mackó hangját: „brumm, brumm”.
A gyermekek örömmel és empátiával segítettek Mackónak, így erősödött bennük a segítőkészség, az érzelmi intelligencia és az együttérzés.
A foglalkozás végén ismét elénekeltük a Van nekem egy álmom című dalt, majd az asztali tevékenység során a gyermekek a célok elérésének jelét színezhették ki, amely lehetőséget adott az elcsendesedésre és az alkotó tevékenységre.
Összességében elmondható, hogy a Hám János Óvoda Vegyes Katica csoportjának gyermekei nagyon aktívan és érdeklődve vettek részt a célok kitűzése és elérése témájához kapcsolódó tevékenységekben. Örömmel és izgalommal várták a játékokat, lelkesen kapcsolódtak be minden feladatba, miközben számos területen – mozgás, figyelem, együttműködés, érzelmi nevelés – fejlődtek.
Megküzdési stratégiák a 2. számú napközis csoportban
„Nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni.”
(Machiavelli)
A Boldogságóra program Megküzdési stratégiák témakörének feldolgozása során a 2. számú napközis csoport tanulói olyan gyakorlati módszerekkel ismerkedtek meg, amelyek segítik a stressz, a kudarcélmények és a negatív érzelmek kezelését. A foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek felismerjék saját belső erőforrásaikat és megtapasztalják: képesek megnyugodni, segítséget kérni és megoldást találni nehéz helyzetekben.
A megvalósított tevékenységek szorosan kapcsolódtak a Komplex Alapprogram testmozgás-alapú, életmód-alapú és művészeti alapú alprogramjaihoz.
A foglalkozás relaxációs és légzőgyakorlattal indult, amely a testi feszültség tudatos oldását támogatta. Ezt követően beszélgetőkörben dolgoztuk fel, mit jelent a megküzdés, milyen érzések jelenhetnek meg nehéz helyzetekben, és kikhez fordulhatnak segítségért. A pozitív gondolkodás és a kitartás erősítését biztató mondatok gyűjtésével és közös megbeszélésével segítettük. A tanulók kreatív tevékenység során elkészítették saját „megküzdési napocskájukat”, amelyen személyes erőforrásaikat és számukra működő megoldási módokat jelenítették meg.
A téma élményszerű feldolgozását a Holle anyó című Grimm-mese dramatikus feldolgozása gazdagította. A történet kiválóan szemléltette a kitartás, a segítőkészség, a felelősségvállalás és a következmények szerepét.
A foglalkozás zárásaként mozgásos akadálypályán vettek részt a tanulók, amely a mesében megjelenő próbákat idézte fel:
• „A kenyerek megmentése”:
babzsákok átszállítása karikákból a kijelölt helyre, a segítségnyújtás, a felelősség gyakorlására
• „Az almafa lerázása”:
labdák célba dobása, a kitartás és az újrapróbálkozás erősítésére
• „Holle anyó ágyának felrázása”:
babzsákok közös mozgatása karikában, az együttműködés és a feszültséglevezetés megtapasztalására.
A mozgásos tevékenységek lehetőséget biztosítottak a testi feszültség levezetésére, az egymásra figyelés gyakorlására és a sikerélmény megélésére. A foglalkozás hozzájárult a tanulók önbizalmának, érzelmi tudatosságának és alkalmazkodóképességének erősödéséhez.
Figura Tünde
pedagógus
Kiskunmajsa, 2026. 02. 05.
Arra gondoltam, hogy 2026 első hónapjában helyezzük a fókuszt a bennünk munkálkodó erőkre, azokra is, melyek bennünk vannak, csak még nem vettük észre, vagy ritkán használjuk!
Így született meg a januári erősség-projektünk.
A hónap első nagyszüneti Boldogságórájára különböző használati tárgyakat vittem be és arra kértem a jelenlévőket, találják ki, hogy ha ezek a tárgyak valamilyen jelképes szupererővel bírnának, ami nekünk embereknek segít boldogulni a hétköznapokban, akkor mi lenne az a szupererő?
KULCS: nyit ajtókat- lehetőségeket rejt: mi kell ahhoz hogy merjük használni?
BÁTORSÁG, NYITOTTSÁG, KÍVÁNCSISÁG, REMÉNY
-IRÁNYTŰ: mutatja az utat, merre menjek- önszabályozás, őszinteség
-tükör: megnézzük magunkat, megmutat, segít tisztán látni: őszinteség, elfogadás, alázat
-ÓRA: várakozás, sietés, érzékelés- TÜRELEM, remény
-KŐ: erő, nem mozdul könnyen- KITARTÁS
-KAPOCS: kapcsolódás- KEDVESSÉG, CSAPATMUNKA, ÖSSZETARTÁS, TÁRSAS INTELLIGENCIA
A tárgyak szupererejének megfejtése után felvezetésre került a 24 karaktererősség, amit ki is vetítettem. Megbeszéltük, hogy mindenkiben megvan mindegyik, csak különböző mértékben.
Ezután azt kérdeztem:
„IDÉN HA LENNE EGY BELSŐ SZUPERERŐD, AMIT ERŐSÍTHETNÉL, MI LENNE AZ?
Arra kérlek, hogy válassz ki magadnak 3-at, ami valamiért érdekes számodra, ami úgy gondolod, hogy segíthetne téged ebben az évben , szükséged lenne rá. MELYIK SEGÍTENE MOST LEGINKÁBB AZ ÉLETEDBEN.
majd válassz egyet- ő lesz az év szuperereje számodra.”
Majd megbeszéltük, hogy:
„IDÉN NEM TÖKÉLETESNEK KELL LENNED, ELÉG, HA FIGYELSZ ÉS HASZNÁLOD EZT AZ ERŐSSÉGEDET. ÉS FIGYELED MIBEN SEGÍT TÉGED, HOGY JOBBAN ÉREZD MAGAD.”
A következő héten ezen a nyomvonalon haladtunk tovább és ezt az órát már egészében Kiss Panka Luca 8.b osztályos diáknagykövet, osztályom tanulója, tervezte és tartotta meg.
Játékos gyakorlatok során, hétköznapi szituációk által vizsgáltuk, adott helyzetben milyen erősség jött volna jól, mit lehetett volna gyakorolni. Panka rendkívül értő-érző módon készült fel a nagyszüneti alkalomra és nagyon klassz boldogságórát tartott.
Élménybeszámolóját feltöltöttem a fotók közé.
A 3. alkalmát az erősségközpontú januári projektünknek Dombi Regina 11.c osztályos diáknagykövetünk tartotta. Regi egy játékos feladat által csodásan rávilágított arra, hogy a különbözőségeink nem feltétlenül rosszak, hanem mindenki másban jó, így lesz egész egy osztályközösség vagy egy tantestület. Regi beszámolója:
„Január 22-én, rendhagyó boldogságpercek töltötték be a díszterem légkörét a nagyszünetben. Dombi Regina -jómagam- boldogságóra diáknagykövet vállalásaként álltam ki a diákok és tanárok elé, hogy levezényeljek egy 10 perces instant boldogságórát, ami az erősségek gyakorlásáról, képességekről szólt többek között. A közönség bevonása, megmozgatása mellett fényt derítettünk arra, hogy mennyire különbözőek vagyunk és hogy ez egyáltalán nem probléma, hanem igenis jó dolog. Egyéni fejlesztő, motiváló játékként végig kellett gondolniuk a közönség tagjainak, hogy az elkövetkezendő napban melyik képességüket fogják felhasználni ahhoz, hogy valami jót tegyen a saját vagy esetleg egyik társuk napjában. Közösen megtanultuk, hogy az értékeink igazán akkor válnak értékessé, ha ezeket rendszeresen gyakoroljuk és mások felé kimutatjuk őket.”
Hihetetlenül büszke vagyok a lányokra, igazán erősen 🙂 indítottuk az évet, igyekszünk tovább gyakorolni, használni, felismerni a bennünk rejtőző szupererőket életünk különböző helyzeteiben! 🙂
Köröstarcsai Arany Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A célok után jöhetett a megküzdési stratégiák átbeszélése. Ki, hogyan tud megoldani egy-egy problémát? Ez roppant nagy kérdés egy 8 évesnek. Először is a színezős feladatot oldottuk meg csoportosan. nagyon oda kellett figyelni , hogy mennyit dobnak, az milyen színű és ki színezi. Nagy verseny lett a végén, hogy ki mennyit fog kiszínezni. Utána a szólások kirakása következett. Mindegyiket átbeszéltük, majd példákat kerestünk rá. A foglalkozást közös énekléssel fejeztük be.
A beszélgetőkörben mindenki elmondta az elképzeléseit, a vágyait a 2026-os évre. Ezt le is rajzolták, így jött létre a bakancslista.
Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mi az ami nehézséget okoz nekik a mindennapokban. Felírtuk egy lapra, rajzoltak is hozzá, majd kiállítottuk az iskola aulájában.
A boldogságóra témája a célok kitűzése volt. A tanulók megismerkedtek azzal, hogy mi a cél, és miért fontos, hogy legyenek terveink. Beszélgettünk arról, hogy a célok segítenek eligazodni a mindennapokban, és örömet ad, amikor elérjük őket.
A gyerekek egyszerű, életkoruknak megfelelő célokat fogalmaztak meg, például: jobban figyelnek az órán, kedvesebbek lesznek társaikkal, vagy többet gyakorolnak egy tantárgyból. Rajzos és szóbeli feladatokon keresztül dolgoztuk fel a témát, így mindenki aktívan részt vett az órán.
A foglalkozás jó hangulatban telt, a tanulók nyitottak és lelkesek voltak. A boldogságóra segítette őket abban, hogy tudatosabban gondolkodjanak saját fejlődésükről és sikereikről.
A decemberi boldogságórák középpontjában a karácsony üzenete állt: jobb adni, mint kapni. A gyerekekkel beszélgettünk az ajándékozás öröméről, arról, hogy egy kedves szó, figyelmesség vagy segítség legalább olyan értékes, mint egy tárgyi ajándék. A fenyőünnepre való készülődés során közösen hangolódtunk az ünnepre, megosztottuk egymással az ünnepi szokásainkat és élményeinket.
A Mikulásvonat és a Mikuláshoz kapcsolódó programok nagy izgalmat és örömet hoztak a gyerekek mindennapjaiba. Az osztálybulik erősítették az összetartozás érzését, sok nevetéssel és közös élménnyel gazdagodtunk. A kézműves foglalkozások során karácsonyi díszeket és ajándékokat készítettünk, amelyek fejlesztették a kreativitást, a türelmet és az egymásra figyelést. Az ünnepi időszak boldog, meghitt hangulatban telt, és hozzájárult a gyerekek érzelmi jóllétének erősítéséhez.
Fontos, hogy egy gyerek elgondolkodjon azon, mit szeretne egyszer az életében megtenni, mert így megtanul álmodni és célokat kitűzni. Az álmok segítenek abban, hogy legyen miért tanulni és dolgozni, és erőt adnak a nehezebb időszakokban is. Az ilyen vágyak boldogabbá teszik a gyerekkort, és reményt adnak a jövőre.