A februári boldogságóránk témája a megküzdési stratégiák voltak. A tanulóink sérüléseikből kifolyólag már az is nehéz feladat, hogy felismerjék a valós megoldandó gondokat, megküzdési stratégiát igénylő problémákat.
Üdvözlés után a ráhangolódó dal következett (Bagdi Bella: Pozitív mondóka) melyet a tanulók ritmushangszerekkel kísértek. A dal meghallgatását követően beszélgetést kezdtünk arról, hogy mik azok a helyzetek és akadályok, amiket le kell küzdeni. Találkoztak-e olyan helyzetekkel, feladatokkal, amelyeket nehezen viseltek vagy nehezen oldottak meg? A témához kapcsolódóan a „Minden hiba kinyit egy ajtót” című mesét néztük meg. A mese megbeszélése során szóba került, hogy ha valamit rosszul csinálunk, az rossz érzés, de tanulhatunk belőle és ez a hozzáállás segíthet a pozitív végeredmény elérésében. Könnyebb, ha segítséget kérünk. Egyszerű problémák megoldásához készítettünk megoldó stratégiákat, vagyis megbeszéltük, hogy bizonyos esetekben mi lehet a megoldás. Feladatmegoldásként minden tanuló más képpárokat párosított az interaktív táblánál. A párosító feladat hibás és javított változatokat illetve elvégzetlen és elvégzett feladatok képeit tartalmazta. A tanórát Bagdi Bella: Pozitív mondóka című dalával zártuk. Az óra értékelése után jó érzésekkel köszöntünk el egymástól.

A Konduktív Gyakorló Szakiskolán 2024 szeptemberében indítottuk el a Boldogságóra programot az előkészítő és képző osztályokban. A konduktív pedagógia csoportközpontú szemlélete – az aktív részvétel, a kölcsönös figyelem és az elfogadó légkör – természetes alapot adott a foglalkozásoknak. A 16–20 éves fiatalok életében ez az időszak az önkeresés, a társadalmi szerepek próbálgatásának ideje, sok kérdéssel és érzelemmel. A Boldogságóra módszerei ebben biztos kapaszkodót jelentenek.

Februárban a megküzdési stratégiák kerültek előtérbe. Az alkalmak mindig a biztonságos légkör tudatos megteremtésével indulnak: figyelünk egymásra, nem minősítünk, nem adunk kéretlen tanácsot. Gyakran használunk képkártyákat az érzelmek megfogalmazásához, sokszor egy kép segít kimondani azt, amit szavakkal nehéz lenne.

Egy ilyen beszélgetés során hangzott el a mondat:

„Zavar, ha megnéznek az utcán. De már nem veszem fel. Inkább az bánt, hogy nem látják: én is ember vagyok. A kerekesszékem csak egy eszköz.”

A csoportban csend lett. Többen kapcsolódtak saját élményeikkel:

„Zavar, amikor egy kisgyermeket elhúznak mellőlem, ő még nem érti, de az anyukája elmondhatná neki, hogy nincs bennem semmi félelmetes.”

„Telefonon foglaltunk fodrászhoz időpontot, elfogadták, mikor elmentünk anyukámmal és megláttak megfagyott a levegő és azt mondták mégis tele vannak és nem csinálták meg a hajam..nagyon rosszul érintett.”

„Nem tudok az anyukámmal rendesen beszélni, sosem ért meg.”

„Nem tudom, hogyan tartsam meg a barátaimat.”

A beszélgetés során nem kész megoldásokat adtunk, hanem strukturált facilitációval segítettük a reflexiót:
– Mit érzel ilyenkor?

– Mit gondolsz, mit gondol a másik?

– Milyen válaszlehetőségeid vannak?

– Melyik illeszkedik hozzád?

A hangsúly a bizalmon alapult. A tanulók egymás mondataira reagáltak, kiegészítették, megerősítették egymást. Láthatóvá vált, hogy a megküzdés nem egyedül történik: a közösség megtartó ereje biztonságot ad.

A hónap során elkészítettük a „Jó szó falat” is, ahová olyan megerősítő mondatok kerültek, amelyeket jó lenne hallani: „Büszke vagyok rád.” „Fontos vagy.” „Számítasz.” Ezek a mondatok nemcsak a falon maradtak, hanem a csoportban is elhangzottak.

Közösen készítettünk egy vizuális alkotást is: a tanulók digitális segítséggel képeket készítettek magukról, majd együtt helyeztük el őket egy nagy közös tablón, ahol egy hegyet másznak. A hegy az akadályokat jelképezi, az egymás mellett haladó alakok pedig azt, hogy a kihívásokat nem egyedül kell leküzdeni. A kép egyszerre lett önkifejezés és közösségi üzenet.

Az alkalmakat relaxációval zárjuk, hogy az intenzív érzelmi munka után legyen lecsendesedés és megérkezés. Többször elhangzott már: „Jó, hogy itt ezt el lehet mondani.”

A Boldogságóra nálunk nem kész válaszokat ad, hanem biztonságos teret teremt. Teret a kimondásra, az önérvényesítés gyakorlására és arra, hogy a fiatalok megtapasztalják: a megküzdés közösségben könnyebb.