Az órát egy relaxációs gyakorlattal kezdük majd egy beszélgető kört alakítottunk ki, ahol ráhangolódtunk a hónap témájára, hogy mi az, hogy megküzdés? Volt-e már olyan, hogy valami nem sikerült elsőre? Milyen érzés volt az? Mit szoktál csinálni, ha mérges leszel? Mit csinálsz, ha izgulsz? A gyerekek szépen el tudták mondani az érzéseiket és a kulcsszavakat felírtam a táblára. A következő órán onnan folytattuk, hogy hoztam egy történetet, ami segítségével megbeszéltük ki mivel küzd meg és van, aki el is sírta magát, hogy tényleg küzd azzal a problémával. Próbáltunk segítséget nyújtani számára és ez nem a tanulással volt kapcsolatban. A témához mindenki elkészítette a saját kulcsát, és beleírta mit fog mondani, ha nem sikerül valami, mit tesz, ha mérges lesz, mit tesz, ha fél. Természetesen a rajzkészítés közben a hónap dalát hallgattuk. Nagyon jó kis órák voltak.
Boldogságóra Alapprogram
Ideje:2026.03.02.
A foglalkozás helye: Csillagfürt EGYMI
A foglalkozást vezeti: Borsodi Ádámné
Foglalkozás témája: Apró örömök
A foglalkozás feladatai: A tél és tavasz jellemzőinek átbeszélése,ismétlése kép alapján.
A tavaszban, a természetben rejlő örömök felfedezése. Kommunikációs, finommotorikus képesség és nagymozgás fejlesztése. Szókincsbővítés, türelem, feladattudat, figyelem és társas kapcsolatok, empátia, tolerancia fejlesztése.Vizuális észlelés, gondolkodás, azonosítás fejlesztése.
1.Motiváció: Bagdi Bella:Pozitív gyerek vagyok dal mozgással kísérése.
2.Téma feldolgozása: Pósa Lajos: Tél és tavasz versének a meghallgatása, animáció megtekintése.
3.Beszélgetés a tél és tavasz jellemzőiről, az évszakokhoz kapcsolódó természetbeni szépségekről,sportokról képek segítségével.
4.Tevékenység lezárása: Télűző kiszebáb elkészítése közösen a csoporttal.
Reflexió:A hónap témájának motivációjaként Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok dalát választottam, amely elősegítette a gyermekek pozitív megerősítését, valamint az izmaik bemelegítését a bemutatott mozdulatsorokkal. A téma feldolgozásához Pósa Lajos: Tél és tavasz verséhez készült animációt tekintettük meg, amely a téli és tavaszi évszak fő jellegzetességeit hangsúlyozza( tél: hó, hideg, jégcsap; tavasz: meleg, virágok, napsütés). Ezt követően a téli és tavaszi évszakban rejlő örömökről beszélgettem a gyerekekkel, amelyhez egy téli és egy tavaszi képet használtam segítségül. Mivel a csoportomban sok nem beszélő autista gyermek van, ezért az évszakokhoz kapcsolódóan kis képeket is nyomtattam, amelyeket a gyerekek szétválogattak az adott évszakoknak megfelelően. A tevékenység lezárásaként közösen elkészítettük a télűző kiszebábunkat, hogy minél hamarabb jóidő legyen és eljöjjön a tavasz. A tevékenységbe minden gyermek aktívan bekapcsolódott, a használt eszközök nagyon sokrétűen segítették a gyermekek érzelmi, kommunikációs, szenzoros, finommotorikus, valamint nagymozgásos fejlődését.
A témát alternatív módon dolgoztam fel. Relaxáció után akadálypályát építettem a gyerekeknek.Melyen ügyesen végighaladtak. A mese elmondása után irányított kérdésekre jól válaszoltak. Öltözködés közben meghallgattuk a témához kapcsolódó dalt.
„Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!” (Mark Twain)
A mindennapjainkban gyakran találkozunk problémákkal, amik megoldása ránk vár. Előfordul, hogy egyedül nem megy, ilyenkor segítséget kérünk. A gyerekek is így gondolkodnak, csak ők még nem tudják sokszor, hogyan kérjenek segítséget. Ezt meg kell tanulniuk. Le kell küzdeni az akadályokat, hogy előbbre jussunk. A gyerekekkel való beszélgetés során különböző dolgokról meséltek, és elmesélték, hogyan oldották meg. Gyakran egy ölelés, simogatás, megnyugtató szavak segítenek vagy éppen egy játék, séta kerül előtérbe.
Meghallgattuk a hónap dalát is, amire automatikusan elkezdtek mozogni.
„Ne keseregj!” – Gyűjtöttünk olyan mondatokat, amelyek segíteni szoktak nekik, ha problémába ütköznek. Ezeket ki is tettük a teremben.
Motiváló mondatokat húztak, és megbeszéltük, igaz-e rá. Eltették, hogy bármikor elő tudják venni, ha szükségét érzik.
Beszélgettünk a különböző stratégiákról, módszerekről, ki hogyan bírkózik meg a problémával. Ezeket lerajzolták, majd plakátot készítettünk belőle. Kitettük a tanterembe, hogy emlékeztesse őket arra, hogy mindig van megoldás, keresni kell, nem adjuk fel.
„Sose add fel, gyakran az utolsó kulcs nyitja az ajtót.” (Paulo Coelho)
Képzeljük el az életet úgy, mint egy folyót, amelynek a partján sétálunk. Ez a folyam többnyire eléggé piszkos; van, hogy kiönt, máskor meg kiszárad, a part talaja pedig eléggé ingoványos. Előfordul, hogy beleesünk a vízbe; ilyenkor van, aki úszni kezd, van, akit csak sodor magával az ár, van, aki után mentőövet kell dobni, de olyan is előfordul, aki minden segítség ellenére elsüllyed. Antonovsky folyó metaforája nagyon kifejezően írja le, hogy az életünk arról szól, hogyan fordulunk a mindennapi kihívások, a változások felé. Megküzdés alatt azokat a tudatos erőfeszítéseket értjük, amelyek segítenek nekünk hatékonyan kezelni a külső vagy belső kihívásokat, veszélyeket és az ezekkel járó stresszt.
Budapesti Egyesített Középiskolai Kollégium
Foglalkozás címe: „Az élet értelme, hogy megtaláld a legnagyobb terhet, amit elbírsz, és vállald annak súlyát.” Jordan B. Peterson
Megküzdési sratégiák
Foglalkozásvezető: Lőrincz Norbert, kollégiumi nevelőtanár
Foglalkozás időpontja: 2026. 02. 12., 20h
Helyszíne: M. 19. 3. emelet, 327-es tanulószoba
A foglalkozás célja volt boldogságfokozó stratégiák átadása, hogy kollégistáink az életük során előforduló stresszes, fájdalmas szituációkkal könnyebben tudjanak szembenézni.
A foglalkozásra való motiválódásként meg kellett határozniuk, hogy mit jelenthet a megküzdés szó. Illetve annak ellenére, hogy negatív érzést kelthet bennünk, miért és hogyan tehet boldogabbá minket, ha gyakoroljuk ezeket a stratégiákat?
A foglakozás ezután egy tanári magyarázatot tartalmazó PPT-vel folytatódott. Megtekintettünk, megbeszéltünk közösen, hogy:
– a megküzdés szakkifejezés mire vonatkozik,
– a megküzdés boldogságfokozó stratégia, mert benne rejlik a boldogabbá válás lehetősége,
– a megküzdési módokat (probléma-, érzelemközpontú, szociális támaszkeresés).
Ezt követően az Erősség Program kártyáival játszottunk. Ezekkel jártuk körbe, hogy a „hősiesség-„, a „nyitott gondolkodásmód-„, és a „perspektíva” erőssége milyen segítséget ad a problémákkal való megküzdésben.
A foglakozás vége előtt mindenki elmondhatta, szerinte mire volt jó ez a csoportos együttlét.
Értő módon, kellő komolysággal és humorral dolgozták fel a témát.
Jó hangulatú, örömteli foglalkozás volt, könnyen megnyíltak a fiúk. Okos gondolatokat osztottak meg egymással és velem.
Készítette: Lőrincz Norbert, kollégiumi nevelőtanár
Apró örömök élvezete a 2. számú napközis csoportban
„Világosan megtapasztaltam,
hogy az öröm nem a minket körülvevő dolgokban található,
hanem lelkünk mélyén.”
(Lisieux-i Szent Teréz)
A márciusi boldogságóránk témája az apró örömök élvezete volt, amelyet a 2. számú napközis csoport fánksütéssel és közös zenei tevékenységgel dolgozott fel.
A foglalkozás elején arról beszélgettünk, kit mi tesz boldoggá. Volt, akit a sport és a mozgás öröme, mást a közös sütés-főzés, volt, akit a zenei foglalkozáson való részvétel, másokat a kézműves tevékenység tölt el boldogsággal. Jó volt hallani, hogy mindenki meg tudott nevezni egy számára fontos örömforrást.
Ezután közösen elkészítettük a fánkokat. A gyerekek lelkesen mérték ki az alapanyagokat, dagasztották a tésztát, formázták a fánkokat, és izgatottan figyelték, ahogy szépen megsülnek. A tankonyhát betöltő illat, a várakozás izgalma és a közös munka öröme különleges hangulatot teremtett. A kóstolás pillanata, valamint a tanár nénik megkínálása igazi sikerélményt adott a gyerekeknek.
A fánksütést követően zenei neveléssel folytattam a délutánt. Az SNI tanulók számára kifejlesztett csengettyűk segítségével a gyerekek örömmel játszották el a Tavaszi szél vizet áraszt és az Este van már nyolc óra kezdetű dalokat. A közös zenélés során figyeltek egymásra, együtt haladtak a ritmussal és büszkén hallgatták a megszólaló dallamokat.
Ezen a délutánon együtt dolgoztunk, ettünk, zenéltünk – és közösen éltük meg az apró örömök varázsát.
A foglalkozás megerősített minket abban a gondolatban és érzésben, hogy a boldogság sokszor a legegyszerűbb, közösen átélt pillanatokban rejlik. Egy illatos fánk, egy megszólaló dallam, egy mosoly és egy ölelés – és az öröm már meg is született bennünk.
Figura Tünde
pedagógus
Kiskunmajsa, 2026. 03. 02.
Beszámoló a Boldogságóra program márciusi foglalkozásáról
Intézmény: Áldás Református Óvoda
Cím: 4642 Tornyospálca, Kossuth u. 111.
Korcsoport: nagycsoport
Téma: Apró örömök
Foglalkozást vezette: Dicsőné Berecz Enikő
Időpont: 2026. március hónap
A márciusi Boldogságóra az „Apró örömök élvezete” témakörben valósult. A foglalkozás célja, hogy megtapasztalják a mindennapok apró örömeit, teljes mértékben érvényesült.
A madárhangot utánzó játék és a mozgásalapú relaxáció azonnal lekötötte a gyermekek figyelmét, és pozitív ráhangolódást biztosított.
A „Repül a madár” gyakorlat során örömmel és kreatívan használták testüket, kifejezve szabadságérzetüket. A dagasztás és a lisztes mozdulatok játékos tapintási élményt nyújtottak, és elősegítették az érzékszervi tapasztalást.
A Bagdi Bella „Imádok élni” című dala alatt a színes szalagokkal történő mozgás nagy örömet okozott, és fejlesztette a ritmusérzéket.
A mesehallgatás során csendben figyeltek, és érdeklődéssel hallgatták Bezzeg Andrea „Újra együtt” című történetét. A beszélgető körben képesek voltak megfogalmazni saját örömeiket, és aktívan kapcsolódtak egymás élményeihez. A hívóképek használata segítette a fogalmak konkrétabb megértését és az érzékszervi tapasztalatok összekapcsolását.
A „Mit rajzoltam a hátadra?” játék során figyelmesen együttműködtek, türelmesen várták a társuk reakcióját, és örömmel fedezték fel a közös alkotás eredményét.
A zene, a mozgás és az alkotás komplexen támogatta az érzelmi élmények átélését és a kreativitás kibontakozását.
A Boldogságvár 7. lépcsőfokára elhelyezett célok jelének kihelyezése pozitív megerősítést adott a csoporttagoknak. A foglalkozás során megfigyelhető volt, hogy a gyermekek képesek voltak a jelen pillanatban való öröm megtapasztalására. A madáretető készítése és az óvoda udvarán való elhelyezése a környezettudatosság és a közösségi érzés erősítését szolgálta.
A családok bevonása révén a gyermekek élményei otthon is folytatódtak, és a családok újra aktívan kapcsolódtak a témához. A közös faliújságon kihelyezett alkotások vizuálisan is megerősítették a sikerélményt és az apró örömök fontosságát.
A mozgásos koreográfia a Bagdi Bella „Mutasd meg a világnak” című dalára örömteli közösségi élményt biztosított. A Boldogságóra során az érzelmi és szociális kompetenciák egyaránt fejlődtek, különösen az öröm kifejezésének és a figyelem koncentrálásának terén.
A “Boldogságóra” e havi témája a megküzdési stratégiák voltak. A mese-vers foglalkozás
keretein belül a építettem bele a hétbe. Elmeséltem nekik a Boldogságóra könyvből az
Aranykulcs meséjét.
Összekapcsoltam a hét témájával, a tiszta levegővel, a környezettudatos szemlélettel,
valamint erősítettem a belső tudatosságot, az egészséges határok felállítását, és hogy
merjenek kiállni magukért, tudják megfogalmazni a gondolataikat. Például hogyan
mondjanak nemet egy kellemetlen helyzetben. Ugyanakkor legyenek jó hallgatóság is, ha
társuk beszél, figyeljenek rá.
A mesét követően, a Boldogságóra mozgásos játéka során “hajótörést” szenvedtek a
gyerekek. Egy lakatlan sziget erdejében gyűjtött fákból kellett tutajt építeni összedolgozva. A
matematikai foglalkozást, logikus gondolkodás fontosságát beleépítve, annyi kis tutajrészt
kellett megépíteniük, ahány gyerek volt.
Tehát egy problémával állítottuk őket szembe, amit összehangolva és gondolataik
megfogalmazásával, egymásra figyeléssel kellett megvalósítani. Amikor ez a tutaj kész lett,
közösen megszámoltuk, hogy jól építették-e föl.
A tutaj nagyobbra sikerült, így el kellett belőle venni. Ez szintén egy újabb probléma
kialakulása volt és ezt is közösen oldották meg, ezáltal fejlesztve a kommunikációs
készségeket. A tutaj elkészülte után kaptak plusz egy tutajdarabot, mellyel át kellett kelniük
a tenger túlsó partjára. Amely szigeten már volt élet és élelem. Ezt is közösen gondolkodva,
összedolgozva. A fejlesztési cél volt a problémamegoldás módjainak felismertetése és az
összedolgozásra ösztönzés.
A végén beszélgető körben rávilágítottunk, hogy követtek el hibákat a tengeren való átkelés
során és azt hogyan javították ki. Baj-e, ha hibázunk, vagy lehet-e egy lehetőség, hogy
megoldjuk, másképp cselekedjünk. Illetve mindenki kapott egy kártyát, amire lerajzolta, hogy
ő milyen problémákkal szembesült már, és azokat hogyan oldotta meg és ki segített neki.
Ezekből a rajzokból tablót készítettünk.
A témánkat egy relaxálással indítottuk, mivel egyébként is a (hó)virág volt a heti téma: „Hervad a virágom, éled a virágom…” A relaxálást egy bevezető beszélgetés követte, ahol azt próbáltam megtudakolni, hogy félnek-e valamitől? A következő válaszokat kaptam: „…én szoktam félni a sötétben” „…félek a szellemektől” „…szoktam félni a magasban” „…este félek ha sötét van” „…félek a villámlástól”.
A beszélgetés után egy mesét mondtam a gyerekeknek, címe: A bátor nyuszi. Ezután kézműveskedtünk, nyuszit készítettünk vágással, ragasztással. Az elkészült nyuszikat egy közös képre ragasztották fel. Amíg dolgoztak, kérdeztem tőlük, hogy mivel bátorítanák a nyuszit, hogy ne féljen? Aranyos válaszok születtek: ” Ne félj a hangoktól, szellemektől nem bántanak!” ” Ne félj, légy bátor!” „Ne félj, te egy hős vagy!” ” Nem vagy egyedül, ott leszek mindig melletted!” „Szedd össze a bátorságodat!” „Mindig legyél bátor a többi nyuszi mellett!” „Ne félj!”
Ezután egy nyuszi ház foglaló játék következett, amit a gyerekek többször is kértek.
Majd egy nyuszi labirintusból kellett kivezetni az eltévedt nyuszikákat.
A tevékenységet a megküzdés szimbólumának felragasztása zárta.