A megbocsátás nem gyengeség, sőt inkább hatalmas erő, és kitartó munka eredménye. Bármilyen sérelem is ért a múlt már elmúlt, megváltoztatni sajnos nem tudom, viszont róla alkotott gondolataimat igen.
Online tanulunk. Elsőre ez minden diáknak nagyon tetszett, hiszen otthon lehet, nincs kötöttség! De ahogy teltek a napok, elkezdtünk hiányozni a másiknak! Eszünkbe jutott, megbántottam, bocsánatot kérek, hiányzik!
Tudni kell megbocsátani, a szeretet mindennél erősebb!

Nincs olyan ember a világban, akit még soha nem bántottak meg, vagy ő másban okozott csalódást. Az az ember a legjobb tulajdonságú, akit, ha megbántottak, de bocsánatot kérnek, mosolyogva bocsát meg azzal, hogy nincs semmi baj!
Amikor megbeszéltük az osztállyal a hónap témáját, a megbocsátást, rájöttünk, hogy mi is ilyen emberek szeretnénk lenni! Nem őrizni a sértődöttséget, megbántottságot, hiszen a harag megöli a szívet- lelket! Nekünk szükségünk van a másikra! Így élhetünk teljes életet, ha meg tudunk bocsátani: szeretet, béke, hála, hit, remény, bizalom, újrakezdés, kitartás, barátság, őszinteség, stb. mind, mind a megbocsátás kulcsszavai , a szófelhőnk “ főszereplői”. És milyen formát is választhatunk volna hozzá, mint sem egy kezet formáló szívet, ami kiáltja Szeress, és én is Szeretlek Téged!

Most az egyik legnehezebb időszakban vagyunk a gyerekekkel. Online tanulunk. Nem találkozhatunk nap, mint nap. Nem ölelhetjük meg egymást, a barátok, osztálytársak is csak “ virtuálisan” beszélgethetnek. Ebben a helyzetben még inkább felerősödik bennünk a szeretet , a hiány érzet. Sokszor olyat cselekszünk, amit a későbbiekben megbánunk! A megbocsátás az egyik legnemesebb cselekedet, újra kezdeni, egymást segíteni, hinni a másikban, mert együtt vagyunk a legerősebbek! A verset többször olvastuk el a gyerekekkel. Rögtön értették a mondanivalóját. Elterveztük, hogyan is tudnánk illusztrációt készíteni hozzà! Mindenképpen hassa át a fájdalom és a szeretet egyszerre! Hiszen mi is a barátainkkal, kapcsolatainkkal , családokkal vagyunk egy egészek! Társas lények vagyunk, szükségünk van a másikra! Sajnáljuk, hogy ha olyat tettünk, szóltunk, amivel megbánthattuk a másikat! A legrosszabb emberi érzés a magány. A hibáinkat kijavítjuk, és olyannak fogadjuk el egymást, amilyenek vagyunk, “ szőröstül- bőröstül”!