A foglalkozást relaxációval indítottuk. A „Napimádás” -ra, illetve a „Kitárom világom, mint egy virág kinyílok”- ra esett a választás. Ezután meghallgattuk „Pozitív gyerek vagyok” című dalt. Kitaláltam rá mozdulatokat, s egyből utánoztak is. Ez olyannyira tetszett a gyerekeknek, hogy újrakérték a dal meghallgatását.
A zene után játszottunk, mégpedig Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával. Először megkértem a gyerekeket, hogy utánozzák azt a bábot, amelyet épp felmutatok. Megbeszéltük, hogy mikor éreztük magunkat jobban. Akkor, amikor mosolyogtunk, vagy netán, amikor szomorú arcot vágtunk? Ezután két táborra osztódtunk: szomorúak és vidámak táborára. A szomorúakat fel kellet vidítani a vidámaknak. Nagy nevetés tört ki a végén a gyerekek körében.
Következett a mese Boldog Dórával, nem más természetesen, mint Tódi törpe varázsszemüvege. Mese után mi is elismételtük párszor a „Szebben látó mondókát”.
A mese indíttatására mi is készítettünk varázsszemüvegeket. Amikor elkészültünk , akkor elmesélhettek a gyerekek egy-egy rossz dolgot, ami velük történt, majd felvették a szemüveget, hogy mindent szebben lássanak és megpróbáltuk azt a rossz dolgot jóra fordítani. Esetleg, ha már jóra fordult, azt is megbeszéltük, hogy hogyan történt, és milyen örömet okozott ez nekik.
Később a gyerekek kiszínezhették az optimizmus jelét. A hátoldalára ezt a feliratot írtam: Ügyes vagyok ebben: ”. Ezt hazavihették a „Boldogzsákjaikban” és otthon megkérhették a szüleiket, hogy rajzolják rá nekik, hogy szerintük miben ügyesek a gyermekeik. Ez tulajdonképpen a téma továbbadására szolgál.
A témához tartozó bábjátékot jelen esetben nem előadtuk, hanem meseként mondtam el nekik, többször is elalvás előtt.
A boldogság várának második lépcsőfokára felragasztottuk az optimizmus jelét. Az előre kivágott körökre ők rajzolhatják rá a „mosolyt”. Megbeszéljük, hogy eddig milyen lépcsőfokon haladtunk már át. Kinek adták oda otthon a hálaleveleket? Bagdi Bella: „Képes vagy rá” c. dal meghallgatásával zártuk a témakört..