Advent első hetében a jócselekedetek apropóján ismét meglepetésre készült az Arany Maffia: 55 kis ajándékot csomagoltunk össze, amiket aztán „elhagytunk” Perbál utcáin. A megtalálókat egy kis üzenet fogadta: VIGYÉL HAZA. Sokan jeleztek vissza, hogy megtalálták a csomagot, és ezzel szebbé tettük a napjukat.
Ezzel egyidőben a Tovább Élni Egyesület számára összekészítettünk egy ajándékcsomagot, amibe kerültek gyümölcsök, édességek, teák, mécsesek és mindenféle finomság. Nagy volt az öröm, amikor átadtuk a meglepetésünket!
Számunkra öröm adni, és másoknak örömöt szerezni!
Boldogságóra Alapprogram
Októberben osztályfőnöki órákon az Arany Maffia az optimizmussal foglalkozott. Tisztáztuk a szó jelentését, megbeszéltük, hogyan gondolkodik egy optimista ember, mi jellemző rá. Megfogalmaztuk „A lakatlan sziget” című történet tanulságát, majd hasonló történeteket alkottunk csoportokban előre megadott szavakkal. Szituációs játékokat játszottunk, melyekben egy-egy problémát kellett megoldani, figyelve az optimista gondolkodásra. Megpróbáltunk átkeretezni nekünk nem tetsző tevékenységeket, próbáltunk pozitív értéket adni hozzá azért, hogy optimistán tudjunk hozzáállni és elvégezni bizonyos feladatokat. Kérdéskártyák segítségével beszélgettünk arról, vajon milyen íze, illata, színe lehet az optimizmusnak, milyen élőlényhez vagy ételhez hasonlítanánk? Végül elkészítettük az Arany Maffia OPTIMIZMUS plakátját, amit kitettünk az osztályteremben, hogy bárki tudjon belőle erőt meríteni. 😊
Mindig meglepődök azon, ha a gyerekekkel beszélgetek, hogy mennyire komoly gondolkodásúak, és hogy mennyire ott vannak az élet dolgaiban. Amikor arról beszéltünk, hogy most jelenleg mit szeretnének, elmondták, az ő életkoruknak megfelelő dolgokat, ami épp foglalkoztatja őket. Croos motor, Focistamez, Újfajta játék, amit nem tudom , hogy hívnak, de ez a közvetlen mostani állapotukat tükrözte. Amikor megkérdeztem azt, hogy hogy képzelik el a jövőjüket, pl. mivel szeretnének foglakozni, a válaszok a következők voltak: focista, vadász, horgász, építész vállalkozó. Nyilván, ezek adódnak abból, amit most jelenleg mintaként látnak otthon, de nem mindenki. Voltak határozott elképzelések arról, hová szeretnének elmenni: Németország, Los Angeles, Anglia…. Mit, vagy kit szeretnének látni: Focista hírességet, medvét,. És ezen kívül szabadon, célzott kérdések nélkül elmondták, hogy mit szeretnének még az életben elérni. Volt , aki azt mondta, hogy kijárja az iskolát, és gyereke legyen, sokat törődjön a gyerekével. Volt, aki házat szeretne, és nagyon sok szeretetet.
Azt gondolom ez a témakör ismételten meglepetést okozott a számomra, és örömmel hallottam, hogy az ilyen korú gyerekek konkrétan megneveztek olyan dolgokat, amit sokszor a felnőtt sem, hiszen valakinek a szeretet, a gyerekkel való foglalkozás természetesnek tűnik, ezek a gyerekek, akik viszont valószínűleg nem kapják meg otthon ezeket, már most arra gondolnak, hogy ők, hogy fogják ezt kárpótolni az ő saját gyerekeiknél.
A januári feladat kissé összetettebb feladat volt az 5. osztály számára. Féltem attól, hogy fognak beszélni, megnyílni arról, hogy mi a céljuk, mi a jövőképük, önkontrolljuk. Meglepetésemre azonban sokkal gördülékenyebben vették a feladatokat, mint vártam. Nagyon gyorsan megértették a fogalmakat, az életcélokról való beszélgetés fontosságát. Kicsit nehezebben ment a kitűzött célhoz való eljutás lépéseinek megfogalmazása, de a kezdeti bizonytalanságuk után minden lépést átgondolva eljutottak a képzeletbeli lépcsősor tetejére.
Önbizalom kártyákat használva megbeszéltük, hogy milyen körülmények, tevékenységek, gondolatok, vélemények jelenthetnek hátráltató körülményt a célok elérésében. Mindenki kiválasztotta a nehézségek ellensúlyozására a megfelelő megoldás kártyát. Ez a feladat nagyon tetszett nekik annak ellenére, hogy alaposan át kellett gondolniuk a megfelelő megoldást, mivel elvontabb gondolkodást igényelt már ez a feladat. A gyerekek saját maguk fogalmazták meg a foglalkozás végén, hogy a céljaik eléréséhez önbizalomra, kitartásra, tanulásra, figyelemre és önfegyelemre van szükség.
A foglalkozás keretében farsangi álarcokat készítettünk a gyermekekkel. Az álarcok témája állatfigurák megjelenítése volt (például oroszlán, bagoly és más állatok), melyekhez jó tulajdonságokat társítottunk. A gyerekek megbeszélték, hogy az egyes állatok milyen pozitív jellemvonásokat jelképeznek (pl. az oroszlán bátorságot, a bagoly bölcsességet), majd ezeket próbálták kifejezni az álarcok díszítésén keresztül.
A tevékenység fejlesztette a gyermekek kreativitását, kézügyességét és önkifejezését, valamint lehetőséget adott az érzelmi–szociális kompetenciák erősítésére. A közös alkotás során a tanulók együttműködőek voltak, lelkesen vettek részt a feladatban, és örömmel mutatták be egymásnak elkészült munkáikat.
Elolvastuk a mellékletben található Weöres Sándor Ujjé-!-vi mese című versét. Mindenki több szelvényt kapott, mert mindenki saját százlábút szeretett volna készíteni és kiszínezni, mert az új évet nem csak kívánságokkal lehet megtölteni, hanem színekkel és élettel. Ezen kívül megbeszéltük, hogy ki mit szeretne megtanulni ebben az évben. Volt, aki olvasni, volt, aki új barátokat szerezni és volt olyan is, aki meg szeretne tanulni szót fogadni… Ezután összeragasztotta mindenki a százlábúját, és kitettük a tanteremben oda, ahol a gyerekek munkái láthatók. Szinte minden nap beszélgessünk arról, hogy milyen lépéseket kell tenni pontosan a céljuk érdekében. Kíváncsian várom a tanév végét, amikor újra előkerülnek a színes, élettel teli kis százlábúk.
Mai Boldogságóránk témája a „Megküzdési stratégiák” volt.
Egy mese olvasásával kezdtük a foglalkozást,melynek címe: Ki tudja,ez jószerencse vagy balszerencse? Beszélgettünk a mese tanulságáról,illetve a problémáink megoldásáról,a feszültség levezetésének módjairól.
A feszültséget okozó indulatok,érzelmek kezelése nagyon nehéz.Felsoroltuk, milyen megküzdési stratégiákat lehet ilyen esetekben alkalmazni.
Az indulathőmérőn minden gyermek leírt néhány módszert,ahogyan ő meg szokta magát nyugtatni.
Végül lerajzolták a gyerekek a példaképeiket, akiktől megküzdési módokat is tanulhatnak.Ezekből a rajzokból az óra végén tablót készítettünk.
A „három kismalac és a farkas” című mesét interaktív kesztyű bábokkal játszottuk el. A mese végén megbeszéltük, hogy mennyi gond és megpróbáltatás érhet minket, de minden jó, ha a vége jó. Közösen dramatizáltunk, így a gyerekek belebújhattak az állatok bőrébe, saját tapasztalatukon keresztül érezhették a nehézségeket.
A kismalacok házát is megépítettük közösen, ami fejlesztette a kreativitást és az együttműködést.
Az Állatok világnapja alkalmából különféle állatos tevékenységeket végeztünk:
Lábnyomokat azonosítottunk az interaktív táblán, és megtaláltuk, melyik állathoz melyik lábnyom tartozik.
Állatos jógapózokat utánoztunk, ezzel a testünket is átmozgattuk.
Robotméhecskével vadon élő állatokat kerestünk, de a háziállatokról is sokat beszélgettünk, majd beszélgettünk a felelős állattartásról.
Kártyák segítségével gyakoroltuk az érzelmek felismerését: beszéltünk arról, mi szomorít el bennünket, és mi az, ami örömet okoz.
Ezután egy rövid, vidám versjátékot játszottunk:
„Minden nap hoz valami jót,
mosolyogj, ha esik az eső!
Ha ma nem sikerült, holnap újra próbáld,
mert a nap mindig felragyog újra!”
A gyerekek minden sor után kézmozdulatokkal és állatos mimikával játszották el a verset: ugráltak, táncoltak, mutatták, milyen a boldogság, a kíváncsiság, vagy a lelkesedés. Így a pozitív érzések testközelbe kerültek, és játékosan erősítettük az optimizmus érzését.
A tornateremben akadálypályán küzdöttünk le a nehézségeket, állatos mozgáskottával, majd a nap végén a gyerekek a „Az erdei békés utazás” relaxációs mesére lazíthattak, nyugodtan ellazítva testüket és lelküket.
Beszámoló a Boldogságóra program februári foglalkozásáról
Intézmény: Áldás Református Óvoda
Cím: 4642 Tornyospálca, Kossuth u. 111.
Korcsoport: nagycsoport
Téma: Megküzdési stratégiák
Foglalkozást vezette: Dicsőné Berecz Enikő
Időpont: 2026. február hónap
A „Megküzdési stratégiák” témájú Boldogságóra célja, hogy a csoport tagjai megtapasztalják a kitartás, az erőfeszítés és az önbizalom fontosságát, Érdeklődéssel és kíváncsisággal vettek részt a tevékenységekben.
A relaxációs gyakorlat segített a ráhangolódásban, megnyugvásban, és a figyelem befelé irányításában. Az „Égig érő fa vagyok” mozdulatsor különösen tetszett a részt vevőknek, mert játékosan mozgathatták meg testüket. A közös mondóka és a szívecske körbeadása szeretetteljes légkört teremtett a csoportban. Már a foglalkozás elején megmutatkozott a gyermekek közötti együttműködés és egymásra figyelés.
A „Cápatámadás” mozgásos játék nagy sikert aratott, sok nevetéssel és izgalommal kísérték. A játék közben megtanulták a gyors reagálást és a biztonságos viselkedést is.
A mese megtekintése során mindenki elcsendesedett, és figyelmesen hallgatta Bezzeg Andrea „Aranykulcs” című történetét. A mesében megjelenő küzdés, bátorság és kitartás üzenete eljutott a gyermekekhez. A beszélgetés során több gyermek saját élményt osztott meg arról, amikor nehézséget kellett leküzdenie.
A varázsösvény akadálypálya rendkívül motiváló tevékenységnek bizonyult. Nagy örömmel teljesítették a kihívásokat, és nem adták fel, ha valami nem sikerült elsőre. A mozgásos feladat során megmutatták, hogy képesek egymást támogatni és bátorítani.
A Boldogvár építése közben együttműködve, türelemmel és kreatívan dolgoztak. Az építés során a közös cél elérése igazi csapatmunkát eredményezett.
Az érzelmi arckifejezések felismerése és bekarikázása segítette az önismeret fejlődését. A foglalkozás lezárása, a boldogságmondóka közös elmondása örömteli hangulatban zajlott. A záró körtánc Bagdi Bella „Van nekem egy álmom” című dalára közös örömélményt adott.
A mozgás, az ének és a közösségi élmény erősítette a pozitív érzelmi kötődést. A réstvevők megtapasztalták, hogy a nehézségeken való túljutás örömmel és sikerélménnyel jár. A foglalkozás során fejlődött a gyermekek önbizalma, érzelmi stabilitása és problémamegoldó képessége.
A Boldogságóra erősítette a gyermekek hitét önmagukban, valamint abban, hogy képesek megbirkózni a kihívásokkal. A foglalkozás igazi közösségi élményt adott, amely hozzájárult a a tagok lelki fejlődéséhez és a csoport egységének megerősödéséhez.
A Hálasziget
Sétáink során igyekeztünk kihasználni a szép, napos időt, és megcsodáltuk a természet szépségeit. Sokszor beszélgettünk a nyári élményekről, a háziállatokról, a családról és a barátokról. Ezek a témák segítettek abban, hogy a gyerekekben tudatosuljon, mi mindenért lehetnek hálásak.
Sétáink alkalmával kavicsokat is gyűjtöttünk. A gyerekek megismerkedtek Pillanatkapitánnyal és az ő történeteivel. A varázsszőnyegen ülve, hangulatlámpa fényénél hallgatták meg Pillanatkapitány meséjét, ami még meghittebbé tette az élményt.
Kalandjaink során mindenki elmondhatta, miért hálás. Ahhoz, hogy ezeket az emlékeket és élményeket megőrizzük, szükségünk volt egy varázskőre, amelyet közösen festettünk meg, valamint egy varázscsákóra, amelyet szintén együtt készítettünk el. Ezekkel az eszközökkel jutottunk el képzeletben a Hálaszigetre. A varázsköveket egy kincsesládába gyűjtöttük, amelyet a csoportszoba egyik részében helyeztünk el. A kövek bármikor elérhetők a gyerekek számára, így bármikor elővehetik őket, hogy felidézzék, miért lehetünk hálásak.
A Hálaszigetre vezető út kalandos volt. Kedves szavakat kerestünk, amelyeket a gyerekek találós kérdések segítségével fejtettek meg. Titkos nyelven is beszélgettünk, ahol szintén kedves szavakat kellett kitalálniuk (szeretet, hála, család, barátság). Végül egy „postás súgó” játékot játszottunk közösen.
Miután a gyerekek sikeresen teljesítették a küldetésüket, és közben jól is érezték magukat, megérkeztünk a Hálaszigetre. Itt elhelyeztük varázsköveinket a kincsesládába, majd meghallgattuk Bagdi Bella „Szép nap ölelj most át engem” című dalát a mi kis szigetünkön.