A februári Boldogságóra célja az volt, hogy a tanulók felismerjék, hogy a nehézségek az élet természetes részei, és megismerjenek egyszerű, életkoruknak megfelelő megküzdési stratégiákat, amelyeket iskolai és hétköznapi helyzetekben is alkalmazhatnak.
Beszélgetőkörben azt elemeztük, hogy nem baj, ha valami nehéz, de meg tudjuk oldani. Csoportmunkában szituációs játékokat játszottunk, aminek a címe az volt, hogy: „Mit tehetek, ha….? Helyzetkártyákra különböző feladatokat írtunk, pl.: Nem sikerül egy feladat. Összeveszek egy barátommal. stb. A feladat: Mit érezhet az a gyerek, aki ebben a szituációban van benne? Mit tehetne? Kitől kérhet segítséget? Megbeszéltük a megküzdési stratégiákat: segítségkérés, megnyugvás, újrapróbálás, beszélgetés. Készítettünk közösen egy plakátot, amelyre mindenki felírta, milyen nehézséget szeretne leküzdeni a tanév végéig. A foglalkozásba belecsempésztük a Valentin-napot is, amely nemcsak a szerelmesek, hanem a barátok napja is. Szívecskés díszeket készítettünk, amelyet oda lehetett adni szeretteiknek, osztálytársnak. A foglalkozásunk zárógondolata pedig így hangzik: „Nem az a bátor, aki soha nem fél, hanem aki nem adja fel.”
Boldogságóra Alapprogram
A gyerekekkel közösen kiszíneztük a Boldogság Világnapjára készített térképünket. Minden állomást elolvastunk, megbeszéltük és helyszínekként kiszíneztük. A gyerekek utána elmondhatták, hogy melyik helyszín a kedvencük és miért.
Mikor élvezzük az apró örömöket?
Szükségünk van-e rá?
Mai apró örömeink – a táblára
Örömforrások -lapra
Miért hasznos befogadni a jót?
Hőseink hétköznapi örömei : irodalmi, filmbéli hősök kedvtelései amik örömet szereznek nekik.
A játékokon keresztül fedezték fel a gyerekek, hogy mi mindennek lehet örülni a mindennapokban: mindenben meg lehet találni a szépet és jót.
A foglalkozást a szokott módon kezdtük: megérkezett Boldog Dóra, aki köszöntötte a gyerekeket, majd a versike, a relaxációs gyakorlat és a zenés tánc után Boldogságországba érkeztünk.
A javasolt mesét (Aranykulcs) elmeséltem a gyerekeknek, majd beszélgettünk arról, hogy a királylány mi mindent tett meg azért, hogy kiszabaduljon a sárkány fogságából.
Ezután válogattam a javasolt játékok közül, először a cápás játékot játszottuk. Nagyon jó érzés volt látni, hogy segítették egymást a gyerekek, a kicsiket behúzták a “hajóba”, figyeltek egymásra.
A boldogságvár puzzle képét is lelkesen próbálták kirakni.
A játékok után még mindenki kiszínezte a téma jelét, amit felragasztottunk a következő lépcsőfokra. A közös tánc után elbúcsúztunk Dórától
A téma feldolgozását beszélgető körrel indítottuk:mit szeretnénk elérni, mi az, amire nagyon vágyunk? Megbeszéltük, hogy mindig legyenek céljaink, amit szeretnénk, ha valóra válnának. Legyenek álmaink, amit szeretnénk elérni.Ezt követően akadálypályát építettünk, sok-sok versenyt rendeztünk a téma feldolgozása során, mindenki lerajzolhatta, milyen “álmai” vannak, mi szeretne lenni, ha nagy lesz illetve megfogalmazhatta mit tekint a legfontosabb céljának.
A mai napunk a boldogság jegyében zajlott: a „Tavaszi szél vizet áraszt” című dallal indítottuk, melyre rövid kis koreográfiát tanultunk meg. „Apró mag a föld alatt” mozgásutánzó versünkkel folytattuk. Virágmag ültetés volt a következő feladat a tanórán. Az udvaron gyűjtöttünk vakondtúrásból földet, melyet jó termőfölddel keverve elhelyeztük a Gazdaboltban vásárolt magokat cserépben. Öntözést követően a termünk ablakába helyeztük el munkáinkat, naponta gondoskodva és figyelve követjük a fejlődésük útját.
Minek örül a kis virágmag? – föld, víz, napfény.
Eltáncoltuk a „Beültettem kis kertemet” kezdetű körjátékot. Meghallgatták a tanulók Cseppike történetét a Víz világnapja alkalmából. Hajtogatással készítettünk tulipán fejdíszt és krepp papír gyűrésével készítettük el közösen a vízcsepp „koronát! El is játszottuk a mesét és beszélgettünk róla: boldog az a tulipán, akiről gondoskodnak – kap esőt – , a szomorú tulipánt pedig Cseppike megvigasztalta, őt is megöntözte.
Az ültetett kis virággal mi is szeretnénk majd anyák napján örömet okozni édesanyánknak, ezzel is megköszönve a sok gondoskodást, szeretetet.
Zárásul meghallgattuk a hónap dalát: Szeretet dal.
• Kapcsolódott iskolánk az „Ültess fát!” mozgalomhoz, majd elolvastuk a mesét. A természet megóvása, az egészséges környezet a mi örömünket szolgálja.
• Közösen veteményeztünk a testvér osztályunkkal, ami mindkét oldalnak örömet okozott. A nagyok szívesen irányították és tanították a kicsiket, büszkék voltak a tudásukra. A kicsik pedig szívesen fogadták nagyobb társuk segítségét. Közös dalolással zártuk az eseményt.
• Megemlékeztünk a hőseinkről az emlékmű előtt, melyre díszes nemzeti lobogót készítettünk. Mekkora öröm nekünk, hogy mi már szabadságban élhetünk, oda mehetünk ahova akarunk.
• Megemlékeztünk a Down-szindrómás társainkról, örömmel teljesítettük a táncos kívánságukat felemás zokniban.
A hónap során elvégzett feladatok:
Március az egyik legkedvesebb boldogságórás hónapunk, hiszen egyre nagyobb erőkkel „húzza fel vitorláját” a kikelet. A természet apránként ébredezik: melegebben süt a nap, kezdenek nyílni a virágok, a gyümölcsfákon szorgoskodnak a méhecskék, folynak a kertekben a tavaszi munkák. Ilyenkor optimistább formáját mutatja már a természet, a világ. Mi is szívesen indultunk el egy verőfényes napon a hagyományos „örömkereső” sétánkra, aminek végállomása a játszótér volt. A gyerekek boldogan fedezték fel útközben a nyíló virágokat, az ébredező rovarokat, érdeklődéssel figyelték a rügyező fákat, hallgatták a vidáman éneklő madarakat. A zöld mezőben közös légzőgyakorlatot végeztünk: beszívtuk tüdőnkbe a jó érzésekkel fűszerezett friss levegőt, majd kifújtuk a nehézségeket, a napi gondokat. A játszótéri önfeledt játék mindenkiben felélesztette a vidámságot, a boldogságot és az elégedettséget. A legjobb élményünknek a „felhőnéző” játék bizonyult, amikor lefeküdtünk hanyatt a fűbe és a kék égen úszó felhőket mindenféle figurákkal személyesítettünk meg. Örömmel magyarázták egymásnak, hogy éppen milyen formát fedeztek fel az égbolton.
Egy másik alkalommal a teremben alkottunk: egy csomagolópapírra ráfeküdt egy arra vállalkozó kislány, én pedig körbe rajzoltam a teste körvonalát. A feladat az volt, hogy közös munkával rajzolják meg az arcot, a ruházatot, és minden hiányzó részt. Az alak köré pedig ábrázoljanak olyan jelképeket, tárgyakat, játékokat, amik számukra a legnagyobb örömöt szerzik. A végeredmény egy színes, vidám, „nagyon nevetősre” sikeredett emberke lett, akinek az Örömke nevet adtuk, ami egyértelműen a gyerekek boldog hozzáállását tükrözi.
Március 15-re is örömmel készültünk: madarakat vágtunk színes papírból a faliújságra, huszárt színeztünk együtt és kokárdákat készítettünk mozaik technikával. Idén iskolánk bejáratánál egy emlékmű avatása és átadása is megtörtént, ami köré nemzetiszínű zászlókat festettünk szintén nagy lelkesedéssel. A helyi nyugdíjas klub pedig kokárdákat készített iskolánk tanulói számára, amit köszönetképpen büszkén viseltünk az ünnepségen.
A víz világnapja alkalmából sokat beszélgettünk a természeti kincseink védelméről és készítettünk egy plakátot is: vidám vízcseppeket színeztünk, vágtunk, amik egy „MINDEN CSEPP SZÁMÍT!” felirat köré kerültek fel.
A boldogság világnapja alkalmából pedig szívecskéket nyírtunk ki színes papírból, amikre pozitív életérzést tükröző fogalmakat írtunk: szeretet, nyugalom, csend, rend, béke, türelem, hála, boldogság. Ezeket egy óriási szívformába a táblára is felírtam, onnét másolták le a gyerekek a saját kis szíveikre. Megbeszéltük, hogy az apró örömök csak ezeknek az érzéseknek a jelenlétében válnak igazán élvezhetővé, boldog, közös élménnyé.
A legnagyobb örömöt azonban a közelgő tavaszi szünet húsvéti hangulata váltotta ki a gyerekekben. Ennek üdvözlésére szeretettel díszítettük fel színes tojásokkal és egyéb kedves figurákkal a folyosón a tojásfánkat, az alját a gyerekek által hozott plüss nyuszikkal népesítettük be, így igazi mesevilágot alkottunk együtt, minden belépő látogató örömére.
Márciusban nem volt hiány a jeles napokból és ünnepekből.
*A gyerekekkel megünnepeltük egy átfogó héten keresztül a Víz világnapját. Kísérleteztünk a vízzel: Hegyet építettünk homokból, majd folyómedret alakítottunk az ujjunkkal, és feltöltöttük az éltető vízzel. Elkirándultunk a helyi vízműhöz is, és megnéztük a kisvárdai vár-tavat, ahol megfigyeltük a vadkacsákat.
*De nem feledkeztünk meg a kislányokról, nőkről sem. Virágültetés után megleptük a kisfiúkkal a lányokat apró ajándékokkal.
*Ezek után a tevékenységek után mindig felhívtam a figyelmüket arra, hogy minden apró örömöt és szép dolgot vegyenek észre az életben, hiszen a legnagyobb csodákat nem a boltban lehet megvenni.
*A gyerekekkel a megküzdési stratégiákat is gyakoroltuk. Eljátszottuk, hogy egy boszorka ,,lezárta” a csoportszoba ajtaját a kendőjével. Ahhoz, hogy be tudjunk jutni ki kell állniuk a 7 próbát: Tornateremben felállított akadálypályán kellett végighaladniuk. ,,Mesebeli erdőbe ” érkezve átkeltek a ,,mesebeli hídon”, majd átkeltek a ,,mocsáron”, majd felmásztak a ,,boldogság hegyre”, és átbújtak a ,,félelmetes barlangon”. Bátorság jelvényeket kaptak azok a gyerekek, akik átjutottak az akadályokon. A csoportszoba ajtajánál megállva el kellett mondaniuk a nyelvtörőt: ,,Rózsaszín sündisznócska uzsis zacskója”.
Ahogy a csoportszobába léptek megünnepelhették sikereiket a ,,Győzelem tündér dala” c. zenére táncolva.
*A mindennapok során nagyon sokat szoktunk beszélgetni az érzelmekről is. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek tisztában legyenek a saját érzéseikkel, ezért érzelmeket kifejező kártyák segítségével gyakoroltuk ezeket az arckifejezéseket, tükörbe nézve.
Márciusban a boldogság világnapjához kapcsolódó foglalkozást tartottunk az osztályban. Meghallgattuk az Imádok élni c. dalt. Beszélgettünk az életről, a boldogságról. A gyerekek elmondták, hogy mi teszi őket igazán boldoggá. Beszéltünk arról is, hogy ők miképpen tudnak boldog pillanatokat szerezni másoknak, és ez miért jó.
Boldogságkártyákkal leptük meg egymást egész nap az osztályban.
A foglalkozást nagyon élvezték a gyerekek, pozitív hatása még másnap is érződött a tanulók hangulatán.