Februári Boldogságóra foglalkozásom témája a Megküzdési stratégiák voltak. Ez egy bemutató foglalkozás volt, melyet óvodánk Igazgató Asszonyának és a Pedagógus Kollégáimnak építettem fel és mutattam be. Szélcsengő megszólaltatása után egy pakolós dalt kezdtem el énekelni, melyet már jól ismertek a gyerekek és velem együtt énekelték, közben szépen elpakoltunk a játéktevékenység után:
Szanaszét van mindenfele, játékkal a szoba tele,
egy, két, há, egy, két, há
pakoljuk a polcra rá.
A nyugodt, biztonságot nyújtó, harmonikus légkört teremtettem meg.
Foglalkozásomat egy mondókával indítottam el:
5 ujjacskámmal tapsolok,
4 ujjacskámmal szálldosok,
3 ujjacskámmal kukkintok,
2 ujjacskámmal békét mutatok
1 ujjacskámmal elhalkulok, css.
Ezzel a kedves kis motivációval hangoltam rá a gyerekeket a tervezett tevékenységre.
Boldog Dóra ismét ellátogatott a csoportunkba.
Őt egy aranyos mondókával köszöntöttük:
Jó reggelt tündöklő napsugár!
Jó reggelt a felhőnek, ki az égen jár!
Jó reggelt a szélnek, ami a földet simogatja!
Jó reggelt a virágnak, ami az embert fölvidítja.
Jó reggelt nekem,
jó reggelt neked!
Jó reggelt Boldog Dóra,
szeretünk Téged!
A gyerekek izgatottan várták már őt, mert szerették volna neki elmondani ezt a kedves kis köszöntőt, melyet az ő tiszteletére tanultak meg. Boldog Dórával megbeszélték, hogy mai téma a Megküzdési stratégiák lesznek. Elmondta nekik, hogy ma milyen szükség van rájuk, hogy be tudjanak lépni a Boldogságvár 6. lépcsőfokára. A báb segítette a gátlásosabb gyermekek megnyílását. Erősítette a kommunikációs készségeket! Pozitív biztonsági légkört teremtett.
Témát úgy bontottam ki, hogy egy: Érzelemkör játékkal indítottunk.
Megosztottam a gyerekekkel, hogy vannak alap érzelmeink. Megkérdeztem tőlük, hogy ismerik-e ezeket? Megkértem őket, hogy soroljanak fel érzelmeket. (öröm, szomorúság, mérges) ezeket említették. Én még ezeket említettem meg nekik: öröm, szomorúság, mérges, undor, félelem, harag, meglepődés, szeretet, irigység. Végig ezekkel az érzelmekkel foglalkoztunk. Megkérdeztem tőlük, hogy milyen érzésekkel érkeztek ma óvodába? Megkértem őket, hogyha elmondták, mutassák is meg azt arckifejezéssel is. Aztán az érzelmeket színekkel is azonosítottuk. Az érzelmekhez képkártyákat készítettem, s színes krepp papír csíkokat vágtam ki.
Érzelmek:
1: Öröm: Citromsárga szín, mint a napocska világos, meleg, vidám.
2: Szomorúság: Sötét kék, mint az eső, vagy a borult ég.
3: Mérges: Zöld
4: Undor: Sötét zöld, mint amikor valami „fúj”, vagy romlott.
5: Félelem: Sötétlila, kicsit titokzatos, mint az égbolt.
6: Harag: Piros szín, mint a tűz, erős és forró érzés.
7: Meglepődés: Narancssárga, élénk, hirtelen, mint egy felvillanó fény.
8: Szeretet: Piros, rózsaszín, meleg, kedves, ölelős.
9: Irigység: Citromsárga-sárga, mint az irigység, zöld-az irigység olyan zöld érzés, amikor szeretnéd, hogy neked is olyan játékod legyen, mint a másiknak.
Célom volt az alapérzelmek megismertetése. Alkalmazása segítette az érzelmi szókincs bővítését. Modellnyújtás is megtörtént a pedagógus (én) kimondta az érzéseit.
Boldog Dóra megkérdezte a gyerekeket, hogy van-e kedvük elmenni a királyi palotába? Elmondta nekik, hogy rögös lesz az út odáig:
Egy Bátorság játékon keresztül kellett kiállniuk 5 próbát:
1: Kulcs megtalálása: Boldog Dóra eldugta a királyi palota kulcsát egy aranyszínűt, melyet a gyerekeknek meg kellett keresniük.
Amikor megtalálták a gyerekek a kulcsot, Boldogságmondókával indultunk a második állomásra.
2: A mosoly hídja: Át kellett sétálniuk egy hídon és az óvónénikre kellett mosolyogni.
3: A kedvesség varázs kövei: Egy varázskövet kellet választaniuk egy kis kosárból, és el kellett mondaniuk, hogy mi teszi őket boldoggá.
4: Bátor Oroszlán ösvénye: Két leragasztott szigetelőszalag között kellett lépkedniük, mint egy óriás, majd kis akadályokat kellett átugraniuk.
5: Barátság kapuja: Össze kellett érinteniük a tenyerüket, egymás szemébe kellett nézniük és azt kellett mondaniuk: „Örülök, hogy itt vagy!”
Motiváló, élményalapú tanulást biztosítottam. Fejlesztettem a játék által az együttműködést, kitartást, szabálykövetést. Mozgásos és értelmi képességeket egyaránt fejlesztettem.
Királyi palotába érkeztünk, ahol Boldog Dóra mesélt a gyerekeknek a megküzdésről és a megküzdési stratégiákról.
Megküzdés: boldogságfokozó stratégia, melyben benne rejlik a boldogabbá válásunk lehetősége. A megküzdést egy szivárványhoz hasonlította, szivárvány síkbábbal érzékeltette. Hiszen mire megküzdünk valamiért nagyon sok érzelmen megyünk keresztül. Ismeretnyújtás volt a célom.
Megküzdési stratégiák:
1: Teknősbújás.
2: Odabújok valakihez.
3: Rajzolok.
4: Sétálok egyet.
5: Szólok egy felnőttnek.
6: Elszámolok 1-5-ig.
7: Vegyél egy nagy mély levegőt!
Ezekhez készítettem képkártyát, s ki is próbáltuk a gyerekekkel. A megküzdési készségek tanulhatók, modellkövetéssel fejlődnek. A rendszeresség és a kiszámíthatóság biztonságot ad.
Boldog Dóra megkérte a gyerekeket, hogy nézzék meg vele a királyi palota kertjét, oda Boldogságmondókával indultak el. Rövid mondóka újbóli elmondása emlékezet fejlődését segítette.
Kertben végezték el a relaxációs gyakorlatokat:
1: Égig érő fa vagyok….
2: Repül a madár, szárnyalva jár…
A Relaxációs gyakorlatokkal a célom az volt, hogy örömmel és nyitottan kapcsolódjanak be a gyerekek a tevékenységbe. A gyakorlat segítette a testi ellazulást, az önbizalom erősítését és a pozitív érzelmek megélését. Az élménypedagógiai alapú játékos, relaxációs módszer, mozgással, képzelettel és érzelmi ráhangolással támogatta a gyerekek jólétét.
Majd játszottak közösen egy Mentálhigiénés játékot is:
1: Héterdő játék (átköltöttem, ezt tanultuk meg a gyerekekkel)
Kert, kert kertecske
bükköt, makkot megtermőcske.
Sötétedő, pirkadó, meseszéllel hírt adó,
meseforrást elrejtő,
kert, kert, kertecske.
Sétáltak a kertben a gyerekek, közben mondták ezt a verset. Ha a szél meglebbentette a szélcsengőt (5x), akkor:
1: Akivel találkozott, meg kellett ölelnie!
2: Akivel találkozott, le kellett ülniük egymással szemben, össze kellett érinteniük a talpaikat!
3: Akivel találkozott, meg kellett mondania, hogy szereti!
4: Akivel találkozott a szemébe kellett néznie!
5: Akivel találkozott, meg kellett neki mondania, hogy Hálás vagyok a barátaimért!
Ez egy kapcsolatteremtő, kapcsolattartó mentálhigiénés játék volt. Célom volt az emlékezet, szókincs fejlesztése a vers által. Fontosnak tartottam az együttműködési képesség alakítását, önbizalom erősítését, empátia és egymás elfogadásának támogatását.
Boldog Dórával az élen Boldogságmondókával vissza mentek a királyi palota báltermébe.
Boldog Dóra mesére hívó mondókájával hangolta a gyerekeket mesére:
Kerekerdő kalandra hív téged….
Mese címe: Móra Ferenc: A Didergő király
Mesét követő kérdések:
1: Kik a mese szereplői?
2: Mivel kellett szembenéznie a királynak?
3:Mivel kellett megküzdenie?
4: Mi jelenthetett a királynak örömet?
5: A király hálás lehet? Kinek?
A mese lehetőséget nyújtott az élmények megélésére, a feszültségek feloldására. A mese hallgatása közben megvilágosodott a megküzdés jelentése a szereplők által.
Boldog Dóra táncba hívta a gyerekeket:
Bagdi Bella: Van nekem egy álmom a Repülj velem című albumról.
Zenei ízlésüket formáltam. Tánccal, dallal is kifejeztük, hogy milyen megküzdés által érhetjük el az álmainkat!
Boldog Dóra elköszönt a gyerekektől. Minden gyermek húzhatott a kosárból egy kis smiley-t, fölragaszthatta a szekrényre, attól függően, hogy hogyan érezte magát. Az elégedettség mérés jelzés volt számomra, hogy szükséges –e változtatni a foglalkozás menetén.
Tevékenység lezárásaként témafeldolgozás rajzolással választottam.
1: Megküzdés jelét ki kellett színezni.
2: Szivárványt lehetett színezni, itt megbeszéltük a szivárványon található jeleket.
3: Boldog néni, szomorú bácsit lehetett készíteni vegyes technikával.
A téma segítette az érzelmek felismerését, kifejezését. Saját élményeiket jelenítették meg alkotásaikban.
Boldogságóra Alapprogram
Az óra elejét relaxációval kezdtük.
Összekapcsoltuk a megküzdési stratégiákat az előző hónap célkitűzéseivel. Megnéztük milyen nehézségek adódtak és hogyan sikerült megoldani őket. A gyerekek felismerték a saját megküzdési stratégiájukat. A táblára felírták mi szokott segíteni a nehézségeik leküzdésében. Érdekes volt számukra, hogy a stressz hasznos is lehet. Most már tudják azt is, hogyan kezeljék a stresszes helyzeteket. Játszottunk a „Vak kígyó” megküzdésével, nagyon sokat nevettünk közben. Csoportos feladatként a labirintust hívtuk segítségnek. Összegyűjtöttük emlékeztetőnek azokat a mondatokat, amelyek akkor segítenek, ha újra megoldandó feladat előtt állnak.
Az óra végét Bagdi Bella ” Ellazulni jaj de jó!” dalával zártuk.
Februárban a megküzdési képességek gyakorlása állt a Boldogságóra foglalkozások középpontjában. A hónap két jeles napjához – a betegek világnapjához és a jegesmedve világnapjához – kapcsolódva az empátia, az egymásra figyelés és a bátorság témáit dolgoztuk fel. Kiemelt hangsúlyt kapott a belső erő tudatosítása, a magabiztosság erősítése, valamint mindfulness gyakorlat alkalmazása az érzelmi stabilitás támogatására.
A betegek világnapján a Doktor Maszat és a nátha című mese feldolgozásával beszélgettünk a betegségről, a gyógyulásról és a segítő odafordulás fontosságáról, majd Dalmával, a terápiás kutyával ismerkedtünk meg egy történeten keresztül, hangsúlyozva a bátorítás és az együttérzés erejét.
A jegesmedve világnapja alkalmából a jegesmedvét a túlélés és a belső erő szimbólumaként értelmeztük és kreatív tevékenységekkel dolgoztuk fel a bátorság és kitartás gondolatát.
Menő Manó magabiztosság sálját dobókockás játékhoz kapcsolódva színezték ki a gyermekek; minden dobás a bátorsághoz és az önmagukba vetett hithez kapcsolódott. A központi üzenet az volt: semmi sem lehetetlen, ha van bennünk bátorság és magabiztosság.
A foglalkozások részeként „bátorságszívet” is készítettek, szabadon választott, számukra erőt adó figurával, valamint elvégeztük a „Stabil vagyok, mint egy hegy” mindfulness gyakorlatot, amely a belső nyugalom, biztonság és az érzelmi önszabályozás megtapasztalását segítette.
A februári Boldogságórán a megküzdés gyakorlása volt a témánk. Meghallgattuk a hónap dalát, majd megismerkedtünk egy tanulságos olvasmánnyal, A szamuráj szerencséjével, és közösen átbeszéltük a hozzá kapcsolódó kérdéseket. Ezután elképzeltük magunkat bátor szamurájként, és a gyerekek elkészítették saját szamurájpáncéljukat. A foglalkozás során sokat beszélgettünk a bátorságról és arról, hogyan tudunk kitartani a nehéz helyzetekben. Végül pontösszekötő segítségével elkészítettük a bátorság jelképét is. A gyerekek örömmel és kreatívan vettek részt a feladatokban, miközben erősítették önbizalmukat és megküzdési képességüket.
A februári Boldogságórán nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy hogyan tudjuk elérni a januárban kitűzött céljainkat, ebben milyen technikák segítenek bennünket. A Tapsi-relax segítségével új relaxációs technikát ismertünk meg a testi-lelki ellazulás elősegítésére. Nagyon élvezték a gyerekek a rejtvény világnapi foglalkozást, és a megküzdés témaköréhez kapcsolódó szituációs játékokat is.
A megküzdési stratégiák a mi iskolánkban rendkívül nehéz téma.A gyerekek nehezen boldogulnak a problémákkal.
Játékosan, rajzos, relaxációs technikákat alkalmazva sikerült átadni a lényeget.Hisszük, hogy jobb lehet a világ és a bambusz kicsi magja növeszti erős gyökereit
A gyermekekkel egy mesén keresztül ismerkedtünk meg a megküzdési stratégiák lehetőségeivel.
A mese főszereplőjét kísértük végig festői pályájának elindálás. A félreértések és a megoldási lehetőségekről beszélgettünk, tippeltünk hogyan folytatódhat a történet, majd megismertük a mese végkimenetelét. Átbeszéltük, megmutattuk egymásnak ki, hogyan csinálná vagy csinálta volna másképpen.
Az első osztályosok a februári boldogságóra keretében a hónap nevezetes napjaival foglalkoztak és közben a megküzdést is gyakorolták a csoportban. A keresztrejtvények megfejtésevel fejlődött a gyerekek memóriája és koncentrációs képessége.
Megnéztük a Betegek világnapjához ajánlott rajzfilmet a Testünk őreiről. A macskák napjához kapcsolódóan a gyerekek által ismert híres macskákról beszélgettünk, azok jellemző tulajdonságairól és egy-egy ismert mesefilmbe is belenéztünk.
A februári boldogságórán nyelvtörőket tanultunk, és megfigyeltük, hogy az elején milyen nehéznek tűnt, de kitartó gyakorlással sikerült egyre jobban elmondani őket. Feldolgoztuk a „ Szamuráj szerencséje” című olvasmányt, a mellékletben található sablon segítségével megrajzolták hogyan néznének ki a szamuráj énjük. A rajzoknak csak a képzeletük szabott határt. A labirintusból sikeresen kivezették a szamurájt a rizsföldekre. Az óra végén pedig gyakoroltuk a mélylégzést a szivárvány segítségével.
A megküzdési stratégiák témakört is szokásosan a népi hagyományokat is bevonva beszéltük át.
Bemelegítésként az 55 kérdés, amelyek segítenek a nehézségekkel való megküzdésben című kártyákból húztak a lányok, és válaszoltak az ott szereplő kérdésekre. A kép, amit ez tükrözött róluk az, hogy nagyon leterheltek a tanulás terén, igyekeznek jól teljesíteni, de szükségük van kikapcsolódásra, egyedüllétre, nyugalomra. (Fáradt vagyok, de ezt nem lehet kipihenni, sokszor csak egyedül akarok lenni, míg már nem fáj a fejem, és nem érzem az agyam pörgését, a nyomást. / Nyugalomra, időre vágyom, hogy beszélgethessek, csöndre, hogy átgondolhassam a dolgaim. / Olvasnék, sétálnék, teát csinálnék.)
Többen képviselik a fejlődési szemléletmódot (Ha nem lettek volna nehézségek, nem lennék se megértő, se türelmes. / Mindig kihívásként tekintek a problémákra. / Lassú vagyok, de igyekszem felgyorsulni, semmi sem lehetetlen.)
Vannak azonban elcsüggedt hangok is: (Az akadálya annak, hogy az ügyeim abba az állapotba kerüljenek, amibe szeretném, én vagyok. / A hehézségek csak rosszat hoznak ki belőlem.) Megkérdeztem, ha egy barátjuk mondaná ezeket, mit mondanának neki, illetve a többieket is kértem erre, és kiderült, hogy nem kell így tekinteniük magukra, túl szigorúan ítélték meg a helyzetet, másrészt ha készen állnak rá, változtathatnak is rajta.
Ez után Antonovszky metaforájából indultunk ki. Először értelmeztük, majd megvizsgáltuk, hogy az élet nehézségeire adott válaszok közül melyik aktív/passzív, melyik jelent önállóan a felszínen maradást, melyik fejezi, ki, hogy az illető kisebb-nagyobb mértékben mások segítségét kell, hogy kérje. Arra a kérdésre, hogy mi jellemző rájuk, túlnyomó többségük úgy felelt, hogy csak sodródik az árral, néhányan mondták csak, hogy néha úsznak, néha sodródnak, többen vallották, hogy szükségük van a mentőövre, s egyikük úgy érzi, hogy ő a segítség ellenére is süllyed. Ilyenkor látszik, hogy milyen nagy szükség van ezekről a BOLDOGSÁGÓRÁS TÉMÁkról beszélni velük. Majd megbeszéltük, mi a megküzdés fogalma és célja.
Ez után az ÖNBIZALOMPROGRAM egyik témájára tértünk át. Megbeszéltük mi jellemző a fejlődési és a rögzült szemléletmódra, mi a különbség köztük. Valamivel többen vallották magukat az előbbi kategóriába tartozónak, de a rögzült szemléletmódból a bizonyítási kényszer nagyon általános, illetve sokan tartják úgy, hogy az intelligencia és képességek velünk született tulajdonságok. Nyilván ebben benne van az is, hogy ők többnyire jó tanulók, s büszkék a képességeikre. Kicsit beszéltünk arról, hogy mennyit dolgoztak az eredményeikért, s hogy vajon fejlődtek-e közben a képességeik.
Majd a KARAKTERERŐSSÉGEKre tértünk át: önkontroll, perspektíva, tanulás szeretete. Mindegyiknél először értelmeztük az idézetet, majd megbeszéltük a jellemzőket. Itt is megkérdeztem melyik és miért jellemző rájuk. A perspektíva volt valamivel erősebb a többinél, főleg az, hogy több nézőpontból is megvizsgálják a dolgokat, és hogy ismerik saját gyengeségeiket és erősségeiket. De nagyon jellemző a tanulás szeretete is, főként a kíváncsiság, az összefüggések keresése tekintetében. Az önkontroll sem marad el a saját reakciók tudatos felülbírálását érzik leginkább magukénak.
Ezek után az Égigérő fa meséjének egyik változatát vizsgáltuk meg. Bevezetőként beszéltünk arról, hogy mi is azaz égigérő fa, mit szimbolizál más népeknél, de főként a magyar hagyományban. Nyolc egységre bontottam az égigérő fa történetét. Minden diát úgy építettem fel, hogy röviden átvettük a történetet, 2 kérdést ehhez kapcsolódóan tettem fel, a harmadikban pedig az érdekelt, hogy ők a saját életükre hogyan tudják kivetíteni a megbeszélteket. Végül megkerestük a történetben a fejlődési szemléletmódot, illetve az említett karaktererősségeket. (Így megkaptuk a lényeges üzeneteket, hogy mit tanulhatunk az adott részből.) Ez utóbbiak rajta vannak a diákon, így ezeket nem írom le újra csak a kérdésekre a válaszokat, elrendezve, hogy jól átlátható legyen.
Dia 1 – Bevezetés: A három testvér és a fa
• Miért fontos a történet elején látni a testvéreket különböző tulajdonságokkal?
• Mit gondolsz, a fizikai erő, az eszesség vagy a figyelem mennyire számít a cél elérésében?
A testvérek különböző tulajdonságai azért fontosak, mert előre jelzik, hogy ugyanarra a kihívásra eltérően fognak reagálni. Így a történet össze tudja hasonlítani az erőt, az eszességet és a figyelmet. A mese alapján nem önmagában a fizikai erő vagy az okosság vezet sikerhez, hanem a figyelem, a türelem és az alkalmazkodás képessége.
• Mi lehetne a „saját égig érő fád” az életedben? (pl. sport, tanulás, hobbi, vizsga, projekt).
Arra a kérdésre, hogy mi lehetne a saját égig érő fájuk, volt, aki konkrét közeli (enni egy kis kínai kaját, elmenni nyaralni jó messze, sikeresen befejezni a vizsgaremeket) vagy távoli (újságíró, divattervező, jó szakember lenni, több hangszeren játszani, bővíteni a porcelánbaba készletet, kertes ház üveges kiülővel, bejutni az egyetemre, meggazdagodni) célját jelölte meg, voltak azonban lelki fejlődést (teljesség, teljes függetlenség, boldogan élhessen úgy, hogy ne bántson meg közben másokat, álmai valóra váljanak, megélni a lelki békét) szeretnének elérni, vagy csak egyszerűen túlélni.
Dia 2 – Az első próbálkozások
• Miért nem sikerült az első két testvérnek feljutni?
• Hogyan reagáltak a kudarcra?
Az első két testvér azért nem jutott fel, mert nem tudták jól beosztani az erejüket és a türelmüket: az egyik elfáradt, a másik elvesztette a motivációját. A kudarcra visszavonulással reagáltak, nem próbálták megérteni, mit rontottak el, és nem tanultak a helyzetből.
• Te mit tennél, ha az első próbálkozásod nem sikerülne?
Arra a kérdésre, hogy mit tennének, ha az első próbálkozás nem sikerülne, azt válaszolták legtöbben, hogy újra próbálnák másképpen, vagy segítséget kérne, felhúzná magát, de később újrakezdené, ha akarná, de voltak, akik azt mondták, hogy nagyon dühösek lennének, és a feladás szélén állnának, vagy akár fel is adnák. Őket próbáltuk meggyőzni azzal, amit korábban beszéltünk, hogy érdemes újra megpróbálni, hisz ezzel fejlődhetnek.
Dia 3 – A csendes fiú útja
• Mit csinált a legkisebb fiú másként, mint a testvérei?
• Hogyan tudott lassan, figyelmesen haladni?
A legkisebb fiú nem sietett, figyelte a környezetét, és hallgatott a saját jelzéseire. Lassan, megfontoltan haladt, pihent, amikor kellett, és mindig biztos kapaszkodót keresett, így tudott messzebbre jutni.
• Tudsz példát mondani a saját életedből, amikor a lassú, figyelmes haladás segített elérni egy célt?
Többeknek nem jutott eszükbe olyan élethelyzet, ahol a lassú, figyelmes haladás segítette volna elérni a célt, mások főként a tanuláshoz kapcsolható példákat hoztak: nyelvvizsgára tanulás, kijárni az iskolákat, általában a tanulás, rajzolás, felvételire gyakorlás, de volt, akinek a pénzgyűjtésben, vagy olyan is, akinek a valahová való beilleszkedésben segített.
Dia 4 – Találkozás az öregasszonnyal
• Mit jelentett az öregasszony tanácsa: „Ne légy mohó, mindig hallgasd végig, amit mondanak”?
• Miért fontos másokra figyelni, miközben a saját célodat követed?
A tanács azt jelenti, hogy nem szabad türelmetlennek vagy önzőnek lenni, és fontos végighallgatni másokat, mert a tudás gyakran a részletekben rejlik. Másokra figyelni azért fontos, mert a segítség, a tapasztalat és a bölcsesség gyakran másoktól érkezik, nem csak saját erőből.
• Tudsz példát mondani, amikor egy másik ember tanácsa segített neked?
Voltak, akik csak annyit árultak el, hogy igen, volt olyan helyzet, hogy valaki más tanácsa segített nekik. Mások példákat is hoztak: konfliktuskezelésben, dolgozat megoldásában, süti sütésben, továbbtanulásban, vagy bíztatást kaptak másoktól, s volt, akinek a szülei tanácsai segítenek, amikor túlterheli az iskola.
Dia 5 – Segítség az állatoknak
• Miért állt meg a fiú, hogy segítsen a madárnak vagy a hangyáknak?
• Hogyan térült meg a jócselekedete?
A fiú azért állt meg segíteni, mert észrevette a bajt, és fontosabbnak tartotta a segítséget, mint a sietséget. A jó cselekedetei tanácsokban és támogatásban térültek meg, amelyek később segítették a továbbjutásban.
• Tudsz példát mondani, amikor egy kisebb jó tett előnyt hozott később?
A legtöbbüktől „nem volt ilyen”, vagy „nem emlékszem ilyenre” válasz érkezett, de volt olyan, aki azt a megállapítást tette, hogy többnyire, ha kedves másokkal, akkor ezt azok viszonozzák, vagy más azt, hogy minden segítés után jobbnak érzi magát. Igazán konkrét esetről ennél a kérdésnél nem számoltak be.
Dia 6 – A hiba és a tanulás
• Miért hibázott a fiú, amikor az első ajtón próbált belépni?
• Hogyan használta fel a hibát tanulásra?
Azért hibázott, mert meggondolatlanul lépett be az első ajtón, anélkül, hogy figyelt volna a körülményekre. A hibát tanulásra úgy használta, hogy megállt, megfigyelt, hallgatott, és csak ezután cselekedett, immár helyesen.
• Tudsz példát mondani, amikor egy kudarc után másképp cselekedtél, és sikerült?
Legtöbben nem tudnak ilyen példát mondani, vagy nem akarnak, volt, aki azt mondta, nem szenvedett még olyan nagyot, hogy erre szüksége lett volna, más azt, hogy átgondolja a válaszait, mielőtt kimondja, van, aki először fel akarja adni, de utána átgondolja, és újra próbálkozik, sok nem, néhányan igen jött, de nem konkrét válasz.
Dia 7 – A végső próba
• Miért nem vette el a fiú az összes kincset?
• Mit jelent, hogy „csak annyit vigyél, amivel tudsz élni”?
Nem vette el az összes kincset, mert megértette, hogy a túl sok felelősséget és terhet is jelenthet. A mondat azt jelenti, hogy csak azt érdemes választani, amit valóban meg tudunk érteni és felelősen tudunk használni.
• Tudsz példát mondani, amikor a mértékletesség és a tudatosság jobb döntéshez vezetett?
Leginkább a vásárlásokról való lemondásokat említenek, ami helyett tudták hasznosabbra költeni a pénzüket, de volt, aki azt mondta lemondott az ételről más javára, mert annak nagyobb szüksége volt rá.
Dia 8 – Visszatérés és összegzés
Rávezető kérdések:
• Miért lett bölcsebb a fiú, miközben nem lett gazdagabb?
• Hogyan tudja most használni a tanultakat a mindennapokban?
A fiú azért lett bölcsebb, mert tapasztalatokat, önismeretet és tanulságokat szerzett, nem pedig anyagi javakat. A tanultakat a mindennapokban türelemmel, figyelemmel, mások tiszteletével és megfontolt döntésekkel tudja alkalmazni.
• Milyen tanulságokat tudsz te is alkalmazni a saját céljaid eléréséhez?
Többen a kitartást említik, vagy tudatosítja, hogy az igazi kincsei az iskolában tanultak, a könyvek, és egyes tanulást segítő YouTube videók, mások, hogy perspektívikusan kell gondolkodni, vagy tudatosan a céljai elérése felé haladni.
Ezek után visszatértünk a MEGKÜZDÉSI STRATÉGIÁKhoz, hogy a paraszti kultúrában vajon mi segítette az embereket a nehézségeken való túljutásban. Megemlítettük, hogy maga a mese példát ad arra, hogyan lehet erőt venni magunkon és győzni a nehézségek felett. Szó volt továbbá a munka gyógyító erejéről, a gyakorlatias gondolkodásmódról, arról, hogy az életnek menni-e kell tovább valahogyan, mert fontos gondoskodni a családról, valamint a közösség is támaszt nyújtott, a hit ereje rendkívül sokat jelentett számukra, és az alkotó tevékenység – amit manapság is használnak terápiás eszközként – az életük természetes része volt.
Olyan rítus vagy jelképes cselekedetek is segítettek az érzelmi feldolgozásban, mint a gyászruha viselése, az imádságok, a hímzések is jelképesen kifejezték érzelmeiket. Különleges lehetőséget ad a maszk viselése is, amikor az álarc mögé bújva felbátorodhatott, vagy felvehetett más személyiséget. A februári, farsangi időszakra jellemző volt az állatalakoskodás, vagyis egy olyan népi szokás, amikor az ember valamilyen állat bőrébe bújik (álarccal, jelmezzel, mozgással),
hogy erőt, védelmet, termékenységet vagy átalakulást idézzen meg. Néztünk erre példaként néhány fotót.
Arra kértem őket, hogy alkossanak meg egy olyan állatot álarc formában, amely kifejezi: a bennük élő félelmet vagy a bennük lévő lelkierőt. Végül mind ez utóbbi mellett döntöttek. Lehetett festeni vagy színes kartonpapírból kivágni, ragasztani. Majd arra kértem őket, hogy indokolják meg, miért épp azt az állatot választották lelkierőállatuknak. Ezt egy cetlire leírták, és kitettük a faliújságra az elkészült álarcokkal együtt.
Lezárásként egy MINDFULNESSgyakorlatot végeztünk: Légzésvisszatérés viharban
Amikor dühöt, feszültséget, stresszt tapasztalsz, csak vedd észre. Nem kell megváltoztatni – csupán figyeld meg a légzésed. Számolj el háromig be- és kilégzésnél.
Kapcsolódás: A népi ember sokszor belső békével küzdött meg nehézségekkel – imával, csenddel, türelemmel.