A megküzdési stratégia órát hétfőn kezdtük és a hét minden napján irodalom és rajzórán foglalkoztunk vele. Az osztályban több gyermeknek is gyenge az önbizalma, és ha nehézségbe ütközik, hajlamos arra, hogy feladja. Így tehát a megküzdési stratégia rendkívül fontos téma nálunk. A munkafüzet feladatait választottam elsősorban. A bátorság és a vakmerőség közti különbséget tisztáznunk kellett, mert nem ismerték. Fontos volt, hogy kapcsolatot találjunk a félelem és a bátorság között, és a félelem fontosságát hangsúlyozzuk. Átbeszéltük azt is, hogy miért van szükség ezekre az érzelmekre. Az már elsőtől kezdve napirenden van nálunk, hogy a hibákat nem tudjuk elkerülni. Problémák, bajok, gondok, hibák, tévedések és következményeik kísérni fognak útjainkon. A megoldásra, enyhítésre, megküzdésre kell koncentrálni. Ezt elméletben értik, ám a gyakorlatban nehéz alkalmazni. Megbeszéltük, hogy önreflexiót gyakorlunk napi szinten, amikor szükséges, hogy hogyan oldottunk meg egy-egy helyzetet. Az indulathőmérőt kiszíneztük, és mellé írtuk a módszereket, amiket használni tudnak, és szükséges ahhoz, hogy ne indulatból akarjanak egy problémát megoldani. Le is lamináltam nekik, így hosszú ideig használhatják. Ők maguk is kiegészítették saját módszereikkel. A mesék gazdag tárházai a megküzdési stratégiáknak, ilyen szempontból dolgoztuk fel irodalomórát Bab Berci történetét a kővel. Megvizsgáltuk, hogy hogyan teljesítette a beszélő kő kérését. Milyen lépéseket tett azért, hogy ezt teljesíteni tudja. Ez azért is volt tanulságos, mert bár mese, mégis reális utat járt végig, amit a való életben is megtehetnénk. Sőt, még egy olyan módszert is alkalmazott a főhős, ami nem járt sikerrel, illetve nem úgy ahogy számított rá. Rengeteg példát tudtunk felhozni a saját életünkből is. A témával kapcsolatos szókeresőt pedig kifejezetten élvezték.
Boldogságóra Alapprogram
A téma feldolgozását a medvék köré szervezett tematikus hetek foglalták keretbe: a hónap első hetét február 2-án, gyertyaszentelő napján az időjósló barnamedvékkel indítottunk, míg a hónap utolsó hetét a jegesmedvék világnapjához kapcsolódó tevékenységekkel zártuk.
A foglalkozást a „Puha meleg, felengedek, meleg vagyok elolvadok…” és a „Medve vagyok és cammogok” relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, majd Weöres Sándor: A medve töprengése című versével hangolódtunk. Aztán medvés dalokra, versekre, höcögtetőkre mindenki együtt játszhatott kedvenc plüssmacijával. Az időjárás megfigyelése után a beszélgetőkör témáját azoknak az eseményeknek az összegyűjtése követte, amelyekkel a téli álomból ébredő medvéknek meg kell küzdenie. A medve példáján keresztül a gyermekek számára felismerhetőek és átélhetőek lettek a különböző nehézségek melyek alapján könnyebben azonosították azokat, amelyekkel ő maguk is szembekerülnek a mindennapi életükben. Majd eljátszottuk a „Medvevadászat” játékot, amelyet a hónap során még sokszor vidáman megismételtünk, majd Bagdi Bella: Ellazulni jajj, de jó” dalával zártuk.
Többször elmeséltem Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjét is. A napi beszélgető körök alkalmával a gyerekek rendszeresen elmesélték, hogy milyen nehézségekkel kerültek szembe a mindennapok során, hogyan tudtak megbirkózni vele, mit tehettek volna másként, kitől kértek, vagy kaptak segítséget. A boszorkány által elvarázsolt erdőben (a tornaszobában) is mindenki sikeresen megküzdött a különböző akadályokkal és elérte célját! A farsangi bálunk is remekül sikerült, hiszen a szuperhősök és a tündérek minden szorult helyzetet megoldottak.
A hónap során kutyaterápiás foglalkozás keretében ismerkedtünk meg Rita nénivel és Sammyvel a drótszőrű tacskóval, akik játékos feladatokkal segítették a gyerekek fizikai, érzelmi és szociális fejlődését, csökkentették szorongásukat. Jó volt látni, ahogy a gyerekek fegyelmezetten, nagy figyelemmel, ugyanakkor egyre felszabadultabban végezték a játékos gyakorlatokat. Egyedül, párosan és csoportban is dolgoztak. Az óra végén mindenki bátran tűrte és várta, hogy Sammy leegye a homlokára helyezett parányi jutalomfalatot.
A változékony időjárásnak köszönhetően megküzdöttünk egy kisebb „hóviharral” is, de ez sem akadályozott meg bennünket abban, hogy hó-csatázzunk, és célba-dobó versenyt rendezzünk az udvaron.
Aztán az utolsó héten egy kisfilm segítségével elutaztunk a jegesmedvék földjére! Beszélgetőkörben rendszereztük megszerzett ismereteinket, és mindazokat a nehézségeket, amelyekkel nap, mint nap meg kell küzdenie (felmelegedés, szennyezés). Mozgásos játékokkal utánoztuk a medve testtartását, mozdulatait, járását. Eljátszottuk hogyan jut át egyik jégtábláról a másikra (a szőnyeg egyik kockájáról a másikra), hogyan úszik. Megtudtuk milyen türelmes vadász, így mi is megpróbáltunk 10 másodpercig csendben maradni. Játszottunk „fóka-bújócskát” – jelre guggolás-felállást (mint a fóka a lékben) – erősítve önszabályozó képességüket, figyelmüket. Megismertük a jegesmedve „szuper erőit”, majd mindenki elmondta a saját szuper-képességét is: a legtöbben „gyorsan tudnak futni”, de volt aki „ügyesen tornázik”, „szépen tud rajzolni”, „szépen énekel”, de volt „nagyon erős” is a csoportban. Megerősítettük, hogy mindenki jó valamiben, mindenkinek van valami szuper-képessége! Medvemama és a bocsok példáján keresztül beszélgettünk a gondoskodásról, a biztonságról. Fogtunk hideg jeget és simogattunk puha bundát, majd mindenki elkészíthette a saját kis jegesmedvéjét, és kedvére válogathatott a fejlesztő feladatlapok között.
Remélem, hogy ezeken az élményalapú ismeretszerző tevékenységeken keresztül nem csak a jegesmedvékről tudtak meg új információkat, hanem saját magukról is.
Ebben a hónapban a megküzdés témakörével foglalkoztunk. Megbeszéltük, hogy mit is értünk a megküzdés fogalma alatt. Ezután megbeszéltük hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznünk ahhoz, hogy megtudjunk küzdeni az egyes helyzetekben, illetve a ránk váró feladatokkal, nehézségekkel. Arról is ejtettünk szót, hogy hogyan lehet ezeket a tulajdonságokat fejleszteni. Ezután nyelvtörőket gyakoroltunk helyesen és minél gyorsabban kimondani. Az órán mi ezzel küzdöttünk meg. Beszélgettünk olyan helyzetekről, amelyekben a tanulóknak, gyerekeknek kell megküzdeniük, az iskola falain belül, illetve azon kívül is. Az óra vége felé közeledve pedig mindenki elkészítette a pajzsát, amelybe olyan dolgot, helyzetet kellett rajzolnia, amelyben ő úgy gondolja hogy meg kellett küzdenie vagy később meg kell vagy megszeretne majd küzdeni.
Február hónapban először is tisztáztuk mit jelent a megküzdési stratégia, majd az elküldött feladatokon keresztül igyekeztünk, hogy minél jobban meg is értsük annak lényegét. Egy beszélgetés alkalmával kiderült, hogy sok gyerek veszi fel a felnőttek problémáját, és a gyerekek elmesélték, hogy ki mikor érezte magát bátornak. Kipróbáltuk a mindfulness gyakorlatot és megküzdöttünk a nyelvtörőnkkel is.
A hónap boldogságórájára úgy hangolódtunk rá, hogy mondatokat kellett befejezni a gyerekeknek, amelyek így kezdődtek: Mit tennél, ha…(Összevesznél a brátoddal, rossz jegyet kapnál, kinevetnének, ha izgulnál felelés előtt). Nagyon érdekes dolgok hangzottak el ebben a feladatban. Ezt követően beszélgettünk a megküzdési stratégiáról, illetve annak fő típusairól. Példákat is gyűjtöttünk rájuk. Ezt egy kreatív feladat követte: „Az én megküzdési szuperhősöm” címmel. Ebben a feladatban tervezniük kellett egy „megküzdési szuperhőst”. El kellett nevezni. Le kellett írni, hogy milyen helyzetben segít, milyen szuperereje van, mit mond amikor megjelenik. A kreatív feladatot mozgásos minigyakorlat követte: A „lélegző lufi”. Kezek a hason, belégzéskor felfújják a lufit, kilégzéskor lassan kiengedjük. Megbeszéltük, hogy mikor tudnánk ezt használni? Befejezésként színes papírokra olyan nyugtató mondatokat írtak a tanulók, amit barátjuknak mondanának, ha bajban lenne.
Taktaharkányi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
Csoportunkban a hónap témájával több napon át foglalkoztunk.A relaxáció után a gyerekek nyugalmi állapotba kerültek, majd elmeséltem a ,,Kesztyű mesét”.Beszélgettünk arról, hogy az állatoknak milyen nehézséggel kellett megküzdeni.A mi életünkben is így van ez.A feladatokat meg kell oldani.,kihívásokkal szembesülünk sokszor.Hogyan lehet egy konfliktust megoldani?-Ha valami nem megy ,nehézség esetén forduljanak a felnőtthöz segítségért.A farsangi napon játékos feladatokkal küzdöttek meg.Látható volt a boldogság ereje.A macskák napját is megünnepeltük. .Megerősítettem bennük a felelős állattartást az állatok védelmét.Cicás képeket készítettek , ez is feladat ,egy kihívás volt számukra, mindenki felállította a saját stratégiáját.Zárásként meghallgattuk Bagdi Bella :Ellazulni jó dalát.
Februárban a boldogságóra témája a megküzdési stratégiák volt. A foglalkozás alapját egy sünis mese adta, amelyen keresztül a gyerekek egy számukra ismerős helyzetben találkozhattak a félelem, a bizonytalanság és a segítségkérés kérdésével. A mese feldolgozása során beszélgettünk a szereplő érzéseiről, gondolatairól, valamint arról, milyen megoldások segítették őt a nehéz helyzetben.
A feldolgozó feladatok lehetőséget adtak arra, hogy a gyerekek saját élményeikhez kapcsolják a történetet, felismerjék saját megküzdési módjaikat, és megfogalmazzák, mi segít nekik akkor, amikor félnek vagy elakadnak.
Mivel február a farsangi időszak lezárása is, és iskolánkban évek óta hagyomány a kisze báb égetés, ezzel a szimbolikus tevékenységgel zártuk le a havi témát. A gyerekek egy-egy lapra leírták vagy lerajzolták, mitől szeretnének megválni: egy rossz érzéstől, félelemtől, szokástól vagy gondolattól. Aki szerette volna, meg is oszthatta ezt a többiekkel.
Ez a közös élmény segítette a gyerekeket abban, hogy tudatosabban viszonyuljanak saját érzéseikhez, és megerősítést kapjanak abban, hogy a nehézségek kimondhatók, megoszthatók, és van lehetőség a változásra.
A februári boldogságórán a gyermekekkel megbeszéltük, hogy milyen nehézségekkel kell nap, mint nap szembenézniük.
Bevezetésként készítettem nekik egy akadálypályát, mely különböző kihívásokkal állította szembe őket: Bekötött szemmel mentek az első részen. Ezután egy padon kellett egyensúlyozni, majd célbadobás is volt. Ezeknél jól kirajzolódott, hogy kinek mihez van szüksége segítségre. A társak is segíthették egymást, így szépen lassan mindenki beért a célba.
A végén elmondhatták, hogy melyik rész volt a kedvencük, vagy a nehezebb számukra.
Ezután kreatív tevékenység következett. Mindenki kapott egy hegyet, melyet saját ízlés szerint kifesthettek. A hegy tetején pedig egy zászló várta őket. A hegy a kihívásokat szimbolizálta, melyekkel szembe kell nézniük (tanulás, társakkal való kommunikáció…)
A foglalkozás végén levezetésként meghallgattuk az általuk szeretett “Ha jó a kedved…” című zenét.
Összességében sok új információt nyújtott számomra ez az óra, mely a későbbiekben segítségemre lehet.
Bárczi Gusztáv Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
Február hónapban a gyerekekkel körüljártuk a megküzdés témakörét. A foglalkozást egy beszélgetéssel indítottuk, amiben megbeszéltük, hogy az életünk mely területein jelentkezhetnek problémák és nehézségek. Ezt követően egy mesét olvastam nekik, melyben megjelent az iskolai, családi és barátokkal kapcsolatos nehézségek is. A mese után megbeszéltük, hogy mit tudunk tenni annak érdekében, hogy meg tudjunk küzdeni ezekkel a nehézségekkel. Ezután játékos interaktív feladatok következtek, ahol egy szókereső játékban olyan szavakat kellett megtalálniuk, amik abban segítik őket, hogy sikeresen megküzdjenek a problémáikkal. A szavak megtalálása után meg is beszéltük, hogy melyik mit jelent, hogyan jelenik meg az ő életükben. Ezután szintén egy játékos feladat következett, ahol akasztófásat játszottunk. Itt is olyan szavak voltak a megfejtésben, amik segítik a megküzdésünket. A foglalkozást a „Bátrak földje” kifestővel fejeztük be, ami egy olyan térkép volt, ami megjelenítette azokat a nehézségeket, amikkel már találkozhattak az életük során, de végül eljuthattak a megküzdés várába. A színezés közben kértem őket, hogy idézzenek fel a múltjukból egy olyan nehézséget, amit sikerült sikeresen megoldaniuk. A gyerekek többsége olyan konfliktust hozott fel, mely a barátaikhoz köthető, számukra most jelenleg ez volt az első helyen. Örültem, hogy sikerült megnyílniuk, és megosztani az ezzel kapcsolatos élményeiket.
Katalin Andrea dr. Balogné Dévai
Február hónapban, a boldogságóra foglalkozás témája a megküzdési stratégiák voltak. A témakörre hangolódva, körbeülltünk, és meghallgattuk a hónap dalát, majd két magyar népmesét is megnéztünk. Az egyikben a legkisebb királyfi küzdött sokat a jó célokért, még a másikban a szegény legény ugyanúgy harcolt a 3 fejű, a 7 fejű, és a 24 fejű sárkányokkal. Az izgalmas mesék végén, mindenki megnyugodhatott, mert a királyfi, és a szegény legény is, a sikeres küzdelmei eredményeként megkapta az öreg király fele királyságát, és a gyönyörű királylány kezét.
A téma folytatásaként megbeszéltük, hogy milyen nehézségek, kihívások fordultak elő a mesékben, és a gazdag királyfinak, valamint a szegény legénynek is ugyanolyan küzdelmes volt az útja, hogy megszerezze a boldogságot. Így van ez a mi életünkben is, és nagyon fontos, hogy mindig pozitívan, megoldást keresve oldjuk meg a nehézségeket, és ha szükséges kérjünk segítséget szüleinktől, tanárainktól, társainktól. A mesékben megjelenő házasságkötés kapcsán beszélgettünk a család jótékony szerepéről a megküzdésben, az esküvő, a lakodalom ünnepéről, ezért ellátogattunk a helyi múzeumba, ahol a régi idők lakodalmi szokásaival, jelképeivel, és egy vőfély bácsival ismerkedhettek meg a gyerekek. Mindenki boldogan próbálta fel a szép díszes vőfély kalapot, és lobogtatta a vőfélybot színes szalagfelhőjét. A lányokat a szép színes bokréták, a piros tükrös szív varázsolták el, és megtekinthettek egy olyan menyasszonyi ruhát, amely nehéz időkben, az emberi találékonyság segítségével készülhetett el a nagy napra.
Az esküvői, lakodalmi ünnepléshez hozzá tartozik a vendégsereg, és azok megvendégelése is, így az iskolába visszatérve kalács tésztát dagasztottunk, és felelevenítettünk egy régi, hagyományos díszkalácsot, így „lakodalmi kulcsos kalácsot”, fontunk és sütöttünk.
A februári program végén, vidám kis csapatunk ismét meghallgatta a hónap dalát és jóízűen elfogyasztotta a finom, illatos, meleg „kulcsos kalácsunkat”.