A világot két különböző nézőpontból vizsgáltuk meg. Megnéztük, mi a különbség az optimista (aki a lehetőséget keresi) és a pesszimista (aki a nehézségekre figyel) ember gondolkodása között.
1. Kivetített élethelyzetek
Közösen elemeztünk olyan mindennapi szituációkat, amikkel bárki találkozhat: egy rosszabb jegy az iskolában, egy elázott kirándulás vagy egy elromlott játék. Megnéztük, hogy ugyanaz az esemény mennyire mást jelenthet, ha „borúlátó” vagy „napsütéses” szemüvegen keresztül nézzük.
2. Érzések és Smiley-k
A boldogságfüzetünkbe rajzolt smiley-k segítségével kifejeztük, milyen érzéseket váltanak ki belőlünk ezek a helyzetek.
A szomorú vagy mérges smiley-k alá leírtuk a nehézséget,
majd az optimista mosolyok alá megkerestük a megoldást és a pozitív kimenetelt.
3. Mit tennék én?
A rajzok mellé mindenki lejegyezte a saját „akciótervét”. Megtanultuk, hogy az optimizmus nem azt jelenti, hogy nem látjuk a bajt, hanem azt, hogy elhisszük: tehetünk azért, hogy jobbra forduljanak a dolgok.
Tanulság:
A borúlátó gondolatokat le lehet cserélni bizakodásra. Ha változtatunk a hozzáállásunkon, megváltozik az egész napunk hangulata is.
Boldogságóra Alapprogram
Nyíregyházi Bem József Általános Iskola
Közkedvelt, órán használt játékból választottam a kis képkártyákat a márciusi hónap feladatához. A gyerekek izgatottan sétálgattak az asztal körül, miközben a szemüket a képecskékre szegezték. Legtöbben gyorsan döntöttek és választottak. Az indoklások között voltak nagyon meglepőek és voltak egyszerű döntések is.A kicsik önálló személyisége ebben a helyzetben is láthatóan megmutatkozott. A vidámság mellett szuper hasznos volt ez a feladat, mert sok-sok új információt is megtudtak a gyerekek egymásról. Nagy sikere volt a játéknak és nagyon örültek, amikor új kört indítottunk.
A 2025.év októberében OPTIMISTÁN kezdtük el megszemlélni és értékelni a mi kis világunkat.
Félig tele, avagy félig tele az életünk pohara?
Leltároztunk, terveztünk, építkeztünk.
A 2. Boldogságórán LEGO elemekből építettük fel álmaink Boldog Iskoláját.
„Mag van minden rétegek alatt, melegség van minden jég alatt, mozgás van minden mozdulatlanság alatt, egész van minden repedés alatt.” (Kätlin Kaldmaa)
Az idei ünnepi készülődés során úgy döntöttünk, hogy mi leszünk az iskola „titkos angyalai”. Nem vártunk viszonzást, csupán egyetlen célt tűztünk ki magunk elé: önzetlen örömöt szerezni másoknak.
Az előkészületek varázsa
Nagy gonddal és szeretettel készítettük össze az apró meglepetéseket. Kinder figurákat és édes cukorkákat csomagoltunk díszes papírba, de a csomagok legértékesebb része az üzenet volt, amit rájuk írtunk: „Én nem egy elveszett tárgy vagyok, azért találtál meg, mert egy kis örömöt szeretnék okozni neked. Boldog karácsonyt!”
Az eredmény: Csillogó szemek és mosolyok
Látni az arcokon a meglepődést, majd a felderülő mosolyt, amikor elolvasták az üzenetet – ez volt a mi igazi jutalmunk. Megtanultuk, hogy egy apró figyelmesség is képes megváltoztatni valaki napját, és hogy a közösség ereje a kedvességben rejlik.
Ez a nap bebizonyította számunkra: a boldogság akkor a legigazibb, ha megosztjuk másokkal.
Az órán egy különleges utazásra indultunk. Nemcsak álmodoztunk, hanem meg is terveztük, hogyan válthatjuk valóra az elképzeléseinket az év végéig.
1. Mi az én nagy célom? Gondolatban a szívünkbe helyeztük azt a vágyat, amit az év végére szeretnénk elérni. Ez a cél olyan, mint egy világítótorony: mutatja az utat, és lelkesedéssel tölt el, amikor rágondolok.
2. Mit kell tennem érte?
A cél elérése nem varázsütésre történik, hanem apró lépésekből áll. Ahogy a mandala mintái is egymásra épülnek, úgy terveztem meg én is a tennivalóimat.
3. A segítő mandalám ereje:
A megrajzolt mandala több, mint egy kép. Ez egy erőforrás, ami segít összpontosítani. A színei a vidámságot és az energiát jelképezik, a formái pedig a rendet és a rendszert az életemben. Amikor ránézek, eszembe jut, hogy megvan bennem minden képesség ahhoz, hogy elérjem, amit elterveztem.
Március az apró örömök hónapja, hiszen már érezzük a tavasz közeledtét, ami a hideg idő után önmagában is örömforrás.
A foglalkozás elején elmondtam a gyermekeknek, hogy ezen az órán „örömvadászok” leszünk, és megkeressük azokat a kis dolgokat, amelyek örömet okoznak számunkra.
A ráhangolódást Bagdi Bella Imádok élni című dalával kezdtük.
A dal meghallgatása után egy „mosolykör” játék következett: rámosolyogtam a mellettem ülő gyermekre, aki továbbadta a mosolyt a következőnek. A kör végére mindenki kapott egy mosolyt.
Ezt követően különböző, örömet kiváltó szavakat soroltam fel (pl. nap, strand, fagyi, csoki, labda, barát, lufi). A gyermekek ezekről főként a szünidőre asszociáltak.
Beszélgetőkörben kérdéseket tettem fel:
– Mit érzel, ha a kedvenc fagyidat eheted?
A válaszok között megjelent az öröm és a boldogság érzése.
A következő játékban egy kék labdát gurítottam a gyermekeknek, és az válaszolt, akihez a labda került:
– Mi az, aminek örülni tudsz?
A legtöbb gyermek ajándékhoz kötötte az örömöt, de többen említették a közös családi élményeket is (kirándulás, együtt töltött idő).
Ezután egy „örömdobozt” vettem elő, amely különböző képeket tartalmazott (pl. pocsolya, fagyi, anya ölelése, napsütés, labda). A gyermekek egy-egy képet húztak, majd elmondták, mit látnak rajta, és milyen érzéseket vált ki belőlük.
A meserészben elmondtam az „Örömszerző nyuszi” történetét, aki kezdetben úgy gondolta, csak a nagy dolgok okoznak örömet, majd barátja segítségével felfedezte a természet apró örömeit.
A mese után mozgásos játék következett:
különböző helyzeteket mondtam, és a gyermekek mozgással reagáltak:
ha örülnek → egy ugrás
ha nagyon örülnek → két ugrás és taps
A foglalkozás zárásaként elkészítettük az „Örömgyűjtő üveget”, amely egy látható boldogságforrás. A gyermekek rajzzal vagy jellel rögzíthetik benne az apró örömeiket, amelyeket később visszaidézhetnek.
A napot egy közös versikével zártuk:
Kis öröm, nagy öröm,
Szívünkben ott örök.
Mosoly, játék, szeretet,
Szépíti a szívünket.
Bevezetésként több nyelvtörővel ismerkedtünk meg, -gyakoroltuk, hangerő, tempó váltakozásokkal- melyek a legutóbbi olvasmányainkhoz is szervesen, didaktikusan kapcsolódtak:Totyog a liba…- mozgásos, humoros feszültségoldó játékkal megalapoztuk a jókedvet.
1. Örömleltár – 4 évszak kincsei feladatok során spontán és irányított témaválasztással megismertük egymás legalapvetőbb örömkincseit.
2. Érzékszerveink pontos megnevezésével, verseléssel, mozgással alkottunk csoportokat. Kakukk tojás feladat indoklással történt.
3. Vacsoracsata- visszacsatolás meséink főszereplőinek ételeihez: galuska, csuka mája, ludaskása.
Eszem-iszom feladatnál bábokból válogattuk a szólások, közmondások hiányzó szereplőit.
4. Megerősítések – A választott kártyákra rajzzal kerültek a személyes örömök.
Lezárásként:. Hálát adtunk a testünkért, kapcsolatainkért a boldogságfokozó technikák közül.
Örömsétánk során az iskola udvarán, környékén Örömszigeteket kerestünk-Szinte egymás szavába vágva sorolták a tücsköt-bogarat, a sok csodát, ami közvetlen közelünkben található!
Örömgyűjteményünk készítését szervezzük Faliújságunkra, melyet év végéig szeretnénk kiterjeszteni!
A foglalkozáson közös munkával megtanultunk kókuszgolyót készíteni. A gyerekek nagyon örültek a közös tevékenységnek. Élvezettel készítették az apró golyókat. Természetesen az alkotás elfogyasztása sem okozott problémát. Örömmel ízlelgették a szorgos kis kezek munkájaként elkészült apró sütiket. Természetesen örömmel kínálták meg vele az alsós tanító néniket és a diáktársaikat is.
Megtekintettük a A ceruza meg az egér illetve a Varázsceruza című mese egy részét. Megkerestük mi a közös bennük. Beszélegettünk róla, hogy mi okoz nekik örömöt a mindennapokban. A bátrabbak a Ceruza napja alkalmából betűrajzokat készítettek. A többiek olyan dolgokat rajzoltak a „varázsceruzáikkal”, amik a mindennapokban apró örömöket okoznak számukra.