Az élet apró örömei mindennapjainkban
Boldogságóra Alapprogram
A február a megküzdési stratégia hónapja. Ahhoz, hogy egy rejtvényt megfejtsenek a gyerekek, bizony meg is kell küzdeni érte. Ének órán ezt ki is próbáltuk. Fejlesztette a gyerekek gondolkodását, megtornásztatta az agyukat. Az osztály óriási lelkesedéssel fogott hozzá a betűrejtvényhez. Mivel nem volt könnyű feladat, voltak, akiknek nem volt kitartásuk, fel akarták adni. Megbeszéltük, hogy ahhoz, hogy elérjünk egy célt, küzdeni kell és kitartás szükséges hozzá. Mivel összetartó kis csapat, egymást ösztönözve mindenki elkészítette a feladatlapot.
A januári témánk a célok elérése volt. Természetesen ilyenkor cikáznak a gondolatok, hogy ki mit szeretne majd a jövőben elérni. Megpróbáltuk szűkíteni az időkorlátot és egy közeli dátumot, június 20-át tűztük ki, azaz a tanév végét. Mindenki elmondta mi kell ahhoz, hogy elérje az általa kitűzött célját. Leírták egy kártyára, majd összegyűjtöttük, egy befőttesüvegbe zártuk és évvégén kiderül, hogy a kitűzött célokból kinek mennyit sikerült elérni.
A gyerekekkel meséket gyűjtöttünk, amiben macska szerepelt. Az új mesék nyílván gyorsan mentek, de meglepően mondták pl. a Mirr-Murrt, a Macskafogót, aminek én nagyon örültem, mert elmesélték, hogy ők ezeket a meséket szeretik.
Majd kiválasztottuk, hogy ki melyik macskára hasonlít. Tulajdonságokat mondtak, erős, bátor, furfangos, kitartó, eszes,gyors, majd a helyükön lerajzolták, és kiszínezték azt a figurát, amelyiket kiválasztottak. Ezek után felragasztották egy kartonpapírra, és az én segítségemmel fonallal rőgzíttem a „jelmezt” a fejükre .
Ezek után körjátékot játszottak , és olyan énekekeket énekeltek , amiben a macskáról van szó. (pl. Cirmos cica ,haj Ha én cica volnék….Tíz kicsi cica, Cicadal, Az utcán él egykandúr, Maszkabál
A tanulók egy pontösszekötős feladatot kaptak, amelynek során egy, a bátorságot jelképező szimbólum rajzolódott ki. A feladat során fejlődött a tanulók figyelme, kitartása és finommotoros készsége, miközben a téma kapcsán tovább beszélgettünk arról, hogy a bátorság nemcsak a mesék hőseire jellemző, hanem a mindennapi életben is megjelenik, például amikor valaki segít a társának, kiáll az igazáért vagy új dolgokat mer kipróbálni.
A foglalkozás elején közösen köszöntöttük Boldog Dórát, a Boldogságóra program jelképes figuráját, amely a gyermekek számára ismert és kedvelt elem, és segíti a ráhangolódást a foglalkozás témájára. A rövid bevezető rituálé után a gyermekek mimika és testmozgás segítségével fejezhették ki az öröm érzését. Megmutatták az arcukkal és testtartásukkal, hogyan néz ki az, amikor valaki boldog vagy örül. Ez a tevékenység segítette az érzelmek nonverbális kifejezésének gyakorlását, valamint oldott, vidám légkört teremtett a foglalkozás további részéhez. A ráhangolódást követően öröm – labda játékot játszottunk. A gyermekek körben ültek, és egymásnak adták a labdát. Akinél a labda volt, az befejezte a mondatot: „Nekem az okoz örömet, hogy…”. A játék során a gyermekek személyes élményeiket oszthatták meg társaikkal. A válaszok között megjelentek a családdal töltött közös élmények, a barátokkal való játék, a mesehallgatás, a rajzolás vagy a kedvenc játékokkal való foglalatosság. A tevékenység fejlesztette a gyermekek kommunikációs készségét, a szóbeli önkifejezést, valamint az egymásra figyelést és a türelmes meghallgatás képességét. Ezt követően a gyermekek meghallgatták „A kis sün és az örömpillanatok kosara” című mesét. A történet egy kis sünről szólt, aki megtanulta észrevenni és „összegyűjteni” azokat az apró örömteli pillanatokat, amelyek a mindennapokban körül veszik. A mese feldolgozása során rövid beszélgetést folytattunk a történet tartalmáról, amely lehetőséget adott a gyermekeknek arra, hogy megfogalmazzák gondolataikat, és kapcsolatot teremtsenek saját élményeik és a mese mondanivalója között. A mese hozzájárult a pozitív életszemlélet erősítéséhez, valamint az érzelmi élmények tudatosításához. A mesét ismét egy interaktív játék követte. A labda ismét körbejárt a gyermekek között, és akihez került, az a következő mondatot fejezte be: „Engem az tesz boldoggá, amikor…”.
A gyermekek örömmel kapcsolódtak be a tevékenységbe, és egyre több személyes élményt osztottak meg társaikkal. A feladat segítette az érzelmek tudatosítását, a gondolatok verbális megfogalmazását, valamint a társak élményeinek elfogadását. Az élmények feldolgozását kreatív alkotótevékenységgel folytattuk. A gyermekek rajzolással, vágással és ragasztással jelenítették meg azokat a dolgokat, amelyek számukra örömet okoznak a mindennapokban. Az alkotásokban megjelentek családi élmények, baráti kapcsolatok, kedvenc játékok, állatok és különböző szabadidős tevékenységek. A vizuális tevékenység során fejlődött a gyermekek finommotorikája, kreativitása és esztétikai érzéke, valamint lehetőség nyílt az egyéni élmények és érzelmek képi kifejezésére. A foglalkozást az „öröm-szobor” játékkal zártuk. A játék során zene szólt, amely mozgásra ösztönözte a gyermekeket. Szabad mozgás közben, amikor a zene megállt, a gyermekeknek „szoborként” kellett megjeleníteniük az öröm érzését. Testtartással, mozdulatokkal és arckifejezéssel fejezhették ki pozitív érzelmeiket. A játék nemcsak örömteli lezárást biztosított a foglalkozás számára, hanem hozzájárult a mozgásos önkifejezés fejlődéséhez is. A játék közben egy különleges, spontán pillanat is erősítette a téma üzenetét. A zene közbeni mozgás során egy katicabogár egy kisfiú kezére szállt. A gyermek ezt nagy örömmel fogadta, és láthatóan nagyon boldog volt ettől a váratlan élménytől. Ez a természetes, spontán helyzet jól példázta a foglalkozás központi gondolatát: az apró, hétköznapi pillanatok is képesek valódi örömöt és boldogságot adni. A foglalkozás során a gyermekek aktívan, érdeklődéssel és motiváltan vettek részt a különböző tevékenységekben. Szívesen osztották meg saját élményeiket, és figyelmesen meghallgatták társaikat. A tevékenységek hozzájárultak az érzelmi kompetenciák fejlődéséhez, az érzelmek felismeréséhez és kifejezéséhez, valamint a pozitív gondolkodás erősítéséhez. A közös játékok, beszélgetések és alkotó tevékenységek támogatták a csoportkohézió erősödését, valamint segítették a gyermekeket abban, hogy tudatosabban figyeljenek a mindennapok apró örömeire.
A Boldogságóra foglalkozást a mozgásfejlesztő délelőttünkkel kapcsoltuk össze. Akadálypályát alakítottunk ki a csoportban. A gyakorlatok végzése előtt megbeszéltük, hogy milyen nagy célt szeretnének kitűzni maguk elé, amelyeket le is rajzoltunk. A rajzokat egy karikába helyeztük a pálya végén és megbeszéltük, hogy a célokat ugyanúgy el tudják érni, ahogy azt a pályát végig tudják csinálni. A gyerekek nagy lelkesedéssel járták végig a pályát többször is a délelőtt során.
A februári Boldogságóra témája a megküzdési stratégiák voltak. A foglalkozás elején a tanulók egy hangoskönyv részletet hallgattak meg, amely egy olyan történetet mutatott be, ahol a szereplő nehézségekkel találkozott, és különböző módokon próbálta megoldani a problémáit. A történet segített abban, hogy a diákok könnyebben átgondolják, hogyan lehet reagálni a kihívásokra és a kudarcokra.
A hangoskönyv meghallgatása után közösen beszélgettünk a történetről. A tanulók megfogalmazták, hogy szerintük milyen érzéseket élhetett át a szereplő, és milyen lehetőségei voltak a helyzet megoldására. Többen saját tapasztalataikat is megosztották arról, hogyan szoktak megküzdeni a nehezebb helyzetekkel.
A foglalkozás során hangsúlyt kapott az is, hogy a problémák és a kudarcok az élet természetes részei. A diákok közösen gyűjtöttek olyan megoldási lehetőségeket, amelyek segíthetnek a nehéz helyzetek kezelésében, például a segítségkérés, a kitartás vagy a nyugodt kommunikáció. A foglalkozás jó alkalmat adott arra, hogy a tanulók tudatosabban gondolkodjanak saját megküzdési stratégiáikról.
Szokásos módunkkal kezdtünk az alkalmunknak. Relaxációs zenét hallgatva kezdtük meg az elmélyülést. Napimádással folytattuk, majd Dóra mindenkit elvarázsolt kis mackónak és „Medve vagyok, cammogok”-at játszottunk.
Miután így kicammogtuk magunkat, beszélgetni kezdtünk Dórával és a gyerekekkel. Mi is az, hogy megküzdeni? Egyáltalán mikor kell megküzdeni, mivel? Nagyon távoli volt ez a téma a gyerekeknek, nehezen fejezték ki magukat. Így hát Dóra repülni hívta őket a varázsszőnyegünkön. Amikor megérkeztünk, a gyerekek meghallgatták az Aranykulcs című mesét. Erről aztán elbeszélgettünk, sokan válaszoltak Dóra kérdéseire, mi is történt a mesében. Hogyan küzdött meg a főhős?
Hogy még jobban átérezzük a küzdés milyenségét, Dóra versenyezni hívta a gyerekeket. Több kisebb csoportot alakítottunk, és ki fakockából, ki legóból, ki műanyagkockából tornyot kezdett építeni. A gyerekek összedolgoztak, de átérezték milyen nehéz együttműködni. Nagyon élvezték közben a versengést, nagyokat nevettek, mikor néha eldőlt egy-egy torony építés közben. Mikor mindhárom csapat lett egyszer győztes, Dóra kihirdette, hogy itt ma mindenki nyert!
De Dórának volt még kérdése. Vajon ki az, aki meg tud minket nyugtatni, ha zaklatottak vagyunk vagy nehézségek érnek? A gyerekek nagyon sokféle választ adtak, helyszín és érzelmi befolyásoltságuk alapján. Termékeny beszélgetés alakult ki.
De végül az idő elszaladt velünk, így relaxáltunk még egy sort és mai alkalmunk véget ért.
A csoportban a gyerekek plüss játékait elrejtette egy boszorkány. Ahhoz, hogy megtalálják egy akadálypályán kell keresztűl menniük, mert a csoportból elvarázsolt erdő lett. Az akadály lehet mocsárjárás, széken mászás, asztalalagút…Ha mindenki átkelt az akadályokon akkor eltűnik az elvarázsolt erdő és újra lepke csoport lesz. A gyerekek megtalálhatják a játékokat és segíthetnek egymásnak megkeresni. A plüssökkel meghallgattuk Bezzeg Andrea : aranykulcsok című meséjét a szőnyegen, végül meghallgattuk Bagdi Bella : Ellazulni jajj de jó című dalát és a plüssel mozgunk , táncoltunk a hallott zenére.