A Boldogságóra decemberben a Télapó eljöveteléről, a karácsonyi készülődésről, az ünnepvárásról és az ajándékok készítéséről szólt. A gyerekek mézeskalácsot, üdvözlőkártyát és egyéb ajándékot készítettek szüleiknek, családtagjaiknak. Testnevelés órán élvezettel játszották a „Befogadó fogó” játékot. Öröm volt látni a gyerekek arcán a készülődést, és hogy mennyire élvezettel töltötték el a napokat.
Boldogságóra Alapprogram
Boldogságóra – November: Társas kapcsolatok gyakorlása
Felvezetésként a szőnyegen körben ülve halk, lazító zenét hallgattunk. Ennek hatására mélyebb hangvételű beszélgetést tudtam kezdeményezni a gyermekekkel. Miért is vágyunk mások társaságára? Miért fokozza a boldogságérzetünket mások társasága? Elsősorban a gyermeki kapcsolatokat hozták fel, mint vágyat a társaság gyanánt. Eszükbe sem jutott, hogy akár szülőkkel, testvérekkel, közelebbi rokonokkal, nagyszülőkkel is lehet „társaságot” alkotni. Egyértelműen a gyermekcsoportunkra gondoltak, mivel ezen belül képesek a saját érzéseiket (bánatukat, örömüket, vágyaikat, feszültségüket) elmondani, megélni. A süni irigy lesz című mese meghallgatása után a gyermekek többsége még jobban megerősödött abban, hogy milyen jó, hogy vannak barátaik. Az együttlét öröme, a közös boldogság jobban összekovácsolja őket, mélyebb érzések jöhetnek elő belőlük.
Lezárásként ismét bekapcsoltam a magnót és halk, lazító zene közben körben ülve tenyérrel simogatták egymás hátát, ezzel is éreztetve, erősítve az összetartozás és együttlét örömének érzését.
A december minden évben a karácsonyra való készülődés hónapja, mely idén is jó alkalom volt arra, hogy felhívjuk tanítványaink figyelmét arra, hogy kapni jó dolog, de adni, segíteni másoknak ugyanolyan jó, vagy talán még jobb is. Ebben az évben intézményünk bekapcsolódott egy adománygyűjtő programba is, mely kapcsán kis diákjaim közül is többen készítettek „cipősdoboz” ajándékot. A Boldogságóra-foglalkozásra néhány nappal a téli szünet kezdete előtt került sor, addigra már a gyerekek ünnepi lázban égtek, a karácsonyi énekek, versek, szövegek mind támogatták a december havi témát. A foglalkozást énekléssel kezdtük, majd bevezetésként a csoportok kifestették a karácsonyfájukat, melyet előzőleg felvázoltam A/1-es méretű lapra. Ezt követően felolvastam Kéri Katalin: Ezt látják a karácsonyi angyalok című történetét.és ehhez kapcsolódóan beszélgettünk arról, hogy milyen cselekedetekkel tehetnének ők is jót másokkal, akárcsak a történetben szereplő angyalok. Az összegyűjt ötletekből válogatva és újabbakkal kiegészítve készültek el a karácsonyfa díszei: a gyerekek minden karácsonyfadíszre felírtak egy-egy cselekedetet, mellyel szerintük jót tehetnek másokkal. A díszeket ezután dekorálták, majd tetszésük szerinti elrendezésben felragasztották a karácsonyfájukra. A foglalkozást újabb zenehallgatással zártuk.
Boldogságóra – Október: Az optimizmus gyakorlása
A gyermekek viselkedésén nagyon megérződik a családokban kialakult esetleges félelem, aggodalom a hosszú ideje fennálló vírushelyzet kapcsán. Kevesebb időt töltöttek velük, a szabályok felborultak, nem is mindenhol volt. A megoldási technikákat egy-egy konfliktushelyzet során nem tudják alkalmazni, nehezükre esik. Sokszor figyelmeztetni kell őket az erőszakmentes megoldásokra, a kérés technikájára. Az empátia nagyon kevés gyermeknél érzékelhető.
A pozitív gondolkodás úgy érzem, kicsit messze van még tőlük. Sok beszélgetést, tapasztalatot kell még megélniük ezzel a fogalommal kapcsolatban. Nekünk kell jobban erre fókuszálni, hogy ez a korosztály is megértse, szavakba tudja önteni, hogy ez mit takar. Számunkra miért fontos az optimista gondolkodás. Milyen kárt okozhat ennek hiánya és milyen örömöket a tudatos használata.
A mese meghallgatása, Tódi törpe varázs szemüvege nagy hatással volt rájuk. A hosszú ideje tartó vírushelyzet miatt a gyermekeknél is lehetőségként került előtérbe, hogy egy kicsit másképp lássák a világot. Nagymértékben befolyásolja az életüket ez a helyzet. A Boldogságóra e témájával hozzájárultunk egy kicsit, hogy átsegítsük őket a nehezebb időszakon. A gyerekek lerajzolták hogyan képzelik el a saját varázs szemüvegüket.
Boldogságóra – Szeptember: A Hála gyakorlása
A Hála, mint fogalom lassan kezd értelmet nyerni a nagycsoportos gyermekek körében. Néhány gyermek már az elvont értelmét is ismeri, megfogalmazza, nem tárgyi eszközhöz köti leginkább. Néhányan nagyon precízen elmagyarázták nekünk, hogy miért és kinek voltak hálásak. A gyermekek nagy része még mindig a testi vágyaikat kielégítő dolgokhoz köti a hálát.
A beszélgetések során próbáltuk rávezetni különböző dolgokra őket, amik szintén örömet okozhatnak számunkra, mint az együttjátszás, napsütés, találkozhatunk megint a barátunkkal, kaptunk ölelést az édesanyánktól, szüleinktől, testvérünktől.
A beszélgetés végén egy mosolygós szmájli mutatásával próbálták megfogalmazni ki miért vagy kinek hálás.
December, az örömteli jócselekedetek hónapja.
Várakoztunk, izgatottan készülődtünk az ünnepekre: az ajándékozás örömével, a társak szeretetével.
A Betűvadász füzetükbe ragasztott mondókákat, verseket hamar megtanulták a gyerekek, a ráhangolódást minden nap ezzel kezdtük.
Az osztályteremben az adventi naptár zsebecskéi rejtettek egy-egy apró karácsonyi képet (tolltartókütyüt), a sarokban állt a kis fenyőfa, az ablakokban hajtott a Luca búza.
Ellátogatott hozzánk a Mikulás, aki fehér szakállát rázva osztotta a dicséreteket a kicsiknek. Neki mézeskalács figurákkal kedveskedtünk.
Egyik délután felköszöntöttük az őszi születésű gyerekeket. Szívünket is ünneplőbe öltöztettük közös dalokkal.
Karácsonyi ajándékot készítettünk a családoknak. A díszes üvegbe jókívánságokat, rajzokat hengergettünk bele.
Öröm volt látni, átélni, hogy a gyerekek mennyire azonosulni tudtak azzal az érzéssel, hogy milyen jó másoknak szeretettel adni, melegséget, élő hitet osztani.
A 3. osztályban
A téma bevezetését zenehallgatással indítottam, majd a társas kapcsolatok felvezetésére érzékenyító kisfilmeket vetítettem a gyerekeknek az elfogadásról, a bizalomról, a közösség erejéről, a baráti kapcsolatokról, a szeretetről. Az elemző beszélgetésben aktívak voltak a tanulók. Megosztották egymással gondolataikat.
A „barátság hét” 2. rajzóráján megerősítő tevékenységként libás lámpást rajzoltak az elsősöknek.
Az 1. osztályban
A kicsik kiválasztották a számukra legkedvesebb rajzot, színezték és kiegészítették saját ötleteikkel. Meghajtogatták a lámpaformát, megragasztották és örömmel vitték a kész alkotásokat a nagyobb társaiknak. A zsibongóban készült képek is tükrözik a támogató, motiváló légkört.
Zárásként a két korcsoport együtt hallgatott meditációs zenét.
Az egyik fő célom az volt, hogy a két osztály tagjai ismerjék meg jobban egymást. Alakuljanak új barátságok, erősödjenek a régi kapcsolatok.
A jóság hullámhosszán
Tanítványaimmal már nagyon vártuk az adventi időszakot, ilyenkor a hétköznapjainkat hagyományainkkal fűszerezzük.
„Angyalkázunk”, ami azt jelenti, hogy mindenki kihúzza valamelyik osztálytársának a nevét és titokban apró figyelmességgel lepi meg a társát nap mint nap.
Az adventi reggeleken kihúzunk egy-egy nevet, akinek a nevét húztuk, kap kis apró ajándékokat.
Idén a Mikulás szakállkáján figyeltük az idő múlását és minden nap levágtunk egy-egy csíkot a papírszakállból.
A hóemberünk répaorra is mutatta, hogy december hányadik napján járunk.
December 6-án meglátogatott bennünket a Mikulás és személyesen adta át a gyerekek ajándékát.
Luca napján búzát vetettünk, amit naponta gondoztak a gyerekek. A hiányzóinkra s gondoltunk és számukra is készítettünk Luca-búzát.
Sok-sok karácsonyi ajándékot alkottunk papírból, fonalból, agyagból. Az adventi projektnapunkon mézeskalácsot készítettünk, amit cukormázzal és apró cukorkákkal díszítettük. E napon német nyelven megnéztük a Rudolph das kleine Rentier című rajzfilmet, majd el is készítettük Rudolf figuráját.
Decemberben érezhető volt, hogy sokkal szebben beszéltek egymással a gyerekek, kevesebb volt közöttük a konfliktus. Ha valakinek nehézsége támadt, kis segítői azonnal készen álltak a probléma megoldására.
A sok közös játék még boldogabbá tette a várakozás időszakát.
Karácsonykor egy csodaszép műsorral leptek meg engem tanítványaim, ami hatalmas meglepetés volt számomra.
Bízom benne, hogy ezzel a lelki felkészüléssel tudjuk folytatni ezt a tanévet, amit januárban a célkitűzéseinkkel teszünk még teljesebbé.
Egy magyar óra keretében a gyerekeknek elsőként az volt a feladatuk, hogy felolvastam nekik idézeteket és ki kellett választaniuk a nekik leginkább tetsző idézetet. 4 csoport alakult ki. Ezután egymást kellett meggyőzni érvekkel, hogy miért a saját idézetük a legjobb. Volt, aki egyedül ” küzdött”, voltak, akik sokan. Érdekes volt látni, hogy a magányos tanuló sokkal jobban érvelt, mint azok, akik sokan voltak. Ez azt eredményezte, hogy neki sikerült maga mellé állítani embereket a másik 3 csoportból. Ezután csoportban dolgoztak tovább. Pozitív üzenetekből készítettek virágot. Nagyon szépen és hatékonyan dolgoztak együtt. Tartalmas üzeneteket írtak a virágok szirmaira. Sikeresen zártuk ezt az órát.
1. Tégy jót, légy jól!
Decemberben két adománygyűjtésben vettünk részt. Baróton működik a Laura House, fogyatékkal élő gyerekeket gondoz kizárólag adományok segítségével.
Osztályközösségünk anyagiakat, meglepetéseket adományozott a szervezetnek, az ott lakó gyerekeknek: édességeket, tanfelszereléseket, pénzadományokat és egy pihe-puha plüssmacit. Osztályfőnöki órán adtuk át az ajándékokat a ház vezetőjének, Cseresznyés Emíliának. A Laura ház hátterét ,,Hisszük, Hogy Fontosak Egyesület” biztosítja.
Iskolánk, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium részt vesz a ,,Cipősdoboznyi szeretet”– karácsonyi ajándékcsomag gyűjtésben, kiosztásban. Osztályunk tanulói nagy lelkesedéssel készítettek csomagokat a projekt keretében.