Két boldogságórás foglalkozás keretében az optimista gondolkodás fontosságával foglalkoztunk a diákjaimmal. Arra kerestük a választ, hogyan tekinthetünk más szemmel a nehézségekre, a kudarcokra, és miként találhatjuk meg a továbblépés lehetőségét akkor is, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan szeretnénk.
Az első foglalkozást a Halkuló hang játéka indította, amely során a hangtál hangjára figyelve csendesedtünk el, és próbáltunk megérkezni a jelen pillanatba. Ezt követően a gyerekek színekkel fejezték ki aktuális hangulatukat, majd közösen fogalmaztuk meg, mit jelent az optimizmus. A Hajladozó fa mindfulness-gyakorlat során elképzeltük, hogy mi magunk is olyanok vagyunk, mint a fák, a szél meghajlíthat bennünket, de megfelelő kapaszkodókkal újra felegyenesedhetünk.
A páros feladatokban hétköznapi, a gyerekek számára is ismerős helyzeteket dolgoztunk fel, például egy rossz dolgozatjegyet, egy sikertelen felelést vagy egy baráti konfliktust. Megbeszélték, hogyan gondolkodhat ugyanarról a helyzetről egy pesszimista és egy optimista ember, illetve mit tehetünk azért, hogy legközelebb jobban sikerüljenek a dolgok. A Gondolatfordító feladatban a negatív gondolatokat próbálták optimista megfogalmazásokká alakítani. A csoportos Optimista vagy pesszimista? játékban közösen döntötték el, melyik gondolat melyik gondolkodásmódot tükrözi.
A foglalkozás egyik látványos eredménye az osztály optimizmusfája lett. A gyerekek levelekre írták fel, mi segíti őket a nehéz helyzetekben, és mit szeretnének megtanulni az optimizmusról. A fa gyökereibe olyan fontos értékek kerültek, mint a család, a barátság, a kitartás, a bátorság, a humor és a segítségkérés. A közös alkotás nemcsak a téma feldolgozását segítette, hanem az összetartozás érzését is erősítette. A foglalkozást a Szivacsszorító mindfulness-gyakorlattal zártuk, amely során a gyerekek a feszültség elengedését is kipróbálhatták.
A második órán beszélgettünk az optimista gondolkodás előnyeiről, majd egy figyelemtesztet néztünk meg filmen. A gyerekeknek a fehér pólós kosárlabdacsapat labdapasszait kellett számolniuk. A videó érdekes tapasztalatot nyújtott. Miközben egyetlen feladatra összpontosítunk, könnyen elkerülheti a figyelmünket valami más. Ebből kiindulva arra is kerestük a választ, vajon a mindennapokban észrevesszük-e a nehézségek mellett a jó dolgokat és a kínálkozó lehetőségeket.
A Kígyósziszegés légzőgyakorlat segítségével a feszültség oldását gyakoroltuk, majd párokban játszottuk az Igen, és… játékot. A gyerekek kitalált, problémás helyzetekre reagáltak úgy, hogy megpróbálták meglátni azok tanulságát vagy a bennük rejlő fejlődési lehetőséget. A Kétféle jövő és a Van másik lehetőség? csoportos feladatokban különböző élethelyzeteket dolgoztak fel. Több lehetséges folytatást, megoldást gyűjtöttek, és közösen választották ki azokat a gondolatokat, amelyek leginkább segíthetik a továbblépést.
A Színcsere mindfulness-gyakorlat során a gyerekek képzeletben egy sötét színt egy számukra nyugalmat vagy örömöt jelentő, világosabb színre cseréltek. Végül mindenki elkészítette saját, papírból készült optimizmuskulcsát, amelyre egy erőt adó szót vagy mondatot írt, és egy reményt, bátorságot vagy kitartást jelképező rajzzal díszítette. A zárókörben arról is gondolkodtunk, mit szeretnénk felidézni magunkban egy nehéz napon.
A két foglalkozás során változatos, játékos és elgondolkodtató feladatokon keresztül tapasztalhattuk meg, hogy ugyanarra a helyzetre többféleképpen is tekinthetünk. Az optimizmus nem azt jelenti, hogy nincsenek rossz érzéseink vagy kudarcaink, hanem azt, hogy hiszünk a változás lehetőségében, és keressük a következő lépést. Bízom benne, hogy az elkészült közös fa és a saját optimizmuskulcsok emlékeztetik majd a gyerekeket erre a fontos üzenetre a mindennapokban is.