Hála gyakorlása – 3. osztály
Szeptemberben 2 órát foglalkoztunk ezzel a témával. Az első órában a beszélgetésé volt a főszerep. Beszélgető köröket alakítottunk ki és jártuk körbe a hála szó fogalmát. Mostanra szépen meg tudták fogalmazni egymásnak, hogy ki miért hálás. Jó volt hallgatni őket.
A második órában ezt rajzban is megmutatták. Érdekes és szép rajzok születtek. A gyerekek ismét jól érezték magukat.
Boldogságóra Alapprogram
A Szivecskék 8.a csoport 2026. október 16-án a Boldogságóra program október havi témájával, Az OPTIMIZMUS GYAKORLÁSÁVAL foglalkozott. Az órát egy kérdéssel kezdtük: Láttál már boldog pesszimistát? Találkoztál már olyan sikeres, kiteljesedett, boldog emberrel, aki közben pesszimista? A rövid véleménycsere után felolvastam Nick Vujicic gondolatait. Szerinte az optimizmus erővel ruház fel, a pesszimizmus pedig gyengíti az akaratot. A körülményeken nem mindig tudunk változtatni, azon viszont igen, hogyan tekintünk rájuk. Ez az „átírás”! Megbeszéltük, kinek mit jelent ez a szó.
Ezután röviden összefoglaltuk, mi az optimizmus, és mi nem az. Az optimizmus nem a gondok letagadása, és nem is a rózsaszín szemüveg erőltetése, hanem az agyunk tudatos „átkábelezése”: amit gyakran gyakorlunk, az az agyunkban is megerősödik. Ha a megoldásokra és a minket támogató dolgokra figyelünk, az optimista gondolkodásunk egyre erősebb lesz. Az optimizmus tanulható és edzhető! Felidéztük a tavalyi, optimista óránkat és az ott tanult három kérdést, amelyek segítenek átfogalmazni a pesszimista gondolatokat: Mindig így lesz? Mindenben rossz vagyok? Csak én tehetek róla?
Az óra legvidámabb része az OPTIMISTA FEJFEDŐK bemutatása volt! Megkértem a gyerekeket, hogy hozzanak a boldogságórára egy különleges vagy rájuk jellemző fejfedőt. Előkerültek baseballsapkák, kötött sapka, elegáns és széles karimájú kalapok, fejkendő, kapucni és hajpánt is. Mindenki kitalálta, milyen optimista szuperképességet ad a fejfedője a viselőjének. Volt, akinek a sapkája segít újra felállni egy kudarc után, másnak a kalapja váratlan lehetőségeket varázsol elő vagy önbizalmat ad. A barátnővel azonos baseball sapka pl. abban segíti a viselőjét, hogy nincs egyedül a problémájával, van akire támaszkodhat, akitől segítséget kérhet, ezáltal optimistább lesz. Egyeseket a fejfedője szuperképessége abban segíti, hogy a nehéz helyzetekben is megtalálja a humort, ezáltal csökkentve a feszültséget.
Ezután a fejfedők „erejével” párban dolgoztak: helyzetkártyákat húztak, és új nézőpontot, következő lépést kerestek a nehéz helyzetekre. A helyzetek között a felvételi előtti időszak valós kihívásai is szerepeltek, amelyek nyolcadikban különösen közel állnak hozzájuk. A táblán végig ott voltak a segítő kérdések: Mit tanulhatok a helyzetből? Milyen lehetőség rejlik benne? Min tudok változtatni? Mi segíthet továbblépni? Öröm volt látni, ahogy a párok elmélyülten, egymást segítve beszélgettek, ki a padban, ki a földön ülve! A közös megosztásnál minden pár bemutatta egy helyzetét és az általuk talált optimista megoldást, a többiek pedig kiegészítették. Közösen megfogalmaztuk: az optimizmus nem azt jelenti, hogy minden helyzet jó, hanem azt, hogy a nehézségek mellett is képesek vagyunk keresni a tanulságot, a fejlődési lehetőséget, és bízunk abban, hogy tehetünk a változásért. Saját sorsunk alakításáért mi magunk is felelősek vagyunk, és ennek része az is, hogy mi döntjük el, hogyan tekintünk egy nehézségre!
Zárásként mindenki befejezte a mondatot: „Ha legközelebb valami nem úgy sikerül, ahogy szerettem volna, azt mondom magamnak: …” Sok szép, erőt adó mondat született! Úgy gondolom, hogy a kamaszkor és a pályaválasztás kihívásai között különösen fontos, hogy a gyerekek megtanulják a rosszban is észrevenni a jót. Bízom benne, hogy az optimista fejfedőjük, legalábbis képletesen, a felvételi időszakban is a fejükön marad!
Törteli Szent István Király Általános Iskola
Elkészítettük közösen a KÖSZI kőkígyót, optimista szemüvegeken keresztül néztük a világot, őszi kosárkákat készítettünk Őszmanóval és csatlakoztunk a VILÁG GYALOGLÓ(HÓ) NAP programhoz is.
Októberben a Boldogságórák középpontjába az optimizmus került. Ebben a hónapban arra törekedtünk, hogy a gyermekekkel közösen felfedezzük, hogyan találhatjuk meg a jót a kevésbé kellemes helyzetekben is, és miként tudunk pozitívan tekinteni a mindennapok eseményeire. Fontosnak tartottuk, hogy a gyermekek megértsék, nem mindig alakul minden az elképzeléseink szerint, de egy kis rugalmassággal, kitartással és derűvel a nehézségekből is születhetnek jó élmények. A témát sok beszélgetéssel, játékkal, közös alkotással és természetesen rengeteg személyes tapasztalattal dolgoztuk fel.
A hónap során tovább folytatódtak Pillanatkapitány kalandjai. Ezúttal közösen bejártuk az Ötök szigetét, ahol az érzékszerveink segítségével fedeztük fel a körülöttünk lévő világot. Az őszi gyümölcsök kiváló lehetőséget biztosítottak arra, hogy mi magunk is kipróbáljuk, mennyi mindent megtudhatunk a környezetünkről, ha figyelmesen szemlélődünk. A gyermekek megfigyelték a gyümölcsök színét, formáját, méretét, megtapintották héjukat, megérezték illatukat, és természetesen meg is kóstolták őket. Beszélgettünk arról, hogy ugyanazt a gyümölcsöt különböző érzékszerveinkkel egészen másként ismerhetjük meg. Voltak ismerős és kevésbé kedvelt ízek is, de arra biztattuk egymást, hogy legyünk nyitottak az új tapasztalatokra, hiszen lehet, hogy valami, amit elsőre nem választanánk, végül mégis kellemes meglepetést okoz.
Az érzékszervekkel kapcsolatos tapasztalatszerzésünket közös almás sütemény sütésével zártuk. A gyermekek örömmel kapcsolódtak be az előkészületekbe, közösen mértük ki a hozzávalókat, megfigyeltük azok állagát, illatát, majd együtt kevertük össze a tésztát. A sütés során nemcsak az érzékszerveinket használtuk, hanem gyakoroltuk az együttműködést, a türelmet és az egymásra figyelést is. Jó volt látni, milyen büszkék voltak a gyermekek a közösen elkészített süteményre. A tevékenység végén pedig megtapasztalhattuk, hogy a közös munka eredménye még nagyobb örömet jelent, ha azt egymással is megoszthatjuk.
Az Ötök szigetén tett kalandozásunkhoz kapcsolódva elkészítettük saját Bölcs baglyainkat is. A gyermekek nagy lelkesedéssel alkottak, minden bagoly egyedi lett, tükrözve készítője elképzeléseit. A baglyok feladata az lett, hogy otthon is emlékeztessék a gyermekeket a figyelmes megfigyelésre, a kíváncsiságra és arra, hogy érdemes nyitottan fordulni az új élmények felé. Bízunk benne, hogy ezek a kis baglyok a családok mindennapjaiban is alkalmat teremtenek majd a közös felfedezésekre.
Az optimizmus témakörének feldolgozása során sokat beszélgettünk arról is, hogy mindannyiunkkal történhetnek olyan dolgok, amelyeknek elsőre nem örülünk. Megpróbáltunk ezekre a helyzetekre más szemszögből tekinteni, és közösen kerestük meg bennük a pozitív lehetőségeket. A gyermekek hamar ráéreztek a játék lényegére, és egyre több saját ötlettel kapcsolódtak be a beszélgetésekbe. Ha esik az eső, nem tudunk ugyan úgy játszani az udvaron, ahogyan terveztük, de gumicsizmában nagyszerű dolog a pocsolyákban ugrálni. Ha leomlik az építőkockákból készített magas torony, bosszankodhatunk miatta, de a barátunk segítségével újra felépíthetjük, talán még magasabbra is. Ha valami elsőre nem sikerül, újra próbálkozhatunk, és közben akár valami újat is megtanulhatunk.
Beszélgetéseink során hangsúlyoztuk, hogy attól még szabad szomorúnak, mérgesnek vagy csalódottnak lennünk, ha valami nem úgy történik, ahogyan szeretnénk. Az optimizmus nem azt jelenti, hogy mindig vidámnak kell lennünk, hanem azt, hogy a nehézségek ellenére is bízhatunk abban, hogy találunk megoldást, vagy történhet velünk valami jó. A gyermekek saját élményeiken keresztül egyre jobban megértették ezt a gondolatot.
Az összegyűjtött pozitív gondolatainkból közösen elkészítettük Derűföld plakátját. A plakáton helyet kaptak azok a helyzetek és megoldások, amelyeket a gyermekekkel együtt fogalmaztunk meg. Derűföld lakója lett a mi mindig vidám madárijesztőnk is, aki mosolyával emlékeztet bennünket arra, hogy érdemes minden napban keresni valami örömtelit. Az alkotás során újra felidéztük a korábbi beszélgetéseinket, és a gyermekek örömmel ismerték fel saját gondolataikat a plakáton. Így Derűföld nemcsak egy közös alkotás lett, hanem a hónap során szerzett élményeink és tapasztalataink összefoglalása is.
A hónap végén azonban olyan esemény történt velünk, amelyre egyikünk sem számított, és amely talán minden korábbi játékunknál jobban megmutatta, mit is jelent a gyakorlatban az optimizmus. Nagy izgalommal indultunk el egy régóta várt buszos kirándulásra, ám az útközben kialakult forgalmi akadályok miatt hamar kiderült, hogy az eredetileg tervezett helyszínre nem fogunk tudni eljutni. Természetesen csalódottak voltunk, hiszen sokat készültünk erre a napra. Ahelyett azonban, hogy hagytuk volna, hogy a váratlan helyzet elrontsa a közös élményt, gyorsan új tervet készítettünk. Útközben betértünk egy játszóházba, ahol a gyermekek végül önfeledten játszhattak, mozoghattak, és rengeteg vidám pillanatot élhettek át együtt.
A nap végén mi, felnőttek fogalmaztuk meg a hónap talán legfontosabb pozitív gondolatát: „Csalódottak vagyunk, mert nem sikerült eljutnunk a megtervezett kirándulásunk helyszínére, de a gyermekek nagyon jól érezték magukat, sokat játszottak, és egy élményekkel teli napot tölthettünk együtt.”
Ez az esemény számunkra is megerősítette mindazt, amiről egész hónapban beszélgettünk. Nem mindig tudjuk befolyásolni, mi történik velünk, de azt igen, hogyan reagálunk a váratlan helyzetekre. Októberben így nemcsak beszéltünk az optimizmusról, hanem közösen meg is éltük azt. És bár a kirándulásunk egészen másként alakult, mint ahogyan elterveztük, a gyermekek mosolya és öröme végül mindenért kárpótolt bennünket. Hiszen számunkra mégiscsak ez a legfontosabb!
Furtai ÁMK Bakonszegi Zöldliget Óvoda
1. Ráhangolódás és Relaxáció:
• A foglalkozást egy rövid, megnyugtató gyakorlattal kezdetem („Az én hangom” relaxációval), amely segít a gyermekeknek befelé figyelni és lecsendesedni.
• Kísérődalnak kiválóan alkalmas volt Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dala, ami megalapozta a kezdeményezés jó hangulatát.
2. Mese és beszélgetés:
• A témakörhöz kapcsolódó mese (Boldog Dóra fogadta a gyerkeket, Fűz Nóra „Úgysemegy és Debizony” című meséje) után közös beszélgetés indult arról, hogy mi szokta felvidítani a gyerekeket, és hogyan válhat az „úgyse megy” hozzáállásból „de bizony sikerül” cselekvés.
3. Kreatív alkotótevékenység:
• Az optimista / varázsszemüveg elkészítése: A gyerekek kartonból saját színes papírszemüveget készítettek és díszítettek. Ezt felvéve megtanulták a világot „szebben látó” szemüvegen keresztül nézni, ami segít abban, hogy a dolgok jó oldalát és a megoldásokat keressék.
• Mosolygós arcok színezése: Az optimizmus vizuális jeleként mosolygó arcok színezésével, dekorálásával folytattuk.
4. Környezeti és őszi élmények összekapcsolása:
• Az optimizmus összekapcsolása a természet kincseivel nagyon jó dolog. Egy közös séta alkalmával faleveleket, makkot, vadgesztenyét gyűjthettek, kukoricát törhetttek a gyerekek. A gyűjtögetés és a közös válogatás segített, hogy észrevegyék és értékeljék a környezetükben rejlő apró szépségeket és örömöket.
• Marha telep látogatása is megtörtént: ahol az állatokról való gondoskodás (etetés, szalma, takarmányok megismerése, fejőrobotok megtekintése) a biztonság és a jövőbe vetett bizalom érzését erősítette a gyerekekben. Látták, hogy a figyelem és a gondos munka meghozza a gyümölcsét. A modernizált állatbarát telepen lévő állatokról való gondoskodás sok pozitívumot nyújtott számukra az állatvédelemre való nevelés során. Közös élmények és pozitív légkörben a közös utazás, a tanyasi környezet és az állatok közelsége jó érzést keltett bennük. Az ott szerzett közös emlékek és a pozitív élmények utólagos felidézése bizonyítottan növeli a csoport boldogságérzetét.
DERECSKEI BOCSKAI ISTVÁN ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS AMI
Az optimizmus gyakorlására kiváló lehetőség volt a Diákok hangja témanap, ahol minden diák megfogalmazhatta milyen is egy álomiskola. Mi olyan iskolát szeretnénk, ahol jelen van a hála, a barátság, a jótett, a célok kitűzése, az apró örömök, a megbocsátás és az optimizmus, a lehető legjobbra törekvés. A Boldogság várába vezető lépcső második fokára léptünk. Új vendégek érkeztek hozzánk: Szomorú Szilárd és Boldog Blanka. Eljátszottuk mindkét szerepet, és megállapítottuk, hogy sokkal jobban éreztük magunkat, amikor Boldog Blanka bőrébe bújhattunk, ezért elhatároztuk, hogy felvidítjuk Szilárdot is. A gyerekek mindent bevetettek: megsimogatták, szép szavakkal becézték, kedveskedtek neki, cukorkával kínálták, bohóckodtak neki, megdicsérgették. A Kerekerdő tündéreinek kértük a segítségét, akik Az ezerágú fáról meséltek nekünk. Együtt megfejtettük a fa titkát, hogy hinni kell benne, hogy ügyesek és szerethetőek vagyunk, még akkor is, ha nem minden sikerül, úgy ahogy szeretnénk. Egyetértek, nem értek egyet játékot játszottunk az iskolai életből vett példamondatokkal, bátran érveltünk véleményünk mellett. Fuss játékkal érzékeltettük mi az amire szükségünk van (barátok, megértés, elfogadás, nyitottság..) és mi az amit elutasítunk (kirekesztés, bántalmazás…).
Nagyon megdicsérgettük magunkat, és aki bátortalan volt, annak segítettünk egy „melegzuhannyal”.
Rajz órán elkészítették a gyerekek a fa legalsó ágán lévő virágokat, ami az elsősökre jellemző derűt, és kíváncsiságot szimbolizálja. Feltűztük a virágokat a fára, és ettől vidámabb, optimistább lett.
De jó kalapom van! játékkal zártuk a foglalkozást.
Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium
A gyerekekkel optimista és pesszimista mondatokat gyűjtöttünk, melyeket a szemüvegekbe írtuk.
Kisnánai Szent Imre Általános Iskola
A Kisnánai 7.osztállyal az őszi szünet előtti utolsó napon zárásként készítettük el -kicsi Halloween-i hangulatban- az Optimista (tök)fejfedők témát.
A tanulók erőt és kitartást, esetleg varázslatot is vártak a saját fejfedőjüktől.
A Boldogságóra fókuszában az optimizmus és a pozitív jövőkép állt. Bevezetésként közösen meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát, ami azonnal megalapozta a jó hangulatot, és segített a gyerekeknek ráhangolódni a pozitív gondolkodásra.
A ráhangolódást követően a gyerekek nagy lelkesedéssel készítették el a saját „optimista szemüvegüket”, majd egy szituációs játékkal („Fordítsd meg!”) folytattuk a foglalkozást: a gyerekeknek különböző hétköznapi, bosszantó élethelyzeteket kellett „átkeretezniük”, optimista látásmóddal, azaz optimista szemüvegen keresztül nézve. Nagyon kreatív megoldások születtek arra, hogyan lehet egy elmaradt kirándulásban vagy egy elrontott rajzban is meglátni a jót és a fejlődési lehetőséget.
A foglalkozás levezetéseként egy csendes, relaxációs gyakorlatot („A jövőm színei”) végeztünk. A gyerekek csukott szemmel, mély lélegzeteket véve képzelték el a saját vágyaik, céljaik megvalósulását. A vizualizáció után megnyugodva, feltöltődve és tele optimizmussal zártuk az órát, készen arra, hogy a mindennapokban is ezt a pozitív szemléletet alkalmazzák.
Érzelemkártyák – optimizmus gyakorlása vegyes óvodai csoportban
Célja: A gyermekek érzelmi intelligenciájának, önismeretének és pozitív gondolkodásának fejlesztése.
Feladata: Az érzelmek felismerése, megnevezése és kifejezése képek segítségével. A gyermekek ösztönzése érzéseik megfogalmazására, egymás meghallgatására és a pozitív élmények felidézésére.
A játék menete:
A gyermekek húznak egy érzelemkártyát, és megnevezik a rajta látható érzést.
Elmesélik, mikor érezték már így magukat.
Közösen keresünk olyan megoldásokat, amelyek segíthetnek a kellemetlen érzések kezelésében.
Minden gyermek megnevezhet egy dolgot, amitől boldog vagy vidám lesz.
A kisebbek arckifejezések utánzásával is bekapcsolódhatnak, a nagyobbak pedig saját élményeikről beszélgethetnek.
Fejlesztési területek: Érzelmi intelligencia, empátia, szókincs, önkifejezés és pozitív szemlélet.
Várható eredmény: A gyermekek könnyebben felismerik és kifejezik érzéseiket, elfogadóbbá válnak egymással szemben, és fejlődik a problémamegoldó képességük.