Készítettek a gyerekek egy plakátot, amire felírták, hogy miért is lehetnek hálásak.
Boldogságóra Alapprogram
Beszélgetőkör: Miért tartunk Boldogság órát? Témakörök.
Mesére hívó mondóka.
Mese: Az aranyhalacska (közben érzelmek kifejezése, miért és kinek lehetünk hálásak, „evezünk”, mivel fejezzük ki a hálánkat).
Vizuális tevékenység: aranyhalacskás színező színezése.
Mozgás: Bagdi Bella- Boldog vagyok dalra.
Ki hogy érezte magát a mai foglalkozáson?
A Hála hónapjához kapcsolódva:
A „Mozdulj a klímáért!” országos felhívás „begolyózva” elnevezésű feladatát valósítottuk meg. A közös tevékenység során kókuszgolyót készítettünk. A hozzávalók előkészítése, összekeverése és a golyók formázása során mindenki képességeihez mérten kapcsolódhatott be a munkába. A közös alkotás öröme mellett beszélgettünk arról is, mennyi mindenért lehetünk hálásak a mindennapokban: a családunkért, a társainkért, a közös élményekért, az ételért és a természet ajándékaiért. A feladat során megtapasztalhattuk, hogy az együtt végzett munka, az egymásra figyelés és az apró örömök is hozzájárulnak boldogságunkhoz. A saját kezűleg elkészített kókuszgolyók elfogyasztása pedig méltó lezárása volt a közös tevékenységnek.
A tanévnyitó ünnepség jó alkalmat adott arra, hogy kifejezzük örömünket és hálánkat az új tanév kezdetéért, az együtt töltött közös időért és az osztályközösségünkért. Külön öröm volt számunkra, hogy új társat köszönthettünk az osztályban. Szeretettel fogadtuk őt, és egy kis ajándékkal vártuk tanítványainkat (városi és osztály szinten), hogy már az első napon érezzék, hogy közösségünk fontos és szeretett tagjai.
Az Autómentes Nap programjai lehetőséget adtak arra, hogy a gyermekek megtapasztalják a közös játék és az együtt töltött idő örömét. Hálásak lehetünk azokért a lehetőségekért, amelyek során új élményekkel gazdagodhatunk, tanulhatunk, és együtt fedezhetjük fel a világot. A rolleres közlekedés során a biztonságos közlekedést gyakoroltuk, a rendőrség szerencsekerekével játékos formában bővítettük ismereteinket. A puzzle, a kocka-képkirakó és az aszfaltrajzolás pedig vidám, közös tevékenységet biztosított számunkra. A program végén arra is ráirányítottuk a figyelmet, hogy értékeljük az ilyen alkalmakat, a közös élményeket és azokat az embereket, akik munkájukkal hozzájárulnak mindennapjaink szebbé tételéhez.
Az iskolai kertben termett és megszárított fűszernövényeket közösen lemorzsoltuk. A tevékenység során a gyermekek megtapasztalhatták, milyen értékes kincseket rejt a természet, és mennyi gondoskodás, türelem és munka szükséges ahhoz, hogy a növényekből hasznos fűszerek váljanak. Beszélgettünk arról, mi mindenért lehetünk hálásak: a természet ajándékaiért, a saját munkánk gyümölcséért, valamint az együtt végzett tevékenységek öröméért. A fűszernövények morzsolása közben fejlődött finommotorikájuk, tapintásos érzékelésük, miközben illatukkal is gazdag élményt szereztek. Büszkeséggel töltött el bennünket, hogy az iskolai kert termését saját kezünkkel dolgozhattuk fel.
Közös, kreatív tevékenységbe kezdtünk: az iskola udvarára készülő indiánsátor egyik díszítő elemeként elkészítettük saját tenyérlenyomatainkat. A gyermekek körbe rajzolták és egyénileg díszítették a tenyerüket, így mindenki saját ötleteivel és kreativitásával járulhatott hozzá a közös alkotáshoz. Beszélgettünk arról, hogy milyen jó érzés egy közösséghez tartozni, együtt dolgozni és valami olyat létrehozni, amelynek mindenki egy kicsit részese. A sokféle tenyérrajz azt jelképezi, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, mégis együtt alkotunk egy közösséget. Hálásak vagyunk egymásért, a közös élményekért és azért, hogy együtt valósíthatjuk meg ezt a különleges udvari alkotást.
Az úszásoktatás és a vízhez szoktatás során is lehetőségünk nyílt arra, hogy felfedezzük a mozgás és a közös élmények örömét. A gyermekek fokozatosan ismerkedtek a vízzel, gyakorolták a vízbe merülést, a lebegést, a levegő kifújását és a biztonságos vízi mozgást. Minden apró sikerélmény erősítette önbizalmukat és bátorságukat. A foglalkozások során hálát adhattunk azért, hogy megtapasztalhatjuk a víz adta élményeket, mozoghatunk, fejlődhetünk, és egymást biztatva küzdhetjük le a kezdeti bizonytalanságokat. Külön öröm volt látni, ahogy a gyermekek egyre bátrabban és magabiztosabban mozogtak a vízben. A közös úszásoktatás nemcsak hasznos tapasztalatokat, hanem sok vidám pillanatot és örömteli élményt is adott számunkra.
Veszprémi Egry Úti Körzeti Óvoda
A Boldogságóra Hála témájához kapcsolódó foglalkozásomat hívóképek segítségével indítottam. A csoportba érkező új, kisebb gyermekek számára ez még új forma és módszer, ezért fontosnak tartottam, hogy fokozatosan ismerkedjenek meg vele, és a képek segítségével bátrabban bekapcsolódjanak a tevékenységbe. A ráhangolódást a Napimádás relaxáció követte, amely segítette a közös figyelem kialakítását és a nyugodt légkör megteremtését.
Ezután elmeséltem a Hálavirág (általam kitalált történet) című mesét, majd a gyermekek jeleivel játszottunk „Kire gondolok?” játékot. A játék után arról beszélgettünk, hogy ki miért hálás. Többen is azt fogalmazták meg, hogy azért hálásak, mert újra együtt lehetünk az óvodában, találkozhatunk a barátaikkal, és újra közösen tölthetjük a napokat. Jó volt hallani, hogy számukra is fontos a közösséghez tartozás és a baráti kapcsolatok.
A beszélgetést zenére végzett utánzó mozgások követték, így a nyugodtabb tevékenységek után lehetőségük volt a mozgásigényük kielégítésére is. A foglalkozás végén minden gyermek kapott egy hálakavicsot. Ez alkalommal nem festettük és nem díszítettük ki a kavicsokat, hanem relaxációs zene mellett lefeküdtünk a szőnyegre, és arra kértem őket, hogy képzeljék el, milyen színűvé változik a kezükben lévő kavics. Ez a tevékenység kellemes, nyugodt lezárása volt a foglalkozásnak, a gyermekek szívesen vettek részt benne. Ezt a formát a későbbiekben is szeretném alkalmazni, mert a természetes anyag használata és a relaxáció összekapcsolása jó lehetőség a képzelet kibontakoztatására.
Boldogságóra – A hála gyakorlása
A Boldogságóra program keretében a Mókus csoport gyermekei a hála témakörével ismerkedtek meg. A foglalkozás célja az volt, hogy a gyermekek életkoruknak megfelelő módon megtapasztalják és megértsék a hála érzését, felismerjék mindazokat a személyeket, élményeket és dolgokat, amelyek örömet jelentenek számukra, valamint képessé váljanak érzéseik és gondolataik megfogalmazására.
A tevékenység bevezetéseként a gyermekek meghallgatták Bezzeg Andrea: A hálafa története című meséjét. A mese élményszerű lehetőséget biztosított arra, hogy a gyermekek számára közelebb hozzuk a hála fogalmát, és beszélgetést kezdeményezzünk annak jelentéséről. A történet meghallgatását követően közös beszélgetőkörben kerestük a választ arra, hogy mit jelent hálásnak lenni, mi mindenért érezhetünk hálát, illetve ki miért hálás a saját életében.
A gyermekek örömmel kapcsolódtak be a beszélgetésbe, saját élményeiket és gondolataikat is megoszthatták társaikkal. Megfogalmazhatták, hogy kik azok a személyek, akik fontosak számukra, milyen élmények okoznak nekik örömet, és melyek azok a mindennapi dolgok, amelyekért hálásak lehetnek. A beszélgetés során kiemelt figyelmet kapott egymás meghallgatása, mások érzéseinek és gondolatainak tiszteletben tartása, ezáltal fejlődött a gyermekek érzelmi intelligenciája, önkifejezése, empátiája és szociális érzékenysége.
A témát alkotótevékenységgel mélyítettük tovább. A gyermekek köveket gyűjtöttek, majd mindenki kiválasztott magának egy követ, amelyre rárajzolta a saját óvodai jelét. A személyes jel megjelenítésével minden gyermek egyéni módon járult hozzá a közös alkotáshoz. Az elkészült kövekből közösen hálafát készítettünk, amely a csoport összetartozását, a közösen átélt élményeket és a hála érzését jelképezi.
A tevékenység komplex módon járult hozzá a gyermekek személyiségfejlődéséhez. A kövek gyűjtése során lehetőség nyílt a természeti környezet megfigyelésére, a rajzolás pedig fejlesztette a finommotorikát, a szem-kéz koordinációt, a grafomotoros készségeket és a kreativitást. A közös hálafa elkészítése erősítette a gyermekek közösséghez tartozásának érzését, együttműködési készségét és egymás iránti elfogadását.
A foglalkozás során arra törekedtünk, hogy a hála ne csupán egy elvont fogalom legyen a gyermekek számára, hanem saját élményeiken keresztül megtapasztalható érzéssé váljon. A közösen elkészített hálafa a későbbiekben is emlékezteti a Mókus csoport gyermekeit arra, hogy a hétköznapokban is érdemes észrevenni és értékelni mindazt a jót, ami körülvesz bennünket.
Karancslapujtői Kastélykert Óvoda
Óvodásainkkal a „Hála” témájában, a „Szia örülök, hogy látlak!” játékot játszottuk el elsőként. Amikor először megmutattuk a gyerekeknek hogyan kell játszani, még nem azonnal értették meg, ezt követően úgy belejöttek és olyan jókat mondtak egymásnak, például ez is elhangzott ” hálás vagyok, hogy itt lehetek az oviban, itt jobb, mint otthon”, „hálás vagyok, hogy van testvérem”.
Annyira belejöttek a játékba, hogy eljátszottuk a „Hálahíd” játékot is, ezt is nagyon szerették a gyermekek. Kijelöltük a morcos mezőt, a szív szigetet és a hála hidat is, majd indulhatott a séta. Meglepő volt, hogy a gyermekek milyen jó dolgokat tudtak kitalálni! Én ezért is hálás vagyok, a boldogságóráért, a gyermekekért és ezekért a jó játékokért!
Mivel ismét első osztályosaim vannak, így bevezettük mi is lesz ez a Boldogságóra! Nagyon cukin összefoglalták, hogy számukra mit jelent a boldogság, mi okoz nekik örömöt. Ezután megbeszéltük a hála szó jelentését, majd összegyűjtöttük, ki miért hálás. Iskolai és személyes, családi dolgok is előjöttek. Nagyon jó dolgokat mondtak el. Szerencsére nem csak a játék jutott eszükbe, hanem érzelmi dolgokat is belevittek. Volt, aki a testvéreiért volt hálás. 🙂 Az óra második felében kaptak egy szivecskét, amibe belerajzolták a számukra fontos dolgokat. Ezt azért kértem tőlük, mert hazavihették, hogy otthon beszéljék meg a szüleikkel is. Így vontam bele a szülőket és bíztam abban is, hogy ez családi beszélgetést indít el.
A foglalkozáson ráhangolódásképpen megbeszéltük, mit jelent a „hála” kifejezés. Miért fontos a hála, hogyan tudunk hálagyakorlatot beépíteni a mindennapjainkba.
Hála-villámkérdésekkel folytattuk, melyet páros munkában kiviteleztünk. Mi az a tulajdonságod, amiért ma hálás vagy magadnak? Ki az a személy az iskolában, akinek hálás lehetsz valamiért? Mi az a tárgy a táskádban, ami megkönnyíti a mai napodat?…
Nagy sikere volt a „Ki áll mögöttem?” játéknak.
Rövid levelet írtak egy általuk kiválasztott személynek, hogy miért hálásak neki. (Levél, amit sosem küldök el…)
Zárásképpen Hálafalat készítettek a gyerekek.
A Boldog Óvoda program keretében szeptemberben a hála állt a figyelmünk középpontjában.
Célunk az volt, hogy a gyermekek megtapasztalják, milyen jó érzés hálásnak lenni és köszönetet mondani.
A hónap során megtartottuk a Hála–Hálás napot, amelyen közösen beszélgettünk arról, hogy mi mindenért lehetünk hálásak.
A gyermekek örömmel osztották meg egymással személyes élményeiket és gondolataikat.
Elolvastuk A hála fa története című mesét, amelynek története közelebb hozta hozzánk a hála érzését. A mese kapcsán megértettük, hogy mi is lehetünk olyanok, mint a fa, amely hálás volt az erdő lakóinak a szeretetükért és gondoskodásukért. Megbeszéltük, hogy a hétköznapokban is sok apró dologért mondhatunk köszönetet egymásnak. Felfedeztük, hogy a hála örömet ad annak is, aki kimondja, és annak is, aki kapja. A közös beszélgetések során erősödött bennünk az egymásra figyelés, a szeretet és a megbecsülés érzése.
A hónap végére a gyermekek számára természetesebbé vált, hogy észrevegyék a körülöttük lévő jó dolgokat, és azokért hálát is adjanak.
2026. 09. 28-án a Meixner Ildikó EGYMI Fejlesztő Nevelés-Oktatást Végző Iskola borjádi telephelyén megtartottam Hála témakörében az Együtt az új osztálytársakkal című boldogságórát.
Bevezetésként üdvözöltük egymást, ismertettem az óra témáját, majd a relaxációs gyakorlatok közül a Napimádással hangolódtunk.
Meghallgattuk és ritmushangszerekkel kísértük az Elmúlt a nyár című dalt.
Beszélgettünk arról, hogy hálásak vagyunk, amiért eljött az ősz és az ősszel az iskolakezdés. Újra együtt lehetünk az iskolánkban. Van két új osztálytásunk, örülünk, hogy megismerhetjük egymást.
Ezt követően minden tanuló megkereste, kiválasztotta a jelét, szimbólumát, melyekkel folytattuk a téma feldolgozását. Ez a módosított székfoglaló játékunkkal történt. Egy tanuló választás alapján elhelyezte társai jelét a székeken, majd mindenki megkereste a helyét. A következő körben más lett a jeleket lerakó játékos, így folytattuk tovább. Az utolsó körben mindenki játszott, én tettem le a jeleket. Így alakulhatott ki a teljes osztálykör minden gyermekkel. Pihenésképpen meghallgattuk és gesztusjelekkel megjelenítettük az „osztálydalt”.
Végül a szimbólumokról készült képek kiválasztása, kiosztása, kiszínezése történt, majd felragasztottuk őket kör formában, ezzel szemléltettük a teljes osztályt.
Az óra nagyon jó hangulatban telt, a gyerekek figyelmesek és könnyen motiválhatóak voltak. Az elkészült kép emlékeztet minket erre a napra, és arra, hogy milyen jó együtt lenni.