A márciusi boldogságóránkat a hónap dalával indítottuk. A „De szép az élet” dal felcsendülését játékos mozgással színesítettük. Körben térdelve kedves kézmozdulatokat adtunk át egymásnak.
A téma bevezetéséhez előzetesen tárgyakat helyeztem el a teremben. ( plüss cica, parfüm, alma, kesztyű, madárka, csengettyű, virág…) Egy tanulót lefektettünk egy nagy papírra és megrajzoltuk a testének a körvonalát. Az előbbi tárgyakat ráhelyeztük a rajz azon részeire, mellyel a tárgyakhoz fűződő örömünket érezzük. Beszélgettünk arról, hogy mit szeretünk magunkban, és milyen apró örömök tudnak nekünk boldogságot okozni. Milyen fontos az adott pillanat megragadása, megélése.
A téma feldolgozását a Víz világnapjához kötöttem. Hogyan tud örömet okozni neked a víz? kérdést jártuk körbe. A takarékoskodásról, a víz megóvásáról is beszélgettünk. Izgalmas kísérletekkel ismertük meg a víz tulajdonságait. Ilyen volt vulkánkitörés, a táncoló talpak, a szivárvány létrehozása.
A témát tavirózsák készítésével zártuk. Amíg a virágok a víz felszínén ringatóztak, addig összegeztük az óra tanulságait. Igazi örömteli pillanatokat élhettünk át.
A téma továbbgondolásaként a délutáni napköziben az iskolánkat megleptük a folyosó falára rögzített, csodálatos tengeri világ alkotásával.
Boldogságóra Alapprogram
A hetedik boldogságóránkat március 20-án tartottuk a Boldogság Világnapján. A helyszín most kivételesen nem az iskola volt, hanem egy közeli cukrászda. Egy finom süti elfogyasztása mellett a tanulók szívecskékre írtak kedves üzeneteket. Az iskolába visszavezető úton a megírt szívecskéket az utcán és a környékbeli üzletekben szétosztogatták, amivel nagy örömet szereztek az embereknek.
Az iskolában még lufikat is fújtak, amit meglepetésként a gimnáziumunk legkisebb tanulói, az ötödikesek kaptak meg.
Azt hiszem, hogy ezen a napon sok mindenkinek sikerült a napját boldogabbá tennünk.
A gyerekek játékos feladatokon, beszélgetéseken és alkotó tevékenységeken keresztül fedezték fel, hogy a boldogság sokszor a mindennapok apró mozzanataiban rejtőzik. A foglalkozás elején mindenki elmesélt egy olyan élményt, mely aznap jó érzéssel töltötte el. A közös gondolkodás során hamar kiderült, milyen sokat jelentenek ezek a hétköznapi, sokszor észrevétlen pillanatok. A tanulók párokban „örömvadászokká” alakultak: különböző helyszínekhez kerestek apró örömforrásokat, majd megosztották egymással felfedezéseiket. A kreatív részben mindenki elkészítette saját „Apró örömeim napocskája” című alkotását, melynek közepére a legfontosabb élmény került, a sugarakra pedig további kedves momentumok. A záró mozgásos játékban a gyerekek mozdulatokkal fejezték ki, milyen érzéseket keltenek bennük ezek a kis örömök. A közösség ereje, a jókedv és a sok mosoly ismét megmutatta: a boldogság ott van körülöttünk, csak nyitott szemmel kell járni.
Január hónapban a célokról beszélgettünk.
A témát úgy vezettük be, hogy ki mi szeretne lenni nagykorában, hiszen ők még nagyon picikék.
Születtek rajzok mindenféle álomról: orvos, állatorvos, színésznő, anyuka… 🙂 Aztán eljutottunk odáig, hogy barmit elérhetnek, hiszen ők még olyan kicsik, minden előttük áll.. már megjelentek a mesebeli álmok is: hősök, királylányok…
Beszélgettünk arról, hogy bizony a mesebeli hősöknek is mennyi próbát kell kiállnia, mire elérik céljukat, de: sose adják fel, nem ismernek lehetetlent, vannak segítőik, bizony, mert ők is tévedhetnek, és nekik is kell segítség, mernek nagyot álmodni, és kitartással minig elérik a céljukat.
Megállapítottuk, hogy kicist olyan ez, mint a hegymászás: de ha felérünk a hegy tetejére, csodát élhetünk át, és büszkeséget, mert mi masztunk fel, mi értünk el a csúcsra. Ami még fontos volt, hogy megmaradjon bennük, hogy az utat a hegy tetejére, élvezni kell, nem végigszenvedni: vegyük észre az út közben rejlő szépségeket, ne ijedjünk meg, ha picit visszacsúszunk, van segítség, lehet hibázni, lehet segítséget kérni, és nem erőből kell végigtolni, meg is kell néha pihenni 🙂
Ez a fajta gondolkodás nagyon jól jött, amikor az olvasással küzdöttek páran, vagy egy-egy feladatnál elakadtak. Aranyosan mondogatták egymásnak: ” Tudod, olyan ez, mint a hegymászás…” 🙂
Gabriella Mónika Kőszeginé Szűcs
A Tisza-parti Általános Iskolában megvalósított boldogságóra keretében a 3. b osztály tanulócsoportja, az apró örömök felismerésével és tudatosításával foglalkoztak. A foglalkozás célja az volt, hogy a tanulók képessé váljanak a mindennapi pozitív élmények észlelésére, valamint azok megosztására.
A ráhangolódás során a tanulók az érzékszervek szerepét vizsgálták a pozitív élmények megélésében. Ezt követően szókártyák segítségével párosították a kellemes érzéseket az egyes érzékszervekkel, majd saját tapasztalataik alapján gyűjtöttek példákat a hétköznapok örömforrásaira.
A foglalkozás interaktív elemeket is tartalmazott: a tanulók piros és zöld labdák segítségével különböztették meg az egyéni, illetve a közösségi örömöket. A csoportmunka során egy képzeletbeli „örömsziget” megtervezésére került sor, amely elősegítette az együttműködést és a kreatív gondolkodás fejlődését.
A boldogság világnapjához kapcsolódva a tanulók a „Boldog vagyok, amikor…” kezdetű mondat befejezésével személyes élményeiket fogalmazták meg, amelyek egy közös, vizuális alkotásban jelentek meg.
Az intézmény több osztálya is csatlakozott a kezdeményezéshez különböző tevékenységekkel (pl. boldogságfa készítése, kreatív alkotások, tematikus feladatok), ezáltal erősítve az iskolai közösség összetartozását.
A program megvalósítása hozzájárult a tanulók érzelmi tudatosságának fejlődéséhez, a pozitív gondolkodás erősítéséhez, valamint a közösségi élmények gazdagításához.
A februári hónapban nagyon sokat beszélgettünk arról a kicsi elsőseinkkel, hogy ha nehézségeik támadnak, ha dühösek, ha elkeseredettek vagyunk, akkor pontosan mit is tehetünk.
Először is beszélgettünk a félelemről, a dühről, a rossz érzésekről, hogy ilyenek igenis léteznek, és nem elnyomni kell őket, hanem picit „figyelni rájuk”, mert mindig jeleznek számunkra valamit.
(Ismerd meg a szörnyeidet című könyvet olvastuk el.)
Majd jó sok „praktikát megbeszéltünk,mit tehetünk, ha pl. szorongunk, dühösek vagyunk. Ki is próbáltak párat, (alkalomadtán, mikor pl. veszekedés volt, vagy szorongtak valamitől)és meg is beszéltük, beszélgetőkörökben, vagy ott akkor helyben, mikor probléma adódott, hogy kinek hogy segített az általa választott módszer, mit érzett.
Egyúttal tisztáztuk, mit nem tehetünk: Másokat nem bánthatunk, magunkat sem bánthatjuk, környezetet sem rongálhatjuk. (Mint egy vulkán, forrok, és mindjárt felrobbanok ..című könyv alapján.)
Végül kipróbáltuk a csukott szemmel firkatechnikát is, megfigyeltük, milyen felszabadító érzések jönnek utána.
Remélem, hogy ha szükségük lesz „praktikákra”, már van miből ötletet meríteni, ami segíthet nekik a rossz érzéseket feloldani.
Ebben a hónapban megpróbáltunk minden apró örömöt észrevenni. Ezekből először rajzok születtek, majd egy kis könyvet készítettünk. Mivel pár elsős kisgyereknek van testvére, így ők is csatlakoztak ehhez a programhoz, így sikerült erre a hónapra egy másik osztályt is bevonni. Végül 4 kisfilm is készült a könyvből.
A tudatos apró örömök figyelésének rutinnátétele mellett tehát az volt a legnyagyobb sikerünk, hogy a harmadikos gyerekek is csatlakoztak hozzánk. 🙂
További kisvideóink:
A gyerekek összegyűjtötték egy papírra vetve, hogy számukra mi a boldogság, őket mi teszi boldoggá. Előkerültek tárgyi dolgok (szép ruha, szülinapi ajándék), de sokan a családot, az élményeket rangsorolták első helyre. Azután sorra vettük/vették, hogy hogyan lehet fenntartani azt a boldogságot, amit megjelöltek (pl. szófogadás a családi békéért, jó jegyek az ajándékokért).
A főképnek választott alkotáson a tanuló azt fogalmazta meg, hogy számára a világ békéje jelenti a boldogságot – mellette pedig összegyűjtötte, mi minden kellene ennek megvalósulásához.
Az iskolánk által meghirdetett HAPPY-hét keretében technikaórán megnéztük az oktató videókat, a víz világnapjához kapcsolódva beszélgettünk az ivóvíz fontosságáról, annak veszélyeztetettségéről, hatékony felhasználásáról, a vízivás fontosságáról, rendszerességéről, módjáról, plakátot készítettünk csoportmunkában, szuper ötletek sikeredtek.
Beszélgetőkörrel nyitottuk a hét témáját. Mindenki elmesélhette, mi okozott neki örömöt a hétvégén. Közös tornával – Kezeimet tornáztatom, mondókára – relaxáltunk. A téma feldolgozását segítette az Újra együtt című mese, amit a gyerekek nagy érdeklődéssel hallgattak. A hét csúcspontja egy közös kirándulás volt a Betekints völgybe, ahol a víz élölényeivel, környezetével ismerkedtünk. Gyermekeink közösségi szelleme, tartós figyelme, emlékezete, önértékelése, lelki egészsége fejlődött. Alkotóképességüket, fantáziájukat fejlesztette az Így látom a világot, ha boldog vagyok! rajzpályázaton való részvétel, melynek díjátadója a Boldogság világnapjára esett.
Két gyermekünk is oklevélben részesült.