A Konyári Óvoda Katica csoportja a hosszú szárazság után esőtáncot járt a tavaszi jó időben. A március az apró örömök hónapja. Csoportunkban a legtöbb gyerek halmozottan hátrányos helyzetű, minden apró, pici fejlődésnek nagyon örülünk. A családok nehéz anyagi helyzetben vannak, általában alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek. Óvodába kerüléskor nem ismerik a főtt ételt, a fürdőszobát, a folyó meleg vizet. Minden felfedezés egy-egy apró öröm, minden együtt eltöltött nap sok-sok apró sikerélmény, ami boldogságot okoz, gyermekeink egyre felszabadultabbak, jókedvűek. Egy ilyen óvodában sok gyereknek napi örömforrás az étel látványa, az édesség, a gyümölcs és „repeta” utáni „küzdelem”. Apró örömöket tapasztalhatunk a fejlődésben is, mert a családok gyakran nem támogatják az óvodai tevékenységek gyakorlását, sőt az óvodába járást sem gyakorolják túl sűrűn. Halmozottan hátrányos településként a felszereltségünk sem mondható kielégítőnek, de szeretettel, törődéssel, empátiával kis lépésekben haladunk előre, még ha ez a helyzet az óvoda dolgozói számára sokszor szívszorító már-már traumatikus, de mindent a gyermekekért.
Mottónk: Mindenki egyenlő, de nem mindenki egyforma.
Boldogságóra Alapprogram
Január a boldogító jó cselekedetek hónapja volt, ekkor döntöttük el a kolléganőkkel, hogy vidám műsort adunk farsangkor a községünkben működő Szociális Otthon lakóinak, ahol különböző korú,és különböző mértékben értelmileg sérült ember él.A gyerekekkel is beszélgettünk a jó cselekedetekről, kinek jó, miért jó…ki mit talált már ki, hogy segítsen másoknak.A foglalkozáson volt cipő-és zokni párosítás, ami nagyon jó hangulatban telt.
A decemberi témát egy keresztrejtvény segítségével dolgoztuk fel, aminek a megfejtése a JÓNAK LENNI JÓ! lett. A gyerekek nagy kedvvel oldották meg a feladatot.
Az órába még az is belefért, hogy egy ünnepi üdvözlőlapot készítsünk, amit a szüleiknek adtak karácsonyi ajándékként.
Konyári Óvoda Maci csoport
Minden nap nem lehet jó, de minden napban találhatunk valami jót. Ha észrevesszük a minket körülvevő apró örömforrásokat és kihasználjuk azokat, szebbé tehetjük az életünket. Az apró örömök sora miatt érezzük magunkat boldognak, elégedettnek. Mi itt a Maci csoportban jókedvűen és a világra nyitottan fordulunk a hétköznapok pozitív pillanataihoz. Ma nagy öröm ért bennünket. Végre megpillanthattuk a visszatérő gólyát a szomszédban.
Magdolna Teréz Miklósné Biliczki
A relaxáció után meghallgattuk az „Imádok élni” kezdetű dalt. Beszélgettünk arról, hogy ki-miért örült utoljára és mit tehet azért, hogy máskor is átélhesse ezt az érzést (közben rájöttek arra, hogy apró dolgoknak is lehet örülni); illetve arról, hogyan tudnánk örömet szerezni egymásnak. A mese (Újra együtt) után kiszínezhették a hozzá tartozó illusztrációt. Az Örömölelés játék nagy sikert aratott. A Boldogság várának hetedik fokára felkerülhetett az apró örömök élvezetének a jele.
Az aktuális témát a Tulipánná változott királyfi című népmesével dolgoztuk fel. A mese segített megértetni a gyerekekkel, hogy a célunk eléréséhez rengeteg erőfeszítésre van szükségünk, de ha elég kitartóak vagyunk, sikerülni fog. A tanulók örömmel töltötték ki a feladatlapot és nagyon kedves illusztrációkat készítettek a meséhez.
Magdolna Teréz Miklósné Biliczki
A foglakozást megkezdő relaxációs gyakorlat után meghallgattuk az „Ellazulni jaj, de jó” c. dalt. Ezt követően Boldog Dóra mesére (Aranykulcs) invitálta a gyerekeket. Megbeszéltük, hogy a felmerülő mindennapi nehézségeket hogyan lehet kitartással leküzdeni. Pók néni levele és kincses térképe alapján a gyerekek lelkesen teljesítették a végrehajtandó feladatokat, hogy kiszabadíthassák kedvenc játékaikat. A munkafüzet feladatai közül kiszínezték, hogy mitől lesz jobb a kedvük. A hónap végén a Boldogság várának hatodik lépcsőfokára felkerülhetett a megküzdés jele.
A tavasz nagy meleggel köszöntött be az idén. A természet szinte egyik pillanatról a másikra telt meg új élettel. Iskolánk hatalmas parkkal büszkélkedhet, ahol ebben a hónapban bőven volt lehetőség megfigyelni a természet szemet és lelket gyönyörködtető változásait. Nem volt olyan nap, hogy ne tudtunk volna felfedezni valami apró kis csodát: az osztályunk ablakai előtt magasodó vadgesztenyefák hatalmas, üde zöld rügyeit, a faágra helyezett madáretető állandó vendégeit (csúszka, széncinege, fekete rigó, rozsdafarkú, no meg a mókus…), a virágoskertet színpompássá varázsoló krókuszokat és nárciszokat. A kertben is tartottunk boldogságórát, ahol a melegen cirógató nap, a lágy szellő és a természet újjászületését hirdető madárcsicsergés mind az érzékszerveinkkel befogadható apró örömök tárházát nyújtotta. A tavasz illata mindenki arcára mosolyt tud csalni és rövidebb-hosszabb időre a gondterhelt érzéseket, gondolatokat is el tudja űzni. Bármi is zajlik körülöttünk a világban: betegség, háború, a tavasz a remény hozója. Épp ezért, mi nem állunk meg, tesszük a dolgunkat: rendbe tettük a veteményest, elültettük a tavaszi zöldségeket, palántákat is nevelgetünk, ezzel is azt sugallva, hogy az élet nem áll meg. És az idő sem. Szülinapot ünnepeltünk, ahol a közös éneklés és a finom torta, a gyertya lángja adta az örömforrást. A sok-sok apró örömet begyűjtöttük, elraktároztuk a szívünkbe és az emlékeinkbe, hogy a kevésbé derűs pillanatokban segítsenek bennünket. A képek emlékeztetők, nehogy elfelejtsük, hogy a sok kicsi (öröm) sokra megy.
Magdolna Teréz Miklósné Biliczki
A relaxációs gyakorlat elvégzése után meghallgattuk a”Jó emberré csak a szívemmel válhatok” kezdetű dalt. A mese (Szívem kertje) után megtanultuk a benne található kis versikét, amit szívesen mondogattak a gyerekek. Majd a munkafüzet feladatai közül elvezettük a madarakat a fiókáikhoz. Megbeszéltük, hogyan tehetünk jót egymással és a hónap során szívecskéket gyűjthettek a gyerekek egy-egy jó cselekedetért.
Ráhangolódásként meghallgattuk a Zabszalma együttes Izgő-mozgó című dalát, ami nagyon tetszett nekik. Ezután beszélgettünk a mindennapi örömökről, azok fontosságáról. Elkészítettük az osztály örömfáját, amire a tavasz beköszöntével megérkeztek a gyönyörű öröm-pillangóink is.
