Két órában foglalkoztunk a témával. Ráhangolódásként először azt a nyitott mondatot fejeztük be, hogy „A megbocsátásról az jut eszembe, hogy…” Aztán felolvastam az alábbi definíciót: „A megbocsátást gyakran úgy határozzák meg, mint egy egyéni, önkéntes belső folyamatot, amelynek során elengedjük a harag, keserűség, düh, bosszú és megtorlás érzéseit és gondolatait valakivel szemben, akiről úgy gondoljuk, hogy rosszul bánt velünk, beleértve saját magunkat is.”
Majd a gyerekek elmondták, szerintük mi nehezebb: megbocsátani vagy bocsánatot kérni. A megbocsátás nem jelent felejtést. Miért jó? Mert ha a sérelmeinket hordozzuk, és képtelen vagyunk az elengedésre, az bennünket húz le. Ezt a gyerekek fogalmazták meg maguktól.
Megnéztük a Snack attack című 5 perces rövidfilmet (https://youtu.be/38y_1EWIE9I?si=YDIHUMrhGHScnaGW) majd megbeszéltük:
• Ki hibázott?
• Mi lett volna, ha a néni hamarabb beszél?
• Volt-e megbocsátás?
Majd vita indult arról, hogy kell-e mindig megbocsátani?
A második alkalmon a gyerekek három csoportban színes plakátot rajzoltak a megbocsátásról.
Boldogságóra Alapprogram
A hónap témája a megbocsátás gyakorlása volt, amelyet egy nyugodt, ráhangoló kezdéssel vezettünk be. A jó időre való tekintettel kinyitottuk az ablakokat, és néhány percig csendben hallgattuk a madarak csiripelését, ami segítette a gyerekek ellazulását és figyelmük összpontosítását. Ezt követően közösen elénekeltük a Ho’oponopono dalt, amely jól illeszkedett a téma érzelmi hangolásához.
A téma bevezetése mondókával és az mf. 56. oldalon található színező feladattal történt. A színezés továbbra is nagy népszerűségnek örvend a gyerekek körében, és miközben alkottak, a mondókát is könnyedén elsajátították. Ezután a „Bocsánat!” beszélgetőkör következett, ahol a gyerekek felidézhették azokat a helyzeteket, amikor valami rosszat tettek, és meg kellett várniuk a megbocsátást. Beszélgettünk arról is, hogy volt-e már ilyen élményük, illetve hogy kikkel fordul elő leggyakrabban hasonló helyzet.
A téma feldolgozását a „Zombi” játék tette élményszerűvé, amely különösen nagy sikert aratott, vidám és felszabadult hangulatot teremtett, ezért többször is visszatértünk rá, nemcsak az adott napon. A foglalkozást az mf. 62. oldalon található, a megbocsátás jelét ábrázoló színező feladattal zártuk, amelyet a témához kapcsolódó zene hallgatása kísért, így nyugodt, elmélyülő befejezést biztosított.
A mai boldogságórán a megbocsátás témájával foglalkoztunk. Beszélgettünk arról, hogy miért fontos bocsánatot kérni, és milyen érzések kapcsolódnak ahhoz, ha megbántunk valakit, vagy ha minket bántanak meg. A gyerekek megosztották saját tapasztalataikat is, majd közösen gondolkodtunk azon, hogyan lehet helyrehozni egy konfliktust.
A foglalkozás végén a tanulók egy-egy rajzot készítettek, amelyben kifejezték bocsánatkérésüket egy társuk felé. A rajzok személyesek és őszinték voltak, jól tükrözték a gyerekek empátiáját és segítő szándékát. Az alkotások átadásával lehetőségük nyílt a kapcsolatok rendezésére és a megbocsátás gyakorlására.
A gyerekek nyitottan és érzékenyen vettek részt a tevékenységben, ami hozzájárult az osztályközösség erősítéséhez és a pozitív légkör kialakításához.
Prügyi Mesevár Napköziotthonos Óvoda
A boldogságóránkat relaxációval, énekléssel kezdtük. Olyan helyzeteket idéztünk fel, ahol megbocsátottunk valakinek. Megbeszéltük, hogyan kell bocsánatot kérni. Ezek után elmeséltük a Tündéri bocsánat című mesét. Eljátszottuk a Hooponopono interaktív játékot, majd megoldottuk a munkafüzet feladatait. A foglalkozás végén Varázskártyákat készítettünk, miközben a varázsszavakat mondogattuk.
Ezt az alkalmat is Bagdy Emőke féle relaxációs gyakorlatokkal kezdtük:
– „Medve vagyok és cammogok”
– „Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár”
Ezután meghallgattuk Bagdi Bella „Ho-oponopono” című dalát. Körben sétálva a dal ritmusára, egymás kezét fogva, mi is megpróbáltuk énekelni.
Meghallgatták a gyerekek Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat meséjét. Aztán megbeszéltünk pár kérdést a mesével kapcsolatban. Így jutottunk el a „megbocsátás” témához. Beszélgettünk arról, milyen fontos bocsánatot kérni, ha megbántottunk valakit, és milyen jó elűzni a harag vagy a bánat felhőit néhány kedves, őszinte, baráti szóval.
Például:
-Sajnálom!
– Kérlek, bocsáss meg!
– Köszönöm!
– Szeretlek.
Néhány bátor gyerek elmesélte saját élményét is, amikor valaki megbántotta őket, és sikerült-e megbocsátaniuk egymásnak.
Végezetül kiszíneztük a barátság jelét, és odaadták egymásnak a gyerekek.
Ebben a hónapban a megbocsátás gyakorlása volt a témánk. A foglalkozást kezdő relaxációval kezdtük el, majd meghallgatták a Tündéri bocsánat című mesét. Megbeszéltük a mese tartalmát, mondanivalóját. Nagyon tetszett nekik, többször is el kellett mesélni. Nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy mit jelent a megbocsátás. Olyan szituációs helyzeteket teremtettem amiben ezt tudták gyakorolni. Mikor kell bocsánatot kérni és hogyan. Mindenki nagyon jól érezte magát.
Április hónap témája a megbocsátás gyakorlása volt. A foglalkozás kezdetén a könyvben található mozgásos relaxációs gyakorlatok közül végeztünk néhányat. Ezt követően leültünk körben a szőnyegen, és elmeséltem nekik a Tündéri bocsánat című mesét. Utána beszélgettünk a szereplőkről, a mese mondanivalójáról. Irányított kérdések feltevésével rákérdeztem , hogy volt e már arra példa, hogy valakire megharagudtak, vagy összevesztek e már pl egy családtagjukkal vagy testvérükkel. Ezt követően elbáboztam nekik a Süni, Mókus, nyuszi, mackó történetét. Hangsúlyoztam nekik a jó viselkedés fontosságát, a megbocsátás gyakorlását, mert csak akkor lesznek nekik is barátaik. Beszélgettünk a varázsszavakról is. Végezetül az asztalhoz ülve előre kivágott papír szíveket színeztek pirosra, majd egy varázsszó kíséretében átadták valamelyik társuknak.
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
A 3-4 éves korosztály számára a megbocsájtás még egy nagyon absztrakt fogalom, de azzal, hogy fizikai cselekvésekbe (tapasz, pacsi, fújás, szülőkkel tánc) ágyaztuk, segítettünk nekik hidat építeni az érzéseik és a tetteik közé. A foglalkozások célja az volt, hogy a gyermekek megtanulják: a konfliktus az élet természetes része, de a megbántottság érzése feloldható és a kapcsolatok helyrehozhatók. A két jóbarát és a színes labda története tükröt tartott a mindennapi konfliktusaik elé. A mese segített nekik megérteni, hogy a tárgyaknál sokkal fontosabb a közös játék öröme. A Szeretettapasz játék során a gyerekek vizuálisan és fizikailag is megtapasztalhatták az empátia erejét: a „szomorú szív” meggyógyítása vidám matricák és a varázsszavak (bocsánat, sajnálom, köszönöm, szeretlek) által segített rögzíteni a társas viselkedés alapköveit. Nagy hangsúlyt fektettünk az önszabályozásra. A haragfelhő elfújása légzőgyakorlattal egy olyan eszközt adott a kezükbe, amellyel a dühüket szimbolikusan elengedhetik, mielőtt az agresszióba csapna át. A tükörjáték során fejlődött az érzelmi intelligenciájuk: meg kellett figyelniük társuk arckifejezését, és kreatív módon (gesztusokkal, mosollyal) kellett átfordítaniuk a negatív állapotot pozitívba. A folyamat a nyílt napon teljesedett ki, ahol a szülők jelenléte érzelmi biztonságot adott a gyerekeknek. A közös tánc Bagdi Bella dalára (Jó emberré csak a szívemmel válhatok) és a szülőktől kért jelképes bocsánat mélyítette a bizalmat és az összetartozás élményét. A békítő pacsi és a dalok nemcsak lezárták a konfliktusokat, hanem rituálévá emelték a megbocsájtást, megmutatva, hogy a szeretet és az elfogadás mindig erősebb a haragnál. A gyerekek megtanulták, hogy a megbocsájtás nem gyengeség, hanem a „szív gyógyítása”, amely visszaadja a közös játék szabadságát.
Az áprilisi hónapunk a megbocsátás gyakorlásával telt:)
Megtapasztaltuk, hogy a megbocsátás tanulható és tanítható. Rájöttünk arra, hogy tényleg minden fejben dől el.
Húsvét lévén ebben a hónapban, összekötöttük a megbocsátás témáját az ünneppel. Egyedi húsvéti tojásokat gyártottunk, Kintsugi tojások készültek. Az „újjászületett” darabok kapcsán csak megerősödött bennünk, hogy bár mindannyian hibázunk, mégis képesek vagyunk helyrehozni hibáinkat, tanulni belőlük.
Nagyon tetszett a gyerekeknek a Ho’oponopono példagyakorlat, melynek hála újra tudatosíthatták, mennyire fontos szavaink a sajnálom, a bocsáss meg, a köszönöm és a szeretlek:)
Egy egész boldogságórát töltöttünk azzal, hogy arról beszélgettünk, mit is jelent valójában a megbocsátás. A gyerekek beszámolót tartottak olyan híres közszereplőkről, akik híresek a megbocsátás gyakorlásáról. A legjobban az empátiajátékokat élvezték:)
Ebben a hónapban megtanultuk azt, milyen előnnyel jár a megbocsátás annak aki megbocsát.
Már tudjuk, milyen értékkel bír az, ha megbocsátanak nekünk:)
Aranyosi Ervin gondolatait beszéltük meg, majd bementünk a tornacsarnokba és egy nagy szívet formáltunk. A ,, Szívből szívbe,, feladat kapcsán több tanuló jelentkezett, hogy csalódottságot érez társával kapcsolatban. Miután megbeszélték a párok a gondokat, tisztázták a félreértéseket szinte mindenki kibékült egymással, a csoport tagjai tapssal fejezték ki örömüket a békekötés miatt.
Sok,sok harag került felszínre…
Ezután bementünk a tanteremben, ahol meghallgattuk a hónap dalát, mely nagyon tetszett a gyerekeknek.
Egy következő napon két legyet ütöttünk egy csapásra, ugyanis a szél sok-sok ágat tört le a fákról, így ezeket a fa tövébe összegyűjtöttük, s megszületettek a ,,Landart,, típusú alkotások. Nem csak szebbé tettük a környezetünket, hisz megtisztítottuk a letört gallyaktól az udvart, de fel is használtuk azokat. Gyönyörű tavaszi alkotások születtek.
Örömmel dolgoztak a gyerekek ebben a témában.
