Boldogságóra Program

Ismét beköszöntött az ősz, és az üres falak megteltek újra gyerekkacajjal, zsivajjal. Örültünk a rég nem látott arcoknak, ismerkedtünk az újakkal, és igyekeztünk ismét visszarázódni a mindennapi mókuskerékbe. Alig hogy összerázódtunk, belecsöppentünk a programok, események sokaságába.

Elsőként a Hála világnapját építettük be a mindennapokba: az ősz jegyeit megfigyelve, a középső csoportunk színesebbnél- színesebb faleveleket színezett, majd tették fel az óvónő segítségével a csoportfájukra, miközben szóban elmondták, miért voltak/ lehettek hálásak, mi vagy ki okozott számukra örömöt, boldogságot.

A nagycsoportosok Szutyejev: Az alma c. mese feldolgozásaként festették meg a hálafájukat, és díszítették tenyér falevelekkel és fél vagy negyed almanyomattal. A mese történetébe ágyazva először megbeszélték, hogy az ott szereplők kinek, miért lehettek hálásak, majd igyekezték átvetíteni a saját mindennapjaikra hasonló eseteket, amikor valaki iránt hálát éreztek.

Második fontos eseményünk, amellyel csatlakoztunk a hónap felhívásához, az autómentes nap volt. Miután elkészült a plakátunk, és megosztottuk a szülőkkel a kellő információkat, 22- én mindenki különböző környezetkímélő járgányra pattant (kismotor, kerékpár, futóbicikli, roller, gyalog): a kiscsoportosok az ovi udvarán, különböző terepen próbálhatták ki behozott vagy óvoda járműveit, illetve akadálypályán kellett átmenniük, amiért matricákat gyűjthettek. A középső- és nagycsoportosok merészebb dologra adták a fejüket, és a helyi polgárőrök segítségével, láthatósági mellényekben közlekedtünk az úton egészen a focipályáig, ahol egy nagy kört leírva, teljesítették a kihívás gyakorlati részét. Másnap, a héten ismételt fontos szabályok alapján feladatlapot oldhattak meg, illetve szóban bizonyíthatták, hogy mennyire figyeltek. Minden feladatért 1-1 matricát kaptak, amit beragaszthattak, és megkaphatták a jogosítványukat.

Utolsó nagyobb óvodai eseményünk ebben a hónapban, a Magyar népmese világnapja volt. Egész héten ezzel foglalkoztunk, 30- án pedig mi óvónők megajándékoztuk az ovisokat és az elsősöket egy közkedvelt népmese interaktív dramatizálásával (A kiskakas gyémánt félkrajcárja). Mivel mindenki nagyon ügyesen végighallgatta és figyelt a mesére, és segített a kiskakasnak, amikor bajban volt, kapott a kiskakas begyéből egy félkrajcárkát.
Ha a kiskakas az összes krajcárkáját szét nem osztotta volna, az én mesém is tovább tartott volna 🙂
„Itt a vége, fuss el véle, letörött a kifli vége, elvitte a kisegérke.”

Képek