Júniussal egy újabb tartalmas oktatási év végére érkeztünk. A hónap elején lezajlott ballagási és évzáró ünnepélyek után a hónap második felében kicsit fellélegezve adtuk át magunkat a nyári élet kínálta lehetőségeknek.
Az óvodai mindennapokat –az ebéd és alvás kivételével –az udvaron, a szabad levegőn töltjük, mindenki nagy örömére. Reggelente az udvarra érkeznek a gyerekek, ahol Zsóka (egy középső csoportos kislány) örömmel szalad minden megérkező kis pajtása elé, boldogan, öleléssel köszönti őket. Kiscsoportos Berci sok-sok puszi után „Szia apa, legyen szép a napod!” köszönéssel búcsúzik édesapjától, és igyekszik pajtásaihoz. Rebeka kishúgát átöleli, majd annak sírására ügyet sem vetve, vissza se néz, szalad megkeresni barátnőit. Dorka – aki magányos és szorongó volt év elején, mára vidám, felszabadult kislány lett – remek barátnőre talált Borka személyében, akivel a hátam mögé settenkedve megcsiklandoznak, „Siklandott?” kérdezik huncutul, majd együtt mennek bogarászni… Öröm látni, ahogy nagycsoportos Marci kerékpározik, miután februárban, a megküzdés hónapjában számtalanszor elmeséltette Jávorkai Sára: Mese a kis gólyáról, aki félt a repüléstől történetét, és két nap alatt megtanult kétkerekűvel biciklizni… Ilyen és ehhez hasonló, apró örömökkel indulnak a mindennapok!
Természetesen időnként nálunk is történtek kevésbé jó dolgok, vannak problémák, konfliktusok, amelyeket meg kell oldanunk, mégis arra törekedtünk, hogy a boldogság ismertetőjegyeit – mint az öröm, élvezet, kíváncsiság, érdeklődés, lelkesedés, büszkeség – helyezzük előtérbe; nyitott és támogató közösséget hozzunk létre, ahol mindenki jól érezheti magát. Úgy érzem, ez sikerült, melynek elérésében a Boldogságórákon elsajátított technikák, beszélgetések, játékok, dalok segítettek. Formálták szemléletünket, gondolkodásmódunkat. Remélem iskolába induló nagycsoportosaink megőrzik derűs szemléletüket, a maradó kis- és középső csoportos gyermekekkel, valamint a szeptemberben érkező új kicsikkel pedig tovább folytatjuk a megkezdett munkát, mert „A jövő kulcsa a boldog gyerekek kezében van!”

A foglalkozást egy relaxációval kezdtük. A relaxáció után a témához tartozó mesét hallgatták a gyerekek, Boldog erdő – Kerekerdő címmel. A mese után pedig eljátszottuk a Szeretfolyosó játékot, mégpedig úgy, hogy azt mondtuk: jó, hogy a csoportunk tagja vagy. Ezután seprűtánc következett, ami különösen tetszett a gyerekeknek. A tánc után leültünk pár percre a szőnyegre és megpróbáltam összefoglalni nekik, mit jelent a boldogság, természetesen az ő nyelvükön, szintjükön.