A foglalkozást Bagdi Bella dalával kezdtük. Ezen a foglalkozáson az érzékszerveket használtuk. Az érzékelő zsákocskába elhelyeztem többféle tárgyat, amit a gyerekeknek csukott szemmel kellett kitalálni. Újra együtt című mesével zártuk a foglalkozást, majd mivel ebben a hónapban van a víz világnapja is, és mi zöld óvodások különös figyelmet szentelünk ennek, ezért közösen elkészítettük a csoport „vizes” díszítését is, valamint csíráztattunk is, a gyerekek nagy örömére.
Boldogságóra Alapprogram
Kiskunhalasi SZC Kiskunfélegyházi Kossuth Lajos Szakképző Iskolája és Kollégiuma
A társas kapcsolatok ápolása életünk meghatározó feladata, hiszen e nélkül egy idő után magányosnak, és elszigeteltnek éreznénk magunkat. A közösen eltöltött idő, a barátokkal együtt megélt kellemes élmények egészségünket is pozitívan befolyásolják. A kapcsolataink egyfajta védőburkot is jelentenek számunkra. Megtartó erőt, védőhálót, akár jó, akár rossz dolgokról legyen is szó, amivel szembe kell néznünk.
Kiskunhalasi SZC Kiskunfélegyházi Kossuth Lajos Szakképző Iskolája és Kollégiuma
A hónap feladataként Örkény István: Gli Ungereshi című egypercesét választottuk. Ehhez írtunk egy optimista befejezést.
GLI UNGHERESI
A fagylaltot egy cataniai cukrász találta föl, név szerint Ugo Riccardo Salvatore Giulio Girolamo B.
Hogy mikor, az még vita tárgya, ne töltsük most vele az időt, nagyjából akkortájt, amikor a könyvnyomtatást.
Ugo nemcsak a fagylaltot találta föl, hanem az ostyából sütött tölcsért, és a hozzá való tolókocsit is. (Ez így van rendjén. El sem képzelhető, hogy például Irinyi csak a gyufát találta volna föl, és valaki más a skatulyát. Hogy Ehrlich csak a Salvarsant, és másvalaki a szifiliszt. Ilyen nincs.) Miután találmányát ekként tökéletesítette, nekivágott vele a világnak.
Bejárta Lodomériát és Besszarábiát, Tirolt, Burgundiát, Brandenburgot és a vend kapitányságot. Hogy miképpen fogadták, az elképzelhető, de le nem írható! Ahová megjött kis tolókocsijával, összegyűlt a helység apraja-nagyja, markukban tartották a pénzt, szájukban az összefutott nyálat, és dobogó szívvel várták málna-, eper-, csokoládé-, citrom- vagy pisztáciafagylaltjukat. Ugo mindenkinek azt adta, amit kért, s hogy vásárlóit megóvja a fölösleges kísérletezéstől, azt is megmutatta, hogy a fagylaltot egyszerűen csak nyalogatni kell.
Mindenütt örömkiáltásokkal fogadták, búsan nézték távozását, s alig tudták kivárni visszajöttét.
Egyszer aztán elvetődött Magyarországra is. (Olaszul: Ungheria.) Itt azonban a király éppen új sóvámot vetett ki, s az ország apraja-nagyja hallani sem akart másról, mint a sóvámról, ami már egymagában fölsebezte Ugo hiúságát. Bánatában csöngettyűt szerelt a tolókocsira, s azoknak, akik a csengőszóra nagy nehezen összeverődtek, buzgalmában lángolva mutatta be fagylaltját.
A magyarok azonban (olaszul: gli ungheresi) oda se bagóztak. Nem érezték a nyári hőséget, tehát nem vágyakoztak hűsítőkre sem, mert tele volt a sóvámmal a fejük. Hiába magyarázta Ugo, hogy gondolhatnak közben amire akarnak, hiszen a fagylaltot csak nyalogatni kell, azt mondták, köszönik, nekik mindig van mit nyalogatniuk. De, válaszolta Ugo, akit sértett ez a sötét közöny, őnála minden fagylalt más és más ízű. Őnekik pedig, mondták erre ezek a fafejű magyarok, elég, ha az öt ujjukat szopogatni kezdik, mert mind az ötnek más-más íze van. És amikor Ugo tovább akarta bizonygatni az igazát, lógombócokat vágtak hozzá abban a hiszemben, hogy „gelatti” (magyarul: fagylalt) ezen a habarék nyelven azt jelenti: „Éljen a sóvám!” S ezt nem lehetett szó nélkül zsebre vágni.
Szegény Ugo, testben-lélekben felpezsdülve, még eltolta kocsiját a zárai grófságig, de onnan már hajóval szállították haza, mert képetelen volt abbahagyni a munkát.
A magyarok megihlették, így alkotta meg a sós-karamellás fagylaltot, melynek fantázi a neve gli ungheresi lett…
Már három éve életünk része a Boldogságóra program, átszövi mindennapjainkat a gyermekek és jómagam, valamint kollégám legnagyobb örömére. Két tanulócsoportban tartok boldogságórákat, a saját osztályomban, akik másodikosak voltak, valamint a hatodik évfolyamon volt osztályomnál.
A “Fenntartható boldogság” témakörénél visszapillantottunk az eltelt évre, mely színes, változatos, programokban bővelkedő volt. Sokat nevettünk, sokat játszottunk, sokat mókáztunk, miközben feldolgoztuk az aktuális hónap témáját. Sok szép produktum született, melyet a tantermünk mellett lévő Boldogság falon állítottunk ki.
Azt vettem észre, hogy egyre többen érdeklődtek kapcsolódtak be a mi közös programjainkba, játékainkba az udvaron vagy délutáni szabadidős foglalkozásokon más osztályokból is. Ezek a gyereket nagyon hamar ráhangolódtak a közös kooperációra, egymással empatikusabbak, segítőkészebbek lettek és jó volt látni, ahogyan kinyílik a személyiségük. Ebben az évben kétszer is a Hónap csoportja lettünk, decemberben “A jó cselekedetek gyakorlása” és februárban a “Megküzdési stratégiák” hónapjaiban.
Úgy érzem, amióta Boldog iskola vagyunk ebben a rohanó világban jobban és talán tudatosabban odafigyelünk egymásra, az élet apró örömeire, ami másnak talán már fel sem tűnik, tudunk örülni egymás társaságának, egymás sikereinek, a minket körülvevő természet szépségének, a mozgás örömének.
Köszönjük a Boldogságóra Program munkatársainak, hogy részesei lehetünk ennek a nagy családnak!
„ A Föld egyszerre borzasztó és gyönyörű hely. Te mint egyén lehetsz itt boldog vagy akár boldogtalan is. A lehetőség, a csoda benned van, tőled függ, mit kezdesz az életeddel.”
Sonja Lyubomirsky
A foglalkozás kezdetén Bagdi Bella dalát hallgattuk. A dal után pedig egy kicsit ellazultunk. A gyerekek lefeküdtek a szőnyegre, és egy kis történetet meséltem nekik. Az utolsó mondatnál egy kopogást hallottunk, s az ajtó előtt egy borítékot találtunk. A borítékban egy segítségkérést olvashattunk. A feladatok a következőek voltak: formák vágása, tárgyak körbeadása (azt a tárgyat kellett továbbadni, amiről jellemzőt mondtam, például: fából készült), válogatás. A feladatokat tejesítették a gyerekek, így a mackó most már felébredhet téli álmából. A foglalkozás végén a gyerekek meghallgatták az Aranykulcs című mesét.
Kiskunhalasi SZC Kiskunfélegyházi Kossuth Lajos Szakképző Iskolája és Kollégiuma
A hónap feladataként Örkény István: Gli Ungereshi című egypercesét választottuk. Ehhez írtunk egy optimista befejezést.
Kiskunhalasi SZC Kiskunfélegyházi Kossuth Lajos Szakképző Iskolája és Kollégiuma
Az, hogy az iskolában hogyan érezzük magunkat, nagyban függ attól, hogy miként képzeljük el a hétköznapokat. Készítettünk egy optimista tablót, hogy emlékeztessen bennünket arra, milyen hasznos lesz, ha egy pozitív gondolattal indítjuk a napot!
Kiskunhalasi SZC Kiskunfélegyházi Kossuth Lajos Szakképző Iskolája és Kollégiuma
Az optimizmus gyakorlásának hónapjában, a csoportunkban sorba vettük a különböző gondolkodásmódokat, és hogy azok hogyan befolyásolják azt, hogy egy személy hogyan reagál egy kihívást jelentő helyzetre. Azért, hogy ne felejtsük el a mindennapjainkban az pozitív hozzáállást, optimista tattookat készítettünk, melyekre ránézve máris jobb lesz a kedvünk!
Kiskunhalasi SZC Kiskunfélegyházi Kossuth Lajos Szakképző Iskolája és Kollégiuma
A hála témaköréhez kapcsolódóan az interneten megkerestük azt a virágot, ami a hálát szimbolizálja. Ez a barackszínű rózsa. Emellett a „hálás” kerti növényekből is gyűjtöttünk egy „csokorra valót”.
Kiskunhalasi SZC Kiskunfélegyházi Kossuth Lajos Szakképző Iskolája és Kollégiuma
Elfoglalt világban élünk, gyakran elfelejtünk köszönetet mondani azért, ami körülöttünk található. Amikor hálásak vagyunk, tulajdonképpen köszönetet mondunk egy bizonyos helyzetért. Számtalan helyzet van, amiért hálásak lehetünk. Ezekből gyűjtöttünk össze párat a boldogságóránkon.