A téma feldolgozását követően a gyerekek rajzot készítettek arról, hogy ki, mitől lesz vidám, boldog. Ezekből a rajzokból készítettünk egy montázst, egy mosolygós fejet ábrázoló képet. Az errről készült fotók mellé két fotót is felteszek, mely a legutóbbi kirándulásunkkor készült a Tisza-parton és a játszótéren, ahol szintén tükröződik a vidámság!

A Boldogság várába vezető lépcső második fokára léptünk. Új vendégek érkeztek hozzánk: Szomorú Szilárd és Boldog Blanka. Eljátszottuk mindkét szerepet, és megállapítottuk, hogy sokkal jobban éreztük magunkat, amikor Boldog Blanka bőrébe bújhattunk, ezért elhatároztuk, hogy felvidítjuk Szilárdot is. A gyerekek mindent bevetettek: megsimogatták, szép szavakkal becézték, kedveskedtek neki, cukorkával kínálták, bohóckodtak neki, megdicsérgették. De sajnos, nem sikerült felvidítani. Ezért a Kerekerdő tündéreinek kértük a segítségét, akik Tódi törpe varázsszemüvegéről meséltek nekünk. Együtt megtanultuk Tódi törpe szebben látó mondókáját, és Szilárdnak is elmondtuk, hogy hinni kell benne, hogy ügyesek és szerethetőek vagyunk, még akkor is, ha nem minden sikerül, úgy ahogy szeretnénk. Tükröt adtunk körbe, mindenki belenézett: Tükröm, tükröm mondd meg nekem, mi a jó, s mi szép bennem!
Nagyon megdicsérgettük magunkat, és aki bátortalan volt, annak segítettünk egy „melegzuhannyal”.
Technika órán elkészítették a gyerekek a varázsszemüveget, ami a derűt, a szépet szimbolizálja. Felpróbáltuk őket, és mi lettünk a legvidámabb, legoptimistább elsősök, akik hisznek a jóban, a szépben és a csodában! Mert JOBB VELÜNK A VILÁG!