Gárdonyi Géza és Szegi Suli Ált. Isk. 4. osztálya
Boldogságóra Alapprogram
Pécsi Testvérvárosok Terei Általános Iskola
Túl sötéten látsz? Cserélj szemüveget!
Az óra előkészítését már a tízórai szünetben elkezdtük. Megkértem a gyerekeket, hogy mindenki fél pohár tejet öntsön magának. Volt akit nem zavart, volt aki kicsit szomorúan nézte a poharát. Kértem, mondják el, mit látnak a poharukban. – Fél pohár tejet. – Csak félig van a poharam. – A poharam fele üres…jöttek a válaszok. Mi a véleményed erről? – Nekem ez túl kevés! – Nekem épp elég ennyi! – válaszolták. Mit tanácsoltok azoknak, akik most szomorúak, mert túl kevésnek tartják? – Ha megitták, kérjenek még!- Rendben. Még most is szomorúak vagytok? – Így már nem. A következő órán megbeszéltük, hogy nem vagyunk egyformák, ugyanazt az eseményt átélve másként reagálunk. A boldog, kiegyensúlyozott emberek általában mindennek keresik a jó oldalát, arra törekednek, hogy a rossz dolgokból is tanuljanak valamit, ami hasznukra válhat később, őket hívjuk optimistáknak. Tehát nemcsak azok lehetnek boldogok, akiknek csodás életük van, soha nincs semmi problémájuk, hanem ez hozzáállás kérdése. Rajtunk múlik! Felvettük az optimista szemüveget és példákat kerestünk a pozitív hozzáállásra: Elestem, fáj a térdem, de milyen jó hogy nem tört el, holnap már újra focizhatok. Ha esik az eső, nem tudok kimenni játszani, de rajzolhatok, vagy olvashatok helyette. Az óra végén készítettünk egy plakátot és megegyeztünk abban, hogy mostantól jobban igyekszünk a dolgok jó oldalát észrevenni, örülni annak amink van, mert így boldogabbak lehetünk.
Vágai Mária
Pécsi Testvérvárosok Terei Általános Iskola
Túl sötéten látsz? Cserélj szemüveget!
Az óra előkészítését már a tízórai szünetben elkezdtük. Megkértem a gyerekeket, hogy mindenki fél pohár tejet öntsön magának. Volt akit nem zavart, volt aki kicsit szomorúan nézte a poharát. Kértem, mondják el, mit látnak a poharukban. – Fél pohár tejet. – Csak félig van a poharam. – A poharam fele üres…jöttek a válaszok. Mi a véleményed erről? – Nekem ez túl kevés! – Nekem épp elég ennyi! – válaszolták. Mit tanácsoltok azoknak, akik most szomorúak, mert túl kevésnek tartják? – Ha megitták, kérjenek még!- Rendben. Még most is szomorúak vagytok? – Így már nem. A következő órán megbeszéltük, hogy nem vagyunk egyformák, ugyanazt az eseményt átélve másként reagálunk. A boldog, kiegyensúlyozott emberek általában mindennek keresik a jó oldalát, arra törekednek, hogy a rossz dolgokból is tanuljanak valamit, ami hasznukra válhat később, őket hívjuk optimistáknak. Tehát nemcsak azok lehetnek boldogok, akiknek csodás életük van, soha nincs semmi problémájuk, hanem ez hozzáállás kérdése. Rajtunk múlik! Felvettük az optimista szemüveget és példákat kerestünk a pozitív hozzáállásra: Elestem, fáj a térdem, de milyen jó hogy nem tört el, holnap már újra focizhatok. Ha esik az eső, nem tudok kimenni játszani, de rajzolhatok, vagy olvashatok helyette. Az óra végén készítettünk egy plakátot és megegyeztünk abban, hogy mostantól jobban igyekszünk a dolgok jó oldalát észrevenni, örülni annak amink van, mert így boldogabbak lehetünk.
Vágai Mária
Pécsi Testvérvárosok Terei Általános Iskola
Túl sötéten látsz? Cserélj szemüveget!
Az óra előkészítését már a tízórai szünetben elkezdtük. Megkértem a gyerekeket, hogy mindenki fél pohár tejet öntsön magának. Volt akit nem zavart, volt aki kicsit szomorúan nézte a poharát. Kértem, mondják el, mit látnak a poharukban. – Fél pohár tejet. – Csak félig van a poharam. – A poharam fele üres…jöttek a válaszok. Mi a véleményed erről? – Nekem ez túl kevés! – Nekem épp elég ennyi! – válaszolták. Mit tanácsoltok azoknak, akik most szomorúak, mert túl kevésnek tartják? – Ha megitták, kérjenek még!- Rendben. Még most is szomorúak vagytok? – Így már nem. A következő órán megbeszéltük, hogy nem vagyunk egyformák, ugyanazt az eseményt átélve másként reagálunk. A boldog, kiegyensúlyozott emberek általában mindennek keresik a jó oldalát, arra törekednek, hogy a rossz dolgokból is tanuljanak valamit, ami hasznukra válhat később, őket hívjuk optimistáknak. Tehát nemcsak azok lehetnek boldogok, akiknek csodás életük van, soha nincs semmi problémájuk, hanem ez hozzáállás kérdése. Rajtunk múlik! Felvettük az optimista szemüveget és példákat kerestünk a pozitív hozzáállásra: Elestem, fáj a térdem, de milyen jó hogy nem tört el, holnap már újra focizhatok. Ha esik az eső, nem tudok kimenni játszani, de rajzolhatok, vagy olvashatok helyette. Az óra végén készítettünk egy plakátot és megegyeztünk abban, hogy mostantól jobban igyekszünk a dolgok jó oldalát észrevenni, örülni annak amink van, mert így boldogabbak lehetünk.
Vágai Mária
Nyíregyházi Bem József Általános Iskola
Optimista montázs plakátot készítettek a gyermekek.
A lehető legjobb énem
Az októberi foglalkozások nagyon jó hangulatban teltek. A gyerekek legjobban az angyal, ördög játékot élvezték, amikor sok-sok témában kellett meggyőzni a középen álló társaikat, például falun jobb lakni, együnk hamburgert vacsorára, menjünk osztálykirándulásra, szervezzünk születésnapi bulit a barátunknak. A gyerekek nagyon jó érveket sorakoztattak fel az egyes témákban, nehéz volt dönteni, hogy ki érvelt jobban.
A feladatok közül a plakát elkészítését választottuk, rajzoltunk, képeket ragasztottunk, írtunk az ujjainkba a jövőre vonatkozó céljainkat. Többek között a gyerekek ezeket írták: boldogság, család, egészség, pénz, hivatás, jó munkahely.
Ebben a hónapban is nagyon jól éreztük magunkat a foglalkozásokon, és persze nem maradhatott ki a pozitivity társasjáték sem, amit mindig szívesen és örömmel játszanak a gyerekek.
Relaxációs gyakorlatként meghallgattuk Bagdi Bella Hála dalát.
Ezután megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mit is jelent valójában a hála szó. Mindenki elmondhatta, hogy ő miért hálás az életben. Elolvastam nekik a Nasu mackó szerencséja című mesét, és megbeszéltük, hogy mi történt Nasuval. A végén mindenki beszállhatott a hálavonatba.
Kiscsoportosként úgy gondolom és látom, hogy nagyon fontos az óvodásaimnak, hogy hogyan indítjuk el közösen a napjainkat.
Nagyon nehéz azonos hullámhosszra kerülni, hiszen minden kisgyermeket más „érzelmi tankkal” enged el otthonról.
Van olyan, akinek már reggel is borús a hangulata, ez függ a szülői indítástól: hogyan érkezek meg, mint szülő, mint gyermek az óvodába.
A gyerekek nagyon érzik a radarjaikkal, hogy anya, vagy apa hogyan indít útnak.
Ezt mi a Tulipán csoportban próbáljuk egymáshoz közelíteni, egymásra hangolódni.
A reggeli napindításunk a pihe-puha sarokban lehetőséget ad számunkra, hogy beszélgessünk, elcsendesedjünk, figyeljünk egymásra és magunkra.
Ez a különböző indítás a gyermekek önértékelését is nagyon befolyásolja.
Sokan rossznak, butának gondolják magukat, mert ez a szülő „üzenete”, mert siet és nincs idő megélni a pillanatokat.
Ebben a hónapban szülői értekezleten próbáltuk a szülőket érzékenyíteni a témával kapcsolatban. Megteremtettük azt a hangulatot, amelyben mi is fogadjuk az ő gyermekeiket. Beszélgettünk arról, hogy mit jelent számukra az, hogy optimizmus.
A beszélgetést egy gondolatébresztővel indítottuk:
A pesszimista minden lehetőségben meglátja a nehézséget, az optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.” – Winston Churchill
Optimistának lenni annyit jelent számunkra, hogy energikusak vagyunk tele életenergiával. Ha ez megtörténik, és az optimistán állunk hozzá a feladatokhoz, a mindennapjainkhoz a kívánt cél hamar megvalósulhatjuk.
Így ne hagyjuk, hogy a hétköznapok kockázataitól és kudarcaitól való félelmek eluralkodjanak rajtunk, hanem emelkedjünk felül e szorongáson.
Nem kell félni az új dolgoktól: meg tudom csinálni.
Életünkben nagyon fontos, hogy optimistán álljunk a különböző dolgokhoz. Az optimizmus gyakorlásához is az őszi évszak jellegzetességeit hívtuk segítségül. A lehullott termésekből képeket alkottunk, hogy minél tovább gyönyörködhessünk mind a termésekben, mind a saját munkánkban. Készítettünk levélnyomatot, levélnyomatból különböző állatokat, formákat, termények magjaiból képet, gesztenyéből vidám arcokat hoztunk létre a homokban. Mindezen feladatokkal érzékeltettem, hogy a lehullott falevél, és a különböző magvak és termések tovább élnek az elkészített alkotásokon. A munkafüzet varázsgömb feladatlapjára pedig lerajzolták a gyermekek azt, amit nagyon szeretnének, ha megtörténne velük, vagy megkapnának valamit ajándékba. Nagyon szép kis rajzok születtek, amelyek a fényképek között láthatók.
Szeptemberben a boldogságfokozó hála témájában az őszi évszak jellegzetességeivel kötöttük össze a hála fogalmát. Az ajtóra kitettük a családoknak ajánlott hála naptárt, valamint egy őszi hálafát készítettünk, amelynek színes leveleire rajzolták le a nagy csoportos és középsős gyermekek azt amiért hálásak. Szerencsére sok különböző kép született, ebből is látszik, hogy a gyerekek nem egymást másolták, hanem saját ötletüket jelenítették meg a kis levélen. Beszélgettünk is arról, hogy kinek miért lehetünk hálásak. Az őszi évszaknak is hálásak lehetünk a sok gyümölcsért, zöldségféléért, és termésért, ennek kapcsán is sok képet készítettünk a gyümölcsökről, zöldségekről és termésekről.