Az optimizmus

Az optimizmus

Túl sötéten látsz? Cserélj szemüveget!

Az óra előkészítését már a tízórai szünetben elkezdtük. Megkértem a gyerekeket, hogy mindenki fél pohár tejet öntsön magának. Volt akit nem zavart, volt aki kicsit szomorúan nézte a poharát. Kértem, mondják el, mit látnak a poharukban. – Fél pohár tejet. – Csak félig van a poharam. – A poharam fele üres…jöttek a válaszok. Mi a véleményed erről? – Nekem ez túl kevés! – Nekem épp elég ennyi! – válaszolták. Mit tanácsoltok azoknak, akik most szomorúak, mert túl kevésnek tartják? – Ha megitták, kérjenek még!- Rendben. Még most is szomorúak vagytok? – Így már nem. A következő órán megbeszéltük, hogy nem vagyunk egyformák, ugyanazt az eseményt átélve másként reagálunk. A boldog, kiegyensúlyozott emberek általában mindennek keresik a jó oldalát, arra törekednek, hogy a rossz dolgokból is tanuljanak valamit, ami hasznukra válhat később, őket hívjuk optimistáknak. Tehát nemcsak azok lehetnek boldogok, akiknek csodás életük van, soha nincs semmi problémájuk, hanem ez hozzáállás kérdése. Rajtunk múlik! Felvettük az optimista szemüveget és példákat kerestünk a pozitív hozzáállásra: Elestem, fáj a térdem, de milyen jó hogy nem tört el, holnap már újra focizhatok. Ha esik az eső, nem tudok kimenni játszani, de rajzolhatok, vagy olvashatok helyette. Az óra végén készítettünk egy plakátot és megegyeztünk abban, hogy mostantól jobban igyekszünk a dolgok jó oldalát észrevenni, örülni annak amink van, mert így boldogabbak lehetünk.
Vágai Mária

Képek