TEVÉKENYSÉGI TERV – BOLDOGSÁGÓRA
A tevékenység témája: Megbocsátás gyakorlása
A tevékenység célja: Az érzelmi intelligencia fejlesztése, a konfliktuskezelés eszköztárának bővítése, a belső feszültség elengedésének megtapasztalása testi és lelki szinten.
1. Bevezetés, hangulati alapozás
• Motiváció: Közös körben „Mosolygós labda” körbeadása. Pozitív élmények megosztása.
• Légzőgyakorlat: „Méhecskelégzés”
Cél: A figyelem fókuszálása, a vegetatív idegrendszer megnyugtatása.
2. Problémafelvetés: „Érzelmi poggyász” (Szenzomotoros tapasztalás)
• Módszer: Szemléltetés hátizsákkal és nehéz kövekkel.
• Pedagógiai cél: Annak tudatosítása, hogy a sértettség és a harag fizikai teher a szervezetnek. A „nehézség” és a „megkönnyebbülés” fogalmainak rögzítése.
3. Ismeretszerzés és feldolgozás: Ho’oponopono
• Interaktív mese: Konfliktushelyzet bemutatása, ahol a megoldást a négy varázsszó hozza el.
• Érzelmi nevelés: A kövek (terhek) fokozatos kivétele a zsákból a mese nyomán.
• Zenei megerősítés: Bagdi Bella: Ho’oponopono dalának közös éneklése mozgással kísérve.
Cél: Az „Sajnálom, Kérlek bocsáss meg, Köszönöm, Szeretlek” mantrák bevésése.
4. Alkalmazás és gyakorlás: Szituációs játékok
• Varázsszavak játéka: Tipikus óvodai konfliktusok modellezése (pl. véletlen lökés, játékelvétel).
Módszer: A gyerekeknek ki kell választaniuk a helyzethez illő verbális megoldást.
5. Feszültségoldás: „Jön a Harag Manó!”
• Tevékenység: Aktív mozgásos játék. A feszültség fizikai kiadása (dobbantás) és a tanult verbális elengedés kombinálása.
• Cél: A romboló indulatok szocializált mederbe terelése és levezetése.
6. Lezárás és rögzítés
• Erősségmondóka: A megbocsátás rituális megerősítése közös mondókával és fizikai kontaktussal (kézfogás/ölelés).
• Reflexió: A „könnyű szív” állapotának tudatosítása.
A foglalkozás reflexiója és értékelése
A megbocsátásról szóló foglalkozásomat a Boldogságóra program keretein belül valósítottam meg a csoportomban. A gyerekek most is nagyon kíváncsian és nagy örömmel várták a tevékenységet, ráadásul három kolléganőm is részt vett az eseményen hospitálóként.
A foglalkozás a felnőttek körében is rendkívüli hatást váltott ki. Bár a gyermekeknél nem voltak látható érzelmi kitörések, a kolléganőimre elementáris, mély hatással volt a folyamat. A tevékenység végén mindhárman megerősítették, hogy a hospitálás alatt bennük is sok minden elengedésre került a megbocsátás és az elengedés gyakorlása által.
A gyermekek szintjén a legnagyobb áttörést a foglalkozás utáni harmadik napon tapasztaltam meg. A tevékenység során, az „érzelmi poggyász” bepakolásakor volt egy kisfiú, aki még nem szerette volna szavakkal kifejezni a benne lévő feszültséget. Mivel a képzésen megtanultam, hogy a gyermek elzárkózását és határait is maximálisan tiszteletben kell tartanunk, lehetőséget adtam neki arra, hogy verbális megfogalmazás nélkül is annyi követ tegyen a zsákjába, amennyit indokoltnak érez.
Ez a kisfiú a közelmúltban komoly családi veszteségeket élt át, amelyek miatt felerősödött nála a szorongás. A foglalkozás után három nappal a csoportszobában nagy fakockákból egy szimbolikus építményt készített, amely az elhunyt szeretteit jelképezte. Kérte, hogy óvjuk az építményt, másnap pedig a játékot továbbfejlesztve virágokat is készítettünk rá.
Bízom benne, hogy ez a rituálé segített megnyugtatni a kis szívét, és a foglalkozás hatására el tudta indítani magában az elengedés folyamatát. A jövőben egy általam alkalmazott léggömbös technikával is segíteni fogom őt a további feszültségoldásban.
Fantasztikus volt látni, hogy a foglalkozáson elvetett magok milyen mély és gyógyító folyamatokat indítottak el a gyerekekben és a felnőttekben egyaránt.