Ebben a hónapban a megbocsátás témakörét jártuk körbe.Zsófi versével hangolódtunk. Egymást köszöntöttük, meghallgattuk a hónap dalát, majd relaxáltunk. Elrejtett gondolatokat kerestek a gyerekek, majd felolvasták, megbeszéltük beszélgetőkörben a felmerült kérdésekre a választ. A táblán is egy kivetített idézet segítette a témában való elmélyülést. Elhangzott, hogy mennyire nehéz megbocsátani másoknak. Mire is van óriási szükség? Megértésre, átgondolásra, nézőpontváltásra, néha rengeteg időre. Azt is tisztáztuk, hogy magunk miatt elengedhetetlen a megbocsátás. Hanna egy történetet olvasott fel a megbocsátásról.
Szituációs játékban kibontakoztathatták magukat a színjátszásban kiváló, tehetséges tanulóink. Kiderült kik bocsátanak meg könnyen, kik kevésbé, kinek segít a sok beszélgetés, kinek az idő. Borítékokat is hajtogattunk, melyekbe képzeletbeli tintával írtuk azt, hogy mi kitől kérünk bocsánatot legutóbbi bántó viselkedésünkért. Foglalkozásunkat közös meditálással zártuk. Ma különösen örömtelinek bizonyult a Boldogságóránk. Ellátogatott közénk Bianka néni, aki szintén Boldogságórás pedagógus. Most a kisbabájával, a saját kis boldogságával tölti a mindennapjait. Együtt élveztük minden pillanatát a közösen eltöltött időnek, ami mindannyiunk számára értékesnek bizonyult. Hamarosan újra együtt! Jobb veletek, velünk a világ!
Boldogságóra Alapprogram
A Boldogságórát nyitott ablak mellett „A haragom kifújom…” majd a „Domborítok, mint a cica…” relaxációval indítottuk. Ez a játék igazán felszabadítóan hatott a gyerekekre. A hónap dalát körben állva, egymás vállát átkarolva énekeltük. Ez most különös jelentőséggel bír, hisz ballagásra is készülve érzik, tudják, hogy nem sokáig leszünk így együtt mindannyian.
Sok olyan játékot játszottunk, amelyben az ölelés, simogatás, szeretet kapott fő szerepet. A testi kontaktus elfogadása és adása segíti a kiegyensúlyozott, elfogadó légkör alakulását.
Kedvenc játékunk a mozdulatok körbeadása: simogatás, ölelés, mosoly, mérges tekintet… Beszélgettünk arról melyik volt jó érzés és melyik nem esett jól.
A „Valakit megbántottál…” vers meghallgatása után beszélgető körben felidéztük, tettek e már valamikor rosszat, kértek e bocsánatot. Hogyan érezték magukat a helyzetben.
Erre a kérdésre hamar és gyorsan érkeztek válaszok: „kicsúfoltam a rajzát…, kinevettem mert rosszul válaszolt…, nem adtam oda a játékot…, tolakodtam, lökdösődtem.
Arra a kérdésre, hogy haragszanak e valakire, már nehezebben jött a válasz. Ez jellemző a gyermeki gondolkodásra és az indulat kitörésre. Amilyen hirtelen jön, olyan könnyen elfelejtik. Egyik pillanatban összevesznek, majd együtt játszanak.
A Süni és barátai bábjátékban felismerték saját magukat, és a mindennapok konfliktusait.
Eljátszottuk a Varázsszavak játékot a varázsszók használatával.
A foglalkozás végén a gyerekek két szívet színeztek. Az egyiket a csoportban odaadták társuknak, a másikat hazavitték a családjuknak.
Áprilisban a boldogságóra témája a megbocsátás volt, amelyet igyekeztünk a gyermekek számára érthető, élményszerű formában megközelíteni. A megbocsátás gyermeki szemmel elsősorban az érzelmek felismerését, kimondását és oldását jelenti, ezért a foglalkozás során nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy ezt játékos és biztonságos keretek között tapasztalhassák meg.
A csoport egy kedves óvónénitől horgolt babát kapott, aki különleges szerepet töltött be a tevékenység során. Az ő verse segített ráhangolódni a témára, megszólította a gyerekeket, és közelebb hozta számukra a megbocsátás gondolatát. Ezt követően Bagdy Emőke relaxációs gyakorlatát alkalmaztuk, amely segített a gyerekeknek megnyugodni, befelé figyelni, és felkészülni a további élmények befogadására.
A foglalkozás részeként egy mesét hallhattak a tündéri megbocsátásról, majd beszélgettünk arról, hogyan lehet elengedni a haragot és újra kapcsolódni egymáshoz. Bagdi Bella „Ho’oponopono” című dala segítségével megismerkedtünk a ho’oponopono jelentésével is: ez a „varázsszó” a hibák kijavítását jelenti, és négy egyszerű, de mély jelentésű kifejezésből áll: „Sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek.” Ezek a szavak segítik a megbocsátás folyamatát, és kapaszkodót adnak a gyerekeknek a mindennapi helyzetekben.
A tevékenységet egy közös színezés zárta, amely lehetőséget adott a látottak és hallottak feldolgozására, elmélyítésére. A munkafüzetben ajánlott színezőn megjelent a versike, így otthon, családi környezetben is gyakorolhatják a megbocsátást.
A gyerekek nagy szeretettel készítették kis megbocsátó kártyáikat.:))
8. Boldogságórát 2026.04.16.-án tartottam az 1.-es csoportban, ,,Megbocsátás gyakorlása’’ témakörben.
Bevezetésként, ,,a haragom kifújom, mint a cica nyújtózom’’ relaxációs gyakorlatot végeztük. (Értelemben akadályozottak, illetve Fejlesztést, Nevelést, Oktatásban részesülőkből áll a csoport. Rájuk nem jellemző az egymás megbántása.) Ezt követően hallgattuk Bagdi Bella zenéit, és közben egy nagy csomagolópapírra rajzoltunk, színeztünk kedvünk szerint felszabadultan.
A jó hangulatról a kép árulkodik.
A Boldog Iskola program keretében tartott foglalkozásunk központi témája a megbocsátás gyakorlata volt, amelynek aktualitását az osztályközösségben tapasztalható apróbb súrlódások adták. Az óra célja a mentális egészségvédelem és a pszichés immunitás erősítése volt szimbolikus és gyakorlati feladatokon keresztül.
A ráhangolódást egy szociometriai játék segítette, ahol a diákok vizuálisan is érzékelhették egymás aktuális érzelmi állapotát és a közösségi támogatás erejét. A foglalkozás legmeghatározóbb élménye a „sérelem-hátizsák” volt: a gyerekek köveket helyeztek el egy táskában, jelképezve az idén szerzett sérelmeiket, majd közösen tapasztalták meg, milyen nehéz terhet jelent a harag cipelése.
A csoportmunka során „Sérelem – Ok – Megoldás” kártyák segítségével a gyerekek felismerték, hogy a megbocsátás kulcsa a nézőpontváltás és a másik motivációinak megértése. A foglalkozás csúcspontjaként a diákok saját „megbocsátás-pajzsokat” készítettek, amelyek a belső döntésüket és védelmüket szimbolizálták. A rituális kőletétel során a hátizsák kiürült, a nehéz köveket pedig a könnyű pajzsok váltották fel a táblán, látványos vizuális visszajelzést adva a csoportos elengedésről.
Zárásként olyan praktikus „varázsszavakat” gyűjtöttünk, amelyek a mindennapi konfliktusok rendezésében segítenek. A diákok anonim reflexiói alapján az óra végére a közösség nagy része érzelmi megkönnyebbülést tapasztalt, és mélyült az empátia az osztálytársak iránt.
Április hónap témája a megbocsátás gyakorlása. Beszélgetésünket a megbántás-megbocsátás témakörével kezdtük, majd a Mark Twain idézet felolvasása után azt a gondolatot jártuk körül, hogy a megbocsátás önmagunkért fontos. A megbocsátó emberek élete nyugodtabb, boldogabb és egészségesebb. A megbocsátás jele olvasmány lényegét a gyerekek teljes egészében megértették. Ezután felidéztünk olyan iskolai és iskolán kívüli történéseket, ahol a konfliktusok után valaki megbántott valakit. Aki akarta, elmondta, hogy meg tudott-e bocsátani. Akár igen, akár nem volt a válasz, indokoltak is. Ezután megkértem mindenkit, hogy az általuk választott kavicsba „teleportálják” a sérelmüket, haragjukat, akadtak akik rá is írták ezeket a gondolatokat a kövekre. Ezután lesétáltunk az iskolához közeli vízpartra és belehajították a megbocsátás köveit a holtágba. Jelképesen megszabadultunk a haragunktól. (Jó, egy kicsit többet is dobálhattak, boldogságukat ez is fokozta.:))
A gyerekek kényelmesen elhelyezkedtek a szőnyegen és én elmeséltem nekik két mesét: az első mese két barátról szólt, akik összevesztek, majd kibékültek, a másik két testvérről szólt, melyben az egyik véletlenül lerombolta testvére építményét, aki nagyon mérges lett, de a végén megbocsátott és együtt újjáépítették. Mindkét mesében a szereplők a végén a megbocsátás után sokkal jobban érezték magukat, boldogabbak lettek. Az első mesében a harag egy kőhöz hasonlított, ami egyre nehezebb az ember lelkében, de ha megbocsát, akkor megkönnyebbül és a nehéz kő leesik a szívéről.
A mese után beszélgettünk arról, hogy ki az, aki már bocsátott meg valakinek, miért, és ki az, akinek már megbocsátottak. Milyen érzés volt haragosnak lenni és, milyen érzés volt megbocsátani?
Volt, aki elmesélte, hogy anyukája egyszer nagyon haragudott rá, de a végén átölelte és megbocsátott neki, amitől ő nagyon boldog volt és jobb lett a kedve.
A beszélgetést követően mindenki választhatott egy követ és bármit festhetett rá, ettől a nehéz kő szebbé vált és boldogságot, jókedvet csalt az arcunkra.
A Szivecskék 7.a csoport tagjai nagy lelkesedéssel várták a boldogságóra – A MEGBOCSÁTÁS GYAKORLÁSA – április havi témáját! Már az óra előtti napokban mesélték, hogy osztályközösségen belül milyen sérelmeik vannak és találgatták vajon ki kinek fog megbocsátani.
A boldogságórát beszélgetéssel kezdtük. Átismételtük, mit is tudunk a megbocsátásról, miért az egyik legfontosabb boldogságforrás? Milyen hatásai lehetnek a nem megbocsátásnak? Mit lehet megbocsátani? Ki képes már mások tetteinek megbocsátására?
Elemeztük a japánok Kintsugi technikáját és megfejtettük, hogy mi köze lehet a megbocsátáshoz. Felhozták a gyerekek – nagyon ügyesen – , hogy önmaguknak is meg kell tudniuk bocsátani, mert Ők is megbánthatnak másokat, hibázhatnak, … de általa tanulhatnak belőle és fejlődhetnek. Példákat mondtak az életükből a megbocsátásra, ami nem is olyan könnyű.
Sajnos a boldogságóra napjára többen is lebetegedtek azok közül, akiknek kisebb – nagyobb sérelmük volt valamelyik társukkal szemben. Ennek ellenére megcsináltuk a „Szívből szívbe” feladatot és két barát az óra végére megbocsátott egymásnak.
Ha teljes lesz kis csapatunk, folytatjuk a gyakorlatot… esélyt adva az osztályközösség lelki békéjének, egyensúlyának visszaállítására (ami nem kis feladat serdülőkorú gyerekeknél).
Április hónapban nagy lendülettel vetettük bele magunkat a boldogság órákba. Rengeteg mindfulness gyakorlatot végeztünk, sokat nevettünk, de az igazán mély beszélgetések sem hiányoztak. A hónap fő mondanivalója az volt hogy Isten mindenkit okkal és céllal küld a földre és ha neki célja van,mi sem adhatjuk fel a nehézségek közepette.