Az előző hónap témáját decemberre is továbbvittem. Nyílt órát tartottam és arra kértem a szülőket, Ők is rejtsenek az órák végén a gyerekek borítékjába egy-egy megfigyelést, ami a gyermeküknek boldogságot okoz majd.
Osztályszinten pedig készítettem egy dobozkát. Azt mondatm nekik, hogy a dobozban egy igazi csoda van. Megnézhetik, de nem mondhatják el senkinek, mit rejt a doboz egészen addig, míg mindenki meg nem tekintette. Egyesével jöttek ki és kukkantottak bele a dobozba. Nagyon örültek annak, amit láttak.
Utána természetesen összegyűltünk, megbeszéltük, miért is igazi csoda volt a dobozban minden alkalommal. Ezután minden osztályba elvittük a csodát rejtő dobozkát a karácsony előtti utolsó héten, mindig más-más küldöncöket kiválasztva a szívből jövő küldetéshez.
A dobozba pedig semmi mást nem rejtettem, csak egy kis tükröt, így belepillantva mindenki a saját pofiját láthatta a dobozkában… 🙂
Boldogságóra Alapprogram
Az előző hónap témáját decemberre is továbbvittem. Nyílt órát tartottam és arra kértem a szülőket, Ők is rejtsenek az órák végén a gyerekek borítékjába egy-egy megfigyelést, ami a gyermeküknek boldogságot okoz majd.
Osztályszinten pedig készítettem egy dobozkát. Azt mondatm nekik, hogy a dobozban egy igazi csoda van. Megnézhetik, de nem mondhatják el senkinek, mit rejt a doboz egészen addig, míg mindenki meg nem tekintette. Egyesével jöttek ki és kukkantottak bele a dobozba. Nagyon örültek annak, amit láttak.
Utána természetesen összegyűltünk, megbeszéltük, miért is igazi csoda volt a dobozban minden alkalommal. Ezután minden osztályba elvittük a csodát rejtő dobozkát a karácsony előtti utolsó héten, mindig más-más küldöncöket kiválasztva a szívből jövő küldetéshez.
A dobozba pedig semmi mást nem rejtettem, csak egy kis tükröt, így belepillantva mindenki a saját pofiját láthatta a dobozkában… 🙂
Az előző hónap témáját decemberre is továbbvittem. Nyílt órát tartottam és arra kértem a szülőket, Ők is rejtsenek az órák végén a gyerekek borítékjába egy-egy megfigyelést, ami a gyermeküknek boldogságot okoz majd.
Osztályszinten pedig készítettem egy dobozkát. Azt mondatm nekik, hogy a dobozban egy igazi csoda van. Megnézhetik, de nem mondhatják el senkinek, mit rejt a doboz egészen addig, míg mindenki meg nem tekintette. Egyesével jöttek ki és kukkantottak bele a dobozba. Nagyon örültek annak, amit láttak.
Utána természetesen összegyűltünk, megbeszéltük, miért is igazi csoda volt a dobozban minden alkalommal. Ezután minden osztályba elvittük a csodát rejtő dobozkát a karácsony előtti utolsó héten, mindig más-más küldöncöket kiválasztva a szívből jövő küldetéshez.
A dobozba pedig semmi mást nem rejtettem, csak egy kis tükröt, így belepillantva mindenki a saját pofiját láthatta a dobozkában… 🙂
Ebben a tanévben kezdtünk el belemélyedni a kooperatív csoportmunkákba, ezért kiemelten fontosnak tartottam, hogy megtanítsam őket igazán egymásra figyelni.
Az osztályban mindenki kapott egy névreszóló borítékot, amit kifüggesztettünk egy jól elérhető helyre a tanteremben. Arra kértem őket, bármi jót észrevesznek a másikban, (fejlődött valamiben, kedves volt, kiemelkedő volt valamiben, ügyesebben ment neki valami, figyelmesebb volt) írják meg neki egy cetlire és tegyék a borítékjába. A játék egészen a téli szünetig (közel 2 hónapig) tartott, karácsonyi ajándékként hazavihették. Mivel nagyon kíváncsiak voltak, időnként belenézhettek egyet-egyet kihúzva, rájuk bíztam, milyen gyakran volt szükségük erre a külső megerősítésre. Volt aki csak megtapogatta, hogy milyen vastag már a borítékja, volt aki egyáltalán nem nézett bele, volt aki, rendszeresen húzott belőle.
Azért, hogy mindenkinek legyen, volt olyan is, hogy kihúztuk egymás nevét és úgy írtunk bele, ill. kikötés volt, ha barátnak írnak, 5 másik gyerkőcben is keressenek vmi jót. Változatosan csináltuk, szabadon, nevet húzva, feladathoz kötve, csoportmunkához kötve, hogy biztosan mindenkinek legyen elég elismerése és fenn is tudjam tartani az érdeklődésüket.
Azóta is tart a játék, tolltartó alá rejtve, stb… 🙂
Továbbfolytatva a szeptemberi hála-szemléletet a hála füzet hátoldalán elkezdtünk gyűjteni olyan apróságokat, ami okot ad nekünk a mindennapi optimizmusra.
Azóta is ha bármi nehézség adódik, összeülünk és keresünk 3 olyan érvet, ami „hatástalanítja” az adott rossz dolgot.
Pl. Egy kislány nem mert énekelni a többiek előtt. Leültünk megbeszélni az okokat: mitől fél, van-e tényleg félnivalója, miért jó, ha az emberek énekelnek, mi mindent „nyer”, ha legyőzi ezt a félelmét. Óra végére ő maga jelentkezett, hogy akkor most szeretné megpróbálni. Igaz halkan, de azóta is énekel…
Én pedig büszke vagyok Rá is és az osztályra is.
Az idei tanévben is az osztályszörnyikével kezdtük. Funkciója még mindig ugyanaz maradt, mint elsőben: ha valaki nem tudott valamilyen iskolai problémával megbirkózni, kérhetett tanácsot a szörnyikétől, úgy, hogy leírta egy lapra név nélkül a nehézségét, és bedobta a szörnyike szájába. Ő „megeszi”, ezzel jelképesen eltüntetve az ügy probléma jellegét, és a legközelebbi beszégetőkör keretében arra buzdítja az osztálytársakat, hogy keressenek együtt megoldást, jó tanácsot adva az üzenet írójának. tavaly még a szörnyike adott tanácsot, idén már csak segítséget nyújtott az ötleteléshez.
A napindító pálcikák is előkerültek, hogy mindig egy pozitív szemüvegen (üzeneten) keresztül teljen el az adott nap. Ezeken a pálcikákon pozitív üzenetek vannak, tetszés szerint húznak egyet, és idén ők is bővítették saját ötletekkel a húzható repertoárt.
Elindítottuk a hálafüzetünket is, és bővítettük egy „hála-lánccal”, amire mindig felfűzött egy gyöngyöt az a kisgyerek, aki egy újabb hála-üzenetet írt a füzetünkbe. Időként elővesszük, megszámoljuk, mennyi gyöngy van rajta, és emlékeztetjük magunkat arra, mennyi mindenért lehetünk hálásak.
Az idei tanévben is az osztályszörnyikével kezdtük. Funkciója még mindig ugyanaz maradt, mint elsőben: ha valaki nem tudott valamilyen iskolai problémával megbirkózni, kérhetett tanácsot a szörnyikétől, úgy, hogy leírta egy lapra név nélkül a nehézségét, és bedobta a szörnyike szájába. Ő „megeszi”, ezzel jelképesen eltüntetve az ügy probléma jellegét, és a legközelebbi beszégetőkör keretében arra buzdítja az osztálytársakat, hogy keressenek együtt megoldást, jó tanácsot adva az üzenet írójának. tavaly még a szörnyike adott tanácsot, idén már csak segítséget nyújtott az ötleteléshez.
A napindító pálcikák is előkerültek, hogy mindig egy pozitív szemüvegen (üzeneten) keresztül teljen el az adott nap. Ezeken a pálcikákon pozitív üzenetek vannak, tetszés szerint húznak egyet, és idén ők is bővítették saját ötletekkel a húzható repertoárt.
Elindítottuk a hálafüzetünket is, és bővítettük egy „hála-lánccal”, amire mindig felfűzött egy gyöngyöt az a kisgyerek, aki egy újabb hála-üzenetet írt a füzetünkbe. Időként elővesszük, megszámoljuk, mennyi gyöngy van rajta, és emlékeztetjük magunkat arra, mennyi mindenért lehetünk hálásak.
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
A mindennapi apró örömök megélése fókuszban volt ebben a hónapban. Ezen felül a Boldogság Világnapját is megéltük, megéreztük az iskolásokkal közösen. Minden gyermek készített mosolygós smiley fejecskét, melynek már az elkészítése is sok örömteli pillanatot szerzett mindannyiunknak, mivel elmondtam a gyerekeknek mire készülünk. Lelkesen, izgatottan készültek a „nagy iskolásokkal” közös bulira. A tavaszias napsütésben a sportpályán megtartott villámcsődületen közel 300 gyermek énekelte Bagdi Bella Ha rám talál a boldogság című dalát, és ráadásként „Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek…kezdetű dalt is elénekeltük a hozzá tartozó játékos mozdulatokkal. Feltöltődve, vidáman dudorászva érkeztünk vissza az óvodába.
