Az apró örömök élvezete volt e havi boldogságóránk témája. A foglalkozásnak a „Látok, hallok, érzek” címet adva, az egészet az érzékszervek köré csoportosítva építettem fel. A tevékenységet ráhangolódásként dr. Bagdy Emőke : Kitárom a világom, mint egy virág, kinyílok gyakorlatával kezdtük, melyet nagy átéléssel végeztek a gyerekek. Érzékszerveinket sorra véve, különböző játékokkal próbáltuk ki őket. A Mi van a takaró alatt játék során ki kellett találni különböző tárgyakat tapintás útján. Szemüket becsukva, a fülüket „hegyezve”, más-más anyagú tárgyakat ütögettem egymáshoz és ezeket kellett felismerniük (papír, üveg, fa, fém). Aztán az ízekre gondolva egy körkérdésben mindenki mondott egy finom ételt, aminek az ízét is megmondta (pl. uborka-savanyú, ropi-sós stb.). Természetesen az édes íz volt a legnépszerűbb. Megbeszéltük, hogy minden nap, akár minden percben érhet minket a külvilágból olyan apró öröm, melyet szemünkkel, fülünkkel…érzékszerveinkkel felfogunk és ez boldoggá tesz minket. Akár egy ölelés, vagy egy mosoly is. Eztán arra kértem a gyerekeket, hogy rajzoljanak le egy dolgot, és tegyék ahhoz az érzékszervet ábrázoló képhez a szekrényen, ami miatt ez a dolog örömöt okoz nekik. Érdekes variációk születtek: pl. egy ló az egyik kislánynál a tapintáshoz került, mert szereti simogatni a lovakat, egy másiknál pedig a fülhöz, mert szereti a lovak hangját hallani. A tevékenység végén az udvarra menet előtt megbeszéltük, hogy keresni fogunk kint a természetben örömöt okozó dolgokat, melyeket megmutatunk egymásnak…
Boldogságóra Alapprogram
Az e havi boldogságóránk szoros összefüggésben áll a múlt hónap témájával: hiszen az ember akkor küzd szívvel, ha van miért küzdenie, vannak céljai. Ennek a boldogságórának a „Nem adom fel” címet adtam. Tevékenységünket dr. Bagdy Emőke: Malomkörzés c. gyakorlatával kezdtük, mely kellően lendületbe hozta a gyerekeket. Mielőtt elkezdtem volna a Szerencsepróbáló királyfi c. mesémet, körben ülve megkérdeztem az ovisokat, mit vinnének magukkal az előttük levő kosárból: volt benne iránytű, látcső, pogácsa, kendő, bot…választásukat meg is kellett indokolniuk. A mese végén megbeszéltük, milyen akadályokkal kellett megküzdenie a királyfinak, ki segítette, ki gátolta útja során, eljátszottuk, milyen arcot vágott, mikor meglepődött,vagy örült. A foglalkozást egy közös akadálypálya készítésével folytattuk: az erdő építőkockákból épült, a patak egy pléd volt, a sárkány fejei babzsákok és mivel túl könnyű akadálynak bizonyult az út, a gyerekek ötleteit felhasználva nehezítettünk rajta plusz átugrandó téglákkal, babzsákokkal. A csoport többször leküzdötte az akadályokat, nagyon jó hangulatban telt ez az óra. A végén énekeltünk együtt Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalára, és megkértem a gyerekeket, hogy hazaérve meséltessék szüleiket arról, milyen nehéz helyzeteket kellett nekik megküzdeniük és ez miért sikerült…
A hónap meséjét meghallgatva beszélgettünk a beszélgetőkörben: a kérdéseket felhasználva gyűjtöttük össze milyen érzékszervünkkel tudjuk érezni az illatokat, a színeket, a hangokat, az ízeket, a simogatást. Nagyon sok élményük volt a témában szerencsére kevés negatívval, de azokat is feldolgoztuk és megoldásokat kerestünk a kivédésükre a jövőre nézve, az eddig megismert technikák közül. A játékos feladathoz maguk rajzoltak érzékszerveket a minkafüzet alapján: szemet, fület, orrot, szájat, kezet a bőrérzékeléshez. Egy vállalkozó kislány körberajzolta Boldog Dórát is. A körvonalhoz a kérdések alapján hozzáillesztették az érzékszerveket: pl.:Mivel érzi Dóra a finom ebéd illatát? Nagyon élvezték a feladatot, az elkészült művön pedig jókat nevettek átérezve az örömöt, boldogságot.
A célok elérése és kitűzése volt e havi boldogságóra témánk. Ahhoz, hogy teljes életet éljünk, mindig kellenek elérendő céljaink. A foglalkozásomat dr. Bagdy Emőke relaxációs gyakorlatával kezdtük a „Fújj, fújj” szélutánzással, mely által nyugodtabbá váltak a gyerekek és kezdhettük a tevékenységet. Körben ülve arról beszélgettünk, hogy a csoport, mivel iskolába készül, céljai között van az, hogy jól tanuljon, sok ötöst hozzon haza, legyenek új barátai, ne féljen az ismeretlen akadályoktól, megkösse egyedül a cipőjét….Egy óvodás gyermeknek- nagycsoportban már vannak komoly céljai: ezeket próbáltuk meg együtt megfogalmazni. Ezután a szekrény elé felfüggesztett karikába kezdtünk dobálni babzsákokat: a játék lényege nem az volt, hogy sikerüljön beletalálni, hanem, hogy segítsük, bíztassuk egymást, drukkoljunk a másiknak, és mindenkit megtapsoljunk. Ez idő alatt a bátortalanok is felbátorodtak, jól esett nekik a közösség biztató ereje. Bezzeg Andrea: Boldogvár c. meséjét meséltem el a gyerekeknek, mely során a szegény legény akadályokon át jutott el a boldogvárig. Eztán megbeszéltük, milyen érzés lehetett neki, mikor sikerült egy akadállyal megküzdeni és mit érzünk mi, mikor sikerül egy célunkat elérni. A foglalkozást egy közös mozaikozással folytattuk: egy nagy alakú papírra várat rajzoltam, melyet együtt ragasztottuk be papírmozaikokkal és kitettük a csoportszoba falára a mi boldogvárunkat. Ennek nyomán a gyerekek elkezdtek várakat rajzolni és így majdnem mindenkinek lett egy saját boldogvára. Közös tablót is alkottunk: céljainkat rajzoltuk, ragasztottuk fel rá. A tevékenység végén meghallgattuk Bagdi Bella : Pozitív mondókáját és együtt mondogattuk vele.
Nagyon motiváló foglalkozás volt. A gyerekek végig lelkesek és aktívak voltak. Reggelre eltüntek a plüssálataink amivel délután nagy szeretettel aludni szoktak. Lázas találgatás kezdődött mi történt velük. Egy szemfüles kisfiú megtalálta Pók néni levelét és rögtön kérték nézzem meg mi lehet benne. A levélben felsorolt három feladat teljesítését örömmel vállalták és rögtön nekikezdtek. Az első feladat Pók néni lakásának megtervezése a második megépítése a harmadik pedig egy kényelmes pókháló megfonása volt. Mindhárom feladatot nagy akarattal, lelkesen készítették el, örömmel díszítették rajzaikat és épületeiket, hogy Pók néninek minnél jobban tetszen. A pókfonás különösen elnyerte tetszésüket napokig fontak még a feladat elkészülte után is. Az ebéd elötti kézmosásnál örömmel vették észre, hogy Pók néninek tetszettek a feladataik mert a plüssök az ajtó elött vártak minket. Nagyon tartalmas élményekkel teli játékot tudhattunk magunkénak, sok közös játékkal és összedolgozással.
A gyerekek koruknál fogva is örülnek az élet minden apró mozzanatának. Mivel az esőt is több okból szeretik, ezért ehhez készítettünk képet.
Az apró örömökről beszélgettünk a gyermekekkel. Lelkesen mesélték mik azok a dolgok, amik felvidítják őket. A Viszlát szomorúság, szia öröm mese után meg is jeleníthették a számukra örömöt hozó tevékenységeket egy-egy rajz, vagy várépítés során. A Pozitív mondóka koreográfia gyakorlása után Szoborjátékot játszottunk, végül feltöltődtünk a fény esszencia varázslatos illatával.
Március hónapban főiskolai hallgató 8 hetes gyakorlatát töltötte csoportunkban. Ez a gyermekek részéről azt hozta, hogy sokat lazítottak a szabályokon, ezért egy-két dolgon változtatnunk kellett. Ilyen sarkalatos pont volt a Lego. Sokat használják játékuk során, már a lányok is egyre többször játszanak vele. Mivel nem én irányítottam a csoportot, a hallgató pedig még nem látta át az egész csoportot, kialakult az „én csináltam, ne nyúlj hozzá” című történet. A megépített Lego-alkotások gyűltek, nem játszottak vele, csak ereklyeként őrizték és mindenkit elzavartak aki csak a közelükbe mert menni….
Ekkor a Lego útra kelt. Miután elraktam, nem voltak viták és egyre több – eddig is a polcon lévő – játékkal kezdtek játszani a gyerekek. A „régi-új” játékok során rengeteg öröm érte őket, amikor például sikerült malomban győzniük, kiraktak egy 300 db-os kirakót közösen a barátaikkal, egyre ügyesebben rajzoltak… A felsorolást lehetne még folytatni sokáig. Jó volt látni, hogy újra együtt játszottak, nem csak egymás mellett tevékenykedtek rivalizálva egymással! Ezek az egyéni, vagy éppen közös kis örömpillanatok rávezették őket arra, hogy figyelmesebbek legyenek önmagukra, társaikra, a környezetükre, hiszen egy-egy pillanat nagyon sok örömöt hozhat!
Március az apró örömök hónapja. Mi, az osztályommal, ebben a hónapban több alkalommal igyekeztünk kedveskedni iskolánk tanulóinak és dolgozóinak. A Boldogság világnapján kedves, pozitív gondolatokkal vártunk mindenkit az iskolába. A Víz Világnapjához kapcsolódva egy héten át szünetekben tisztított, gyümölcsökkel ízesített vizet kínáltunk iskolánk tanulóinak. Az általuk adott visszajelzések pedig számunkra jelentettek sok örömet.
Márciusban a fő célunk az volt, hogy figyelmünket tudatosabban ráirányítsuk életünk apró örömeire. Ezt szolgálták a beszélgetőkörök, a meditáció, a közös tevékenységek, produktumok.
Összegyűjtöttük pl. az érzékszerveinkhez kapcsolódó apró örömöket, készítettünk közösen egy olyan hetirendet, amelynek minden napját – a gyerekek számára – apró örömöket hozó tevékenységekből, szokásokból állítottunk össze.
Márciusi boldogságóráink legfőbb üzenete: Az apró örömök kapjanak helyet minden egyes napunkban!
Vegyünk észre és értékeljünk minden apró pozitív dolgot életünkben, élvezzük az általuk nyújtott kellemes érzéseket!
Ezáltal nemcsak a jelent tesszük örömtelibbé, hanem bizakodóbban, optimistán tekintünk a jövőre is.
„Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák…” (Reményik Sándor)
