Mivel volt pár osztályon belüli csetepaté és félreértés, ezért a megbocsátás fontosságáról beszélgettünk. Annak felszabadító erejéről és a folytatás jó irányba történő megváltoztatásának lehetőségéről. Ennek első lépéseként bocsánatkérő kártyák gyártásába kezdtünk, amit tetszőleges módon lehetett eljuttatni a címzetthez.
Boldogságóra Alapprogram
Második félévben bejött az osztályzás. Azt vettem észre, sok kisgyerekben ez frusztrációt okoz. Ezért az apró örömök hónapját a tanulás örömeinek szenteltük.
Miért jó tanulni? Nem anyunak, apunak, a tanító néninek, hanem saját magamnak? Miért nem az számít igazán, adott nap hányasra sikerül a dolgozat?
Sok-sok beszélgetést követően kooperatív csoportmunkában, kerekasztal módszerrel véglegesítettük észrevételeinket.
Második félévben bejött az osztályzás. Azt vettem észre, sok kisgyerekben ez frusztrációt okoz. Ezért az apró örömök hónapját a tanulás örömeinek szenteltük.
Miért jó tanulni? Nem anyunak, apunak, a tanító néninek, hanem saját magamnak? Miért nem az számít igazán, adott nap hányasra sikerül a dolgozat?
Sok-sok beszélgetést követően kooperatív csoportmunkában, kerekasztal módszerrel véglegesítettük észrevételeinket.
Sajnos társadalmi probléma, hogy mindig rohanunk, soha semmire sincs idő, bedarálódunk a hétköznapokba és feszültebbek, idegesebbek leszünk a tél végére.
Ez bizony a gyerekeket sem kíméli, hiszen a reggelük rohanás, a 1000 különórára járnak, második osztályra pedig a nagyobb önállóságot is elvárják Tőlük, így maga a tanulás is okozhat belső feszültséget. Bizony többször volt összeveszésre, megsértődésre, megbántásra, undokoskodásra is példa.
Először beszélgettünk egy picit az érzésekről. Hogy mégis: adott szituációban pontosan mit is érzünk, miért, hogy ez természetes és hogy mit is kezdjünk ezzel a feszültséggel, ami bennünk kialakul és időnként fokozódik.
Csoportmunka keretében konstruktív ötleteket gyűjtöttünk a prevencióra és dühkezelésre.
Ezeket ki is tettük, így ha szükséges, ötleteket meríthetnek, kipróbálhatják, mi is ad igazi segítséget egyéniségtől és szituációtól függően.
Sajnos társadalmi probléma, hogy mindig rohanunk, soha semmire sincs idő, bedarálódunk a hétköznapokba és feszültebbek, idegesebbek leszünk a tél végére.
Ez bizony a gyerekeket sem kíméli, hiszen a reggelük rohanás, a 1000 különórára járnak, második osztályra pedig a nagyobb önállóságot is elvárják Tőlük, így maga a tanulás is okozhat belső feszültséget. Bizony többször volt összeveszésre, megsértődésre, megbántásra, undokoskodásra is példa.
Először beszélgettünk egy picit az érzésekről. Hogy mégis: adott szituációban pontosan mit is érzünk, miért, hogy ez természetes és hogy mit is kezdjünk ezzel a feszültséggel, ami bennünk kialakul és időnként fokozódik.
Csoportmunka keretében konstruktív ötleteket gyűjtöttünk a prevencióra és dühkezelésre.
Ezeket ki is tettük, így ha szükséges, ötleteket meríthetnek, kipróbálhatják, mi is ad igazi segítséget egyéniségtől és szituációtól függően.
Mivel az osztálykám még mindig elég hangos csapat, leporoltuk a tavaly már kitalált csöndesség -képességet, és coaching módszerek alapján megpróbáltuk elérni idén is azt a célt, hogy halkabbak legyünk a folyosón, az ebédlőben, a szünetekben.
Van még hová fejlődnünk, de azt hiszem, jó az irány. 🙂
Egyúttal elérkezettnek láttam az időt arra is, hogy további célokat tűzzünk ki magunk elé, pl. a hatékony tanulás, önellenőrzés mikéntjébe is belevágtunk ugyanezzel a módszerrel.
Ehhez kapcsoltuk a további hónapok témaköreit is.
Mivel az osztálykám még mindig elég hangos csapat, leporoltuk a tavaly már kitalált csöndesség -képességet, és coaching módszerek alapján megpróbáltuk elérni idén is azt a célt, hogy halkabbak legyünk a folyosón, az ebédlőben, a szünetekben.
Van még hová fejlődnünk, de azt hiszem, jó az irány. 🙂
Egyúttal elérkezettnek láttam az időt arra is, hogy további célokat tűzzünk ki magunk elé, pl. a hatékony tanulás, önellenőrzés mikéntjébe is belevágtunk ugyanezzel a módszerrel.
Ehhez kapcsoltuk a további hónapok témaköreit is.
Mivel az osztálykám még mindig elég hangos csapat, leporoltuk a tavaly már kitalált csöndesség -képességet, és coaching módszerek alapján megpróbáltuk elérni idén is azt a célt, hogy halkabbak legyünk a folyosón, az ebédlőben, a szünetekben.
Van még hová fejlődnünk, de azt hiszem, jó az irány. 🙂
Egyúttal elérkezettnek láttam az időt arra is, hogy további célokat tűzzünk ki magunk elé, pl. a hatékony tanulás, önellenőrzés mikéntjébe is belevágtunk ugyanezzel a módszerrel.
Ehhez kapcsoltuk a további hónapok témaköreit is.
Az előző hónap témáját decemberre is továbbvittem. Nyílt órát tartottam és arra kértem a szülőket, Ők is rejtsenek az órák végén a gyerekek borítékjába egy-egy megfigyelést, ami a gyermeküknek boldogságot okoz majd.
Osztályszinten pedig készítettem egy dobozkát. Azt mondatm nekik, hogy a dobozban egy igazi csoda van. Megnézhetik, de nem mondhatják el senkinek, mit rejt a doboz egészen addig, míg mindenki meg nem tekintette. Egyesével jöttek ki és kukkantottak bele a dobozba. Nagyon örültek annak, amit láttak.
Utána természetesen összegyűltünk, megbeszéltük, miért is igazi csoda volt a dobozban minden alkalommal. Ezután minden osztályba elvittük a csodát rejtő dobozkát a karácsony előtti utolsó héten, mindig más-más küldöncöket kiválasztva a szívből jövő küldetéshez.
A dobozba pedig semmi mást nem rejtettem, csak egy kis tükröt, így belepillantva mindenki a saját pofiját láthatta a dobozkában… 🙂
Az előző hónap témáját decemberre is továbbvittem. Nyílt órát tartottam és arra kértem a szülőket, Ők is rejtsenek az órák végén a gyerekek borítékjába egy-egy megfigyelést, ami a gyermeküknek boldogságot okoz majd.
Osztályszinten pedig készítettem egy dobozkát. Azt mondatm nekik, hogy a dobozban egy igazi csoda van. Megnézhetik, de nem mondhatják el senkinek, mit rejt a doboz egészen addig, míg mindenki meg nem tekintette. Egyesével jöttek ki és kukkantottak bele a dobozba. Nagyon örültek annak, amit láttak.
Utána természetesen összegyűltünk, megbeszéltük, miért is igazi csoda volt a dobozban minden alkalommal. Ezután minden osztályba elvittük a csodát rejtő dobozkát a karácsony előtti utolsó héten, mindig más-más küldöncöket kiválasztva a szívből jövő küldetéshez.
A dobozba pedig semmi mást nem rejtettem, csak egy kis tükröt, így belepillantva mindenki a saját pofiját láthatta a dobozkában… 🙂
