A foglalkozást „Az én hangom” című relaxációval indítottam, majd Ho’opponoppo című dalt kapcsoltam be a gyerekeknek. A zenehallgatás után egy kicsit beszélgetést kezdeményeztünk az esetleges konfliktusokról és arról, hogy mennyire szükséges a megbocsájtás, ahhoz, hogy lelkünk nyugodt maradjon. Nem szabad hosszútávon haragot tartani, inkább próbáljunk meg örülni egymásnak, mosolyogni egymásra. Megtanultuk a varázsszavakat a mondóka által, és kiszíneztük a munkafüzet 56. oldalán lévő szivárványos képet a gyerekekkel. A téma feldolgozását mesével folytattam. A tündéri bocsánat című verse tetszett a gyerekeknek Lili és testvére Lola tündér története nagyon tanulságos volt. Megbeszéltük a mese alapján, hogy jobb megbeszélni a sérelmeinket, minthogy hosszú ideig haragudjunk egymásra. Készítettünk szíveket, amelyeket ki díszítettük, és elneveztük a „megbocsátás szívének”. Az ujjunkra húztuk, mint egy gyűrűt és a szívünkhöz emeltük és közben elmondtuk egymásnak azt, hogy mi az, ami rosszul esik és tudjanak egymástól bocsánatot kérni, legyenek egymással előzékenyek és tudjuk szeretni egymást minden körülmények között. Kiszínezték az 57. Oldalon lévő tündért és megkerestük a kis tündérek árnyékát. A feladatokat örömmel teljesítették. A bábjátékot nagyon szeretik a csoportunkban és ez a kis mesejáték nagyon belopta magát a szívünkbe, többször is eljátszották a gyerekek a bemutatás után. A feladatgyűjtemény 64. Oldalán lévő szeletet gyümölcsök összegét kötöttük össze a számjegyekkel. A feladatlapot mindenki hibátlanul megoldotta. A következő játék bevezetéseként meséltem a Hawaii gondolkodásról, arról, hogy mennyire vendégszeretőek, milyen megbocsájtó gondolkodásúak. Interneten képeket mutattam arról, hogy virágfüzérrel köszöntik az embereket. Játékból elutaztunk a Hawaii szigetekre, megtanultuk a „hoponoponó” varázsszót. A játék során megtanulták a gyerekek, hogy nincs olyan hiba, amit ne lehetne kijavítani és gyakoroltuk a varázsszavakat is, amelyek segítenek abban, hogy pozitív érzelmek jussanak előtérbe. Majd a végén kiszíneztük a megbocsátás jelét és fejlesztjük a várköz a következő lépcsőfokára. Végezetül A kedvenc dalukkal lezártuk hagyományokhoz híven a foglalkozást. A gyerekek már nagyon lelkesen számolgatják, hogy hány lépcső van még a várba jutásig. Az utolsó foglalkozás végén egy játékos táncos délelőtt tervezek a gyerekek számára, amelyet már izgatottan várnak.

A megbocsátás hetét a relaxáló gyakorlat után a mesével kezdtük, majd megbeszéltük a hozzátartozó kérdéseket. Megkérdeztem, hogy mit varázsolnának, ha lenne egy varázspálcájuk: – Azt, hogy mindenki szeressen ENGEM!, – Vigyázzunk a természetre és az állatokra!, – Szeretetet!, – Egy óriási transzformerszt, ami megvédi a világot! 🙂
Játszottuk az ölelős játékot, a Zombis játékot (ezt utána még hosszan játszották), megtanultuk a békéltető mondókát.
Igaz rövid hét volt (tavaszi szünet), de sokmindent megéltünk benne.

-Dal: Rosszkedv elűző dalocska (Cd.10.dal) -Mese: Tündéri bocsánat (Boldogságóra könyv 175.oldal) -Varázsszavak (Boldigságóra könyv 182.oldal) -Színező: Boldogságóra munkafüzet 56.oldal -Zárókör: Te kinek bocsátottál meg mostanában?