Az utolsó boldogságóránkat szerettem volna emlékezetessé tenni, hiszen az iskolába készülőkkel ez volt az utolsó közös foglalkozásunk. Így a relaxációt, és a foglalkozás játékait a gyermekek kedvenc játékaiból válogattam össze.
A Boldog erdő – Kerekerdő mesét terjedelme miatt már előző nap alvásidőben elmeséltem a gyerekeknek, így most közösen felelevenítettük azt, megbeszélve merre vezetett Dóra és Peti útja a Boldog Kerekerdőben, és mi minden történt velük útközben.
Majd elmeséltem nekik, hogy mi is ugyanezt az utat jártuk be ebben az évben, ahogy minden lépcsőfokkal egyre közelebb jutottunk a boldogság várához, ahova most végre beléphetünk. Képeket gyűjtöttem nekik össze, melyeket tévére kivetítve közösen megnéztünk, így elevenítve fel eddigi Boldogságórás élményeinket.
Ezt követte a Jól érzem magam Boogie dal, a gyerekek egyik kedvence, melyet egy ölelős játékkal kapcsoltunk össze. Amikor a zene megállt, mindenki megölelhette valamelyik társát.
Előkerültek a Megküzdés témakörében megismert szörnyikék is. Zenére szabadon mozogtak, és amikor megállt a zene, az előbújó szörnyikéknek megfelelő érzelmet kellett szoborként megmutatniuk. Nagyon élvezték ezt a játékot, a haragos szörnyikét összekötöttük a békülős mondókánk felelevenítésével, így a haragosok végül a „Béke, béke barátság… mondókával ki is békültek.
A gyerekek másik két kedvenc játéka: a lógó orrúak városa, és a zombis sem maradt el ezen az utolsó foglalkozáson.
Búcsúzóul felelevenítettük kinek mi volt a kedvenc boldogságórás pillanata, emléke. Egy ölelés körrel zártuk a foglalkozást, majd megbeszéltük, hogy az udvaron megépítjük a nagyobb Boldogság – minden eddiginél nagyobb – várát.