A fenntartható boldogság témájában rendhagyó foglalkozást tartottunk. A gyerekek saját maguk választhatták ki a számukra legkedvesebb emlékeik, élményeik közül azokat, amiket szerettek volna újra kipróbálni.
A Boldogság vára összes lépcsőfokát újra átbeszéltük, a témákhoz kapcsolódó jeleket megnéztük, értelmeztük. Emlékeztünk a közösen telt pillanatokra.
A relaxációs, ráhangoló feladatok közül a gyermekeknek két játék volt a kedvencük, a „Mit csinál a kis kezem” és a „Cica”. A dalokból a „Pozitív gyerek vagyok”, valamint a „Boldog vagy” című dalokat választották, melyekre természetese újra táncolhattak, mozoghattak, de a „Jól érzem magam boogie” is a kedvenceik között van. A lecsendesedéshez a „Szép nap” című dalt választottuk.
Laptop segítségével a különböző témákhoz kapcsolt foglalkozásokon készült képeket néztük meg és felidéztük a közös emlékeinket
A téma zárásaként mindenki megkapta a névre szóló hála oklevelét, valamint a folytatáshoz, és a családok bevonásához a nyári élmény naptárt kapták meg a gyermekek.
Boldogságóra Alapprogram
A boldogság órákon beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy mit tesznek, ha valami bánat, sérelem éri őket, ha szomorúak, ha rosszkedvűek. Átbeszéltük, hogy a különböző megküzdési stratégiák hogyan segítenek, mi lehet jó módszer, mi esetleg az, ami nem annyira. Lazítottunk a hónap dalára, amit nagyon élveztek a gyerekek. A feladatok közül a Kecskekatonaságot választottuk. Megnéztük a mesét, elkészítettük a fejdíszeket, majd jöhetett a kiképzés sok vidám pillanatot okozva.
József Attila Altató című versének feldolgozása után sokat beszélgettünk az utolsó versszakhoz kapcsolódva (Tűzoltó leszel, s katona/ vadakat terelő juhász.), arról, hogy hogy képzelik el a jövőjüket, mik szeretnének lenni, mit kell tenniük ennek érdekében. A füzetbe rajzot is készítettünk ehhez kapcsolódva. Megoldottuk még a „Mi leszek, ha nagy leszek?” című feladatot. A vershez kapcsolódva elmondták, hogy milyen szuperhősök lennének, milyen szupererővel rendelkeznének szívesen és mit tennének vele. Majd le is rajzolták ezeket.
Ezt a témakört ebben az évben is az egészséghetünkre terveztem. Közben beköszöntött a jó idő is, így a foglalkozást részben a szabadba terveztem.
A témát Makk Marci Egészséges, mint a makk! diafilmjével vezettem be. Ehhez kapcsolódóan beszélgettünk arról, mitől is olyan erős, egészséges Makk Marci (testmozgás, egészséges táplálkozás, tisztálkodás). Megbeszéltünk mit tehetünk azért, hogy mi is ilyen erősek és egészségesek legyünk. Sok gyermek az óvodán kívül is sportol, erről szívesen meséltek társaiknak. Készítettünk közösen egy egészséges gyümölcssalátát, majd megbeszéltük, hogy ez alkalommal egy közös kirándulással koronázzuk meg a hetet.
Az egri Érsekkertbe mentünk el az egyik délelőtt. A szabadban elfogyasztottuk a tízórainkat, majd következhetett a játék. A gyerekek kedvenc mozgásos játékait játszottuk, melyeket ők választhattak ki ez alkalommal.
Ezután egy izgalmas kincskereső játék következett. A közelben 10 sportág képes kártyáit rejtettem el. A gyerekeknek ezt kellett megkeresniük. Pihenésképpen egy Activityt játszottunk, mindenki húzott egy kártyát, és a rajta lévő sportágat el kellett mutogatnia a társainak.
A gyerekek kérésére a játszótér sem maradhatott ki a programból, így azzal zártuk a délelőttöt.
A mozgást nem megszerettetni kell a gyerekekkel, hisz a mozgás szeretete, minden gyermekben benne van. Minél sokszínűbb lehetőséget kell biztosítanunk, hogy mozgásigényüket kielégíthessék, lehetőséget adva változatos mozgásformákra és sok-sok szabad játékra, lehetőleg a szabadban. Úgy érzem ezen a napon ezt maximálisan sikerült megvalósítanunk, a gyerekek még sokáig emlegették ezt a „sportos” délelőttöt.
A téma bevezetését az első téli olvasmányunkhoz kötöttem. Zelk Zoltán: Köd és fény című művében a köd az emberek szívéből áradó szomorúságot jelképezi, a fény pedig a reményt, az örömet, mely elűzi a szomorúságot, mint a napsugarak a ködöt. Ezzel kapcsolatban beszélgettünk arról, hogy mi okoz nekik szomorúságot, hogy tudunk ezen segíteni, hogy lehetne egymásnak segítséget nyújtani. Így jutottunk el a jó cselekedetek gyakorlásáig. Egy hétig titkos angyal játékot játszottunk. Mindenki valakinek a titkos angyala volt ezen a héten és igyekezett őt titokban segíteni, meglepni. Nagyon élvezték a gyerekek ezt a játékot, a hét végén mindenki megtippelhette, hogy ki volt a titkos angyala.
Nagyon lelkesen gyűjtöttük, préseltük a faleveleket, várták a falevélképek készítését, így még elkészítettük a mi „sólymainkat” a Sólyomszemmel feladathoz. A következő boldogságórát relaxálással kezdtük. Ezután megbeszéltük, hogy milyen társas kapcsolatok alkotják, alakítják az ő kicsi életüket. Az őket körülvevő, szerető emberekkel kialakított kapcsolataik: barátság, családi kapcsolatok, iskolai életükben jelenlévő kötödéseik fontosságáról beszélgettünk. Különböző szívecskés színezőket vittem nekik, az volt a feladatuk, hogy annak a személynek színezzék ki és adják oda, aki a számukra a legfontosabb. Többnyire apukáknak, anyukáknak készültek a szívek, de volt testvér, barát, nagyszülő is. A következő alkalommal a barátságról beszélgettünk. Összegyűjtöttük közösen, hogy mitől működik jól egy barátság, mit adhatnak egymásnak a barátok. Nagyon ügyesen összegyűjtötték a barátság legfontosabb ismérveit: védjük meg a barátunkat, ne legyünk vele irigyek, ne verekedjünk, veszekedjünk vele, szeressük egymást, ne csúfoljuk a másikat, ne bántsuk szavakkal sem, játsszunk, tanuljunk együtt, okosan vigyázzunk rá, segítsük egymást a bajban, mondjuk el neki a titkainkat. Körbe rajzoltuk a kezünket és olyan rajzokkal díszítettük, ami a barátságról eszükbe jutott. Ezekkel a kezekkel dekoráltuk a „Jó hírem van!” dobozt. Nagyon jól a mindennapjaink részévé vált a jó hírek mesélése, néhány hét után már ők kérték, hogy mesélhessenek. Le is rajzoltuk a jó híreket és a dobozba kerültek. Aranyosak voltak, ahogy örültek a másik örömének, jó híreinek. Figyeltek egymásra, bátorították egymást. Remélem, hogy ráéreztek arra, hogy mennyire szükségünk van egymásra.
Boldogságórák a Bóbitákkal
Kicsit félve indult el a tanévünk, hiszen a csoportunkba 8 kiscsoportos érkezett, s mind- mind
örök izgő-mozgó kis”elevenke”. Így a boldogságórák kicsit másképpen zajlottak, jobban kellett differenciálni. A középső és nagycsoportosok örömmel vettek részt az órákon, a kicsiket meg inkább a mozgásosabb, zenés-táncos- játékosabb részekbe vontam be.
Nagyon jó évet zártunk, hiszen a vártnál sokkal jobban sikerült
a gyerekekkel feldolgozni a témákat és a szülők, kollégák is aktívan bekapcsolódtak a boldogságórás feladatokba.
Idén már több produktumunk is kikerült az ovi folyosójára, lett kollégák hálafája, erőségeink kertje, pozitív gondolatok, idézeteket is gyűjtöttünk . A szülőkkel készítettek otthon hála sütiket. hálaleveleket,apró örömök fotógyűjteményt,kincses ládikót….stb.
Nagyon élvezték a sok játékos feladatot, szívesen hallgatták a meséket, képessé váltak beszélni érzelmeikről, problémáikról és nem csak elmondták, de alkalmazták mindennapjaikban az boldogságórákon elsajátított technikákat. A szomorúság eljátszása nehézség volt számukra, mivel a csoportunk valóban egy BOLDOG, VIDÁM csoport ahol a szeretet mindig mindenben ott van.
A relaxációs gyakorlatok mellé betettem pár relaxációs zenét. Sikeresen el tudtak lazulni és mosolyogva várták a folytatást. A célkitűzések témában a kisebbek több segítséget igényeltek, a nagycsoportosok már képesek voltak távolabbi célok megfogalmazására. A megküzdési stratégiák az egyik legkedveltebb nálunk. Mindig változatos feladatokat állítok össze és elmondható hogy a kis Bóbiták bizony mindig mindent megtesznek a sikerért, sosem adják fel. Az APRÓ ÖRÖMÖK gyűjtése a kincses dobozába nagyon sikeres volt, annyira szépen megfogalmazta egy 4 éves kislány hogy mi miért került a dobozkájába hol talált rá és az élményeit is elmondta hozzá. Öröm volt látni a dobozkák rejtett kincseit és látni arcukon az örömöt,hogy mindezt velünk is megoszthatják.
Az év legkedveltebb játékai voltak : – A hajótörés, cápatámadás, örömölelés, Ho’oponopono,Jön a zombi, szeretet folyosó.
Új kollégám lett .óvó bácsi, aki most még csak résztvevőként volt jelen a boldogságóráimon, de nagyon érdeklődő a program iránt.
A tapasztalat hogy a gyermekek és mi ,ezektől az óráktól igen sokat kapnak, kapunk. A csoportunk kiegyensúlyozott, vidám, összetartó, tetteikben, egymással való bánásmódjukban ott a kölcsönös tisztelet, szeretet. Egy Mindenkiért, Mindenki egyért. Jobb velünk a világ!
A témakör első óráján a hónap dalával kezdtük. Többször meghallgattuk, énekeltük. Mit jelent az, hogy valaki pozitív? A válaszokat jól megfogalmazták a gyerekek. Az optimizmus szó jelentése azonban gondot okozott. Több oldalról körüljártuk, szinonimákat kerestünk, derülátó, bizakodó, pozitív gondolkodású. Szituációkat vettünk át, hogy áll hozzá, aki optimista, hogy aki pesszimista. Néhány youtube videót is megnéztünk a témával kapcsolatban. Az óra végén nevettetős játékot játszottunk. A foglalkozáson az optimista esernyő feladatot oldottuk meg. Először optimista mondatokat gyűjtöttünk közösen, majd elkészítés és színezés után ezekből választottak és írtak be a gyerekek az esernyők színes sávjaiba. Beszélgettünk arról, hogy mivel lehet mások szomorúságát elűzni, kivel osztják meg, ha rossz kedvük van, miért jó, ha megosztjuk másokkal a gondjainkat. Majd az volt a feladat, hogy mindenki fogalmazzon meg egy optimista mondatot.
Mint minden közösségben elofordul, hogy akarva akaratlan megbántjuk a másikat.
Nálunk van egy kisgyerek, aki mindenkivel szeret összetűzésbe, kehordja a munkáját, elrontja, szét szedi…
Kimondottan az ő számára vannak napok, amikor minden gyermeket kileptetunk a komfort zonajabol, és olyan gyerekkel kell közösen tevékenykedni, akivel amúgy nem biztos, hogy játszana.
Ilyenkor minden kis csoportnak van feladata, munka megoszlása, amiben létre kell hozni valamit.
Egyszer egy ilyen csoda született, és pont ő keszitette társával. Le is kellett fényképezni és felrakni a csoportba.
Nem mindig sikerül ilyen jól.
De mindig dicsérjük őket, és nekik is kell egymást. Nem ilyen direkt módon. De ez a lényege.
Az első boldogságóránkon gombolyag segítségével hála hálót szőttünk. Először a nyári élmények közül választották ki a gyerekek azokat a pillanatokat, amelyekért a leghálásabbak és mesélték el társaiknak. Majd arra kértem őket, hogy társaiknak is mondják el, ha valamiért hálásak. Nagyon tetszett nekik a feladat, megbeszéltük, hogy gyakrabban fogjuk egymásnak mondani, ha hálásak vagyunk valamiért, mert ez nagyon jó érzés. Kimondani és hallani egyaránt. A következő héten szivecskéket készítettek és beleírták a nevüket. A szivecskék a mágneses táblára kerültek és színes fonalakkal kötöttük össze őket, ha valaki hálás volt a társának valamiért. A Csak egy perc feladatot párokban oldottuk meg egyszer az udvaron és egyszer a tanteremben. Hálás téma volt a szeptemberi, mindannyian nagyon élveztük.
