Egy kis masszázs.
Boldogságóra Alapprogram
Ebben a tanévben is nagyon sokat tanultunk magunkról, egymásról, a természetről, az életről. Az átélt helyzetek, a mindennapok eseményei, jó és rossz dolgok együttesen lettek a mi történetünk. S ez a történet magában foglalja azokat a megoldási mechanizmusokat is, amelyekkel egy-egy eseményre reagáltunk. Hiszem és megtapasztaltam, hogy a gyerekeknek nagy segítség volt a pozitív pszichológia eszköztára, valamint a boldogságórákon szerzett ismeretek.
Ez az osztály negyedik éve rendszeresen vesz részt boldogságórákon, alkalmazza ezeket az ismereteket. Mondhatnám, hogy beépült a mindennapjaikba. Arra törekszem, hogy a pozitív pszichológia ismeretei ne tananyag, ne egy tanóra legyen, hanem a mindennapok szerves része. Legyen jelen a gyerekek gondolataiban, cselekedeteiben, matematika, magyar, testnevelés órán, az osztálykiránduláson, a projektek megvalósításában, otthon, buszon, vonaton…stb. Egyszóval mindenhol. Legyen értékrend a „Boldogságóra” a gyerekek tudatában, vezérfonal az életben, ami segít akkor is, ha eltévednek.
Ezért arra gondoltunk, hogy a tanév lezárásaként összegyűjtjük a fejlesztő játékokat, amik az „utunk” során készültek, s a „Folyosóprojektek” lezárásaként meghívjuk az alsó tagozatosokat egy közös játékra. Hiszen a gyermek legfőbb eszköze a tanulásra a játék! 06.15-én intézményünkben gyermeknapot tartottunk. Újra felépítettük a „Hallgatag erdő” kincseiből készült tapintós ösvényt, megkerestük a kirakó játékokat: a gombát, a memória játékot, a kártyajátékot. „Benő szobájából” a karácsonyi illatokat rejtő memória golyókat, lottójátékot, kirakókat. Az apró örömöket tartalmazó szorzótáblás játékot, a „Föld ösvényének” játékait: a csendes könyvet, bogaras lottót, memória játékokat. Remek alaklom volt a közös játékra.
Kívánunk mindenkinek pihentető, feltöltő, „boldogságos” nyári szünetet!
Az idei utolsó boldogságórán válogattunk a gyermekek kedvenc játékaiból. A foglalkozás kezdetén megbeszéltük, melyek voltak a legjobb játékok, vagy milyen játéknak örülnének. Meghallgattunk egy Bagdi Bella dalt, hogy egy kicsit ráhangolódjunk, majd egy mesével kezdtem. A mese címe: A boldog ember inge. Átbeszéltük, mit is jelent nekünk a boldogság, hogyan tudunk másokat boldoggá tenni. Ezután pedig tükörjátékot játszottunk. A tükör játék után pedig megerősítettem bennük, hogyha akarjuk, mi is átvehetjük más boldogságát, sőt adhatunk is másnak a miénkből. Vajon melyik a jobb, átbeszéltük. A foglalkozás végén körbe ültünk és szeretet játékot játszottunk, s megbeszéltük, hogy továbbra is megtartunk minden jó szokásunkat, ahogy egész évben is.
A mai nap a mozgásé volt a főszerep. Egy kis bemelegítő táncos mozgás után következtek a következő játékok. Két kötélen kellett egy labdát elvinni úgy, hogy a labda két műanyag rúd között volt. Nagyon kellett koncentrálni, hogy a labda ne essen le. Ezután zsákban futás következett. A harmadik játéknál egy kisebb sorfalat álltak a gyerekek, megfogták egymás kezét, és úgy kellett végigvezetni egy karikát, hogy nem fogják meg kézzel. A negyedik játéknál pedig előre megrajzolt formán kellett végighaladni, párban, egymás kezét fogva. A játékok után friss gyümölcssalátából kaptak, amit a gyerekek közösen készítettek el.
Zöld óvodások vagyunk, kiemelten fontos a környezeti nevelés óvodánkban, így az apró örömök témájához a vizet, a víz világnapját kapcsoltam.
A héten már beszéltünk a vízről, így felelevenítettük a víz körforgását. Elmeséltem nekik egy mesét, amiben a virágok kókadoztak, mert nem jutottak vízhez, és egy kis katica segített nekik. Ezután kaptak virágokat, amiket esőcseppekkel megöntözhettek, annyi esőcseppel, amennyit én tapsoltam, kopogtam. Megbeszéltük, hogy ha a nap kisüt, mi történik ezekkel a vízcseppekkel, majd ők is páracseppekké váltak és hatalmas felhővé duzzadtak. A felhők pedig úgy megduzzadtak, hogy hamarosan leesett az eső, így eljártuk az esőtáncot. Ezután átbeszéltük, milyen apró örömöknek tudtunk mi most itt örülni. A közös játék után asztalnál játszhattak puzzleval, társasjátékkal, illetve készíthettek képet a víz körforgásáról is.
A foglalkozás kezdetét egy mesével kezdtem, melynek címe: Mese a megbocsátásról. A mese előtt megbeszéltük, mi is az a megbocsátás, miért fontos, kinek tudunk megbocsátani, stb. A mese után pedig a mese tanulságáról, illetve mit gondolnak róla. Ezután hoztam be két dobozt, az egyikben kövek voltak, a másikban pedig homok. Megtapogattuk, megnéztük nehéz vagy könnyű, a meséből példákat hozva. Ezután kaptak a gyerekek egy üres és egy teli hátizsákot. Felvették és járkáltak a csoportban, majd átgondoltuk, melyikkel volt jobb sétálni, mit éreztek közben, és elmagyaráztam nekik, hogyha valakinek nem bocsátunk meg, teli hátizsákkal járunk.
Ezután kézműveskedtünk, és ők találhatták ki, hogy mit készítsünk. Az egyik kislány ötlete volt, hogy mivel Húsvétra készülünk és a Húsvét a megbocsátás ünnepe is, legyen egy húsvéti jelkép. Így készültek szebbnél szebb tojások.
