A boldogságóra utolsó foglalkozására júniusban került sor .A havi témánk a fenntartható boldogság.
Az elmúlt hónapok boldogságóráinak egy -egy pillanatát,eszközét,színezőjét ismételtük át, ezzel is felidézve az órák emlékeit .Mozgásos játékként a seprűtáncot jártuk el.Csoport munkában készítettük el a családi boldogságnaptárt a nyári időszakra.
Hiszem , hogy maradandó pecekkel, élményekkel zártuk a tanévet. Bízom benne , szeptembertől
újult erővel ,közösen haladunk a boldogsághoz vezető úton.
Boldogságóra Alapprogram
A téma körbejárása az egész tanév során folyamatos, hiszen iskolánk idén örökös ökoiskolai címet nyert. Nagyon sokat foglalkozunk a fenntarthatósággal: szelektív hulladékgyűjtés, ökokommandó, magaságyások, kert gondozása – ezek mind-mind az életünk részévé vált az évek folyamán.
Az órán, amelynek során a fenntarthatóság témakörével foglalkoztunk, plakátokat készítettünk rajzokkal, képekkel, idézetekkel.
A Pillangó csoport a tavalyi évben már elkezdett megismerkedni a Boldogságóra Programmal, idén középső csoportosok lettünk, mélyebben tudtuk érinteni az adott témaközöket a gyermekek fejlettségi szintjéhez igazítva.
Úgy gondolom, hogy a program is hozzásegített minket ahhoz, hogy egy összetartó közösség formálódjon belőlünk. Minden alkalommal lelkesen és érdeklődve vettek részt a gyermekek a tevékenységekben, a családokat is igyekeztük minél jobban bevonni egy-egy téma kapcsán. A csoporttal közösen elkészítettük a Boldogság várát, valamint a hozzá vezető utat, melyet ahogy haladtunk tovább a témák feldolgozásával, úgy színeztük ki közösen.
Szeptemberben megismerkedhettek a gyerekek a Hála-fa történetével, akinek egy kirándulás keretein belül köszönetképpen közösen koszorút készítettünk. Hála hetet tartottunk, amikor minden nap összegyűjtöttük, hogy miért is vagyunk hálásak.
Októberben vendégül láttuk Orsit, az optimista boszorkányt, aki azért nem változott bibircsókos, gonosz boszorkánnyá, mert társaival ellentétben ő mindig az optimista szemüvegén keresztül szemlélte a világot. Elhozta nekünk is ezt a szemüveget, aminek a segítségével mi is elvarázsolhattuk rosszkedvünket.
Novemberben terápiás kutyus érkezett a csoportunkba, aki megtanított bennünket arra, hogy minden embernek segítő kezet kell nyújtanunk, szeretettel kell egymás felé fordulnunk. Ezen kívül szívpostát indítottunk, aminek a segítségével barátainknak szeretetlevelet küldhettünk az óvodában.
Decemberben ismét beköltözött hozzánk Füli manó, aki minden nap valamilyen csintalanságot eszelt ki a csoportban. Idén is a tavalyi évhez hasonlóan egész hónapban listára jegyezte fel a gyerekek jó cselekedeteit, amit végül a Jézuskának juttatott el.
A csoportunkban kialakítottunk egy Nyugi-sarkot, amit elláttunk mindenféle varázslatos eszközzel, ami segít bennünket abban, hogy a rossz érzéseinket leküzdjük.
Egy bajba jutott hercegnőnek is segítettünk kiszabadulni a sárkány karmai közül, változatos próbákat kellett a gyerekeknek kiállniuk hozzá, tele akadályokkal és fejtörőkkel. Megjutalmazott bennünket egy bállal, ahol közösen megünnepeltük azt, hogy elértük a célunkat, kiszabadítottuk a hercegnőt.
A Hoponopono varázslata az egész évünket átitatta, a gyerekek fokozatosan ismerkedtek meg a különböző konfliktuskezelési technikákkal, a szigetlakók tanítását több alkalommal is meghallgathatták.
A csoportunk imád mozogni, tornázni, tele van energiával, éppen ezért talán a testmozgás hónapja volt a kedvencük. Madarakká változtunk, és a kis tojásunkat próbáltuk sikeresen visszajuttatni a fészekbe.
Összességében elmondható az, hogy a gyerekek minden alkalom után gazdagodtak egy kis „útravalóval”, melyet szívesen megosztottak családtagjaikkal is. A különböző vendégeink, akik segítségével bebarangoltuk a Boldogság várához vezető utat többször is visszajöttek a csoportba, ha szükségünk volt rájuk. A gyerekek alkalmazták már segítség nélkül is a megtanult technikákat. Nagy segítségünkre volt a Titoktündér című könyv is, melyben több, a programhoz is kapcsolódó történet segített abban bennünket, hogy a gyermekek személyiségét, és szemléletét formáljuk.
Az egészséges életmódra nevelés fontos a munkám során, ezért erre személyes példamutatással is törekszem.
A témával kapcsolatos órát a közös éneklés után egy szerv-szójátékkal kezdtük. Minden gyerek húzott egy szervet, amit megjegyzett, és amikor a körbe járó labda hozzá került, kimondta a szerv nevét. Több kört is játszottunk, mivel 6 főre csökkent az osztályunk létszáma.
Ezután a szervek egészségének megörzéséről beszéltünk. Mindenki elmondta, hogy az ő „szerve” érdeklében mit lehet tenni és mit nem szabad tenni, hogy az egészséges maradjon.
Következett az olimpia-activity, amelynek során a gyerekek különböző sportokat mutogattak el. Azért is volt hasznos ez a játék, mert a gyerekek több olyan sportágat is megismertek, amiről korábban nem hallottak.
A téma jegyében a Nagy Sportágválasztóra is ellátogattunk.
Beszélgettünk a gyerekekkel, arról, hogy mik is a jó cselekedetek. Mennyire boldoggá tehetjük vele a másikat. A kolleganőmmel bevezettük a jó cselekedetek táblát. Ha valamelyik gyermek úgy érzi, hogy a társa olyan dolgot tett érte, ami őt boldoggá teszi, a nevéhez odatesz egy piros szívecskét. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nincs elég piros szívecskénk 🙂
Önarcképet készítettünk. A gyerekeknek optimista énjüket kellett lerajzolniuk, ha rossz kedvük van, csak rá kell nézniük és elöntik őket a pozitív gondolatok.
A kiscsoportos gyermekeim ebben az évben kezdték meg az óvodát, ezért az ő életükben különösen nagy szerepe van a meséknek, így hát mivel mással is kezdhetnek volna, mint egy mesével, Bezzeg Andrea: A Hálafa történetét meséltem el a gyerekeknek mesepárna segítségével első ízben, majd pedig felálltunk és elindítottam Bagdy Bella: Szép nap, ölelj most át engem című dalát, amelynek hallgatása közben megfogtuk egymás kezét és körbejártuk a termünket. Egy kis idő múltán elszéledtek a gyerekek játszani, de akik még velem maradtak, azoknak felkeltettem az érdeklődését azzal, hogy megkértem őket, válasszanak egy színt a már kikészített színes festékek közül, és már el is kezdődött az első közös vizuális munkánk, a hálaszív festése. Minden kisgyermek örömmel jött oda és vett részt a tenyérlenyomatozás techinkával készülő hálaszív megfestésében.
Fenntartható boldogság
Elérkezett a tanév vége és visszatekintve sokan a fiatalok közül a Boldogságórákat emelték ki pozitívumként, amelyek tanulságát biztosan magukkal viszik a szünidőre.
Kirándulni mentünk, mert a természetben a visszagondolás is kellemesebben történik. Az erdő és a tisztások csendjében végigvettük a Boldogságórák emlékeit, összegeztük tapasztalatainkat. Népdalunk is született.
Egy asztalnál alkotni is tudtunk, egy közös nagy csomagolópapíron mindenki megörökíthette saját kis emlékét, meséjét. Összességében egy nagy, változatos, színes képet hoztunk létre.
Iskolánknak szóló kedves meglepetésként a MáSzínház előadását élvezhettük. A fiataloknak nagyon tetszett az interaktív előadás, utólag is sokat beszélgettünk róla. Köszönjük szépen a felejthetetlen élményt a Boldogságóra program szervezőinek!
Ebben a hónapban közösen dolgoztunk a másodikos és elsős társainkkal. A Bölcs Galaxis-fa virágokon küldte üzeneteit.
Nagycsoportosainkkal a ballagásra készülünk. Sokat beszélgettünk a közelmúlt eseményeiről, elővettük a három évvel ezelőtt készült fényképeket is.
Érdekes volt, hogy kinek mi maradt meg olyan erős élményként, hogy csupán beszélgetés alapján fel tudta idézni, és rengeteg eseményt felidéztek fényképek alapján. Jó volt látni, hallani a lelkes emlékezéseket.
Elővettük, rendezgettük az összes csipeszt, amit a hangulathőmérőhöz használtunk. Ezek között volt azoknak a gyerekeknek a csipesze is, akik már nem járnak a csoportunkba, mert iskolába mentek, vagy időközben családjuk elköltözött, ezért másik óvodába járnak már. Meglepően sok részletre emlékeztek a gyerekek (kinek a testvére volt, mit szeretett játszani, ki volt a barátja, szépen énekelt, gyorsan futott stb.) Eseményeket is bőven tudtak felidézni: „Emlékszel, amikor felmásztunk a fára… „
Arra is kíváncsi voltam, hogy a boldogságóra foglalkozások közül melyik az, amire szívesen visszaemlékeznek. Legkedvesebb emlékük a dinó héten játszott családjáték és a vulkánkitörés volt, többen fel tudták idézni a vizualizációs játékban átélt élményeiket is.
Ahogy közeledett a ballagás napja, egyre inkább érezni lehetett, hogy kezdik érteni, hogy itt az óvodában már kevés időt fognak eltölteni. Ez egyrészt szomorúsággal töltötte el a gyerekeket (az a vágyuk, hogy mi óvónők is menjünk velük az iskolába), másrészt viszont izgatottan, kíváncsian várják az új időszakot. Beszélgetésekből kiderült, hogy biztonságérzetet ad nekik, hogy nem egyedül kell menniük az új közösségbe. Számon tartják, hogy ki melyik osztályba kerül, ki lesz a tanító néni.
Remélem, hogy Boldogságórás foglalkozásokon (melynek szemléletmódja az egész nevelőmunkánk része) sikerült olyan mintát adni, olyan alapot megépíteni, mely segíti óvodásainkat abban, hogy kiegyensúlyozottak, békések legyenek, és a nehézségeiket képesek legyenek leküzdeni.