1.Boldog Dóra csengővel hív
2.Boldogságmondóka
3.Relaxációs gyakorlat (tükör játék)
4.Gombolyag
5.Átkelés a mocsáron
Boldogságóra Alapprogram
Eltelt újra egy év, sok minden történt, és a végére kicsit elfáradtunk. Jókor jött ez a téma, hiszen összefoglaltuk mindazt, amiről eddig beszélgettünk, amit eddig tapasztalunk.
Nagycsoport lévén év végére beindult a rivalizálás, hogy ki a főnök, ki kivel barátkozik, kit engedünk be a játékba stb. Ebből adódott konfliktus bőven. Ilyenkor mindig egy rögtönzött beszélgetőkör keretében megbeszéltük, hogy kinek milyen érzései vannak, mit gondol az adott szituációról, ő hogyan érezné magát a másik helyében. Aztán ideig-óráig nyugalom volt, majd kezdődött minden előröl… Gyerekek… Azonban ilyenkor mindig előjöttek a tanultak, ők találták meg a megoldáshoz vezető utat, ami jó érzés volt számomra, hiszen figyeltek rám, értették azt amiről beszélgettünk. Csak betartani nehéz. Felidéztük a gyermekhetünk legjobb pillanatait, sőt spontán elmentünk egy játszótérre, ahová sokan vágytak, de mégsem jutottak el oda. Őszinte öröm volt az arcokon, felhőtlen nevetést hallottunk, nem voltak viták. Jól elfáradtunk, de az összetartás szinte tapintható volt, fenntartottuk a boldogságszintünket! Együtt, közösen, ahogy kell…
A farsangra készülve vidáman tervezgették a gyerekek, hogy milyen jelmezt fognak felvenni. Filmekből, mesékből ismert szuperhősök is és sellők, királylányok is szoba kerületek. Beszélgettünk arról, hogy melyik figurának milyen varázsereje van, de leginkább arra voltam kíváncsi, hogy a varázserőt ki mire használná fel. Lendületes beszélgetés alakult ki, különösen a gonoszok legyőzése körül.
Varázspálcát készítettünk. A kör közepén állt a varázsló, és sorban átváltoztatta a gyerekeket: „Legyél most unikornis” „Most változz palacsintává” „Legyél kíváncsi kiscica”! Nagyon vidám játék alakult ki, sokat nevettünk.
A következő alkalommal Gőbel Orsolya játékai nyomán tervezett rövid vizualizációs játékot játszottunk. Előre megbeszéltük, hogy a történetben lesz egy pont, ahol meg kell majd állítani a „belső filmet”, úgy, mint ahogyan a fényképeken megáll az idő. Ezt a megállított pillanatot azért iktattam be, hogy a gyerekeknek legyen alkalmuk az álló pillanatban szétnézni, megfigyelni, hogy a kiválasztott szereplő vajon oldaná meg a helyzetet, vagy mit gondol, mit érez. A „filmet” tovább engedtem, és végül visszatértünk az óvodába.
A foglalkozásnak ez a része a gyerekek közül néhánynak jól sikerült, a többieknek valószínűleg nehéz volt. Mindenesetre a gyerekek felé nem volt semmiféle elvárás. Korábbi gyakorlatok alkalmával megbeszéltük már, hogy ilyenkor mindenki a saját erdejében sétál, különböző állatokkal találkozunk, különböző színű, méretű virágokat látunk stb. Így tehát, a beszélgetés alatt igen sokféle tapasztalatot osztottak meg a gyerekek.
Újabb foglalkozás alkalmával, amikor a megküzdési stratégiákkal foglalkoztunk, arra voltam kíváncsi, hogy a gyerekek mit tesznek, ha valami miatt mérgesek lesznek. Volt, aki azt mondta, hogy olyankor anyukájához bújik, más azt mondta, bemegy a szobájába egyedül játszani.
Ezt a foglalkozást egy légzőgyakorlattal zártam (Maciliftezés), ami segíti az ellazulást, a figyelem összpontosítását.
A program utolsó hónapjában átismételtük a tanév során tanultakat majd „ Érzékletes boldogságfalat” terveztünk és helyeztünk el az iskola aulájában.
Az érzékletes funkciókkal fűszerezett „boldogságfalon” kiállítottuk a Boldogságórákon készült alkotásainkat, „hála ládát” tettünk ki, amibe a diákok cetliket dobhattak be, hogy kifejezzék hálájukat osztálytársaik, tanáraik felé. Ezeket a cetliket természetesen eljuttattuk az érintetteknek. Továbbá az iskola tanulói érzékelhették a „boldogság illatait”, „hálafára” öntapadós címkékeket ragaszthattak, hogy tudatosuljon bennük miért hálásak az életben, boldogító talpmasszázs gyanánt mezítláb végigvonulhattak egy kavicsokkal, kukoricával, tobozokkal teliszórt ösvényen, „kitapinthatták” a „boldogságot” egy plüssökkel megtöltött dobozban, pozitív gondolatokat olvashattak illetve téphettek le a falról és tippeket olvashattak a családi élménynaptárakból, hogy élményekben gazdag nyári szünetben legyen részük.
A pozitív gondolatokat, bókokat és aktuális szükségleteket tartalmazó, letéphető cetliket nem csak a „Boldogságfalra”, hanem az iskola különböző pontjaira is kihelyeztük, hogy sokan akár azonnal is hozzájuk férhessenek.
A „ Boldogságfalra” egy olyan plakátot is kihelyeztünk, mely bibliai idézeteket tartalmazott. Természetesen a Szentírás is kéznél volt, hogy szükség esetén azonnali segítséget nyújtson.
Végül a programban résztvevő csoporttagok „Hála oklevelet kaptak”:
Ebben a hónapban a fenntartható boldogság témakört dolgoztuk ki a kolléganőimmel. A foglalkozásokat a közös énekkel kezdtük, Bagdi Bella: Jobb veled a világ című dallal, majd minden csoportban a gyerekek meghallgatták a hónap meséjét, Bezzeg Andrea: Boldog erdő-Kerekerdő című mesét. A téma feldolgozásnál figyelembe vettük a csoport gyermekeit, érdeklődési körüket. A pillangó csoport gyermekei készítettek saját kezűleg boldogság füzéreket. A katica csoport gyermekei pedig a munkafüzetből dolgoztak, ők a boldogság kerekét készítették el. A mókus csoport illetve a maci csoport gyermekei is a munkafüzetből dolgoztak, ők is a boldogság kerekét készítették el. A süni csoport gyermekei pedig seprű táncot jártak. Kedvenc zene szól és mindenki táncol, közben körben jár a seprű. Amikor megáll a zene akinél marad a seprű kiesik. A feladattal a céljuk, a nevetés, tánc és jókedv. A kolléganőimmel a hónap során próbáltuk bitósítani a gyermekek részére a pozitív érzéseket, élményeket.
MSZC Gépészeti Szakközépiskolája
Több fórumon visszajeleztek a diákok, mit tanultak, miben változtak, mely pillanatok maradtak meg számukra a tanév során átvett 9 témából. Egy újságcikk alapján végiggondoltuk, hogyan lehet megtalálni a boldogságot. Egy ápolónő írta le, aki haldoklókkal foglalkozott, hogy mely 5 dolgot bántak meg legjobban a haldoklók. Szinte teljes az átfedés a Boldogságóra program témáival, mondanivalójával. Újra kitöltöttük az Oxfordi boldogságmérő kérdőívet is. Mottó: „Minden könnyebb, minden jobb, amikor az ember megengedi magának, hogy boldog legyen.” (J.D. Robb) Hazavihettek egy listát, amelyen ötleteket meríthetnek a mindennapi boldogsághoz.
MSZC Gépészeti Szakközépiskolája
Egy, a témával foglalkozó újságcikk felolvasása után kibővítettük a cikket még azzal, milyen jó hatása van szervezetünkre a sportnak. Tanulságos kísérletek ismertetésével ezt alá is támasztottuk. Activity során sportágakat mutogattak, rajzoltak, vagy írtak körül a diákok. Kifogásokra kerestünk ellenvéleményt, ha valaki valami miatt nem akar sportolni, milyen gondolatokkal, ötletekkel lehet ebből a hozzáállásból kilendíteni. Mindenki kiszámolta a BMI indexét, hogy lássa, sovány, normál testalkatú vagy túlsúlyos-e. Egy Down szindrómás fiú sportnak köszönhető sikertörténete után végiggondoltuk, hogy mentálisan mennyi, de mennyi előnye van a sportnak. Fotókon átalakulásokat néztünk meg a sportnak köszönhetően. Egy mátészalkai híres sportoló, Bodó Richárd válogatott kézilabdázó sziporkázó pillanatainak megtekintésével fejeztük be az órát.
MSZC Gépészeti Szakközépiskolája
A diákok egész órán kavicso(ka)t tartottak a kezükben a meg nem bocsátás terhét szimbolizálva. Egyik diák azonban egy-egy 2,5 kg kézi súlyzót tartott, jelképezve azt, hogy hatalmas terheket is jelenthetnek ezek. A ki nem mondott, bennünk gyűlő düh következményeiről néztünk meg youtube videót. Összegyűjtöttük párban, hogy mennyi mindennel megbánthatjuk egymást. Ebben a témában is megbeszéltük, milyen hatással van ránk, a környezetünkre, a kapcsolatainkra, az egészségünkre, ha megbocsátunk. Vitát indítottunk ezekkel a kijelentésekkel kapcsolatban: Mindent meg lehet bocsátani. Az embereknek szükségük van a megbocsátásra ahhoz, hogy tanuljanak a hibáikból. Magunknak a legnehezebb megbocsátani. A Kowaslky meg a Vega kapcsolódó zeneszámát meghallgatva fejeztük be az órát. Mottó: „A megbocsátás nem érzelem, hanem az a döntés, hogy elfogadjuk a másik személyt annak ellenére, amit tett.” (Gary Chapman)
MSZC Gépészeti Szakközépiskolája
Természetesen az apró örömök élvezetének boldogságfokozó hatásainak megbeszélésével kezdtünk. Láttuk, hogy mennyi dolgot veszünk természetesnek, ami nem az, vagy észre sem veszünk olyan dolgokat, amik mellett meg kellene állnunk. Mit tanulhatunk a gyerekektől? Ezzel kapcsolatban videót néztünk, valamint mennyire örülhet egy örökbefogadott 15 éves fiú élete első szülinapi tortájának. Csoportokban összegyűjtötték a 4 évszak apró örömeit a diákok. Át kell hangolni az agyunkat a manapság annyira jellemző panaszkodás helyett. Mottó: „Az élet mindig elbűvöl; annyi örömet lehet találni a jelentéktelen dolgokban is!” Sara Crowe
MSZC Gépészeti Szakközépiskolája
Gondolatébresztőként a problémákról olvastunk egy gondolatsort (https://www.idezzetek.hu/quote/37078/info). Megbeszéltük, hogy a stressz nem csak negatív lehet, hanem pozitív is. Mottó: „Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk.” Felolvastuk a Szamár történetét. Megbeszéltük, hogy kitől lehet segítséget kérni, ha gondjaink, nehézségeink vannak. Mindenki megnevezett egy-egy stresszleküzdő módszert, ami nála bevált. Megvitattuk, mi a rossz stresszkezelési módszer, mi nem vezet előre. Példaképpen állt előttünk Edison, aki sok- sok kudarc után ért el hatalmas sikereket.