A célok kitűzése, és elindulás az úton a cél beteljesítésére, életünk egyik legmeghatározóbb boldogságforrása. Sokszor nem is a cél elérése a legfontosabb, hanem az, hogy elindulunk és kitartunk amellett, ami számunkra fontos. Sokszor a célunk idő közben módosulhat egy-egy nehezebb helyzet következtében.Ez nem jelenti azt, hogy elbuktunk, csupán átértékeltük és a megfelelő módon újraformáltuk célunkat. A célunk/céljaink eléréséhez gyakran külső segítséget kell kérnünk, mely erősít minket abban, hogy hogyan tudunk jól együttműködni más emberekkel.
A cél maga a következménye a végig járt útnak.
A céloknak a boldogság forrás mellett más fontos szerepük is van, mint például a céltudatosság, az érzés, hogy mi irányítjuk az életünket a megfelelő irányba, növeli az önbecsülésünket, megtanuljuk jól beosztani az időnket.
A gyerekek számára a célok felnőtt fejjel még sokkal „egyszerűbbek”.
A csoportban sokszor amikor elkezdünk egy tevékenységet szinte minden alkalommal elhangzik, hogy: „Nem az a cél, hogy elsőre sikerüljön és tökéletes legyen, hanem az, hogy vegigcsináljuk.”
Amikor elkeztük a témát feldolgozni a gyerekekkel egy beszélgetőkörben ültünk össze, ahol mindenkit megérdeztünk róla, hogy szerinte mit jelent a cél és célt elérni. Különböző válaszok születtek, mint például a „sikerüljön valami”, „futóverseny”, „hogy le tudjam rajzolni a kocsit”.
A cél útjának bejárásának fontosságáról Bezzeg Andrea: Boldogvár c. meséjén keresztül ismertettük a gyerekek számára azt, hogy fontos az, hogy eljussunk a célig, de az sokkal fontosabb, hogy mit teszünk annak érdekében, hogy elérjük azt.
A téma zárásakor különböző nehézségű célbadobási lehetőséget adtunk a gyerekeknek. Először a legkönnyebb lehetőséget próbáltuk ki és haladtunk a mehezebb felé. Folyamatos kihívást adva ezzel a gyerekeknek. A tanulság az volt játékba ágyazva, hogyha elsőre nem sikerül bedobni a célba a babzsákot, akkor nem feladjuk, hanem újra próbálkozunk, hogy elérjük célunkat, mely jelen esetben a babzsák átdobása volt a karikán.