Boldogságóránk decemberi témája a jó cselekedetek gyakorlása volt. Az órát beszélgetőkörrel kezdtük, amelyhez egyre több gyerek csatlakozott az osztályból. Mindannyian lelkesen mesélték történeteiket, azzal kapcsolatosan, hogy milyen jó cselekedeteket tettek. Majd papír formájában „befőttes üvegbe raktuk” az általuk gondolt jó cselekedeteket, melyeket fotók alapján meg is örökítettünk.
Boldogságóra Alapprogram
Az erények és erősségek rendszere témában négy kulcsfogalomhoz gyűjtöttünk kifejezéseket: Bölcsesség, lelkesedés, mértékletesség, emberség. Az ünnepek közeledtével most ez utóbbit állítottuk középpontba. Mi az emberség? Létezik –e ma még emberség? Az emberek hite egyénenként és életszakaszonként változhat, de szeretetre, gondoskodása és társas intelligenciára minden embernek szüksége van.
Mit jelent a következő idézet? „Önmagával tesz jót a szeretet embere, a kegyetlen pedig saját magának árt.” (Példabeszédek könyve) A gyerekek szerint, aki jót cselekszik maga is jobb emberré válik. A gonosz embert a sorsa is előbb-utóbb utoléri, tehát az élet visszaköszön ránk. Elég sok negatív történés ér minket, a mai kor emberét is. A „kisember” sokszor érzi, vonszolja az élet, nincs ráhatással az őt körülvevő folyamatokra. Naivnak tűnő kérdést tettem fel: Vajon egy ember is tehet azért, hogy jobb legyen a világ?
Két foglalkozáson egy filmet tekintettünk meg Trevorról, egy 11 éves fiúról, akinek nincs könnyű élete. A gyerekek közben egy hiányos szöveget kaptak, amely a film tartalmára és összefüggéseire késztette figyelni őket. A főszereplő anyja alkoholista, két műszakban dolgozik, nem sok minőségi időt tudnak együtt tölteni. Az apja már rég elhagyta őket, de időnként visszatér balhézni. Az iskola új tanára, Eugene azt a feladatot adja, hogy tegyenek valami jót a világgal. Trevor befogad egy hajléktalant, aki emlékezik a jóra, amit vele tettek és tovább is adja. Megment egy hídról leugrani készülő nőt. Az édesanya, Arlene érzelmi kötődést alakít ki a tanárral, Eugennal, de a nő kész visszafogadni volt férjét. Ez feldühíti Eugenet, akinek az anyja szintén visszafogadta a bántalmazó, alkoholista apját. Eugene elmagyarázza, hogy a sebhelyei abból származnak, amikor apja bántotta. A film nyitójelenetében egy későbbi szívességről van szó, amelyben egy férfi autót ajándékoz egy Los Angeles-i újságírónak. A történet előrehaladtával Chris visszavezeti a szívességek láncolatát Trevor iskolai projektjének eredetéig. Arlene megbocsát saját anyjának, Gracenek. Trevor anyja kibékül a nagyival, aki tovább adja a jót. A hajléktalan Grace segít egy bandatagnak megszökni a rendőrség elől. A bandatag ezután megment egy asztmás lányt, a lány apja pedig Chrisnek adja az új autóját. A történetben egy feladatból országos szintű mozgalom lett. A film számomra is meglepő hatással bírt. A csengő megszólalt, de senki sem mozdult.
Boldogságórán a film által kiváltott érzelmekről és a film tanulságáról beszélgettünk. A gyerekek hamar megértették, hogy a jó cselekedetet általában nem közvetlenül tudjuk meghálálni, hanem úgy, hogy továbbadjuk. A főszereplő film végi drámájának „szükségszerűsége” megosztotta az osztályt, volt, akik nem így fejezték volna be a filmet, sajnálták a kisfiút. Talán, arra történt utalás, hogy néha a dolgok túlmutatnak önmagunkon: úgy tűnik, megbukunk, vagy veszteseként végezzük, de cselekedeteink másokat is formálhatnak vagy inspirálhatnak… A gyerekek azonosultak a szereplők élethelyzeteivel és átérezték vívódásaikat.
Ünnepi montázst készítettünk: a szeretet pillanatait ragasztottuk fel egy karácsonyfára. Egy -egy díszen jó cselekedetek köszöntek ránk: cipősdobozos adományozás, gyógyítás, a nélkülőzők felé fordulás, beteg állatok megsegítése, érzelmi támasz nyújtása. A következő bibliai idézettel zártuk a foglalkozást és ezzel kívánunk áldott ünnepeket mindenkinek: „Ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.”
Nézzünk körül, biztosan találunk valakit, aki hiányt szenved valamiben!
A decemberi hónapunk a jó cselekedetek gyakorlása hónap.
Miután nagy szeretettel köszöntöttük Boldog Dórát, relaxációval folytattuk.(Fújj fújj szél….,Arclazítás,feszítés)
A hónap dalára vidáman mozogtunk, táncoltunk, és megtudtuk, hogy jó emberré csak a szívemmel válhatok.
A hónap meséjét meghallgattuk, majd beszéltünk Amáliáról, és a történetéről. Ehhez hozzákapcsoltuk a hónap témáját, és beszélgettünk a jó cselekedetek tevéséről. Ebben a téli hónapban a madáretetés, a gondoskodás fontos feladatunk. Megfogalmaztuk, hogy mi a jóság.
Ezután az Alma és a kerti manó meséjét hallgattuk meg. S utána imitáltuk a mesét.Száraz fűszálakat gyűjtöttünk a mezőn, és ecsetet kötöttünk belőle. Kettétörtünk egy mákfejet és megtöltöttük olvasztott napsugárral,és friss harmattal.Kész is lett a pirospozsgásra színező festék. Beleöntöttük a tenyerünkbe és megsimogattuk társunk arcát, ahogyan a manó tette az almával.
Elmondtuk a hüvelykujjam almafa mondókát és egy figyelemfejlesztő játékkal folytattuk boldogságóránkat.
A „Mi jót tudunk tenni” játék során elképzeltünk különböző szituációkat, hogy mi hogyan is tudnánk segíteni.
Úton vagyunk a boldogságvár felé, de egy őr állta utunkat, és csak akkor engedett tovább, ha mondtunk egy jó szót vagy cselekedetet. Mindenki kiállta a próbát.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
A foglalkozás során a gyerekeknek elmeséltem Várfalvy Emőke: Angyal a cipősdobozban című meséjét. Ezután elkészítették az angyalkát, és közben beszélgettünk arról, hogy ki mit küldene az angyalkájával mások otthonába. Végezetül meghallgattuk Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok dalát.
Orosháza Városi Önkormányzat Napközi Otthonos Óvodája, Uzsoki utcai telephely
A gyerekekkel megismerkedtünk a boldogító jó cselekedetekkel. Minden kisgyerek készített a segítségünkkel egy ajándékot a szüleinek, karácsony alkalmából. A kis kezük nyoma volt, amiből karácsonyfát készítettünk. Ezzel próbáltunk örömet szerezni a szülők.
Advent alkalmából minden kisgyerek kapott egy kis ajándékot. El mondtunk hogy minden nap más fog kapni, de végül mindenki megkapta. Volt nagy öröm, így a gyerekeknek is örömet szereztünk.
Mindenkinek békés, boldog karácsonyt és sikerekben, egészségben gazdag boldog új évet kívánunk.
A gyerekek izgatottan várták a következő Boldogságórát. Kérdezték, hogy mi lesz a következő lépcsőfok témája, amit meglépünk és egyre feljebb kerülünk a boldogság kapujához. Érdeklődéssel hallgatták a „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dalocskát, sőt kérték, hogy az eddig megismerteket is hallgassuk meg és énekeljünk, mozogjunk rájuk. Figyelmesen meghallgatták „Boldog Dóra” mondókáját és szájtátva hallgatták meg a „Szívem kertje” című mesét és tanultuk meg a versikét valamint a jókedvre derítő dallamnak a „Süss fel nap” dalocskát. A témának megfelelően beszélgettünk arról, hogy hogyan lehet jó cselekedeteket tenni és hogy ők is mennyi jó cselekedetet végeznek azzal, hogy odafigyelnek egymásra, segítenek egymásnak. A karácsony közeledtével nagyon könnyű jó tetteket cselekedni és örömet okozni. A Pipacs csoportba járó gyerekek nagyon szeretik egymást és szüleiket is meglepni kis ajándékokkal, rajzokkal.
A foglalkozás zárásaként előkészítettük a papírszívet és mindenki elnyerte a „Jószívű” címet, amik elhelyezésével feljutottunk a negyedik lépcsőfokra.
Kiscsoportosaink között az elmúlt időben nagyon sok beteg volt, így aztán közvetlen tapasztalatuk volt a különböző betegséggel kapcsolatos állapotokról. A betegségből visszaérkezők elmesélték, hogy miért kellett otthon maradniuk, hogyan érezték magukat. A beszélgetéseket olyan irányba tereltem, hogy kiderüljön, hogy ki segítette őket a gyógyulásban. Egyik kislány azt is megfogalmazta, hogy jó érzés volt neki, hogy a mamája sokat mesélt neki betegsége idején. Másik kislány nagyon szeretett anyukájával összebújva pihenni.
Ezen a héten kézen fekvő volt a családjáték és az orvosos játék kibontása a szabad játékidőben is. A játszó csoportokban jó volt látni, hogy mennyire gondoskodók, segítők tudnak lenni ovisaink. Tapasztalataik az orvos munkájával és az otthoni ápolás mikéntjéről egyaránt megjelentek. Érdekes volt látni, hogy az „anyukák” mennyire védőn, aggódón „vitték orvoshoz” a babákat, és a „váróban” hogyan nyugtatták a beteg babákat, és az „apukák” mennyire természetesen kapcsolódtak be a játékba.
Kerekítőmanó rendszeresen ellátogat a csoportba. Most ő is megbetegedett, ezért a gyerekek meleg gyógyteát készítettek neki, sálat és sapkát adtak Kerekítőmanónak.
Beszélgetéseinkben szó került arról, hogy annak, aki beteg, szüksége van segítségre (mert rosszul érzi magát, mert nem tudja az egyébként szokásos dolgait megcsinálni) és arról is beszélgettünk, hogy milyen érzés lehet az, amikor segítséget kapunk.
A segítségadó oldaláról is megvizsgáltuk a kérdést. Érdekes volt, hogy azt nem sikerült megfogalmazni, hogy maga a segítségadás milyen érzés, de az egyértelműen kiderült, hogy a gyerekek többsége számára természetes pl. betegség idején gondoskodás.
Az ilyen hétköznapi jócselekedetek megalapozzák azt, hogy később is meglássák gyermekeink, hogyan segíthetnek másoknak, hogyan tehetnek jót.
A karácsony előkészületi időszaka volt december heteiben. Elkészítettük az adventi koszorúnkat, díszítgettük, szépítgettük a környezetünket, hogy karácsony ünnepéhez érve szép, ünnepi termünk, otthonunk legyen. A szép külsőnél azonban van valami, ami sokkal fontosabb, amivel nagyobb örömet tudunk okozni a környezetünkben élőknek is! Mégpedig az, ha a szívünket is szépítgetjük. Megtöltjük csupa- csupa szeretettel, annyival, hogy másoknak is jusson jó sok belőle! Szeretetet adni a másiknak a legnagyszerűbb érzés annak is , aki adja, ès annak is, aki kapja!
A lehető legjobb dolgot adhatjuk ezzel a másiknak!
Jó adni, bármit csak szeretettel, önzetlenül történjen! Nem kerül semmibe, még is valakinek a legnagyobb örömet szerezhetjük vele!
A hónap folyamán több alkalommal is meghallgattuk Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok, a Repülj velem című albumról című dalt . Az iskolában nagyon sok jó cselekedetet hajtottak végre ebben az időszakban a gyerekek. Szívesen segítettek egymásnak , az alsós gyerekeknek és a felnőtteknek, pedagógusoknak is egyaránt. Környezetüket tisztán tartották, gyönyörű ablak- ajtó díszeket készítettek, stb. Aktívan részt vettek a karácsonyi előkészületekben, segítettek a mézes sütemények elkészítésében és az ajándékokat is örömmel készítették a szüleiknek. Gyönyörű rajzokat is készítettek, melyből párat fel is töltök!
Áldott ünnepeket kívánunk mindenkinek! 💝🙏
Ha eddig még nem tetted, akkor gondold át, milyen érzés adni valakinek, aki hiányt szenved valamiben?
Ezzel a kèrdéssel kezdtük a gyerekekkel az órát. Hogy csak néhány, gyakran megélt példát hozzak: megitatni egy szomjas állatot, útbaigazítást adni valakinek, aki nem rendelkezik a kellő helyismerettel, adni pár falat ennivalót egy éhes kutyának, de akár csak meglocsolni a napon kornyadozó virágokat. Adni valamiből, mert Neked, abban a pillanatban volt hozzá erőforrásod, időd, szándékod, lehetőséged.
A hónap témája a jó cselekedetek. Mi minden hónapban teszünk valami jót, valami olyan dolgot, ami példaértékű lehet mások számára. Ez lehet egy rajz, egy tánc, egy beszélgetés, egymás jobb kedvre derítése, az iskolánk díszítése, rendben tartása, az iskolakert gondozása, a kisebbekkel való játék, foglalkozás, a lényeg: az önzetlen szeretet.
Megbeszéltük azt, hogy a jó cselekedet az Életünk elengedhetetlen része. Milyen nagyszerű érzés az, hogy érezheti más milyen jó kapni, olyan embertől, aki ezt tiszta szívvel teszi! Ez lehet egy jó szó, egy ölelés, egy mosoly, tudjuk , hogy örömöt szerezni a másiknak, segíteni egymásnak, vagy egy elesettnek, mind mind jó cselekedet!
Nem kell ahhoz karácsony , hogy ajándékoz adjunk! Bármilyen kis apró, jó cselekedet felér egy hatalmas, méregdrága ajándékkal!
Adventi várakozás heteiben minden osztálynak kedveskedtünk egy kis meglepetéssel, mert jó adni!
Bagolyvári kötelékek…
„Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
Megérkezett az első nagy hideggel a november is, s a kis csapatom nagy örömére újra akkor boldogságórás órák és napok következnek immár a barátságról, a közösségről, az egységről. A negyedik év mindig egy fordulópont, egy változás kezdete, ahol elengedhetetlenül fontos, hogy erős kötelék tartsa össze a Bagolyvárat. A titok nagyon egyszerű: el kell hinni, hogy EGYÜTT képesek vagyunk mindenre, nem maradunk egyedül, bármikor, bármiben ott vagyunk egymásnak, segítjük egymást, s legfontosabb, hogy hiszünk egymásban.
A hideg napok beköszöntével erősödhet bennünk az egyedüllét érzése is, de a bagolyvár ezt nem hagyja, irányt mutat, s segít, ha bajban vagyunk! Meg kell tanulnunk, hogy csakis egymásra számíthatunk, bízhatunk egymásban. Fontos, hogy merjük szeretni egymást.
A boldogságórás napunk sosem kezdődhet egy vidám Bagdi Bella dallal, amely megmozgat, jókedvre derít, majd a hónap dala alatt egy idézetet írtunk le a boldogságfüzetünkbe egy színezővel együtt. A relaxációs gyakorlat során is együtt dolgoztunk, éreztünk, öleltük egymást, majd egy közös játék során sok mindent kiderítettünk magunkról, társainkról. A tégy egy lépést felém játék legvégén pedig egy óriási szeretet ölelés gombóc alakult ki. A közös feladatok során fontos volt a csapatmunka, az összedolgozás, s nem utolsó sorban a nevetés, hiszen a babzsákokkal lavíroztak a teremben a Fagyos játék során, s mindig segítettek egymásnak. A barátaink fontosságának megértése után képeslapokat készítettek és adtak oda egymásnak nagy-nagy örömmel. Volt aki többet is készített. Az apró képes üzenetek szebbé tették a napunkat! A Raffay versenyeken és vetélkedőkön is egymást segítve győzték le az akadályokat, s érték el a közös célokat. Ez a hónap megtanította a Bagolyvárnak azt, hogy minden apró kirakó részlet fontos, és nélkülözhetetlen, csak így lehet meg az egység. Sokszor úgy érezzük, hogy nem megy, nem tudjuk megcsinálni, de akkor feltűnik a színen a reménysugár, a Bagolyváram, s közösen legyőzzük az akadályokat! Hiszem, hogy ők velük csakis jobb lehet a világ!